Hozzászólás
Szerző: The Cleansing Fire » 2015. 09. 23. 17:37
Na, azt hiszem, hogy eljött az idő számomra, hogy összegezzem a tudásomat, és tényleg eldöntsem egyszer és mindenkorra, hogy melyik az igazi… Két titán harcát akarom felírni most. Főleg azért érdekes ez, mert a rajongók nyolcvan százaléka valószínűleg egyből az egyiket mondaná, dacára minden hibájának. De lehet, hogy tévedek – ez a személyes véleményem volt – mert itt az oldalon igen érdekes és változó a hangulat és a hozzáállás a két játékkal kapcsolatban. Szóval: GTA IV vs. GTA V.
Mielőtt belekezdenék bármibe is, el kell mondanom, hogy amit itt leírok, az a személyes véleményem, és főleg személyes tapasztalatokon alapul. Tartalmaz persze hallomásból szerzett infókat is, ezek lehetnek hibásak, ugyanúgy, ahogy az én értékelésem egy-egy hibánál.
Azt hiszem, hogy soha nem csináltam titkot belőle: a GTA V –öt már előtte is jóindulatú kétkedéssel fogadtam, és utólag is inkább közöltem negatív tapasztalatokat, mint pozitívakat. De a GTA IV –ről eddig mindig pozitív tapasztalatokat közöltem. Annak a játéknak a hibáit is szeretem, vagy legalábbis nem rühellem. Akkor végre eldöntöm magamban, hogy melyik a jobb, és ezt csak hosszú fejtegetéssel tudom megoldani.
Grafika: A GTA IV –nek nagyon sok problémája volt. Az egész játék sok sebből vérzett, legalábbis ami a dolgok technikai oldalát illeti, mivel borzalmas volt a PC port. De mire én megszereztem a játékot, addigra már ki is volt adva minden patch hozzá, így nem volt vele semmilyen problémám. Annak ellenére, hogy a játék régebbi, és ezért nem túl szép a grafikáját az V –höz hasonlítanom, meg fogom tenni. Csak objektíven. Az V grafikája szép, de egyrészt k**va sok helyet foglalt el, másrészt tele van hibákkal. A lehető legtöbb beállítást maxon futtatom most, teljes felbontással, és a fű még mindig elég randán néz ki néha. A IV –ből persze sok dolog hiányzott: erdők, szabad terek (mármint a természet) de amit jól csináltak, azt tényleg jól csinálták. Az V –nél inkább olyan átmenet a jó, de hibás grafika felé az egész dolog. Nyertes: GTA V.
Történet: Aki olvassa rendszeresen, vagy akár véletlenszerűen is a kommentárjaimat, az nagy valószínűséggel már unalomig ismeri a mantrázásomat: mennyire jó a GTA IV története, mennyire rossz az V története. Egy kis háttérinformációt kell adnom ehhez, hogy lássuk, tényleg objektív vagyok – annyira amennyire az lehetséges tőlem. Amikor először néztem meg a GTA V végigjátszását, akkor le voltam nyűgözve, hogy milyen komplikált, szépen egymásba kapcsolt és logikus a történet. Amikor én magamnak játszottam végig, akkor meg arra, hogy mennyire túlértékeltem. Az egyjátékos módkülönben is csak valami utótörténete lett a többjátékos módnak, érezhetően nem ebbe ölték az idejük nagy részét. Unalomig ismert, annyiszor leírtam, hogy mik a hibák, de azért leírom röviden: a karakterek gyengék, nincs igazi személyiségük, rengeteg átvezetést úgy oldanak meg, hogy valakinek az őrültségére alapoznak, a döntések már GTA logika alapján is irreálisak, stb. Persze tűrhető, vannak jó elemei, de több hibája is van.
