Az oldalon TILOS kiszivárgott Grand Theft Auto V információkat, képeket és videoanyagokat megosztani, közzétenni, vagy leírni! Kérünk titeket, tiszteljétek meg ezzel a Rockstar Games sokéves munkáját, és ne rontsátok el mások játékélményét!




  • 2015. 08. 26. 14:15
Avatar
NikitaDragovich
Törzstag
Rendben, megbeszéltük. ;) Egyébként melyik részeket olvastad el? Meglepett, hogy újra elkezdted olvasni. :D Igaz, most nem voltak új részek, mert az előzőeket javítottam - az első tizennégy ki lett javítva.
„Az élet bonyolult. Embereket öltem. Embereket csempésztem. Embereket adtam el. Talán itt a dolgok másképp alakulnak majd.” -Niko Bellic
  • 2015. 08. 27. 07:59
Avatar
Gonzales
Törzstag
Kimaradt pár rész. (49-50-es fejezet, a 3.-as 'véletlentali'' ) Azokat csak most tudtam elolvasni :D
" A man is smart.
A man knows you are reading this in his voice."
  • 2015. 08. 27. 14:11
Avatar
NikitaDragovich
Törzstag
Ja, jól van. Örülök, hogy bepótoltad, és hogy tetszett. :)
„Az élet bonyolult. Embereket öltem. Embereket csempésztem. Embereket adtam el. Talán itt a dolgok másképp alakulnak majd.” -Niko Bellic
  • 2015. 09. 11. 12:27
Avatar
Gonzales
Törzstag
Mikor lesz új rész Robi? :D
" A man is smart.
A man knows you are reading this in his voice."
  • 2015. 09. 13. 23:32
Avatar
NikitaDragovich
Törzstag
Hát, sajnos novemberig nem lesz, mert az előző részeket javítom. Az első tizennégy ki van javítva, jövő héttől folytatom tovább a javítást. Szerintem megérné újraolvasni az első tizennégyet. ;)
Remélhetőleg hamarosan lesznek fasza képek/illusztrációk a regényhez, melyeket igyekszem majd kitenni ide.
Remélem, nem baj, hogy ilyen sokáig nem volt új rész, ugyanakkor nagyon fontos kijavítanom az előzőeket. Megértitek, remélem. :)
„Az élet bonyolult. Embereket öltem. Embereket csempésztem. Embereket adtam el. Talán itt a dolgok másképp alakulnak majd.” -Niko Bellic
  • 2016. 05. 07. 12:49
Avatar
NikitaDragovich
Törzstag
Igen-igen, tudom. Nagyon régen nem volt már új rész, úgyhogy itt volt már az ideje, hogy folytassuk a történetet. :D Bevallom, azért nem volt ilyen sokáig IRBK, mert augusztustól márciusig csak javítottam az előző részeket. De most újra itt a folytatás, úgyhogy olvassátok! :D

51. Fejezet: A gonosz érintése
– Nem kell bemenned egyedül, hogy ha nem akarsz, Róbert – mondta Raleigh az anyósülésről.
– Jövünk veled, Robi. Nem hagyunk egyedül – ajánlotta fel Scott lelkesen.
– Nem, ti itt maradtok. Egyedül kell bemennem. Nektek bajotok eshet, nekem viszont nem, mert Connor itt van velem. Egyedül kell szembenéznem Michael Boltonnal.
– Robi, nézd, nem éri meg! Lehet, hogy megölnek téged – aggodalmaskodott Adam.
– Adam, nem fognak megölni, mert Connor segít nekem, hogy ha baj van! Meg kell értenetek, hogy meg kell találnom Leandrost. Csakis Michael Bolton tudja, hogy hol tartják fogva.
– Robi, én megértem, hogy aggódsz a haverodért, de nem gondolod, hogy ez az egész eléggé gyanús? Nekem több sebből is vérzik ez az ügy. Már majdnem két hónapja, hogy elrabolták Leandrost, és még mindig nem kértek érte váltságdíjat. Aztán még tegnap említette nektek Billy Colombo, hogy Mary Valvona és Phil Bell is tagja annak a Sötétség Urainak. Phil Bell utálja Valvonát, mert megölte az unokaöccsét, emlékszel? Nem furcsa ez neked? – magyarázta Raleigh, miközben szememmel fürkésztem a Parlamentet a kocsiból.
– Nem tudom, Raleigh. Engem már semmi sem érdekel, csak meg akarom menteni Leandrost. Csak egyedül mehetek be, nektek muszáj a kocsiban maradnotok.
– Jó, legyen, de ha bármi van, szólj nekünk a headseten keresztül.
– Rendben, majd szólok. Remélem, sikerül kiszednem valamit Boltonból. Sziasztok! – Azzal pedig kiszálltam a piros Kurumából, és megindultam a Parlament felé.

Nyugodt és nesztelen léptekkel haladtam előre. Ott állt előttem Adrwington legszebb épülete, melyet a UAE rendőrei őriztek. Tudtam, hogy ha meglátnak, egyből fel kell adnom magam. Nagyon féltem a haláltól, ugyanakkor Leandros élete volt a tét, így mindent meg kellett tennem, hogy ne öljenek meg. Közben pedig arcomat vaskos esőcseppek áztatták. Élveztem, ahogyan a finoman szitáló eső elborítja az egész várost, és elolvasztja a havat. Olyan nagy volt a hó Wintershore-ban, hogy ideje volt már egy kis esőzésnek is. Sajnos a fekete öltönyöm kevésbé örült az esőnek, mert sikerült rendesen eláznom, pedig direkt a Parlament meglátogatása miatt öltöztem ki elegánsan.

– Ugye tudod, hogy ezzel sokat kockáztatsz? – súgta oda Connor, miközben együtt haladtunk célunk felé.
– Igen, tudom, de te itt leszel és segítesz. Bízom benned, Connor. Ha bármi gyanúsat észlelsz, azonnal szólj nekem.
– Ezzel szinte tálcán felkínálod magadat az ellenségnek.
– Nincs más választásom, és ezt te is tudod. Meg kell tudnom, hogy hol tartják fogva Leandrost – álltam ki igazam mellett. Nagyon makacs voltam.
– Csinálj, amit akarsz. Azt tanácsolom neked, hogy óvatos legyél, és figyelj arra, hogy mit mondasz Boltonnak.
– Jól van, nem kell figyelmeztetned, nem vagyok hülye. – Elértem a kapuhoz, azonban a bejáratnál megállítottak a rendőrök. Amint felismertek engem, a fegyverükhöz nyúltak.
– Nocsak, ki gondolta volna, hogy Róbert Bock önként idejön a Parlamenthez? – nevette el magát az egyik.
– Nagyon meg fogod bánni, hogy idejöttél, fiú – morogta a másik.
– Michael Boltonnal szeretnék beszélni. Szóljanak neki – feleltem határozottan. Valójában nagyon féltem.
– Miért akarna veled beszélni az elnök? Te egy lázadó vagy!
– Egy ajánlatom lenne neki. Azonnal beszélni akarok vele, úgyhogy engedjenek be! – követeltem most már hangosabban.
– Miféle ajánlat?
– Csakis az elnöknek vagyok hajlandó elmondani.
– Rendben, előtte viszont motozzátok meg! – adta ki a parancsot az egyik rendőr, mire elkezdtek engem motozni. – Rendben, bemehetsz.

Amint beléptem az épületbe, nosztalgikus érzés kapott el a gyönyörű látványtól. Ezt a látványt jobban tetézte az a sok díszes festmény és a drága bútordarabok, melyeket ott láttam. Bő két hónappal ezelőtt még jártam itt, mikor is megpróbáltam megölni az egykori elnököt, Radomił Emánuelt, Necrosmoke hadnagyot és Hakyt. Tisztán emlékszem rá, hogy már az első alkalomkor is majdnem sikerült meghalnom a Parlamentben, emiatt most megpróbáltam figyelmesebb lenni.

– Itt várj meg, szólok az elnök úrnak. Ti addig figyeljetek rá. – A parancsnokuk távozott, míg "vigyázni" kezdtek rám az emberei.
– Kis szaros, reméljük, igazat beszélt – motyogta idegesen az egyik rendőrtiszt.
– Ha hazudsz, véged van!
– Ugyan már. Maguk szerint szoktam én hazudni, uraim? A világ legőszintébb ember vagyok, én aztán sohasem hazudok – cáfoltam meg állításukat. Hangomból erős irónia áradt.
– Egyszer megölünk majd téged, Róbert Bock. Haky és Necrosmoke hadnagy örülni fog majd – dörmögte bosszúsan egy másik tiszt.
– Üzenem annak a két baromnak, hogy az új csapatommal legyőzöm őket, és a végén úgyis én fogok nyerni. Én vagyok Róbert Bock, aki megmenti a világot az olyan férgektől, mint ami ti vagytok! Az idő csak robog, az élet temető... – vágtam nekik vissza egy nagy mosollyal az arcomon. Haragosaim rögtön idegesek és dühösek lettek az arcomon kiülő mosolytól.
– Ezért még megfizetsz, Bock!
– Jól van. Ha megbocsátanak, én most leülök az egyik kanapéra, mert már kurvára elegem van ebből a sok álldogálásból! – Vállat vontam és helyet foglaltam egy kényelmes fehér kanapén.

Miközben a bebocsátásra vártam, levettem a mellettem lévő kisasztalról egy újságot, és olvasni kezdtem. Az újság, amit olvastam, Adrwington politikai pártjairól tartalmazott részletes leírást. Érdekes információkat tudtam meg erről a szar adrwingtoni politikáról és magáról az adrwingtoni politikusokról is.

– Rendben, az elnök úr elfogadta a bebocsátásodat. Kövess! – tájékoztatott a parancsnok a fejleményekről. Gyorsan felkeltem helyemről, és követni kezdtem őt.

