Kiscserko írta:Ma sikerült kijátszanom a játékot! Nem mondom, hogy könnyű volt, de általában jól szórakoztam. Remek játék lenne, DE szörnyű az irányítás, és a mesterséges intelligencia. Ha ez a két dolog jobb lenne, akkor felhőtlen lett volna a szórakozásom. A játék nehéz volt, ami általában tetszik, DE itt az a vaj, hogy nem azért volt nehéz a küldetés, mert valóban nehéz volt, hanem mert a két probléma közül az egyikkel volt bajom. Például a tűzharc teljesen irányíthatatlan 10 méteren belül, és egy csomószor haltam meg azért, mert nem láttam, hogy hova lövök; nem láttam az ellenfelet; az emberem össze-vissza ugrándozott a kamerával együtt, mikor én csak a célzás gombot nyomtam le; nem láttam, hogy kire lövök, mert az a keretezés beleolvadt a környezetébe; becélzott egy futó járókelőt, és elfordult a teljesen ellenkező irányba Claude, mikor én az előttem lévő embert akartam leszedni; még sorolhatnám a célzással, karakterirányítással, fedezékhasználattal(milyen fedezékhasználat?) való gondjaimat, ami miatt hirtelen meghaltam. Aztán, a másik, hogyha a küldetésbe bevonjuk a rendőröket, abból semmi jó nem sülhet ki. A fizika a játékban olyan autók ütközésénél, hogy a te autód elrepül húsz méterre, mialatt az autó, ami beléd jött, marad egy helyben. A rendőrök, és általában az emberek, akik üldöznek, annyi az egész technikájuk, hogy beléd jönnek minden irányból, és ha éppen megmozdulnál, megérkezik öt-hat haverja, akik minden irányból beléd jönnek, és már azt se fogod tudni, merre a fel, merre a le. Ezt hozzáadva az autók rendkívül gyors robbanásával nem szép eredményt kapunk. Sokszor szúrtam el a miatt a feladatot, mert nem lett volna nehéz, de nekiütköztem egy rendőrnek, a rendőr ezért üldözőbe vett, nekem jött hátulról, elrepültem, átrepültem egy sétáló rendőrön, ez már kettes körözés, és akkor jönnek a rendőrök, akik szétrombolják a kocsim. Meg csak kanyarodnék be, és a rendőrök hatan belém jönnek, s hirtelen azt veszem észre, hogy egy kerülettel arrébb lökdöstek, és ég az autóm, amiből csak állva szállhatok ki, de nem hagynak békén a lökdösődéseikkel, amíg fel nem robbanok. Mellesleg nekem nagyon lassan működik a rendőrautó, de amikor ők jönnek vele, akkor nagyon gyors. Az mi, amikor legyorsultak rendőrautóval, amikor én Cheetah-val nyomtam a gázt az egyenes úton?!
Azt hiszem, ennyit a negatívumokról. Még tudnám sorolni azokat, amiket az irányítás és a mesterséges intelligencia okozott nekem, de nem akarok untatni senkit.(és még nem is beszéltem az úszás és a falak hiányáról...)
Jöjjenek a pozitív dolgok! Azok a küldetések, amik nem tartalmaztak se rendőröket, se 10 méteren belüli lövöldözést, azok igen szórakoztatóak voltak. És az a küldetés, amikor a pénzszállító autót kell elvinni, az a rendőrök ellenére is jó volt, mert nem tudtak arrébb lökni
Örültem, amikor nem a hibák miatt találtam egy küldetést nehéznek, hanem mert valóban nehéz volt. Valamint a nehézség, akármi miatt is volt, kötelezett arra, hogy megtervezzem a küldetést, kiismerjem a területet, és taktikázzak. Erre pedig a GTAIV eddig még nem ösztönzött. Ez egy hatalmas pozitívum a játéknak, remélem az V-ben is tervezni kell majd, különben a küldetés sikertelen lesz! Példának felhoznám azt, amikor a törött szárnyú dodóból kell elhozni a cuccot. Már a dodóhoz érve taktikázni kellett, mert a
rajtaütés miatt rögtön szétlőhetnek, ha nem cselekszel gyorsan. Miután sokszor megpróbáltam a küldetést(későbbi gondok miatt) már könnyen ment egy kialakított stratégia miatt.(sniperrel leszedtem őket messziről, mielőtt észrevehettek volna 