A IV a másik oldalon először nem nyűgözött le túlzottan. Ott is végigjátszást láttam először, és tetszett az egész, de nem tartottam igazán jónak. Egy megfelelő játéknak, GTA folytatásnak tűnt. Amikor elkezdtem játszani (és már patchelve volt, ezért el is indult) magába szippantott azonnal. Valahogy minden helyénvalónak tűnt. Roman karakterét sokan túljátszottnak mondják, de én rengeteg ilyen emberrel találkoztam. Ezt azért mondom, mert úgy gondolom, hogy ITT nem egy őrült jellem viszi előre a történetet, szóval különbséget kell tenni. A történet… Páratlan. Valóban jó történet, valamilyen szinten egy jól megírt mai könyvnek is elmenne. Persze néhány helyen itt is vannak hibák, de tényleg Niko jellemfejlődése vitte előre a sztorit, és nem valami hatalmas katyvasz. Nyertes: GTA IV.
Végkifejlet: Az utolsó GTA híres a befejezéséről, de a IV nemkülönben. Mind a kettőnél volt egy komoly választási lehetőség, hogy hova megy a játék, hova jut el. Az V esetében ezeket már nem néztem meg, a IV esetében igen. Az V… nem rázott meg túlzottan. Főleg azért, mert előre elmondják, hogy mi a befejezés. A IV –nél nem látod magadtól, hogy hova fog jutni a dolog, de külön megrázó élmény, hogy akire hallgatsz, az meghal. Tényleg megrázott, annak ellenére, hogy tudtam róla. Roman haláláig egyszer játszottam, különben mindig arra hajtottam volna, hogy Dimitri legyen a fő-fő ellenségem. Így Pegorino lett. A IV esetében negatívum, hogy Roman halála mellett Kate halálának szinte nincs is súlya, ezért számomra egyértelmű volt a választás, bár csak utólag. Az V esetében pedig az, hogy nem nagyon volt számomra elfogadható valamelyik főhős megölése. Bizony, még Trevor megölésére sem vettem rá magam. A C választás viszont fantasztikusan jó volt, legalábbis egy bizonyos pontig. Az az „overkill” kifejezetten jól is esett, újszerű is volt. A végén a lezárás a hangulatos zenével is jó volt, dobogott a szívem, nem mondom. Bár nem tetszett, hogy Michael és Trevor között nem alakult ki újra valami barátság-szerűség, és láthatólag Franklin is eltávolodott kettejüktől. És Lestert is hiányoltam a végéről. A IV végén ott volt mindenki, aki számított a játékban, Niko, Jacob, Roman. A barátok. A TLAD vége jobb volt ebből a szempontból! Ez mondjuk nehéz kérdés, tényleg közel vannak egymáshoz, de egyértelmű, hogy ki győzött. Nyertes: GTA IV.
Protagonista és antagonista: Ez viszonyt már tényleg nagyon nehéz kérdés, mivel a GTA V három főhőssel is bír. Ráadásul ebből egy szimpatikus, egy iszonyúan szimpatikus, egy pedig elmegy (ugyanúgy ahogy Cole Phelps is szimpatikus volt mindannak ellenére, amit elrendelt). Niko viszont valószínűleg minden idők legjobb GTA szereplője volt – nekem. Persze az V megjelenéséig. Vajon sikerült Michaelnek letaszítania őt a trónjáról? Először is csak Michaelről fogok beszélni, mivel őt tartom a legfontosabbnak hármójuk közül. Ezt is leírtam már: az ellenség választja a hőst (ezért nem Franklin, hiszen nincs is igaz ellensége), illetve Michael köt össze mindent mindennel. Összességében azt kell, hogy mondjam, Michael tényleg komoly ellenfele volt Nikónak. Szimpatikus volt, megbocsátottam neki, és csak őt értettem meg. Valószínűleg a nosztalgia is benne volt, Michael sok régi akciófilmhősre hasonlít. Másrészről az ő személyisége leginkább Dimitrire hasonlít (Dimitri Rascalov) és ez döntötte el bennem, hogy Nikót jobban bírom.