Hosszú percekig követtem teremről teremre, szobáról szobára. Már szinte zihálva vettem a levegőt, mikor elértük az elnök irodáját. Ez az iroda korábban Radomił Emánuelé volt, aztán Mamié lett, utána pedig Boltoné. Egy hónap alatt Adrwingtont három miniszterelnök irányította. Szép.

Bekopogtam.

– Szabad! – szólalt fel az elnök teátrálisan. Amint benyitottam a terembe, a parancsnok magára hagyott bennünket. Bolton háttal állt nekem az erkély előtti ablaknál.
– Üdvözlöm Önt, elnök úr! Régen találkoztunk. – Meghajoltam előtte, miután megfordult.
– Üljön le, Róbert. Már vártam magát. – Bolton elmosolyodott. Szó nélkül helyet foglaltam az íróasztala előtti széken. – Megkínálhatom egy kis teával? Ebben a hideg időben nagyon jót tesz a toroknak.
– És ha méreg van benne? – Megpróbáltam óvatosabb lenni. Bolton elnevette magát.
– Maga szerint képes lennék lemérgezni a vendégemet?
– Meglehet, elvégre maga a legnagyobb ellenségeimnek a szövetségese.
– Attól, hogy kapcsolatom van a United Adrwington Especiával és a KG Team Ganggel, még nem jelenti azt, hogy mi ellenségek vagyunk.
– Mindegy. Látom, sikerült megszereznie a hatalmat. Milyen érzés, hogy magáé lett egész Adrwington? Végre megkapta azt, amire vágyott – váltottam témát, hogy eltereljem a szót az ellenfeleimről.
– Amint azt maga is hallhatta a hírekben, Adrwington sokat fejlődött, miután én lettem az elnök. Eltöröltem a felesleges adókat, munkahelyeket teremtettem és megváltoztattam az oktatási rendszert, hogy a diákoknak több szabadidejük legyen.
– Érdekes, én nem úgy vettem észre, mintha változott volna valami az országban. Még mindig sok a felesleges adó, még mindig munkanélküliek az emberek és még mindig szar az oktatás – számoltam be tapasztalataimról gúnyosan.
– Maga még nem tudja, hogy milyen terveim vannak a jövőre nézve Adrwingtonban. Minden meg fog változni, és ez még csak a kezdet – fogadkozott. Természetesen nem hittem neki. Mindegyik politikus csak hazudik.
– Ha azt akarja, hogy minden megváltozzon Adrwingtonban, akkor vonják vissza a Merryweather engedélyét, számoljanak le az egyéb bűnszervezeti csoportokkal és védjék meg az országot a terroristáktól és a bevándorlóktól – tanácsoltam őszintén.
– Először is, szükségünk van a Merryweather támogatására, ezért nem vonhatjuk vissza az engedélyüket. Másodszorra, Adrwingtonban nincsenek bűnügyi csoportok. Harmadszorra pedig én mindent megteszek, hogy megvédjem az országot az illegális bevándorlóktól és a terroristáktól.
– Úgy hazudik maga, mint a vízfolyás... – köptem oda lenézően. Az elnök rögvest ideges lett.
– Most azért jött ide, hogy sértegessen, vagy azért, hogy tárgyaljunk egy ajánlatról?
– Rendben, akkor térjünk a tárgyra, drága elnök úr.
– Hallgatom magát. – Bolton kényelmesen hátradőlt a székében.
– Egy szó, mint száz: adja nekem vissza Leandrost – mondtam lényegre törően. Bolton arca hirtelen meglepődöttségre váltott.
– Miből gondolja, hogy nálam van a haverja?
– Mami elmondott mindent. Tudom, hogy Haky odaadta magának Leandrost, és azt is tudom, hogy valahol fogva tartja őt a Bolton bűnügyi családdal.
– Igen, valóban nálam van Leandros. Mit kapok cserébe, ha visszaadom őt?
– Tájékoztatom magát egy hamarosan megtörténő terrortámadásról. Az Iszlám Állam támadást tervez maga ellen.
– És maga ezt honnan tudja?
– Tudom, mert egy iszlám kisebbségnek dolgoztam. Ők egy terrortámadást terveznek a napokban. Feldobom őket, ha visszaadja Leandrost. Itt és most leírom ennek a kisebbségnek a lakcímét és a tagjainak a nevét.
– Rendben, írja le erre a papírra. – Bolton egy papírlapot és egy tollat nyomott a kezembe. Gyorsan leírtam neki egy hamis címet és kitalált arab terroristák neveit.
– Most pedig mondja el, hol van Leandros! – követeltem megkomolyodva.
– A barátját egy raktárban tartják fogva, az Aszit folyótól nem messze.
– Köszönöm. Elhozza őt nekem?
– Holnap reggel jöjjön vissza ugyanekkor, és visszaadom magának.
– Köszönöm – bólogattam, és már épp a távozásra készültem, mikor is Connor megállított.
– Robi, nehogy kimenj! Fegyveres őrök állnak az ajtó előtt! Meg fognak téged ölni! – figyelmeztetett. Mérgemben ráordítottam az elnökre.
– Rohadék! Át akar engem verni! Ez csapda! – üvöltöttem, minek köszönhetően fegyveresek léptek be az irodába.
– Megölni őt! – kiáltott fel Bolton az embereinek. Legnagyobb szerencsémre Connor az erejével egy átlátszó pajzsot varázsolt körém, mely megvédett a golyóktól. Minden erőmet lantba vetve rávetettem magamat Boltonra, és fojtogatni kezdtem őt.
– Hol van Leandros?! Mondja el, Bolton!
– Nem mondok semmit, te f*sz! – Leköpött, miután abbahagytam a fojtogatást.
– Igen? – Teljes erőmből bevágtam neki egyet. – Mondja el, hogy pontosan hol tartják fogva, különben megölöm magát!
– Nem mondok neked semmit! Úgysem mernéd megölni Adrwington miniszterelnökét!
– Connor, tedd a dolgodat! – parancsoltam, miután a szemeim kivörösödtek. Bolton testét piros fény ölelte körbe, ahogy leesett a székéről és fuldokolni kezdett. – Szeretne még sokáig miniszterelnök lenni, Bolton? Mondja el, hol van pontosan Leandros, és megkímélem az életét. Ha elmondja, nem fog bántódása esni, de ha nem, akkor itt helyben meg fog halni. Ezt akarja, Bolton? Szeretne az ikertestvérével találkozni, akit egy tank lőtt agyon?

Connor egy rövid időre abbahagyta a fojtogatást, míg Bolton fellélegezve a levegőért kapkodott. Szegény férfit azért sajnáltam, de mégis kínoznom kellett őt, hogy megtudjam Leandros tartózkodási helyét. Michael Bolton a földön fetrengve és erejét elvesztve elárulta nekem Leandros lelőhelyének a pontos címét.

– Őgyla, Csöngő telep, Csocsa megye. A Györpölési-Szorítógátas csatornától haladjon egyenesen észak felé, és ott megtalálja a Csöngő telepet.
– Köszönöm, te rohadék! – Egy erős ütést mértem a fejére. A férfi összeesett és elvesztette eszméletét. – Connor, intézd el az őröket, és húzzunk innen!

Miután Connor megölte ellenfeleimet az erejével, gyorsan kimentem az erkélyre és bátran leugrottam. Szerencsére egy szemétszállító parkolt a Parlament erkélye alatt, így sikerült túlélnem az esést. Milyen furcsa, hogy mikor még Radomił emberei miatt ugrottam le az erkélyről, szintén egy szemétszállítóra estem. Fránya szemétszállítók, mindenhol ott vannak...

– Raleigh, ikrek, azonnal gyertek elém! Itt vagyok a Parlament erkélye alatt! Siessetek, mert üldöznek! – szóltam nekik a headseten keresztül, miután kiugrottam a kukásautóból.

Társaim egyhamar elértek engem. Villámgyorsan beültem Raleigh mellé, az anyósülésre, és már menekültünk is a rendőrök elől. Raleigh beletaposott a gázba, miközben az ikrek megpróbálták lelőni üldözőinket. Gondolkodás nélkül felkaptam a műszerfalnál pihenő Uzit, és az ablakon keresztül viszonoztam a tüzet. Néhány rendőrautót sikerült felrobbantanom az ikrekkel együtt, azonban a rendőrök egyre többen jöttek. Raleigh hiába vezette gyorsan a Kurumát, ellenfeleink folyton belénk jöttek hátulról és oldalról is. Sőt, egy helikopter is cirkált körülöttünk. Ekkor láttam elérkezettnek az időt arra, hogy újból bevessem Connort. Connor egy nagy lökéssel kilökte az útról a rendőrautókat; a nagy becsapódás hatására szétroncsolódtak, majd fel is robbantak. A helikopter pilótájának a testét pedig Connor megszállta, és arra ösztönözte a pilótát, hogy a repülővel együtt csapódjon bele egy épületbe.

A győzelem után elmeséltem bajtársaimnak a Parlamentben történő eseményeket, és együtt megindultunk Lesterhez, hogy segítsen nekünk megtalálni Leandrost. Egy fél órával később el is jutottunk Lester bázisához. Kiszálltunk a Kurumából, és sürgősen rohantunk a pincébe, ahol Lester épp Gyurival, Elvissel és az unokaöccsével, Brendonnal beszélgetett.

