Az ifjú Róbert Bock kalandjai I, II & III

Kitalált GTA sztorik.
Avatar
Stan98
Díler
Hozzászólások: 908
Csatlakozott: 2012. 10. 29. 20:20

Re: Az ifjú Róbert Bock kalandjai I, II & III

Hozzászólás Szerző: Stan98 » 2014. 11. 28. 21:42

Ebből kajak sikeres legény lesz.. :D muszáj lesz beszerezni :D ;)

Avatar
NikitaDragovich
Őrszem
Hozzászólások: 2311
Csatlakozott: 2011. 12. 07. 20:10
Tartózkodási hely: Bogyiszló, Tolna megye, Magyarország
Kapcsolat:

Re: Az ifjú Róbert Bock kalandjai I, II & III

Hozzászólás Szerző: NikitaDragovich » 2014. 11. 28. 23:04

Stan98 írta:Ebből kajak sikeres legény lesz.. :D muszáj lesz beszerezni :D ;)
Köszi, Stan! :D Ez most jólesett. Meglepett, hogy elolvastad! :)
„Az élet bonyolult. Embereket öltem. Embereket csempésztem. Embereket adtam el. Talán itt a dolgok másképp alakulnak majd.” -Niko Bellic

Avatar
NikitaDragovich
Őrszem
Hozzászólások: 2311
Csatlakozott: 2011. 12. 07. 20:10
Tartózkodási hely: Bogyiszló, Tolna megye, Magyarország
Kapcsolat:

Re: Az ifjú Róbert Bock kalandjai I, II & III

Hozzászólás Szerző: NikitaDragovich » 2014. 12. 28. 14:57

Sziasztok!
Tessék, itt a folytatás. Bocsesz, hogy ennyire el vagyok maradva, azonban az előző részeket kellett kijavítanom. Olvassátok el újra az első, a második, a harmadik és negyedik fejezeteket. Ki lettek javítva és bővítettem rajtuk egy picit. :)

Emellett tegnap lett 2 éve, hogy elkezdtem írni! :D

33. Fejezet: A karma lesújtó ereje
2013. december 19-én volt az utolsó tanítási nap a téli szünet előtt. A diákok buzgó örömmel várták, hogy legyen vége a napnak. Körülbelül reggel kilenc lehetett, mikor György és Anita bejöttek az osztályunkba. Gyuri a fiúkkal, míg Anita Petrával, Eszterrel és Fruzsinával beszélgetett. Már a jelenlétüktől is ideges lettem. Sokkolt, hogy ez a két semmirekellő belépett a termünkbe. Anita ekkor elment cigizni Redzsióval és még egy-két lánnyal a Lovarda bal oldala melletti konténerekhez. A Lovarda a gimnázium udvarán volt található. Az iskola sportközpontként használta ezt az építményt, ahová ünnepekkor a fiatalok szívesen eljártak bulizni és szexelni. Szomorú, de a korosztályom rengeteget szexelt bulizás közben. Érdekes, hogy mindegyik ilyen parti után a Lifeinvaderen egyes emberek kitették, hogy kapcsolatban vannak, de egy héttel rá már szakítottak is. Komolyan mondom, szégyellem, hogy én is a Z generációhoz tartozom. Ennek a generációnak a tagjai voltak a pávák, a kockák, a hipszterek és a sok köcsög velem egykorú illetők is. Talán jobb lett volna, ha az Y generációba születtem volna bele. Az 1980 és 1995 között született személyeké volt ez a nemzedék. Ide tartozik például Jimmy, Tracey, Liza, az ikrek, a töritanárom, Péter és a bátyám, James is. Nagyapai dédmamám például a Veteránoknak a tagja, nagypapám a Baby boomoké, édesapám és édesanyám pedig az X generációé. Mellesleg sokak szerint a Z után jött a ZS generáció, amely 2013-tól kezdődött. Ettől eltekintve dühösen kirohantam a folyosóra, hogy onnét hallgassam az egyik diákot, aki az aulában zongorázott. Remek zenéket nyomatott. Kár, hogy sohasem tanultam meg zongorázni. Nagyszüleim pedig erőltették, de engem az írás érdekelt, nem pedig a zenélés. Ezt megmagyarázva idegbajos lettem Gyuri látványa végett, ezért elátkoztam őket, mondván, hogy dögöljön meg az összes A-s. Legnagyobb meglepetésemre amint kimondtam ezt a szót, hátrafordultam és láttam, hogy a tanárok és a gyerekek rohannak a konténerekhez. Megállt bennem a vér, ezért kiszaladtam. Sebesen vágtáztam, hogy megtudjam, hogy mi történt. Elsőnek azt hittem, hogy valamiféle verekedés volt, de nagyot tévedtem. Útközben összefutottam Luca Óriással és annak legjobb barátnőjével, Adrienn Álmossal. Adri csinos lány volt. Hosszú, barna haja és finom arcvonalai voltak. Kedveltem őt, ahogyan Lucát is. Noha Lucára egy kicsit mérges voltam az októberi eset miatt, de rájöttem, hogy nem az ő hibája volt.