Az antagonista kérdése egyszerűbb ennél, bár számomra tartalmaz csavarokat. Dimitri Rascalov egyértelműen a top 1 ellenfél az összes GTA –ból, de számomra még a játékok világából is. Először is azért, mert a GTA sorozatból itt fordult elő először, hogy egy ellenfelet már majdnem az elejétől ismerünk. Persze Sonny Forelli és Catalina szerepeltek a VC és a III első cutscene –jében, de az nem ugyanaz. Talán az SA hasonlít még rá, de ott Tenpenny alig szerepelt, csak néha jött köcsögösködni. Abból a játékból nekem egyébként is mindig Big Smoke volt a fő antagonista. Az V is ebbe a sorba lépett vissza, és nem ismerkedünk meg semelyik gonosszal az elejétől fogva – persze ha nem számítjuk az A és B esetén Trevort illetve Michaelt a fő-főellenségünknek. A IV esetében ott a csavar, hogy nem Dimitrit ölöm meg utoljára, hanem James Pegorinót. Ennek ellnére itt Dimitriről van szó. Az V próbálkozott ugyan, utáltam is Steve –et és Devint, de nem gyűlöltem őket úgy, mint Dimitrit. Nyertes: GTA IV.
Szereplők: Ez megint egy elég egyszerű kérdés. Az V egy nílt, a szabadságra alapuló játék volt, míg a IV egy zárt játék, ami a történetre és a drámai hatásra koncentrált. Az V sok szereplőt vonultatott fel, de jobban meggondolva meglehetősen kevés hagyott bennem mélyebb benyomást. A főszereplők és Ron mellett talán Floyd, Lester, Dave és Berry, aki a füvet akarja legalizálni. Annak ellenére, hogy milyen sokrétűnek szánták az egészet, alig volt idő a karakterekre, és hiába tolja az arcomba mindenhol őket a játék, nem tudok róluk szinte semmit. Olyanok mint abban a Hitchcock filmben (North by northwest) a kitalált ügynök. Tudom, hogy ilyen és olyan méretű cipőt hord, és korpásodik a haja, de nem igazán értem a motivációkat.
A IV itt is nagyot alkotott. Volt időm megismerni a karaktereket, mert rájuk koncentrált a történet. Érdekes dolog ez: az V a karakterekre akart koncentrálni és a történetet tolták előtérbe, míg a IV a történetet akarta erősíteni, de a karakterek miatt lett markáns. Itt is tudok külsőségeket, például azt, hogy Jacob imádja a Cluckin’ Bellt, de tudok háttérinformációkat a magánéletéről, és meg is tudom őket kedvelni. Emlékeztek Dardanra? Még most is emlékszem rá, mert a viselkedése nyomot hagyott bennem. A hatodik főküldetésben megöljük. Nincsenek is közel egymáshoz. Nyertes: GTA IV.
Térkép és város: Ez is nehéz kérdés, mert itt viszont mind a kettő nagyot alkotott. A IV zárt szigetrendszerre koncentrált, ahol vidéki rész (amit én nagyon szeretek) nincs is egyáltalán, míg az V nagy, szabad részt hagyott kint. Namármost, hogy fairek legyünk a IV –el szemben, az V eléggé el is cseszte ezt, mert a vidékre semmi hangsúlyt nem helyezett. A SA vidéke olyan hely volt, ahol te csináltál dolgokat. Az V mindig megpróbál visszaráncigálni a városba. A vidéket ráadásul teljesen üresen is hagyták, alig van mit csinálni. Ez főleg Online –ban látszik meg.
A városokat jól csinálták meg. A IV csak erre tudott hangsúlyt fektetni, már ami a környezetet illeti, míg az V csak erre helyezett hangsúlyt. Az V furcsán féloldalas grafikája ugyan ront az összhatáson, és nekem játéktérként jobban is tetszik Liberty City a IV –ből, az V azért sikeres volt a tervezésben. Sok dolgot nem használtak ki, de több dolog volt ott, mint a IV –ben valaha is. Mondjuk hogy tényleg fair-play legyen, azt is el kell mondanom, hogy az V az első olyan R* játék, ami nem tudott küldetésen kívül komolyan lekötni a várossal. Ezt megtette a VC, az SA, IV, L.A. Noire. Az V Los Santosában egyszerűen sajnáltam az időt mászkálásra. Mindig csak kocsik után rohangásztam, mert nem is tudom miért. Egyszerűen túl sok fölösleges cucc volt ott, de hiányzott a nyílt világ életérzése. Nyertes: 1-1.