– Aztán képzeljétek el, hogy akkorát horkoltam, hogy még a szomszéd is hallotta! – mesélte Lester. Mindenki hangos nevetésbe kezdett.
– Lester! Lester! Lester! – kiabáltam a lépcsőről, megzavarva ezzel a vidám pillanatokat. – Segítened kell, azonnal!
– Róbert, történt valami? – kérdezte Lester kissé félősen. Nagyon megijedhetett tőlem.
– Igen, történt! Megtudtam, hogy hol tartják fogva Leandrost!
– Na, ez szép. Nagyszerű munkát végeztél. Hol tartják fogva?
– Őgyla, Csöngő telep, Csocsa megye.
– És ezt kitől tudtad meg, Róbert? Ennyire biztos vagy ebben? – érdeklődött kíváncsian.
– Michael Bolton mondta. Elmentem hozzá a Parlamentbe, és kiszedtem belőle.
– Mi van?! – mordult rám Lester haragosan. – Elment az eszed? Elmentél a Parlamentbe? Hülye vagy?
– Lester, meg kellett tennem! Nem ülhettem tétlenül! Már két hónapja elrabolták Leandrost; itt volt az ideje, hogy megtudjam, hol tartják fogva – védtem álláspontomat.
– Meg fognak bennünket ölni! Nekünk végünk! IDIÓTA!
– Te vagy az idióta! Nem fognak megölni minket, mert Bolton nem tudja, hogy hol van a búvóhelyünk.
– De majd megtudja, meglátod! Most nyomozni fog utánunk!
– Ne parázzál! Nem lesz semmi baj, Lester – nyugtattam, sikertelenül.
– Dehogynem! Nem volt neked elég, hogy a Sötétség Urai vadásznak ránk, most már az elnököt is fel akarod hergelni? – Lester teljesen össze volt zavarodva. A pániktól remegni kezdett.
– Michael Bolton amúgy is a Sötétség Urainak a tagja, tehát bárhogyan is nézzük, előbb-utóbb úgyis megtámadott volna bennünket.
– De legalább nyertünk volna egy kis időt, sőt! Esetleg a szövetségesünk is lehetett volna, de te mindent elbasztál, Róbert! – hibáztatott, de ez engem nem igazán érdekelt.
– Sajnálom, de te mindvégig tudtad, hogy Boltonnál van Leandros, csak nem akartad elmondani nekem. Ennyi erővel nekem kéne megsértődnöm!
– És most mégis mit fogsz csinálni, elmondod nekem, zsenikém? – tette fel kérdését lekezelően.
– Elmegyek Raleigh-vel és az ikrekkel együtt Őgylába, és megmentem Leandrost. Arra kérlek, hogy segíts nekünk. Adj nekünk fegyvereket és egy használható repülőgépet, hogy minél hamarabb eljussunk Csocsa megyébe.
– Nem, szó sem lehet róla! – tiltakozott.
– Lester, kérlek, segíts nekünk! Nagyon fontos lenne! Leandros a barátom, és emiatt meg kell őt mentenem. Nem hagyhatom cserben a barátomat, érted? Kérlek, segíts! – könyörögtem.
– Nem! Nem vártad meg az utasításomat, emiatt nem fogok. Engedetlen voltál! Megmondtam neked, hogy még nem szabad foglalkoznod Boltonnal, erre te tálcán felkínáltad magadat neki. Sajnálom.
– Jó, akkor ne segíts! Szarok rád, hülyegyerek! Mi négyen azonban elmegyünk, és megmentjük Leandrost. Láttam, hogy az udvarban van egy Cargobob repülőgéped, elvisszük azt magunkkal. És a fegyverraktáradból kiveszünk néhány fegyvert. Na, szevasztok! – A mondat végére mind a négyen kifutottunk a lakásból, magára hagyva Lestert, Györgyöt, Elvist és Brendont. Lester egész idő alatt kiabált, de mégsem tudott bennünket megállítani.

Felszereltük magunkat fegyverekkel, golyóálló mellényekkel és fekete öltözékekkel. Ott feszítettünk négyen fekete bakancsokban, fekete farmernadrágokban, fekete pulcsikban és kabátokban, illetve fekete rablómaszkokban. Muszáj volt beöltöznünk, hogy a sötétben nehezebben vegyenek észre bennünket. Délután kettő lehetett, mikor felszálltunk a Cargobobbal az égbe, és megindultunk Őgyla felé. Scott volt a pilóta, Adam ült mellette, én és Raleigh pedig a repülő belsejében kellemesen beszélgettünk.

– Róbert, ha sikerül megmentenünk Leandrost, akkor... tudod, el kell mennünk Londonba – emlékeztetett Raleigh cérnavékony hangon.
– Tudom, Raleigh. Visszahozzuk Nicolát és Sarah-t, nem felejtettem el, nyugi. – Jobb kezemet a vállára biggyesztettem. – Visszakapod hamarosan a családodat, ígérem.
– Csak azért emlékeztettelek rá, mert már elég régen nem láttam őket, és hiányoznak.
– Együtt érzek veled, de előtte van még néhány ügyem, amit meg kell oldanom. Muszáj megtalálnom Leandrost és muszáj megölnöm az ellenfeleinket. Addig nem mehetünk el Londonba, amíg ennyien meg akarnak minket ölni.
– És ha megmentjük Leandrost, akkor utána mit fogsz csinálni? – kérdezte, miközben lágyan simogatta szőke szakállát.
– Kikérdezem Leandrost, hogy mit tud Hakyról és Necrosmoke-ról. Ha ez megvan és megtudtam valamit Hakyékról, megkeresem és megölöm őket. Ezután eldöntöm, hogy az FIB-nek vagy az IAA-nek segítek-e a rablásban. Ha ezzel is végeztem, akkor meg megcsináljuk a maradék rablásokat, és leszámolunk a Sötétség Uraival.
– Tyűha, jó sok feladatod van, én viszont melletted leszek, és sohasem hagylak cserben – kacsintott.
– Tudom, te rendes gyerek vagy – helyeseltem, majd témát váltottam. – Ma hamarabb fog sötétedni, ezért mire odaérünk a célállomáshoz, addigra sötét lesz.
– Téli időszámítás van. Szerinted sikerülni fog észrevétlennek maradnunk?
– Nem tudom, remélem. – Vállat vontam. – Mi ketten ki fogunk ugrani a gépből, és beleesünk a közeli csatornába. Ha ez megvan, megöljük az őröket a csatornánál, és bemegyünk az erdőbe. Észak felé kell haladnunk. Az útra nem mehetünk ki, mert valószínűleg járőröznek Haky és Bolton emberei. Az erdőben is óvatosak leszünk. Végül pedig eljutunk a telephelyiség területére, ahol megölünk mindenkit és kiszabadítjuk Leandrost. Az ikrek ekkor felvesznek bennünket a repülővel, és messzire elrepülünk.
– Szerintem sikerülni fog, elvégre Connor is velünk van – fűzte hozzá Raleigh.
– Jó, de akkor sem szabad használnom őt gyakran, mert elfogyhat az ereje, és akkor nagy szarban leszek – mérgelődtem. – Egy kicsit aggódom. Ha Connor nem lenne velem, minden könnyebb lenne. Ő csak nyűg a hátamon.
– Ő ezt most hallotta?
– Igen, mindent hall, mert itt van velem – feleltem szárazon.
– Kár, hogy én nem látom őt.
– Inkább örülj neki, hogy nem látod... szellemekkel sohasem könnyű az élet... – jegyeztem meg megvetően. Connor egy szót sem szólt, csak figyelmesen nézett bennünket.

Két órával később megérkeztünk. Sokáig tartott az utazás, mert nehezen tudtuk megtalálni a radaron a helyes irányt, sőt a korai sötétedés miatt nehezebben tájékozódtunk, és még az is időbe telt, mire megfigyeltük az őröket és az ott lévő házakat. Nagyon sokan járőröztek a helyszínen, valószínűleg Bolton szólhatott nekik az érkezésünkről. Biztos voltam benne, hogy majd el akarják vinni Leandrost, nehogy megszöktessük őt. A csatornánál öt-öt fegyveres őrködött, az úttesten rengeteg teherautó mászkálgatott, körülöttük a KG Team Gang és a Bolton bűnügyi család tagjai. Az erdőben és az őrbódéknál is voltak néhányan. Úgy tűnt, ez egy nagyon veszélyes és nehéz küldetés lesz, én viszont bíztam magamban és társaim képességében, no meg Connorban is.

– Rendben, srácok, sok sikert! A headseten keresztül fogunk majd kommunikálni veletek. Bármi baj van, szóljatok. Mi majd figyeljük a terepet, és navigálunk benneteket – demonstrálta Scott a helyzetet.
– Sok sikert, vigyázzatok magatokra! – mondta Adam aggódó hangnemben.

Felvettük az ejtőernyőket és kiugrottunk a repülőből. Csodálatos és egyben félelmetes érzés volt a levegőben. Éreztem, ahogyan testemet finoman átszelte a közelgő esti szél. Oly nagy szenvedéllyel harcoltam a gravitációval, hogy egy pillanatra elfelejtettem kinyitni az ejtőernyőmet. Szerencsére hamar észhez tértem és kinyitottam az ernyőt. Bevallom, volt egy kis tériszonyom, ennek ellenére élveztem ezt a különös állapotot. Beláttam az egész területet a magasból. Ügyelnünk kellett rá, hogy ne vegyenek észre bennünket ejtőernyőzés közben, ezért nem messze a csatornától lelandoltunk, levetettük az ernyőket és beugrottunk a vízbe. Körülöttünk gépfegyverekkel és gépkarabélyokkal járőröztek, emiatt le kellett buknunk a víz alá. Nem volt túlságosan mély a víz, de legalább le tudtunk bukni a mélyére. Ha szükségünk volt egy kis levegőre, akkor gyorsan felúsztunk a felszínre, majd újból lebuktunk. Így ment ez addig, amíg el nem értük a csatorna végét. Ott két fegyveres tartózkodott. Egyiket én, másikat pedig Raleigh intézte el. Mindkettejüket behúztuk a vízbe, ahol elvágtuk a torkukat késünkkel. Kiúsztunk ezután a partra, ahol azonban egy őrbódé állt. A bódé belsejében egy maffiatag figyelte a terepet. Óvatosan odaosontam hozzá és elvágtam a torkát, majd az ő holttestét is a vízbe dobtam.