- Mi történt? - kérdeztem kíváncsian.
- Robi, nem mehetsz oda. Nem engedik a tanárok - figyelmeztetett Adri, miközben ránéztem a hatalmas tömegre. Az igazgatónő és pár tanár küldte el a nebulókat.
- Jó, de mi történt?
- Anita összeesett. Rosszul lett - felelte Luca, mire én megmásíthatatlanul elképedtem.

Az egész az én hibám volt! Én átkoztam meg az A-sokat, és Anitát utolérte a végzete. Elérte őt a sorsa. Lecsapott rá a karma lesújtó ereje. Megfagyott bennem a vér. Tudtam, hogy én okoztam az egészet. Nem sokkal ezután visszamentem a folyosóra, ahonnét néztem az egyik ablakból az eseményeket. Anita osztálytársai végig az áldozat körül voltak. Sajnálták a lányt, sőt mi több sírtak is miatta, főleg az egyik legjobb barátnője, Noémi Vándor. Noémi egy szőke lány volt, s ő is hülyének nézett, akárcsak Anita. Kinevetett Anitával együtt a szexjelenetes dolog miatt. Ezzel szemben nem volt vele semmiféle problémám, csak beégtem nagyon, mikor Anitának szerelmet vallottam egy depressziós versben. Hát igen, a kamaszkor a legizgalmasabb. Ezt követően kihívták a mentőket, akik felpakolták Anitát egy hordágyra és elszállították egy kórházba. Mindenkit sokkolt az iskolában ez az esett, ennek következtében elmaradt a karácsonyi műsor, mert a szereplői, az A-sok voltak, akik nem tudták feldolgozni az egész eseményt. Az igazgatónő természetesen feltüzelt volt, ezért is akart minket ott tartani, hogy elmondják Redzsio és társai, hogy Anita mit vett be, mielőtt kiment volna az udvarra. Hál' Istennek nem kellett beszélnünk az igazgatóval, mert elengedett minket, viszont csak később derült ki, hogy Anita valójában füves cigit szívott és keveset is ivott, ezért esett össze. Sokak szerint habzott a szája és remegtek a kezei, mikor elájult. Csúnyán beverte a fejét. Anita úgy csapódott neki a földnek, mint víz a tengerpartnak. Vicces, hogy Anita mennyire dicsekedett, hogy a szülei nem tudják, hogy cigizik, de a történtek után evidens volt, hogy Anitácska lebukott. Az anyja és az apja megutálták őt és zabosak is voltak rá, hogy titokban folyton-folyvást bagózott.

- Az idő csak robog, az élet temető, Anita. Téged is utolért a karma. Elérted végzetedet. A sors mindenkinek betöri egyszer a fejét, és most neked végre-valahára betörte! - villant át agyamon a gondolat, midőn a mentősök elvitték a leánygyermeket.

Összevéve nem éreztem akkor semmit. Nem örültem neki és nem is sajnáltam. Megérdemelte. A fasznak kellett cigiznie... Legalább most már tanult hibáiból ez a szajha! Az egyértelmű, hogy ez énmiattam történt, de cseppet sem bántam, hogy beteljesült az átok. Az idő csak robog, az élet temető...
A hozzászólást 1 alkalommal szerkesztették, utoljára NikitaDragovich 2015. 02. 16. 11:05-kor.
„Az élet bonyolult. Embereket öltem. Embereket csempésztem. Embereket adtam el. Talán itt a dolgok másképp alakulnak majd.” -Niko Bellic

Avatar
NikitaDragovich
Őrszem
Hozzászólások: 2311
Csatlakozott: 2011. 12. 07. 20:10
Tartózkodási hely: Bogyiszló, Tolna megye, Magyarország
Kapcsolat:

Re: Az ifjú Róbert Bock kalandjai I, II & III

Hozzászólás Szerző: NikitaDragovich » 2014. 12. 29. 20:27

34. Fejezet: Szerelmünkben a hiba
2015. május 15-én György és Richárd ekkor ünnepelték tizennyolcadik születésnapjukat. Én még csak tizenhét és fél voltam. Legnagyobb meglepetésemre a két ünnepelt ikerfivér meghívtak engem a partijukra, mondván, hogy én is a barátjuk vagyok. Egyszerűen meglepett, hogy én is részt vehettem egy ilyen összejövetelen. Nem tudom, hogy mi vett rá, hogy elfogadjam a meghívást, de őszintén bevallom, hogy nem bántam meg! Ezen a napon ismertem meg életem első szerelmét, Juliet Collinst. Pár hónappal volt idősebb nálam. Szép és csinos volt. Imádtam őt! Ma is csak érte dobog virágzó szívem. Akárhányszor csak rá gondolok, mindig erekcióm lesz. Ettől eltekintve délután egy-kettő körül vége lett a pénteki tanításnak. Megebédeltem, majd elsétáltam három órakor Gyuriék otthonába, amely nem messze volt a gimnáziumtól. Egy kék farmert, egy fekete ötvenes cipőt és egy piros-kék kockás inget viseltem. Miután megérkeztem, illedelmesen benyitottam. Egy szőke hajú hölgy, Mrs. Peterson nyitott ajtót. Kereken negyvenéves volt. Kedves asszonyságnak tűnt. Beinvitált a lakásba, míg a kopaszodó Mr. Peterson megkérte fiait, hogy viselkedjenek jól. Az apuka negyvenhat éves volt. Egy évvel volt fiatalabb édesapámnál, mivel Mr. Peterson 1969-ben született. Mindemellett a Peterson család házikója nem volt túlságosan nagy. Volt egy picike kertjük egy hintaággyal és kisebb-nagyobb növényekkel. Nem termesztettek túlságosan sok növényt, mert a garázsuk elfoglalta a fél udvart. Aztán a háztető barnáspiros színű volt, az ablakokból pedig jó, ha négy-öt darab volt, melyeket fával kereteztek be. Ezt megmagyarázva belülről volt egy fürdőjük, egy konyhájuk, egy nappalijuk és két gyerekszobájuk. Egyik szobácska Györgyé, míg a másik Richárdé volt. Nem volt nagy szám. Átlagos volt kívülről és belülről is a kégli. Hál' Istennek nekem és családomnak sokkal nagyobb háza volt. Nekünk egy istállónk, egy hatalmas kertünk, egy erkélyünk és egy monumentális legelőnk is volt. Mi sokkal jobban kerestünk, mint Gyuriék, noha Mr. Peterson mentős volt, míg Mrs. Peterson pedig egy ápolónő. Nem sokkal ezután én, György, Richárd és a többi kamasz a nappaliban beszélgettünk és bulizgattunk, mígnem Mrs. Peterson beengedett hozzánk egy lánykát, Juliet Collinst. Tátott szájjal bámultam őt. Félhosszú, barnás haja, finom arcvonalai és barna szemei voltak. Egyből merevedésem lett a látványától. Gyönyörű volt! Szemei ártatlanságot tükröztek. Annyira cuki és lélegzetelállító volt. Mellesleg egy kék báli ruhát és egy kék nyakláncot hordott. Szó szerint nem kaptam levegőt a jelenlététől! Elvörösödtem és a szívem hevesen elkezdett verni. Leírhatatlan érzés volt. Sohasem éreztem még ilyet egy lánynál sem! Eközben mindkét szülő beszálltak kék szedánjukba, egy Admiralba, mellyel elhagyták a területet.

- Srácok, ő itt Juliet. Anyámmal dolgozik együtt a hatvankilences részlegnél - mutatta be Gyuri kissé gúnyosan, miközben Juliettől kapott ajándékukat letette a többi meglepetés közé. György egy kék csőnadrágban és egy sárga Flóra + Gyuri piros feliratú pólóban díszelgett, míg Richárd egy kék farmerban és egy kékesfehér pulcsiban.
- A hatvankilences részlegnél? Az nem a paranormális egység? - érdeklődött a szemüveges Antal, ki egy piros pulcsiban tündökölt.
- Ó, mit csinálsz ott? Halottakkal beszélsz, vagy felrobbantasz dolgokat? - csipkelődött a kövérke Kristóf lenézően. Kristóf egy halványkék pólóban és egy olajzöld nadrágban virított.
- Nem, nem... - felelte Juliet szégyenlősen, csakhogy be sem fejezhette válaszát, hiszen Richárd közbeszólt.
- Rendben! Kezdődjön akkor a buli! - kiáltott fel Richárd örömködve, mire Antal és Kristóf lehúzták a redőnyöket, Anita és Noémi hozták a konyhából a csipszeket és az egyéb harapnivalókat, Eszter és Petra pedig meggyújtották a gyertyákat.

Ez idő tájt Juliet Gyuri kérésére megpróbált betenni valamiféle ütős zenét, csakhogy Petra odalépett hozzá és ellökte őt, mondván, hogy Juliet nem tehet be semmit, mert szar az ízlése. Ideges lettem egyből. Rossz volt látni, hogy ez a rohadék Petra bántja az én babámat. Ezt követően ez a cickány Petra a Pet Shop Boystól a West End Girls c. dalt állította be, mialatt György egy doboznyi Pißwasser sört osztogatott a vendégeknek.

- Szüleink már totálisan nincsenek képben! Hetek óta rejtegettem az ágyam alatt ezeket! - röhögött fel György vidáman.
- Gyuri, te egy zseni vagy! - dicsérte meg egy fekete frizurájú páva, Ádám Nagytestű. Izmos hülyegyerek volt, akárcsak mellette ülő haverja, Barnabás Diszkós.
- Juliet, kérsz egyet? - tette fel a kérdést Richárd kuncogva. Juliet megállt és gondolkodott.
- Persze - bólintott rá egyet, így Richárd átnyújtotta neki az italt. A kishölgy gyengéden kibontotta és megkóstolta, azonban félrenyelt és felköhögött.
- Ez az első, mi? - gúnyolódott Anita, mire rajtam kívül mindenki kacarászott rajta. Juliet elszomorodott, csakhogy észrevette, hogy én nem röhögtem ki őt, hanem csöndesen néztem barna szemeit.