Szabadidős tevékenységek: A IV miatt sokan panaszkodtak, mert nem tartották elég telítettnek a játékot. Tény és való, hogy lehetett volna jóval több tartalmat belerakni, de én csak nagyon kevés olyan dolgot találtam, amit tényleg hiányolok. Le tudtam kötni magamat, és ez volt a legfontosabb. Ha unatkoztam, akkor elmentem a haverokkal tekézni, vagy sörözni. komoly stratégiát építettem ki csak arra, hogy mindig a lehető legjobb viszonyban legyek velük. Nikóval ráadásul rengeteget mászkáltam, és különböző történeteket találtam ki. Mindig volt mivel lekössem magam.
Az V sok szabadidős tevékenységet hozott be, de őszintén szólva leszartam ezeket. Amikor Michael és Trevor kint éltek vidéken, akkor mentem körbe kocsikkal és tuningoltam őket, de nem nagyon csináltam mást. Arra sem volt ingerenciám, hogy elmenjek haverokkal. Egyedül a teniszezés Jimmyvel volt jó szórakozás. Valahogy nagyon a történet köré épült a játék, mindig csináltam valamit, és magát a várost nem is használtam ki, ahogy a tevékenységeket sem. Nyertes: GTA IV.
Öltözködés, testreszabhatóság, fegyverek, harc: Jó, összeraktam ezt a kettőt, mert így kevesebbet kellett írnom, de így két pontot fogok szétosztani. Az V nagyon innovatívan állt hozzá – legalábbis a kampányában – ahhoz, hogy mit lehet elérni a játékban. Több száz ruha, rengeteg fegyver, ezeknek a testreszabhatósága, stb. A ruhákról csak annyit, hogy az V inkább idegesítő lett ebben a szerepben. Igen, sok ruha volt, de a felük ugyanaz a ruha volt, csak más színben, és ez zavart. Rengeteg karakterrel nem szabhattam magam úgy testre, ahogy akartam (pl.: Michaelnek nem lehet nyakkendője, sok nadrág és cipő csak egyben volt). A IV esetében ez azért nem zavart, mert mindig találtam megfelelő ruhát, és ha hiányoltam is valamit, akkor sem úgy, hogy nagyon kellett volna. Az V számlájára írom azt, hogy azért húzom itt le, mert a reklámkampány után csalódtam benne. Meg mert mindenben Franklinre koncentráltak. A testreszabhatóság is csalódást keltett bennem. A IV viszont nem rendelkezett ezzel az opcióval. Itt előre elmondom, hogy nálam ezt a pontot a IV viszi, pusztán azért, mert nem hiányoltam semmit és nem csalódtam. Ha igazán objektív lennék, akkor az V –nek adnám a pontot, mert van plusz opció és sokkal több alap is, de most a saját véleményemet írom le.
A fegyvereknél és a harcnál megpróbálok TÉNYLEG rövid lenni. A fegyverek mennyisége inspiráló és lenyűgöző volt először, de aztán meguntam őket. Túl sok fölösleges opció volt, főleg ahhoz viszonyítva, hogy a hülye speciális képességek miatt (amik totálisan elb*szták a harcrendszert) egy pisztollyal végigvihetted az egészet. A IV kis mennyisége pont elég volt mindenre. Niko le tudta küzdeni az ellenfeleit pisztollyal, karabéllyal, sörétessel, géppisztollyal. De mindegyiknek volt valamilyen előnye a másikkal szemben, nem úgy, mint az V esetében.
A harcról meg csak annyit, hogy a IV fedezékrendszere nagyon OP volt Niko részére, de a speciális képességek mellett nem nagyon érdemes harcról beszélni az V esetében. Érdemes megjegyezni, hogy Nikóval jó volt sztorin kívül is harcba menni a rendőrök ellen, vagy akár valamilyen banda ellen. Az V –ben ez szinte lehetetlen, mert a rendőrök őrültek. Nyertes: GTA IV x2.