– Ikrek, átúsztunk a csatornán és megöltük az őröket. Hogyan tovább? – szóltam bele a headsetbe, miközben Raleigh rászerelt az AK-47-es karabélyára egy hangtompítót.
– Rendben, menjetek be az erdőbe. Egyenesen észak felé haladjatok. Óvatosak legyetek, mert az erdőben is járőröznek. Tegyétek fel a hangtompítókat a fegyvereitekre. Sok sikert! – tájékoztatott bennünket Scott a teendőkről.

Felszereltük fegyvereinket és berohantunk az erdőbe. Hosszú percekig rohantunk, míg rá nem leltünk egy csapat fegyveresre, akik épp beszélgettek és nevetgéltek. Gyorsan elbújtunk egy fa mögé, és figyelni kezdtük őket. Hatan lehettek. Erős gépfegyverekkel és golyóálló mellényekkel voltak felszerelve. Már akkor éreztem, hogy használnom kell Connor képességét. Néhányukon még sisak is volt, ezért képtelenség lett volna megölni őket. Kénytelen voltam alkalmazni Connort, hogy legalább elcsaljam őket, mert nagyon szorosan és közel álltak egymáshoz.

– Raleigh, elcsalom őket Connorral. Ha távolabb lesznek egymástól, odamehetünk és megölhetjük őket – súgtam oda neki. Raleigh csak bólintott egyet. – Connor, csald el őket! Csak te segíthetsz most nekünk!

Connor minden erejét lantba vetve meglökte a közeli fákat és az ott lévő dobozokat is. Az őrök ijedve felkapták fejüket, majd fegyvereikkel együtt megindultak a furcsa hangok felé. Szerencsére Connor annyira ügyes volt, hogy néhányat megfojtott, a maradékot pedig közösen elintéztük Raleigh-vel. Megkönnyebbülve folytattuk tovább utunkat.

Hosszú és fárasztó út következett. Minél beljebb kerültünk a havas erdőben, annál sötétebb lett. A fegyvereinkre felszerelt lámpával világítottunk, közben pedig figyelnünk kellett az ellenfeleinkre is, akik egyre többen és többen voltak. Gyakran megpróbáltuk észrevétlenül kikerülni őket, mert annyian járkálgattak az erdőben, hogy képtelenség lett volna legyőzni őket. Arra már nem is merek gondolni, hogy mi lett volna akkor, ha az erdő helyett a hosszú úttestet választottuk volna.

Nagy nehezen eljutottunk a végállomáshoz. Az erdő legvégén megálltunk, és az ott lévő bokroknál elbújtunk, hogy jobban kifigyeljük a telephelyiséget. Ott állt előttünk a Csöngő telep, Leandros lelőhelye, amely korábban mezőgazdasági telephelyiségként szolgált. KG Team Ganges bűnözők és a Bolton bűnügyi család tagjai őrizték a helyiséget. A fehér vaskapunál négyen voltak, az udvaron legalább tizenöten, az épület belsejében pedig még többen. Mi több, térfigyelő kamerákkal is figyelték a területet. Számomra talán az volt a legfájdalmasabb, hogy a telephely drótkerítésekkel volt elkerítve, így lehetetlen volt bejutni. Szerencsére közvetlenül a bejárati kapu mellett egy csomó havas szalmabála pihent. Raleigh és én vártunk egy kicsit, majd odafutottunk a bálákhoz.

Ezután elővettem a mobiltelefonomat, és Lester hackeres applikációját használva lekapcsoltam a kamerákat.

– Connor, hívd ide a kapunál lévő őröket. A báláknál könnyebben meg tudjuk őket ölni. Az egyiknek azonban hagyd meg az életét, mert meg kell szállnod a testét, hogy irányítani tudjuk. Csináld! – parancsoltam Connornak, aki szó nélkül teljesítette parancsomat. Odahívta hozzánk az őröket, akiket egyből meg is fojtottunk a szalmában. Az utolsó célpontnak pedig megszállta a testét, ekképp előre láttuk, hogy sikerülni fog bejutnunk az udvarra.

Connor a férfi testébe bújva bement a vaskapun, és megindult megkeresni Leandrost. Szemeim sárga színben csillogtak. Magam előtt láttam Connort, ahogyan épp az udvaron figyeli a többi őrt. Nagyon furcsa volt ez az egész. Láttam Connor szemeivel! Láttam, hogy éppen merre jár, és hallottam a bent lévő ellenfeleim hangját is. Olyan volt, mintha ez az egész filmként lett volna levetítve előttem. Raleigh eközben tátott szájjal nézett engem; meglepte őt ez a fajta képességem is.

Connor ekkortájt már éppen átkutatta és átnézte az udvar területét, közben pedig meg is ölt néhány gengsztert, észrevétlenül.

– Oké, Raleigh. Menjünk be a kapun, tiszta a terep – szóltam társamnak. Mindketten kibújtunk a fagyos szalmából, és bementünk az ajtón.

Az udvar tele volt holttestekkel. Connor mindenkit kegyetlenül meggyilkolt. Raleigh gyomra összeszorult a látványtól. Képtelen volt felfogni, hogy Connor hogy volt képes ennyi embert megölni, miközben egy férfi bőrébe bújt. Engem nem nagyon lepett meg ez a dolog, jobban érdekelt inkább Leandros.

– Adam, Scott, itt vagytok? Sikerült bejutnunk az udvarra. Connor megölt mindenkit. Hogyan tovább? – értesítettem az ikreket a fejleményekről.
– Nagyszerű! Jó munkát végeztetek – gratulált Adam. – Leandros több mint valószínű, hogy a központi épület belsejében van. Menjetek be oda, és mentsétek meg. Az őrökre figyeljetek!

A Connor által irányított férfi kinyitotta a központi épület ajtaját. Beléptünk. Sajnos amint betettük a lábunkat a folyosóra, észrevettek bennünket. Mindhárman fegyvert ragadtunk, és szembeszálltunk Haky és Bolton embereivel. Egy véres küzdelem következett. Ellenfeleink minden egyes percben egyre többen jöttek a szomszédos szobákból és az emeletről is. Egy ajtófélfa mellett helyezkedtem el, miközben karabélyomból tüzeltem célpontjaimra. Sokszor megálltam újratölteni, ezért elég sokáig tartott a harc. Legnagyobb szerencsémre Raleigh és Connor fedeztek engem. Hárman sok gazfickót küldtünk a pokolba. Nehezen tudták visszaverni támadásunkat, így néhány perc után megtisztítottuk a földszintet és a környező szobákat.

Egy emelettel feljebb folytattuk tovább a mészárlást. Amint felértünk az első emeletre, újból megtámadtak bennünket. Az első emelet egy hatalmas terem volt, tele íróasztalokkal és székekkel. A másik három emeletre csak a körülöttünk lévő lépcsőkkel és liftekkel lehetett feljutni. Sajnos olyan sokan voltak, hogy biztos voltam benne, hogy ezt nem fogjuk túlélni. Az íróasztaloknál legalább tíz férfi lehetett, a lépcsőknél öten-hatan voltak, a fentebb lévő emeleteknél pedig még ennél is többen. Esélytelen volt a győzelem, én azonban bíztam társaimban.

Vettem egy nagy levegőt, majd támadásba lendültem. Körülöttem golyók repkedtek, de hála Raleigh és Connor fedezésének, hamar be tudtam bújni egy íróasztal mögé, melyet gyorsan felborítottam, hogy legyen fedezékem. Ellenfeleim annyira őrültek és agresszívak voltak, hogy előrerohantak és lelőtték Connort, akinek sajnos nem volt ideje találni egy fedezéket. Raleigh-nek az volt a szerencséje, hogy ő közvetlenül mellettem bújt el, így őt sem érték találatok. A Connor által irányított férfi viszont meghalt, így Connor kiszállt a testéből, és segített nekünk legyűrni a gonoszokat. Connor néhány gonosztevőt megfojtott, és csinált nekünk egy pajzsot is, miközben lőttek minket. Raleigh és én pedig ádáz és elszánt küzdelmet vívtunk a KG Team Ganggel és a Bolton bűnügyi családdal.

– Raleigh, öld meg az előttünk lévőket, hogy közelebb tudjak menni a lépcsőkhöz – mondtam hangosan. Raleigh újratárazott, majd golyók százaival jutalmazta meg haragosainkat.

Miközben mindenki Raleigh-vel volt elfoglalva, elhajítottam néhány gránátot ellenfeleim felé. Hatalmas robbanással pontot tettem az ügy végére. Szerencsére sikerült felrobbantanom néhányat a liftek és a lépcsők közül. Több gazember nem maradt már a helyszínen, hiszen a lépcsők leszakadtak, a liftek pedig elromoltak a gránátok robbanásától. Noha páran túlélték a tűzpárbajt a felsőbb emeleteken, Connor mégis megfojtotta őket. Győztünk. Már csak egy feladatunk maradt vissza: Leandros megtalálása.

– Ikrek, hallotok bennünket? Megöltünk mindenkit az épületben. Nincsenek többen.
– Ügyes! Nagyon jók vagytok, srácok – nevetett Scott. – Most pedig kérd meg Connort, hogy keresse meg Leandrost. Ha megtaláltátok, menjetek ki az épület tetejére, és mi felveszünk benneteket.

Connor elkezdte keresni Leandrost. Képességének köszönhetően képes volt átmenni a falakon, így nem tartott sokáig a keresgélés. Sajnos Connornak sietnie kellett, mert ha túl messze került tőlem, akkor erős fájdalmat éreztem. Orrom olyannyira vérzett, hogy majdnem meghaltam a szenvedéstől. Connor szerencsére rögtön visszajött hozzám, és elárulta, hogy hol tartják fogva legjobb barátomat.