Ettől a ponttól kezdve mindannyian felálltunk a kanapékból és a nótákra elkezdtünk táncolni. Én az egyik pult előtt figyeltem az eseményeket. Juliet nekikezdett egy rövidke táncolásnak. Lenyűgözően mozgott. Nem tudtam, mit tegyek, mert féltem, hogy leégek. Ő egy igazi tehetség volt egy törékeny szívvel, de ahogyan mozgott a táncparketten, az az őrületbe kergetett. Nem tehettem mást, minthogy vártam, és vártam. Vártam a tökéletes pillanatot, mikor is felkértem volna táncolni. Ő egy táncos lány volt, azaz egy mániákus. Szerette a fiúkat és a lányokat is egyaránt, de legalább egy kis szerencsét próbáltam. Talán sushival született, és lehet, hogy rám akart bukni. Tovább akartam menni útjainkon, de nem voltam rá képes. Az ördög volt tán? Nem tudtam, de szerettem azt a lányt. Oly nagy izgalmi állapotba jöttem a mozgásától. Lebilincselő volt. Egy angyal volt a lány; az én angyalom! Ezután elballagtam az egyik asztalhoz, hogy töltsek magamnak egy kis szódát. Ekkortájt a szőke Noémi megállította Julietet, megkínálva őt füves cigivel.

- Kérsz egyet, Juliet? - kínálta meg vigyorogva.
- Áh, nem. Ezt most kihagyom - utasította vissza zavartan.
- Nem tudod, mit hagysz ki. Egy-két cigi után egészen másképp látod a világot! - kacsintott.
- Akkor sem kell!
- Csak próbáld ki, nem lesz semmi bajod tőle! - javasolta gonoszan.
- Bocs, de nem! - tiltakozott.
- Kérlek!
- Légyszi, hagyjál békén! - A végét már hisztérikusan ordította.
- Kis ribanc... - zsörtölődött. - Takarodj a szemem elől.

Ez idő alatt Juliet megsértődve kivágtázott a folyosóra, én utána rohantam. Szegényke ott sírdogált. Bánatos volt. Azonnal tudtam, hogy ő kell nekem! Ugyanolyan volt, mint én. Láttam benne azt a kalandot, amire vágyik, s tudtam, hogy nála lehet némi szerencsém. Hát megtettem. Megszólítottam őt.

- Szia - szólítottam meg dadogva, ő erre gyorsan megtörölte gyengéd könnyeit. - Robi vagyok, te pedig Juliet, ugye?
- Igen.
- Örülök a találkozásnak, Juliet - mosolyodtam el.
- Én is - rázta meg fejét, de fájdalmát nem tudta eltakarni, mert zokogni kezdett.
- Hé', jól vagy? Mi történt? - kérdeztem aggódva, midőn lágyan kezeimet ráhelyeztem vállára.
- Semmi. Semmi különös - zokogott.
- Noémi volt az? Tudod, az a szőke lány.
- Igen - válaszolta remegve. - De nem érdekes. Visszamegyek. - S azzal eltüntette nedvességet szemeiről.
- Várj - fogtam le jobb karját. - Ne hidd azt, hogy én utállak. Nincs veled semmi bajom, Juliet. Nem foglak bántani sohasem, ígérem - néztem bele szemeibe. - Tudom, hogy furcsa ez az egész neked, de kérlek, nyugodj meg. Ne foglalkozz velük. Csak irigyek.
- Irigyek? Ugyan, mire? - tudakolt idegesen.
- A szépségedre - vártam egy kicsit. - Ne vedd őket figyelembe.
- Rendben.
- Várj, nem akarsz beszélgetni velem egy kicsit. Üljünk le egy székre és beszéljünk, oké? - ajánlottam fel kedvesen.
- Ez nagyon kedves tőled, Robi. Elfogadom.

Az eseményt követően leültünk egy székre, s jobban megpróbáltunk megismerni egymást.