Bandák, rendőrök: Amit a GTA IV –ben már az elejétől fogva szerettem az az volt, hogy a több bandával is volt igazi viszonyunk. Amikor Vladnak vagy Mikhailnak dolgozunk, az oroszok a barátaink voltak: segítettek a rendőrök ellen és hasonlók. Miután Mikhail meghalt, az oroszok többször is megtámadtak azon a helyen, ahol előfordultak. De ez a többi bandára is igaz. A rendőrök helyzete is soka javult a IV esetében, mivel már más bűnözőket is elkaptak, másokkal is harcoltak. A körözési rendszert is átdolgozták, és bár talán egy kicsit egyszerű volt, hármas körözésnél már lehettek gondok a lerázással. A rend őrei és a bandatagok valahogy az előtérbe is kerültek, sokat láttuk őket.
Az V valahogy a másik végletbe csúszott. Sem bandák, sem rendőrök nincsenek nagyon. Persze van olyan környék, ahol egy lövésre harminc kedves színesbőrű úriember támad rád a kutyáikkal együtt, de azért ez nem ugyanaz. Visszacsúsztak a SA szintjére, ahol bandaruhákban állnak gépfegyverrel a négerek. A rendőrök pedig általában kopogó-szellemként írhatók le: hallod őket, hallasz is róluk, szeretnéd megtalálni őket, de amikor sikerült, akkor ijesztőek. A rendőrök NEM JÓK a játékban. Agresszívak és csak nem fun velük lövöldözni. Ugyanúgy, ahogy a körözési rendszer sem jó. Órákig állhatok egy csatornában, hogy végre lemaradjanak. Nyertes: GTA IV.
NPC, AI: Az V egyetlen járókelőjét sem tudnám leírni, ha megkérnének rá. lehet mondani, hogy ez azért van, mert olyan jó a modellezés, hogy nem hasonlítanak egymásra. Nem, ez nem azért van. Ők túlságosan is hasonlítanak egymásra. Harminc rendőrből harminc ugyanolyan. A bandatagok is mind ugyanolyanok. Egyszerűen nincs köztük különbség. Borzasztó, mintha valami genetikai klónkísérlettel sújtott városban élnék… Ráadásul erős a gyanúm, hogy pont ugyanaz a probléma velük, mint a várossal és a tevékenységekkel: annyira súlytalanok, hogy nem is tudok figyelni rájuk. Egyszerűen kiszorulnak a perifériákra. Amúgy ugyanez igaz a járművekre is.
A IV esetében ez megint csak a másik véglet. Emlékszem az emberekre, és fel is tudnék sorolni legalább harminc modellt. És ettől függetlenül is színes maradt a forgataga a városnak. Sőt, ez még vicces is bizonyos szinten, ha látod, hogy hány ugyanolyan ember van körülötted (bár ez nem gyakori). A IV csak sikeres volt ezen a szinten. Nyilván részt játszik az is, hogy a trainerrel való játék miatt sok NPC karakter bőrébe bújtam be, de higgyétek el, ez nem igazán fontos rész: a VC NPC –i közül is fel tudnék sorolni húszat legalább. Pedig már vagy három éve nem vettem elő.
Az AI esetében nincs sok választás. Mind a két játékban vannak furcsa dolgok. Az V egy kicsit erőszakosabb és gyorsabb, míg a IV reálisabb és kevésbé furcsa. Összességében egy szinten vannak. Ja, és itt is két pontot fogok elosztani. Nyertes: 1-1.
Géppark és tuning: Mit ér egy GTA egy halom ellopható, és testreszabható járgány nélkül? Hát, azt gondolom, hogy elég sokat, hiszen csak a SA és a GTA V rendelkezett valami tuninglehetőséggel. A GTA V tehát alsóhangon pozitív ami a tuningot illeti, hiszen pusztán van. Ráadásul megengedhető is. Bár negatívként hozzáfűzöm, hogy mindig a saját kocsikat adja be küldetéseknél a karaktereknek, és könnyű elveszíteni a nem alapból beállított járgányokat. A járművek terén korántsem olyan pozitív a helyzet, mint az átalakításuknál. Ugyanaz a probléma, ami miatt az NPC és a város részt a GTA IV nyerte. Egyszerűen nem figyelek arra, hogy mibe ülök be, mert vagy a sajátommal megyek, vagy csak az elsőbe szállok be. A GTA IV esetében ismerem a kocsikat, ránézésre be tudom lőni a sebességüket és más specifikációkat. Az V efölött is valahogy elsiklott. Egyszerűen el sem tudom képzelni, hogy hogyan tudták így összerakni a játékot. De ettől függetlenül nagy járműparkkal bírunk, és végre függ valamennyire a negyedektől is, hogy milyen autókra bukkanunk. Nyertes: GTA V.