) Később el kellett menni az építkezésre, és ott lövöldözni. Itt léptek fel a gondok, hogy a kis labirintusban közelre kellett lövöldözni, ami ugyebár elég nehézkes. Összesen lehetett benn 5-6 ember, de számtalanszor leszedtek. Végül kihasználtam, hogy a labirintus nyitott tetejű, s körbejártam, s teledobáltam gránátokkal. Itt kellett egy kicsit logikázni, és máris könnyűszerrel végig lehetett vinni. A legjobb küldetés az egészben az utolsó! Nagyon élveztem! Remekül ki volt találva, szerintem az eddigi legjobb a GTA-k történelmében(legalább is, amiket végigjátszottam, a lista nem hosszú
)
Az, hogy elvették a fegyvereidet egyszerűen zseniális! Ki kellett ismerni a pályát, hol találsz fegyvereket, kinél mi van, mit érdemes elvenni. Sok próbálkozásba telt, mire megtaláltam az eldugott pajzsot Catalina házában, és a snipert a végleszámolás helyszínén. Ezek igazán kisegítettek. Az időlimit ismét egy remek ötlet, egyszerű, mégis nagyszerű módja a küldetés megnehezítésének, így nem érsz rá sz*rakodni, és a taktikádat is időkímélőn kell megtervezni. Kitapasztaltam a legrövidebb útvonalat a két helyszín között, kikészítettem magamnak egy járművet is, hogy tudjak majd gyorsan átérni. Aztán, hogy milyen távolságból érdemes kilőni melyik őröket, ez főleg a sniper megszerzése után érdekes, főleg, hogy azt az öt töltényt be kellett osztani. És, ha végigharcoltad magad az embereken, mindig igyekezve felszedni a megfelelő fegyvereket, jön a legrosszabb. Sok próbálkozásomba fájt, mire rájöttem a megfelelő technikára a feléd jövő kamiont illetően. Megpróbáltam lelőni, de vagy nem bírtam elégszer eltalálni, mielőtt az talált el engem, vagy elkezdett égni, rám parkolt(amitől már halott szegény Claude) és ott felrobbant. Végül felfutottam az egyik lépcsőre, és onnan leszedtem. Aztán fent vigyáztam, hogy nehogy Mariát lőjem le, mert a célkereszt rögtön mindig a szövetséges felé céloz. És mire ezzel végeztem, már csak egy percem volt és három töltény az aknavetőben, hogy lelőjem a szerencsétlen Catalinát. Végül ezzel a technikával a páncélom ment le 50-ig, az életem meg sem sérült. Több, mint hússzor próbáltam meg, de végig szórakoztam, egyszer se éreztem azt, hogy ideges leszek, mert nem a problémák miatt voltak a meghalásaim. Itt végre rájöttek, hogy messziről jó a tűzharc, és rendőrök meg autósüldözés nélkül. Ezt a küldetést nagyon megkedveltem, szívesen újrajátszanám, de nincs az az Isten, hogy én az egész játékot pár éven belül újra kijátsszam!
Jöjjön a Dodó... Érdekes. Elvileg nem repülésre szánták, de, ha végigmész a kifutópályán, magától is felszáll egy méter magasságig.(aztán lezuhan
) Ám amiatt, hogy nehéz az irányítása, ez nem az idegesítő fajta, ez inkább a kihívás. Az első alkalom, amikor felszállsz a dodóval, és nem azt érzed, hogy már zuhansz is vissza, hanem megfogod a levegőben, és csak szállsz tovább, pont emiatt a nehézség miatt remek! Itt meg kell tanulnod, hogyan repülj, s könnyen zuhansz, nem mint a SA-ban. Amúgy látszik, hogy nem terveztek bele repülést, mert az épületek 10 méter felett nincsenek megépítve, első repülésemmel a városban rögtön belezuhantam egy ház belső modelljébe, s csak a gép felrobbantásával juthattam ki(nem élve).
És végül, csináltam egy kis értékelést a mai viszonylat szerint=
Grafika= 3/10
Szórakozás= 7/10
Bugok száma= 9/10
Zene= 3/3
Hangok= 1/3
Szinkronszínészek= 2/3
Fizika= 1/3
Történet= 3/10
Történet, és az egész játék hosszúsága= 8/8
Változatosság= 4/7
Újrajátszhatóság= 1/3
Nehézség= 9/10
Mesterséges Intelligencia= 0/2
A Világ= 6/10
Hangulat= 6/8
Összesített= 63/100
Köszönöm, ha az egészet elolvastátok! Az alacsony pontszám ellenére általánosságban egészen jól szórakoztam, egyszer az életben érdemes végigvinni, aztán mehet a polcra!
Én már annak örülnék , ha legalább játszani tudnék rajta. 
.
. Habár, a pontozással nem értek egyet, de amúgy jó