- Szóval Gyuri és Richárd anyjával dolgozol? - kíváncsiskodtam.
- Igen, ugyanabban a laborban dolgozunk. Ő úgy gondolta, jó lenne, ha eljönnék ide és a saját korombeliekkel töltenék egy kis időt, szóval így itt vagyok... - regélte barátságosan.
- Te amerikai vagy?
- Igen. Én csak egy kezelés miatt jöttem Adrwingtonba.
- Miféle kezelés?
- Hát... izé... - akadozott. - Áh, ez hosszú.
- Megértem - vettem egy nagy levegőt. - Vannak hobbijaid, tod', valami, amit bírsz? Én amikor csak tudok, regényeket írok. És te? Mit szeretsz csinálni?
- Ez NAGYON unalmasan fog hangzani, de én olvasni szeretek, és... bírom a sportokat, csak hát nem... nem hagyhatom el a bázist, úgyhogy ez behatárolja a dolgokat... - szerénykedett.
- Kérdezhetek... Kérdezhetek valamit? - kértem meg őt, amíg közelebb hajolt hozzám. - Miért vagy a hatvankilences részlegnél?
- Inkább nem szeretnék beszélni róla... - tért ki a kérdés elől.
- Á, bocs. Basszus, de hülye vagyok... Remélem, nem sértettelek meg, vagy ilyesmi - szégyenkeztem.
- Nem... Semmi baj...
- Akkor jó - nyugodtam meg, ugyanakkor megszólalt Gareth Johnson egyik lassú szerzeménye, az End of The Line.
- Lassúzás! Van kedved? - rukkoltam fel az ötlettel jókedvűen.
- Persze - vidámodott meg.

Ekkortól fogva Juliet és én átkaroltuk egymást, s követtük a ritmust. Lassú ütemmel szeltük át szerelmünk kezdetét. Csodaszép volt, hogy felkértem táncolni egy lányt. A fények, a szavak, az érzés és a dallam magával ragadott. Fantasztikus volt. Életemben akkor voltam elsőnek szerelmes. Mindeközben egyetlenem véletlenül rálépett lábamra.

- Aú! Sajnálom, a tánc úgy néz ki, nem nekünk való - kértem elnézését.
- Semmi baj... - A mondat végére újfent folytattuk lötyögésünket.
- Tudod... Biztosan gyakran hallod ezt, de... nagyon szép vagy, tudod...? - andalodtam el.
- Te se nézel ki rosszul... - ismerte el romantikusan.
- Te más vagy, mint a többi lány... Úgy értem, van valami különleges benned... - valltam be szerelmesen.
- Szerintem te is elég különleges vagy... - reflektált, mindazonáltal erősen megmarkoltam seggét. Mégis oly mértékben boldog lett bátorságomtól, hogy átölelt, utána pedig megcsókoltam.

Elcsattant az első csók. Az első csók... Mindkettőnk ekkor csókolózott elsőnek. Tapintatos puszi volt ez. Ízletes smárja égett ajkaimon. Forró tűzhöz tudtam volna hasonlítani. A virágszálam lett, én pedig a lovagjává váltam. Legalább tizenegyszer érhetett össze a szánk, de az ötödik ízleléskor már a nyelvünkkel vittük el a tizenegyig. Kíméletesen ellenállhatatlan volt. Zamatos és gyümölcsöző volt. Aromák szálltak ki nyelveinkből, mikor összeértek érzékszerveink. Eggyé váltunk. Egymásé voltunk. A szeretője lettem. Ezek után elengedtem páromat, kinek arcára mosoly és szenvedély vetült, én mindössze büszkén és férfiasan néztem rá. Szerelem első látásra... Ezt követően Anita megzavart minket, mivelhogy lehalkította a hangszórókat, tudniillik kíváncsi volt Juliet különleges képességeire.

- Gyerekek! Juliet miért nem tart nekünk egy kis bemutatót az ő képességeiből? - szövegelte Anita ravaszan.
- Nem. Nem, nem, én... - tagadta meg kedvesem.
- Remek ötlet! Fizetek is érte! - mondta Kristóf életvidáman.
- Ez baromság! Ez az egész egy kamu! - vágott vissza Petra.
- Ja, mutasd meg, mire vagy képes, Juliet - kérlelte Eszter.
- Rendben, akkor legyen... - egyezett bele egyhangúan. Egy szót sem szóltam, hiszen féltem is egy picit meg kíváncsi is voltam.
- Tehát mit fogsz csinálni? - tájékozódott György.
- Maradjatok csöndben, és ne csináljatok semmi mást! - figyelmeztette őket.

Ez alatt az idő alatt magától megmozdult egy szék. Mindnyájan majd' behugyoztunk. Továbbá egy szempillantás alatt összetört egy ablak és az ajtók önmaguktól kinyíltak. A lányok sikítottak, míg a fiúk ordítottak a félelemtől, és ha ez még nem lett volna elég, akkor az egyik polc eldőlt.