Játékélmény: Ez és a következő rész valójában összevonható, hiszen a legtöbb mókában a multinál volt részem. Ez igazából minden fentebb leírt pontozásnak a majdnem-végeredménye. De azért nem teljesen. Miről is van szó? A GTA IV játéka talán üresnek tűnt, de én azért mind az egyjátékos módban, mind a multiban (utólag is köszönet Kekesinek a lelkes segítségért) ki tudtam tölteni egy kis fantáziával. Valahogy az az üresség elegendő teret adott a fantáziámnak, és higgyétek el, a trainerrel és anélkül is őrült dolgokra voltam képes. Ha pedig a történetet vagy szorosan a játékhoz tartozó dolgokat csináltam, azt is élveztem. Élveztem csak kocsikázni az utcán, taxisokat verni, a Bohani házunkkal szemközti prédikátorral baseballozni és még sok mást.
A GTA V teljesen más élményt adott át. Nem volt rossz, sőt jó is volt, de nem volt időm arra, amit minden előző részben és az L.A. Noire –ban úgy élveztem. Valahogy olyan érzésem volt, mintha valami arra sürgetne, hogy pörgessem ki a játékot. Tudjátok, hogy egész szar így játszani? Sokan akik játszottak az V –el elmondták, hogy hasonlóan éreztek. Mindenféle tevékenység – részben a játék (pl.: a rendőrök) hibájából – a háttérbe, a perifériákra szorult. Éppen ezért a játék sokkal üresebbnek tűnt, mint a IV. Hiányzott az, hogy a város éljen körülöttem, amit a IV valahogy olyan jól elért. Nyertes: GTA IV.
Multiplayer: Az egyjátékos játék jó és dicséretes, de egy játékot könnyebb a többjátékos módon keresztül értékelni, ahol a játékosok végre érintkezhetnek egymással. A humán interakciók pedig fontos részei a játéknak. És hol helyénvalóbb megemlíteni a többjátékos módot, mint a GTA V esetében, ahol az egész franchise erre épült.
A GTA Online azóta izgatott, mióta kijöttek az első hírek a játékról, és arról, hogy milyen is lesz. Addigra már benne voltunk a GTA IV minden multis élményének kiélvezésében Kekesi kollégával, és valahogy úgy képzeltük el az Online –t (legalábbis ahogy én emlékszem rá, javíts ki ha tévedek) mint minden multiplayer harcunknak és királyságnak a többszörösét. Elég komolyan is vettük, előtörténetet találtunk ki a karaktereinknek, és le is játszottuk, hogy miért hagyták el Liberty Cityt. Magyarán minden készen állt arra, hogy tökéletes játékélményt kapjak.
A GTA IV az utolsó hónapokban kissé háttérbe szorult, mert a Max Payne 3 –at vettük elő, de azért továbbra is játszottunk. Itt született a legviccesebb játékmódunk, a rendőrkéselés is, de tonnákra elegendő dolgot találtunk ki (a legtöbb azért tartalmazott rendőrmészárlást, de ez „vicces” volt abban a játékban) hogy szórakoztassuk magunkat. És jó volt, mert a IV tökéletes platform volt ehhez.