Én és Raleigh villámgyorsan berohantunk egy még működő liftbe, benyomtuk a kapcsolótábla gombjait és várakoztunk, míg el nem értük a végállomást, a legfelsőbb emeletet, ahol Leandrost tartották fogva. Legnagyobb meglepetésemre legnagyobb ellenfeleimet köszönthettem, miután a lift ajtai kitárultak. Ott állt előttünk Oktyep, CMYloz és a KG Team Gang vezetője, Haky. Mellettük pedig ott volt Leandros is, akinek megkötözték a kezeit és egy zsákot húztak a fejére. Alig néhány méter választott el bennünket egymástól. A meglepődöttségtől tátva maradt a szám.

– Nocsak, kit látnak szemeim? Róbert Bock! Drága barátom, olyan régen láttalak már! – Haky elnevette magát, miután meglátott engem. Nevetéséből erős gúny áradt.
– Oktyep, CMYloz, Haky! Ti nyomorultak! Engedjétek el Leandrost! AZONNAL! – ordítottam ingerülten. – Ha nem engeditek el, itt helyben megöllek benneteket, ti Y-os gecik!
– Azt hiszed, annyira hülyék vagyunk, hogy elengedjük? Ennyire ostoba vagy, te kis csíra? – mondta Oktyep gúnyolódva.
– Ugyan, ez csak egy gyökér kisfiú, Oktyep. Nézz csak rá! Lefogadom, hogy még baszni sem tud – űzött csúfot belőlem a szőke CMYloz.
– Fogjátok be a pofátokat, ti mocskos buzik! Megfizettek azért, amit Achillessel tettetek, ti árulók! Ugyanúgy fogtok járni, mint Rurekev és Reyks! Őket is megöltem, és most ti következtek, gecik!
– Látjátok, ez a kisfiú itt pattog. Tiszta gyökér! – röhögött a törpe Haky.
– Kisfiú a fejed tokja, te törpe! Még Tyrion Lannister is nagyobb nálad! – vágtam vissza csipkelődve. Haky rögvest ideges és dühös lett.
– Úgy van, hagyjátok békén a barátomat, ti gyökerek! – állt ki mellettem Raleigh.
– Te meg ki a franc vagy? Ne avatkozz ebbe bele, seggfej! – köpte oda Oktyep.
– Raleigh Jack Wayne, a walesi amorózó, és a világ legnagyobb rocksztárja.
– Tudom, ki ő. Ő itt Raleigh Jack Wayne, a Denaro család egyik legnagyobb ellenfele. Jason Brown az üdvözletét küldi, Raleigh. Jason nagyon boldog volt, mikor elmondtam neki még a múltkor, hogy te is Adrwingtonban vagy. – Haky egy nagy mosolyra váltott, Raleigh azonban egyre dühösebb és dühösebb lett.
– Üzenném annak a seggfejnek, hogy bekaphatja. Hamarosan úgyis megtalálom és megölöm. Ha Walesben vagy Írországban lennénk, már régen szétrúgtam volna a seggét!
– Azt majd meglátjuk. Öljétek meg mindkettőt! – Haky megfogta Leandrost, és vele együtt felrohant egy lépcsőre, mely a tetőre vezetett.

Eközben Oktyep és CMYloz elővették fegyvereiket és erősítést hívtak. Négy KG-s tag érkezett oda hozzájuk, Uzival és TEC 9-cel felszerelve. Összesen tehát hat ellenféllel kellett szembenéznünk, akik készek voltak meghalni Hakyért. Én és Raleigh felvettük velük a harcot. Karabélyainkkal viszonoztuk a tüzet, miközben a közeli falakhoz simultunk, hogy ne tudjanak eltalálni minket. Nem tartott túl sokáig ez a kis lövöldözés, ugyanis mi ketten sokkal jobb fegyverekkel rendelkeztünk, mint támadóink. Én és Raleigh közösen öltük meg ezt a négy tagból álló osztagot, akik a két árulót védték. Oktyep és CMYloz egyedül maradtak, azonban így is meglőtték a bal vállamat. Mérgemben becéloztam Oktyep mellkasát, és meghúztam a ravaszt számtalan alkalommal. Oktyep a holtaknál is holtabban esett össze. Mire CMYloz bármit is tehetett volna, addigra Raleigh fejbe lőtte. Ekképpen halt meg Oktyep és CMYloz, az Y generáció gyermekei és Haky csatlósai. Két emberrel csökkent a főellenfeleim listája.

– Adam, Scott, azonnal szálljatok le a tetőre! Haky el akar menekülni Leandrossal! Gyorsan gyertek ide, és vegyetek fel bennünket!

Egy-két perccel később felértünk a tetőre, ugyanakkor Haky épp a menekülésre készült. Egy fekete színű helikopter szállt le közvetlenül Haky mellé. Haky betette Leandrost a repülőbe, majd ő is beszállt két fegyveressel egyetemben, akik mindenáron védelmezték vezetőjüket. A helikopter felszállt a magasba, és elrepült. Habár úgy tűnt, minden remény elveszett, az ikrek megérkeztek hozzánk a Cargobobbal. Gyorsan beszálltunk, és elkezdtük üldözni Hakyékat az Aszit folyó felett. Amint a megfelelő távolságba érkeztünk, én és Raleigh tüzet nyitottunk a helikopterre. Haky emberei azonban viszonozták a tüzet, ezért figyelmesebben és óvatosabban kellett harcolnunk. Mikor újra kellett táraznunk, behúzódtunk a Cargobob belsejébe, és mikor célpontjainknak kellett újratárazniuk, akkor ők is ugyanezt tették, mint mi. Annak ellenére, hogy csak két fegyveres lőtt ránk, nagyon sok lőszert pazaroltunk el. Egyszerűen nem tudtuk lelőni őket, mert Haky pilótája ügyesen kerülgetett bennünket. Raleigh-nek mindazonáltal sikerült leszednie a jobb oldali fegyverest, akinek a holtteste az Aszit folyóba landolt.

– Egy megvan! Nesze neked! – szólt Raleigh hidegvérrel.
– Szép munka! Ügyes vagy, Raleigh – dicsértem meg. Sajnálatosan a jókedv hamar elillant az arcomról, ugyanis a bal oldali férfi elővett egy rakétavetőt, és arra készült, hogy felrobbantsa az üldözőiket, azaz minket. – Ó, ne! Scott, fordítsd meg a repülőt! Egy rakétavetővel nézünk éppen farkasszemet!
– Kapaszkodjatok, srácok! – Scott teljes erőből elrántotta a botkormányt. Épphogy ki tudta kerülni a halálos rakétát. Én azonban elvesztettem az egyensúlyomat, és a Cargobob padlójára estem, majd elkezdtem csúszni lefelé. Kiestem a repülőből. Raleigh gondolkodás nélkül ledobta fegyverét, és utánam nyúlt. Még épp, hogy el tudott kapni.
– El ne engedj, Raleigh! El ne engedj! – könyörögtem neki, miközben barátom megpróbált felhúzni.
– Nem engedlek el, soha! – Raleigh minden erejét lantba vetve sikeresen kimentett a halálból. Megkönnyebbülve átöleltem őt, és folytattuk tovább a hajszát.
– Raleigh, nekem már nem maradt fegyverem, mert kiejtettem. Már csak te tudod egyedül megállítani őket. Kérlek, lődd le a rakétavetős férfit!
– Rendben, Robi. Megoldom! – Raleigh megemelte az AK-t és becélozta célpontját, miközben Scott ügyesen kerülgette a rakétáit. Raleigh meghúzta a ravaszt, ugyanakkor az AK üresen kattant. – Basszus, nincs több lőszerem! Ezt elcsesztem!
– Jól van, nekem már elegem van! Connor, fojtsd meg a rakétavetős ürgét, aztán állítsd le valahogyan Haky repülőjét, hogy át tudjak ugrani. Ki kell mentenem onnan Leandrost, úgyhogy csináld! – utasítottam mérgesen Connort. Connor hamar megfojtotta a fickót, majd erejével megállította Haky repülőjét. A pilóta tehetetlenül próbálkozott elindítani a repülőjét, míg Haky erősen káromkodott a pilótafülkéből. Scott közelebb ment az ellenséges helikopterhez, én pedig egyenesen beugrottam a másik repülő belsejébe, ahol megtaláltam Leandrost. Boldogan levettem róla a zsákot.
– Leandros, drága barátom! Annyira hiányoztál! Végre sikerült megmentenem téged... el nem tudod hinni, mennyire aggódtam érted... – Épp megpróbáltam volna levenni a szájáról a kék szájkendőt, mikor Haky hátulról megütötte a hátamat egy vascsővel. A fájdalomtól felüvöltöttem.
– Most meghalsz, Róbert Bock! Végre eljött az a pillanat, amire már oly régóta vártam.
– Te hülye f*sz, megöllek! – Rávetettem magam Hakyra, azonban mielőtt hozzá tudtam volna érni, ez a hülye tökmag újból megcsapott engem. Összeestem.
– Eljött a vég, Róbert! – Haky erősen megmarkolta a hajamat, és csupálgatni kezdett. Olyan erősen húzta a hajamat, hogy a fejbőrömből vér serkent. Fogaim összekoccantak, ahogyan egyre erősebben és erősebben kihúzta a hajtincseket és a hajcsomókat. Raleigh amint ezt meglátta, a segítségemre sietett.
– Engedd el a barátomat, te b*zi! – kiáltotta Raleigh, miután ő is beugrott a helikopterbe. Raleigh egy erős rúgást mért rá Haky arcára. Haky hátraesett, én pedig immár szabaddá váltam.
– Raleigh, fogd és vidd ki innét Leandrost, én megölöm ezt a gecit! – Azzal pedig Raleigh eloldozta Leandrost, én pedig előkaptam a farzsebemben lévő pisztolyomat, és becéloztam Hakyt. Már éppen a ravaszon volt az ujjam, mikor hátulról meglőtte a jobb vállamat a pilóta. Elejtettem a pisztolyomat.
– A rohadt életbe! – Raleigh elengedte Leandrost, és megpróbálta elővenni a farzsebéből a pisztolyát, azonban Haky gyorsabb volt. Haky feltápászkodott és kilökött mindkettőnket a repülőből. És ha ez még nem lett volna önmagában is elég szörnyű, megfogott egy rakétavetőt és meglőtte vele a Cargobob hátulját. Az ikrek szélsebesen kiugrottak az égő Cargobobból. Mind a négyen az Aszit folyóban landoltunk. Connor segített nekünk kijutni a partra. Ez sajnos azzal járt, hogy Connornak abba kellett hagynia a helikopter megállítását, így Haky repülője újra elindult.