- Na jó, ennyi elég volt! - parázott be Eszter.
- Ez tényleg félelmetes volt... - borzongott el Ádám.
- Én... én... nem akartam senkit sem megijeszteni... bocs, de ti ragaszkodtatok hozzá, és... - zavarodott össze Juliet, ámde Richárd belekotnyeleskedett mondandójába.
- Rendben! Akkor lessük meg az ajándékokat! - örömködött Richárd, miközben helyet foglaltunk a kanapéknál.
- Az elsőt kinyitom én! - mormolta György, kibontva egy szuvenírt, mely egy óvszercsomag volt. - Azt a, mindig is egy ilyet akartam! Köszi, Barnabás! Ezt majd elhasználhatom Flórával! - állt el György szeme-szája.
- A következőt akkor majd én! - Richárd sebtében levette a csomagolást a következő ajándéktárgyról, viszont sokkolta őket az adott tárgy. Egy százéves verseskötet volt Pándor Setőfitől.
- Az meg mi?! - ámult el Ádám.
- Egy régi könyv. Nagyon büdös! - undorodott el a pávagyerek.
- Ez egy ritka verseskötet Pándor Setőfitől... - magyarázta tétlenül Juliet.
- Milyen nándortól? - ámult el György.
- Ezt valamiféle könyvtárból turkáltad? - ironizált Barnabás.
- Nem! Ez egy igazi ritkaság - védte az álláspontját virágszálam.
- Ja! Akárcsak a ruhád - jelentette ki Petra szarkasztikusan, közben engem kivéve mindenki nyerített. Már majdnem képes voltam elárulni "társaimat".
- De most komolyan, ez valami vicc? Egy ilyen faszság miatt jöttél el a bulinkba?! - csapta neki a földnek György a könyvet.
- Ez csak egy zakkant patkány! - méltatlankodott Kristóf.
- És egy ribanc is! Egy picsa és boszorkány is! - káromkodott Anita. Ezt látva a tinik felálltak helyükről, körbevéve angyalomat, de ezt már én sem hagyhattam.

Minden dühtől fűtve feltápászkodtam és bemostam egyet Gyurinak, majd Richárdnak is, ennek dacára hátulról lefogott engem Antal, ennek következtében Ádám eltalálta hasamat, ám Juliet segített nekem azáltal, hogy egy széket rárepített Antal fejére, aki menten összeesett, ennek fényében öklömmel kiütöttem Ádám fogait, ámbár Anita megragadta Juliet haját, hogy megcsupálhassa. Egy gyors mozdulattal rávetettem magam Anitára. Egy erőteljes nyaklevessel jutalmaztam meg a szajhát, aki beverte fejét a falba. Vérfolt díszítette a tapétát. Mikor ezt meglátta Eszter, Petra és Noémi, futásnak eredtek, de a nyílászáró beragadt. Sehogy sem tudtak szabadulni bosszúnktól. Ezen kívül Gyuri, Richárd, Ádám és Antal feltápászkodtak, s ökölviadalba keveredtem velük, habár Barnabás és Kristóf is beszálltak verekedni. Hat férfi, helyesbítek: hat buziként viselkedő páva szállt velem szembe, míg Juliet a ribanc-k**va-lányokkal foglalkozott. Eme percekben Barnabás nekem rohant elsőként, de tenyeremmel egy gigantikus pofont lebasztam neki, aztán a második ellenlábas Ádám lett, aki egy kólásüveggel próbált meg elintézni engem, de én a talpammal megrúgtam a hímvesszőjét, melynek eredményeként összerogyott. Antal egy baseballütőt rántott elő. Egy laza mozdulattal kitértem csapásai elől, elcsánkázva lábait. Antal csúnyán a földre zuhant. Az eséstől összetört a szemüvege, sőt mi több a parkettán heverő baseballütővel hátba ütöttem őt. Menten eltörtem a gerincét. Ettől a ponttól kezdve már csak Gyuri, Richárd és Kristóf maradt. Richárd egy partvissal indult meg irányomba. Sóhajtva nekidobtam ütőmet, ennek eredményeképpen úgy csapódott neki a padlózatnak, mint víz a tengerpartnak. Ezentúl György az egyik fiókból kivett egy éles kést, mellyel el akart tenni engem láb alól, de én sem voltam ám rest. Megvártam, míg ez a macskapöcs elért a közelembe. Engedtem neki, hogy leadja első támadását, de annyira béna volt, hogy levédtem, majd a padlón heverő serpenyővel fejbe csaptam és szembe is könyököltem. Végül Kristóf összeszarta magát. Az egyik ablaknál bújt el, ellenben Juliet a képzeletével összetörte az ablakot, melynek szilánkjai belefúródtak Kristófka testébe. Végezetül mindketten fellélegezhettünk, merthogy Juliet már jóval előttem intézte el a menekülő lánykákat, kikre ráborított egy szekrényt és egy fotelt is. Későbbiekben azzal voltunk elfoglalva, hogy megcsókolhassuk és átölelhessük egymást, azonban ezt rosszul tettük. Smárolás közepette észrevettem, hogy Anita visszanyerte eszméletét és egy seprűvel akar minket kinyírni. Dinamikusan meglöktem ezt a füvezős ringyót, ki nekiesett az egyik gyertyának. A gyertya lángja elérte a függönyöket, s jókora tűz keletkezett. Kisprinteltünk, majdan célpontjaink is így tették. Betojva feküdtek ki a zöld fűre. Sírtak és zajongtak a paranoiától és a sérüléseiktől. Kellemes volt végre-valahára visszafizetni tartozásaimat ezeknek a neveletlen A-soknak és Petráéknak. Virágszálam is hasonlóképpen vélekedett róluk, mindazonáltal véget ért románcunk. Megérkezett a két fostos ikerpávának a szülei és bogaram professzora, Curtis Baker. Dr. Curtis Baker egy szemüvegben, egy barna öltönyben és egy barna öltönynadrágban pompázott. Elég hosszú volt a sérója, melynek felső része apróra volt vágva. Elegáns pasas volt.