Akkor melyik a jobb? A multiplayer módhoz készített játék „alakítható” története, vagy a fantáziabirodalmunk végtelen terméke? Valószínűleg senkit sem fog meglepni az értékelésem, de a GTA IV többjátékos módja szétrobbantotta az Onlnie –t. Miért? Adok egy tippet:
Az Online töltőképernyői egyrészt már olyan híresek, mint a prevgenen a Skyriméi, másrészt az egyjátékos hibái mellett szenved még két dologtól: a pöcs játékosoktól, és a hatalmas ár-kereslet különbségtől. Nem tudsz semmit megvenni tíz órán át tartó küldetések nélkül, ráadásul a jó élmények (amikből természetesen volt szép számmal) eltörpülnek a tornyosuló hibák mellett. Csalódtam majdnem mnidenben, és rengeteg dolog fel is idegesít. Például az, hogy minden versenyben szuperautókkal kell menni, minden játékos egy paraszt, mindenhol kurumás-géppisztolyos játékosok gyilkolásznak, és rohadtul hiányzik egy halom alapvető ruha, arcszőrzet, fegyver, játékmód, a fegyverek eldobásának lehetősége, és még száz dolog. Elég ciki az V részére, hogy akár csak egy embernek is az a véleménye: a saját pályáján lesöpörte a jóval gyengébbnek ítélt előd. Pedig ez van! A IV –ben tökéletesen testre tudtam szabni a karakteremet a szűkös választékból is. Nyertes: GTA IV.
Összefoglaló, és nyertes: Ha jól számoltam a pontozásomat, akkor ez az eredmény:
GTA V: 4 pont
GTA IV: 12 pont
Látjátok, hogy miért tartom a IV –et ennyivel jobbnak? Az animációk, grafikák javultak, és sok dolgot raktak bele pluszba, de úgy tűnik, hogy minden bővítménnyel és javítással sikerült két hibát is teremteniük. Azzal, hogy olyan hatalmas teret hoztak létre és töltöttek fel pont a fantáziának nem hagytak helyet. És ez zavaró. Egyszerűen sikerült az embert egy az egyben a történetbe kényszeríteniük. Komoly koncentrációval sem tudok a kocsikra és a járókelőkre nézni, mert valahogy összefolyik abban a játékban.
A IV tényleg rengeteg hibával bírt, döcögősen indult meg, de amikor megindult, akkor nem is nagyon lehetett megállítani. Sikerült valami olyan innovációt hoznia a GTA –ba, amit egyik elődjének sem. Mert komoly története és komoly hangulata volt. Az V összes innovációja rossz irányba ment szerintem, hiszen a speciális képességek csak elrontják a játékélményt, a három karakter fölösleges, a szögletes radar pedig nem nyújt semmilyen előnyt. Azzal, hogy például berakták a regenerációt, a harcból kivették a stratégiát. Az előző játékokban, ahol mindenből csak egy fegyverem lehetett, még gondolkodtam, hogy mit vigyek magammal egy-egy küldetésre. Itt ez már nem volt. Egyjátékosként pisztolyt, többjátékosban special carbine –t és sticky bombot.
Az V egy nagyon jó játék, de annyit sikerült csalódnom benne, hogy egyszerűen nem tudom igazán szeretni. Mert nem sikerült pozitív lenyomatot hagynia bennem, mert súlytalanná tette a GTA összes lényegi részét, és mert átvertek a reklámkampányukkal.
Szóval így végleg ki is mondom, a játék, amelyik megérdemli az utolsó két rész közül (itt a minden platformra kiadott részekről van szó) a királyi rangot, a régebbi, a sokszor leszólt GTA IV.
Köszönöm a figyelmet!
U.i.: A kritikám, már amennyire az csak és kizárólag az én véleményemet tartalmazza. Ha valamit rosszul írtam, az is az én lelkemen szárad. Ha valamivel kapcsolatban valakinek kérdése van, akkor tegye fel, kifejtem bővebben. Nem ígérem, hogy az összes gondolatomat tudom folytatni helyből, de megpróbálom. Ha valaki kíváncsi az utolsó átnézésnél kivett "Rádiók" összehasonlításra, akkor azt is bemásolom ide.
Egyébként külön köszönet Meat Loaf részére, akinek a "The monster is loose" című kis szösszenete rengeteg erőt adott, hogy összeírjam ezt a sok dolgot ott fenn.
Guess who's back!
A multi még ráhúzott pár órát, de azt is meguntam (meg az igazából még idegesítő is 
) 
GTA Online
Grand Theft Auto V
Chinatown Wars
Grand Theft Auto IV
Vice City Stories
Liberty City Stories
Advance
San Andreas
Vice City
GTA III
GTA2
London 1969
Grand Theft Auto