Haky elmenekült, és nem tudtuk megmenteni Leandrost. A küldetést elrontottuk.
„Az élet bonyolult. Embereket öltem. Embereket csempésztem. Embereket adtam el. Talán itt a dolgok másképp alakulnak majd.” -Niko Bellic
  • 2016. 05. 07. 13:07
Avatar
dani.szentgali
Bankrabló
Nagyon jó fejezet lett, Robi! :)
"Listen to me. When the time comes, you gotta run and don't look back. This is over."
  • 2016. 05. 07. 13:43
Avatar
NikitaDragovich
Törzstag
Köszi, Dani. :D Örülök, hogy te voltál az új fejezetnek az első olvasója. :D Meglepett egy kicsit, hogy ilyen hamar elolvastad. :lol: :cool:
„Az élet bonyolult. Embereket öltem. Embereket csempésztem. Embereket adtam el. Talán itt a dolgok másképp alakulnak majd.” -Niko Bellic
  • 2016. 05. 07. 19:58
Avatar
dani.szentgali
Bankrabló
Hát, most volt rá elég szabadidőm. ;)
"Listen to me. When the time comes, you gotta run and don't look back. This is over."
  • 2016. 05. 07. 20:02
Avatar
Gonzales
Törzstag
Csodás rész lett! :)
" A man is smart.
A man knows you are reading this in his voice."
  • 2016. 05. 08. 23:27
Avatar
NikitaDragovich
Törzstag
Ja, értem. És az előző részeket is olvastad már, Dani? Vagy csak a mostanit olvastad el, amit kitettem?
Köszi, Gonzales. Tudtam, hogy te el fogod olvasni. ;)
„Az élet bonyolult. Embereket öltem. Embereket csempésztem. Embereket adtam el. Talán itt a dolgok másképp alakulnak majd.” -Niko Bellic
  • 2016. 05. 09. 17:14
Avatar
dani.szentgali
Bankrabló
NikitaDragovich írta:
Ja, értem. És az előző részeket is olvastad már, Dani? Vagy csak a mostanit olvastad el, amit kitettem?
Köszi, Gonzales. Tudtam, hogy te el fogod olvasni. ;)


Hát ezt most hirtelenjében nem tudom elmondani, mert mostanában eléggé összecsaptak a hullámok a fejem fölött és kicsit zavart vagyok. :S Szóval nem emlékszem, de nem tudom már hogy mit olvastam és mit nem. XD :D
"Listen to me. When the time comes, you gotta run and don't look back. This is over."
  • 2016. 05. 09. 23:04
Avatar
NikitaDragovich
Törzstag
Értem, semmi baj. Lényeg, hogy elolvastad a mostani részt. Majd a következő fejezetet is olvasd el. ;)
„Az élet bonyolult. Embereket öltem. Embereket csempésztem. Embereket adtam el. Talán itt a dolgok másképp alakulnak majd.” -Niko Bellic
  • 2016. 06. 07. 22:50
Avatar
NikitaDragovich
Törzstag
Pontosan egy hónap késéssel megérkezett a következő fejezet, mely hat oldalas lett. A névnapom alkalmából tettem ki hetedikén ezt a részt. Nem olyan hosszú, ezért ezt hamar el lehet olvasni. :)

52. Fejezet: A közelgő veszély gonosz árnyékai
Egy nap telt el a sikertelen küldetés után. Leandros továbbra is Haky és Bolton fogságában maradt. Ötletem sem volt, mit fogok csinálni ezután. Annyira elszomorított a tegnapi kudarc, hogy nem volt kedvem semmihez. Ott feküdtem az ágyamban, és a plafont bámultam. Üresnek és kissé bánatosnak éreztem magam. Ha már a legelején megölettem volna Haky pilótáját Connorral, akkor le tudtam volna lőni Hakyt, és akkor Leandrost is meg tudtam volna menteni. Szerencsére volt egy kis vigaszom is. Oktyep és CMYloz meghaltak, ezzel pedig a KG Team Gang elvesztette a két legnagyobb emberét. Aztán ott volt az a tény is, hogy jelentősen lecsökkent a KG Team Gang és a Bolton bűnügyi család befolyása Csocsa megyében, hiszen a kint járőröző tagjaik kivételével megöltük az összeset, akik a központi épületben voltak. Ha ezeket vesszük figyelembe, akkor igenis megérte behatolnom a társaimmal a Csöngő telepre. Sajnos Lester nem épp úgy gondolkodott, mint én. Mikor kiúsztunk a partra, miután Haky elmenekült, felhívtuk Lestert és elmeséltük neki a történteket. Lester nagyon mérges volt mind a négyünkre, mondván, hogy nem hallgattunk rá, magunkra haragítottuk Boltont és felrobbantottuk a Cargobob repülőjét. Lester meg is mondta nekünk, hogy nem fog értünk küldeni egy repülőt vagy egy autót, majd megyünk busszal vagy gyalog. Kénytelenek voltunk buszozni. Annyira sötét volt már, mikor végre találtunk egy buszmegállót. Ugyanakkor Csocsa megye nagyon messze volt a fővárostól, ezért sokszor buszt kellett váltanunk, hogy egyáltalán haza tudjunk érni. Éjfél volt, mikor visszajutottunk Wintershore-ba. Raleigh annyira fáradt és kimerült volt, hogy nem tudott hazamenni Tesshez, helyette nálam aludt. Kicsit nehezen fértünk el, mert Juliettel és az ikrekkel laktam együtt. Szerencsére találtunk Raleigh-nek egy vendégszobát, ahol kényelmesen kipihenhette magát. Szóval ez történt tegnap este. Ma reggel pedig Lester felhívta mind a négyünket, és megparancsolta nekünk, hogy délben menjünk el hozzá, mert sürgősen beszélni akar velünk. Mindannyian tudtuk, hogy Lester kiabálni fog majd velünk, én azonban nem féltem tőle. Megfogadtam, hogy ha kiabálni fog a tegnapi dolog miatt, szembeszállok vele és megmondom neki a magamét.

Felkeltem az ágyamból és elmentem reggelizni egy kicsit. Gabonapelyhet ettem tejjel és egy kevés cukorral. Nagyon finom volt a reggelim. Élveztem a gabonát és a friss, hideg tejet. Olyan régen ettem már ilyen jó reggelit, hogy újból teletettem a tányéromat gabonával és tejjel. Közben pedig Connor odajött hozzám, és gúnyosan nevetni kezdett rajtam.

– Mit nevetsz rajtam, te bolond? – kérdeztem megvetően.
– Nagyon furcsán eszed azt a gabonapelyhet. Annyira vicces, ahogyan eszel – vigyorgott.
– Haha, jól van. Most hagyjál békén – fintorogtam.
– Így hálálod meg, hogy segítettem nektek a telephelyiségnél? Ha én nem lennék, rég meghaltatok volna.
– Ha te nem lennél, minden könnyebb lenne! – köptem oda elundorodva. – Az egész életem könnyebb lenne, ha te nem lennél! Tudod, milyen érzés, hogy egy szellem követ engem egész áldott nap? Sehogy sem tudok megszabadulni tőled!
– Ez nem igaz! Igenis van egy módja annak, hogy megszabadulj tőlem! Juss el Afganisztánba az Obszervatóriumhoz, és szabad leszel.
– Connor, rengeteg dolgom van még! Tudod, hányan akarnak megölni engem? Végeznem kell az ellenfeleimmel, érted? – álltam ki igazam mellett sértődékeny hangnemben.
– Megértem, egyetértek veled. Ugyanakkor én a helyedben sietnék, mert ha egy-két éven belül nem jutsz el az Obszervatóriumhoz, akkor meghalsz velem együtt.
– Igen, tudom. Kösz, hogy emlékeztetsz – feleltem pengeéles, hideg hangon.
– Egyébként sajnálom, hogy nem tudtuk megmenteni Leandrost.
– Igen, hála neked! Ha te nem bénázol annyit azzal a k**va repülővel, hanem egyből megölöd Hakyt és a pilótát, akkor sikerült volna! – Mérgemben rácsaptam egyet az asztalra. Szerencsére nem esett le a tányérom, csak egy kicsit megmozdult.
– Már megbocsáss, de nem gondolod, hogy egy kicsit bunkó vagy? Egyszerre csak egy dolgot tudok csinálni; nincsen száz kezem! Megállítottam a repülőt és megöltem a rakétavetős férfit, hogy sikerüljön megmentened Leandrost. Az már nem az én bajom, hogy nem sikerült.
– De legalább megölhetted volna a pilótát, mert a pilóta miatt csesztük el az egészet.
– Azt hittem, őt majd te fogod megölni. Nem gondoltam volna, hogy te egyből Leandrossal fogsz foglalkozni. Sajnálom. – Connor vállat vont. Nem éreztem rajta, hogy igazán sajnálta volna a történteket.
– Jól van, már nem számít. Történt, ami történt. Legalább megöltük a KG Team Gang és a Bolton bűnügyi család nagy részét. Oktyep és CMYloz halott, így lényegében elpusztítottam a KG Team Gang fontosabb tagjait, és így már csak Haky maradt vissza.
– Mit fogsz ma csinálni? – kérdezte Connor, miközben leült velem szembe egy székre.
– Elmegyek beszélni Lesterrel. Végighallgatom a rinyálását, aztán pedig beszélgetek egy kicsit néhány barátommal. Este pedig lehet, lefekszem az egyik barátnőmmel.
– Én a helyedben nem húznám ennyire az időt. Inkább menj, azt öld meg az ellenfeleidet, mert ha így folytatod, sohasem fogsz eljutni Afganisztánba.
– Hadd pihenjek és szórakozzak egy keveset, kérlek! – mondtam most már hangosabban. – Most le kell nyugodnom valahogy, ezért szükségem van egy kis kikapcsolódásra.
– Csinálj, amit akarsz. Engem nem érdekel. De aztán ne sírjál akkor, amikor majd velem együtt meg fogsz halni – jegyezte meg Connor mérgesen. Egy szót sem szóltam, csupán megettem a reggelimet és elmentem felvenni a ruháimat.