- Tűnj el a lány közeléből, te csavargó! - lökött el Juliettől a professzor, megszakítva ezzel harmadik puszilkodásunkat is.
- György, Richárd! Úristen, mi történt?! - szaladt idegbajosan Mrs. Peterson az ikerfivérekhez, közben Mr. Peterson az égő kecót nézte, kihívva a tűzoltókat és a mentősöket.
- Meg akartak minket ölni! Mindketten ők az ördögök! Majdnem megöltek! - vádolt meg bennünket György lármázva.
- Gyere, Juliet! Hazamegyünk - súgta halkan Curtis Julietnek.
- Nem! Juliet a barátnőm! A szeretője vagyok! - állítottam meg őket, a dokika erre megint ellökött.
- Takarodj el innét! Te nem vagy Julietnek senkije, te csavargó! Azonnal hagyd el ezt a helyet! Számíthatsz rá, hogy rendőröket fognak hívni rád Petersonék és meg is büntetnek miatta! - kurjantott Curtis, betéve virágszálamat egy bordó szedánba, azaz egy Schafterbe. Én pusztán kacsintottam és csókot küldtem aranyomnak, aki az autó ablakából nézett. Szemeimből kiolvashatta, hogy nem fogom ezt ennyibe hagyni. Megkeresem őt, bármi is történjen.

Összességében eliszkoltam a központhoz, hogy hazamehessek egy busszal. Egész idő alatt Juliet járt az eszembe, az áldozatokat meg leszartam. Azt kapták, amit megérdemeltek. Sajnos igaza lett Bakernek. A rendőrség megbüntetett. Ötvenórás közmunkát kellett ledolgoznom a nyáron és a szüleimnek sokat kellett fizetniük a kórházi összegekből, mert feljelentettek bennünket. Juliet egyértelműen megúszta ezt az egészet, mert ő nem volt olyan gyerek, mint a többi. Őt mindenféle orvos meg IAA ügynök vizsgálta. Keserves, hogy elvégeztem az érettségihez az ötven órát, és most újból meg kellett csinálnom faszfej Gyuriék miatt, DE legalább csókolóztam egy csajjal, akibe totálisan belezúgtam. Az idő csak robog, az élet temető...
A hozzászólást 3 alkalommal szerkesztették, utoljára NikitaDragovich 2016. 01. 03. 16:24-kor.
„Az élet bonyolult. Embereket öltem. Embereket csempésztem. Embereket adtam el. Talán itt a dolgok másképp alakulnak majd.” -Niko Bellic

Avatar
NikitaDragovich
Őrszem
Hozzászólások: 2311
Csatlakozott: 2011. 12. 07. 20:10
Tartózkodási hely: Bogyiszló, Tolna megye, Magyarország
Kapcsolat:

Re: Az ifjú Róbert Bock kalandjai I, II & III

Hozzászólás Szerző: NikitaDragovich » 2014. 12. 30. 19:20

35. Fejezet: A szerelem ára...
Két nappal Gyuriékkal történő balhém után rettegtem, hogy megvernek az iskolában az A-sok. Szüleim rendesen lecsesztek miatta és még az ötvenórás közmunkát is újból kellett kezdenem. Tehát, ha úgy vesszük, akkor száz órát teljesítettem egy darab papír, az érettségi megszerzéséhez. Szép. Ettől eltekintve sajnos Péter Öljő tanár úrnak dolga akadt, így elmaradt a történelmi fakultáció. Nyolc óra helyett hat órám volt csak, s ez azért volt rossz, mert ekkor az A-soknak is hat órájuk volt, tehát el tudtak engem kapni. Gyorsan összepakoltam és siettem ki az osztályomból, csakhogy pisilnom kellett. Sebtében eliszkoltam a WC-re. Mikor már majdnem végeztem, az izmos Csalán Sapkás, a barna hajú Norbert Házikó, a fekete frizurájú Tamás Pók és a Bongohaze-i általánosban lévő egykori tanárom, Éva Sárkány fia, Bence Sárkány, aki hatodikos koromig az osztálytársam volt, de átment a gimibe, ezért lett ő is A-s.

- Aha, megvagy! - kiáltott fel Csalán Sapkás előrántva egy baseballütőt, mire én hátrafordultam.
- Mi a f*sz?! - képedtem el.
- Elkaptunk, Robika! - közölte mérgesen Bence.
- Mi a francokat akartok, cowboyok? - kérdeztem tőlük idegesen.
- Megverted Gyuriékat és felgyújtottad a házukat egy k**va lány miatt! - dühöngött Tamás.
- Ne beszélj így róla, te macskapöcs! - ordítottam.
- Elverünk téged, mert b*zi voltál! - fenyegetőzött Norbert egy késsel karöltve.
- Ó, majd meglátjuk, csibeszarosok! Elvertem azt a pár hurkalevet, és most ti jöttök! Nem hagyom magam, csicskák! - védtem álláspontomat, csakhogy Csalánka nekem rohant.