Egy fekete bakancsot, egy kék farmert és egy barnásfekete kabátot öltöttem magamra. Nagyon kényelmesek voltak az új ruhadarabok. Olyannyira tetszett ez a kis változás, hogy boldogabbnak és elegánsabbnak éreztem magamat. Szerettem az elegáns és divatos ruhákat, mert ki tudtam fejezni velük a személyiségemet.

Távoztam az otthonomból, miután bezártam az ajtót a kulccsal. Aztán pedig beültem a piros Infernusomba, és már száguldottam is Acsó felé.

Hosszú volt az út, ezért egy kicsit megpróbáltam átgondolni a dolgokat. Egész idő alatt Leandroson járt az eszem. Nagyon aggódtam érte. Fogalmam sem volt, hová vihette őt Haky. Féltem, hogy esetleg megölik vagy bántják drága barátomat. Annyira furdalt a lelkiismeretem a tegnapi kudarc miatt, hogy émelyegni kezdett a gyomrom, és rosszul is éreztem magam. Ha lelőttem volna a pilótát, Leandros itt lenne velem, és segítene nekem legyőzni az ellenfeleimet – gondoltam magamban, miután megérkeztem Lester bázisához.

Kiszálltam a kocsimból, és a bejárat felé vettem az irányt. Útközben azonban összefutottam Vladimirral. Szívélyes üdvözléssel kezet fogtunk, és váltottunk egy-két szót.

– Szia, Vladimir.
– Szia, Robi. Hogy vagy? – kérdezte vidáman.
– Voltam már jobban is. Figyelj, Raleigh és az ikrek merre vannak? Ideértek már? – kérdezősködtem hadarva. Nagyon gyorsan beszéltem, mert sietni szerettem volna.
– Fent vannak az emeleten, Lester épp velük beszél. Már várnak rád. – Vladimir megvakarta dús szakállát.
– És Juliet? Ő hol van?
– Őt is az emeleten találod – biccentett.
– Rendben, köszi. Na, akkor megyek is. Szia.
– Várjál. – Vladimir megérintette a vállamat. Visszafordultam hozzá.
– Igen?
– Bármit is mond Lester, ne vedd komolyan. Kicsit ideges mostanában.
– Nyugi, nem fogom komolyan venni. Kösz a tanácsot, de most tényleg mennem kell. Ciao. – Beléptem az ajtón, magára hagyva az orosz barátomat.

Miközben felfelé haladtam a lépcsőn, összefutottam Juliettel. Hirtelen boldog lettem, amint megpillantottam azokat a szép barna szemeit. Átöleltük, majd pedig finoman megcsókoltuk egymást. Csókolózás közben a seggét simogattam és tapizgattam. Bevallom, egy kicsit felizgultam akkor. Szívesen lefeküdtem volna vele ott helyben.

– Bébi, Raleigh és az ikrek a nappaliban vannak?
– Igen, már várnak téged – felelte, majd újból bekapta a számat. – Nem megyünk el valahová ezután, bébi? Annyira kívánlak.
– Nem rossz ötlet, de előtte beszélek Lesterrel. Várj meg az udvaron. Majd utána elmegyünk szórakozni, oké?
– Oké, de akkor ígérd is meg! – követelte ragaszkodva. Annyira elpirultam, hogy nem bírtam ellenállni bájainak.
– Ígérem, hogy elviszlek magammal!
– Jófiú! Ma este ezért rendesen megjutalmazlak. Imádlak, bébi! – Egy nyelves csókkal élesztette fel szerelmünket, utána pedig szétváltak útjaink.

Beléptem a nappaliba, ahol ráleltem Raleigh-re és az ikrekre. Mindhárman ott ültek egy kényelmes kanapén. Éppen Lestert várták. Kissé idegesnek tűntek. Biztosan Lester haragjától féltek, vagy csak a tegnapi dolgok zaklatták fel őket. Mindenesetre beléptem a szobába, és megszólítottam barátaimat, akik rögtön boldogabbak lettek a jelenlétemtől.

– Sziasztok, srácok. Bocs a késésért. Lester hol van? – tettem fel kérdésemet érdeklődve.
– Szia, Robi. De jó, hogy te is eljöttél. Lester épp vécézik. Mindjárt jönni fog ő is – mondta Adam vidámabb hangnemben.
– Nagyszerű, akkor megvárom. – Leültem melléjük a kanapéra. – Ti mióta vagytok itt?
– Mi már elég régóta itt vagyunk – válaszolta Raleigh. – Lester sajnos túl sokáig ül a vécén.
– Egyébként hogy vagytok? Kicsit idegesnek tűntök.
– A tegnapi dolgok, tudod? Eléggé megviseltek bennünket... meg aztán Lester is mérges ránk – szomorkodott Scott.
– Engem is nagyon megviselt a tegnapi nap. Leandrost nem tudtuk megmenteni, Haky elmenekült, Lester pedig utál most minket. Aztán az a rohadék törpe úgy megcsupált, hogy még most is fáj a fejbőröm – mondtam nekik, hogy azért mégis mondjak valamit.
– Haky megfizet mindenért, meglátod! Megöljük őt együtt! – fogadkozott Raleigh.
– Nem tudom, Raleigh. Fogalmam sincs, hogy hol fogom ezután megtalálni Hakyt. Ki tudja, hová vitte Leandrost. Biztos vagyok benne, hogy hamarosan meg fognak majd bennünket támadni a Sötétség Urai, ezért mindenre fel kell készülnünk. Óvatosnak kell lennünk az elkövetkezendő napokban.
– Óvatosak leszünk, ne aggódj, Róbert. Szerintem Lester erről is fog majd beszélni. Biztosan megemlíti, hogy Bolton és a Sötétség Urai meg fognak támadni minket hamarosan, ezért mindent meg kell tennünk, hogy megvédjük magunkat. – Raleigh hangja magabiztossággal és nyugalommal keveredett. Kár, hogy én nem voltam ennyire higgadt, mint ő.
– Én Connorral meg tudom védeni magamat, ti viszont sebezhetőek vagytok. Én értetek aggódom leginkább. Mi történne akkor, hogy ha váratlanul megtámadnának bennünket? Nem vagyunk felkészülve! El kell mondanunk Lesternek, hogy erősítse meg az őrségét, és hogy őriztessen bennünket fegyveres biztonságiakkal.
– Szerintem a történtek után nem fog ránk hallgatni – vetette oda Adam.
– Rábeszélem majd. Ha nem érti meg, akkor elmehet a francba! – A mondat végére megjelent előttünk Lester egy sétabottal, és leült a tolószékébe.
– Ki mehet el a francba? – kérdezte gyanakodva.
– Senki, csak épp beszéltünk valamiről... – dadogtam. Annyira nagy zavarban voltam, hogy az arcom elvörösödött.
– Jól van, lényegtelen. Térjünk a tárgyra, oké?
– Lester, mielőtt bármit is mondanál, nagyon sajnáljuk a történteket. Nem gondoltuk volna, hogy el fogjuk rontani az egész küldetést. Sajnáljuk, de tényleg!
– Róbert, én egyértelműen megtiltottam nektek, hogy nem mehettek oda! Megtiltottam, de ti nem foglalkoztatok a figyelmeztetésemmel. Ehelyett elvittétek a fegyvereimet és az egyik repülőmet. A repülőmről már nem is beszélek... felrobbant, ugye?! – mérgelődött.
– Igen, nem hallgattunk rád, de értsd meg, jó okunk volt erre. Meg kellett mentenünk Leandrost, mert a barátom, és egy barát sohasem hagyja cserben a barátját!
– Barátság? Mit számít az? Semmit! A barátság eltompítja és elvakítja az emberek eszét! Leandros nem volt a barátod! – jelentette ki lekezelően.
– Igenis a barátom volt, és még most is az! Mit képzelsz magadról, te seggfej? Azt hitted, cserben fogom majd hagyni Leandrost? Még szép, hogy elmentünk megmenteni, csak hát nem sikerült, de ez már egy másik dolog – védtem álláspontomat.
– Kit érdekel Leandros? Engem aztán nem! Miatta sodortad veszélybe a csapatunkat! Az egész Tigris Team Gang miattad fog tönkremenni! Hamarosan megtámadnak bennünket a Sötétség Urai és Bolton emberei!
– Nem félek tőlük! Simán legyőzöm őket Connorral.
– Azt netán elfelejtetted, hogy ha sokszor használod Connort, el fog fogyni az ereje? Bolond vagy, Róbert?
– Te vagy a bolond, nem pedig én! Legalább megértetted volna, hogy Leandros nekem mindennél fontosabb... azt hittem, majd segíteni fogsz nekünk megszöktetni őt, de nem... nagyot tévedtem! – közöltem vele csalódottan.
– Hát nem érted? Vadásznak ránk a Sötétség Urai, Róbert! Értsd már meg, hogy újabb fát dobtál a tűzre! Ha nem mentél volna el Leandrosért, időt tudtunk volna nyerni, de már most biztos vagyok benne, hogy megtámadnak bennünket. Fel kell készülnünk a harcra. – Lester látszólag nagyon zavartnak tűnt. Több percig remegett a méregtől.
– Jól van, engem nem érdekel. Legyőzöm őket egyedül, mert én vagyok a Remény Gyermeke. Senki nem állíthat meg engem!
– Minden miattad van! Minden miattad! Időt nyerhettünk volna, de te mindent elcsesztél! – vádolt meg engem dühösen.
– Majd te megoldod, úgyis jó kapcsolataid vannak... biztosan találsz magadnak egy szövetségest.
– Nincs egy szövetségesem sem! – ordította idegbajosan.
– Ott van Ming Wei, ő segíthet nekünk, nem?
– Ming Wei visszament Kínába – dörmögte morcosan.
– Talabor Self? Ő elvileg a barátod, nem? Ha jól tudom, szövetséget akarsz vele kötni.
– Nem emlékszel? Csak akkor segít nekünk Talabor Self, ha megöljük Andrew Williamset.
– Hát, akkor egyedül maradtál az orosz haverjaiddal, Lestike – nevettem fel gúnyosan. Lestert ismét elkapta az idegroham.
– Pusztulj meg, Róbert! Ha nem mész el a Parlamentbe, most nem utálna minket ennyire Bolton.
– Sajnálom, meg kellett tudnom Leandros lelőhelyét, mert te képtelen voltál kutatni utána!
– Minden energiámat a következő rablásra kellett fektetnem, érted? Hamarosan újból meglopjuk a Merryweathert.
– Megértelek, Lester, de tényleg. Neked sokkal fontosabb egy k**va rablás, minthogy segítenél a barátaidnak! Egy szívtelen, önző dög vagy! – csipkelődtem, Lester szíve azonban most egy kicsit megenyhült.
– Róbert, a családomért kell ezt megtennem! Meg kell semmisítenünk a Merryweathert, különben megölik a családomat! Veszélyben van a családom, érted? – magyarázkodott nyugtalanul.
– Jól van, engem nem érdekel. Csinálj, amit akarsz. Én most elmegyek egy kicsit sétálni, mert át kell gondolnom a teendőimet. Pár perc múlva visszajövök. Addig beszéljétek át a következő rablást, és haladéktalanul szerezz magadnak több embert, mert hamarosan megtámadnak bennünket, Lester! Sziasztok! – Felkeltem helyemről, és távoztam. Lester, Raleigh és az ikrek egy szót sem szóltak.

Nesztelen és lassú léptekkel sétáltam le a lépcsőn. Minden egyes lépéssel közelebb kerültem a kijárathoz. Egyáltalán nem volt kedvem sietni, ezért nagyon komótosan haladtam célom felé. Idegesnek és fáradtnak éreztem magam Lester miatt. Annyit kiabáltam vele, hogy a torkom is fájni kezdett. Már csak abban reménykedtem, hogy a friss, téli levegő kitisztítja majd az agyamat. Habár nem minden ment nagyon könnyen, mert Juliet nemigen akart elengedni ilyen hidegben. Persze nagy nehezen meggyőztem, hogy csak a közeli boltba megyek egy-két dologért, majd hamar visszajövök hozzá. Juliet beleegyezett, így végre egyedül lehettem egy kicsit. Nyugodtan sétálhattam Acsóban, miközben a telefonomat böngésztem és zenét hallgattam. Noha egy picivel vidámabb lettem az egyedülléttől, a jókedv mégis hamar elillant arcomról, ugyanis telefonom szúrós hangja megzavart engem. Elsőre azt hittem, hogy Juliet vagy Lester keresett, de szerencsére Raleigh volt az. Nagyot sóhajtva felvettem a mobilt.

– Helló, Raleigh. Mondjad, haver. Történt valami?
– Szia, Robi. Bocs, hogy zavarlak, de Lester üzeni, hogy gyorsan gyere vissza. Eszébe jutott egy remek ötlet, amit meg szeretne osztani velünk.
– Jaj, nem lehet igaz! Csak egy kis időre vagyok távol, erre megint zaklatni kezdenek – méltatlankodtam.
– Ne haragudj, de tényleg fontos.
– Jó, nyugi. Nem rád haragszom, hanem Lesterre – sóhajtottam. – Mindjárt jövök, csak elmegyek a közeli boltba. Veszek magamnak egy kis harapnivalót. Esetleg vegyek neked valamit? Egy jó hideg sört?
– Ja, vehetsz egy kis sört. Vegyél nekem meg az ikreknek is – mondta nevetve. Jól gondoltam, hogy örülni fog a sörnek.
– Oké, mindjárt jövök akkor, tesó.
– Rendben, siess vissza. Szia! – bontotta a vonalat.

Amint letettem a telefont, egy váratlan dolog tanúja lehettem. Elém ugrott egy csúnya cigánygyerek, pisztollyal a kezében. Fogalmam sem volt, hogy mit akar tőlem, ezért megpróbáltam óvatosabb lenni.

– Hát te meg ki vagy, és mit akarsz tőlem? – kérdeztem meglepődve.
– Eljött a bosszú ideje, te büdös paraszt! – A cigányfiú rám szegezte pisztolyát. Annyira bénán nézett ki azzal a fegyverrel, hogy kénytelen voltam kinevetni.
– Azt hiszed, meg tudsz ijeszteni? Nem félek tőled, te büdös cigány!
– Ó, dehogynem! Félni fogsz tőlem! Véreim, fogjátok el! – A mondat végére egy csomó cigány lépett oda hozzám. Elöl is, hátul is és még oldalt is voltak. Körbekerítettek, és pisztolyokat szegeztek rám. Esélyem sem volt a menekülésre.
– Bassza meg! – sikítottam a félelemtől. Sajnos a sikítás hamar abbamaradt, ugyanis hátulról fejbe vágtak egy pisztoly markolatával. Összeestem, és elsötétedett körülöttem minden. Elvesztettem eszméletemet, még mielőtt használni tudtam volna Connort.
„Az élet bonyolult. Embereket öltem. Embereket csempésztem. Embereket adtam el. Talán itt a dolgok másképp alakulnak majd.” -Niko Bellic
  • 2016. 12. 31. 17:57
Avatar
NikitaDragovich
Törzstag
BEJELENTÉS
Sziasztok!
Tudom, hogy elég régen írtam már ide, de szeretnék egy fontos bejelentést tenni. Valószínűleg ez lesz az utolsó bejegyzésem ebben a témában, mert többet nem fogok írni ide. Le szeretném zárni a regényemet a GTA Place-n. Természetesen a fejezeteket fent hagyom, hogy olvasgassátok, de a jövőben már nem fogok kitenni ide részeket. Ennek az az oka, hogy feleslegesnek éreztem GTA-s nevekkel, személyekkel és márkákkal írnom a történetet, ezért nem teszek ki ide több fejezetet. Kiírom belőle a GTA-s dolgokat, hogy ki tudjam majd nyugodtan adni a regényt. Ha sikerül majd kiadnom, remélem, sokan meg fogjátok majd venni, és el is fogjátok majd olvasni. :)

Köszönöm mindazoknak, akik három éven keresztül olvasták a történetemet, és ötletekkel, javaslatokkal, építői jellegű kritikákkal járultak hozzá a történet sikeréhez. Tényleg nagyon boldog vagyok, hogy három éven keresztül a GTA Place fórumán szerepelt a regényem, és annak is örülök, hogy néhányan olvastátok folyamatosan. De itt az ideje a lezárásnak, hogy valami új kezdődjön el. Annyit viszont megígérhetek, hogy ha sikeresen kiadtam a regényt, tudni fogtok ti is róla. ;)

Mielőtt ténylegesen lezárom ezt a témát, előtte szeretnék megosztani veletek öt darab illusztrációt a regényből. Ezeket 2016 nyarán csináltattam egy illusztrátorral, aki szerintem nagyszerű munkát végzett. Most végre ti is láthatjátok ezeket a csodálatos képeket. Facebookon részletesebben olvashattok erről. Jó olvasást! :D

Ezekkel a képekkel kívánnék nektek boldog, sikerekben és GTA-ban gazdag új évet! Sziasztok! Ég veletek kedves olvasók. A jövőben még hallani fogtok rólam és a regényemről! :)

(Sajnos nem tudtam képként beilleszteni őket, mert eléggé bonyolult az egész rendszer. Bocsi. :P)

Főszereplők:

1.) Róbert Bock:
https://scontent-amt2-1.xx.fbcdn.net/v/ ... e=58E79479

2.) Axel Osborne:
https://scontent-amt2-1.xx.fbcdn.net/v/ ... e=591C9FD5

3-4.) Adam és Scott Taylor:
https://scontent-amt2-1.xx.fbcdn.net/v/ ... e=58D9A77A

5.) Gábor Wolf:
https://scontent-amt2-1.xx.fbcdn.net/v/ ... e=58ED9EFD

6.) Raleigh Jack Wayne:
https://scontent-amt2-1.xx.fbcdn.net/v/ ... e=58DCBBE1

Részletek:
https://www.facebook.com/robert.bock.18 ... 6829072348
„Az élet bonyolult. Embereket öltem. Embereket csempésztem. Embereket adtam el. Talán itt a dolgok másképp alakulnak majd.” -Niko Bellic


Ki van itt

Jelenlévő fórumozók: nincs regisztrált felhasználó valamint 1 vendég


Keresés:
Ugrás:  
cron






Az eredeti stílus ©Matti munkája, módosította GTAPlace.hu
Powered by phpBB © 2000, 2002, 2005, 2007 phpBB Group
Magyar fordítás © Magyar phpBB Közösség