Ekkortájt kikerültem támadását és az öklöm megtalálta arcát. Csalán összeesett, midőn hasba rúgtam Tamást, aki ráesett Bencére. Norbert sem volt ám rest. A késével megpróbált eltenni engem láb alól. Egy gyors mozdulattal kitekertem a kezét és arcon csaptam. Ekkortól fogva nem figyeltem, így Csalán feltápászkodott és az ütőjével megcsapta a hátamat. Kifeküdtem a parkettán, miközben ütögettek. Véresre sikerült megverniük, de ez nem is volt meglepő, mert mind a négyen kajakoztak és izmosak voltak. Csalán többször is megcsapkodott a baseballütővel, ámbár a földről nagy nehezen felvettem a bicskát, melyet beleszúrtam Tamás jobb vállába, ennek köszönhetően felkeltem és viszonoztam sebzéseiket. Egy szempillantás alatt megfogtam a szőkésbarna Bencét a nyakától fogja, nekidobva az illemhely ajtajának. Az ajtó dinamikusan kitört. Végre visszafizettem Bencének a tartozásomat, ugyanis hatodikban megpofozott engem, én meg nem adtam neki vissza. Sokáig annyira depis voltam miatta, hogy párszor öngyilkosságot akartam elkövetni. Hál' Istennek ennél okosabb voltam. Nem tettem meg, bármilyen nagy is volt bennem a kísértés ez a faszfej miatt. Ezt megmagyarázva már csak Norbert és Csalán maradt. Norbert erősen intézett felém egy ütést, de én kikerültem azt és egy hatalmasat bemostam neki, mindazonáltal hátulról Csalán megfogott és a fejemet beleverte a plafonba. És ha ez még nem lett volna elég, akkor azzal a bazi nagy ütővel eltalálta a fejemet, mialatt a padlózaton feküdtem. Elvesztettem eszméletemet, közben pedig egy monumentális vértócsa alakult ki körülöttem.

Napokkal később egy kórházban tértem magamhoz. A testemet több helyen is kötszer borította. A lábaimnál és a kezeimnél kisebb-nagyon zúzódásokat szenvedtem. Körülbelül este nyolc lehetett. Egy hosszú, barnásfekete sérójú nővérke, Felícia megörült, mikor meglátta, hogy felébredtem. Legnagyobb meglepetésemre ő fiatal volt! Legalább tíz évvel lehetett nálam idősebb. Szívesen jártam volna vele. Ha akkor még Julittel nem lett volna a csajom, akkor egyértelmű, hogy elkaptam volna Felíciát és egy kicsit csókolózgattam volna vele. Kétségtelen, hogy szerelmes lettem ebbe a Felíciába. Már a neve is ínycsiklandozó... Boldog voltam, hogy ő lett az én ápolóm. Egy évvel később, 2016-ban meg is dugtam, de ez már egy másik történet. Mindegy. Másnap reggel Felícia finom gyümölcsökkel és bonbonnal etetett meg, miközben az ágyamon ült és a seggét fogdostam.

- Ó, ez az! Felícia, ez nagyon jó! - andalodtam el, bekapva az édességet. - Biztosan nem akarsz a csajom lenni? Semmit sem számít az a tíz vagy tizenegy év.
- Á, nem. Olyan vagy, mint az ex-pasim.
- Ki volt a te ex-pasid, bébi? - kíváncsiskodtam romantikusan.
- Axelnek hívták. Nem rémlik neked Pegasus neve, aki Chicago polgármestere volt 2012-ig?
- Nem, fogalmam sincs, hogy ki ő - kaptam be egy újabb bonbont.
- Pegasus Axel nagybátyja volt. Azonban 2011-ben meghalt Axel apja, aki a végakaratában Axelnek adományozta vagyonát és Chicago irányítását, és ez nem volt Pegasus ínyére.
- Aha. Érdekes. És hogy lettél ennek az Axelnek a csaja? Ja, és megjegyzem, hogy ez az Axel bolond volt, hogy szakított egy ilyen jó csajjal, de legalább most már lehetsz az enyém - kacsintottam.
- Ó, ez kedves tőled, Robi - simogatta meg arcomat. - Pegasus nem engedte, hogy Axel megszerezze Chicagót, ezért a fiú összefogott Nick Robinsonnal, hogy együtt leigázzák Pegasust, az FIB-t, az IAA-t és az ikreket.
- Ikreket, miféle ikreket?
- Adam és Scott Taylor. Tudod, mindketten színészek jelenleg.
- Ó, hát őket ismerem! Nagyon jó színészek. Nagy rajongójuk vagyok! - örömködtem.
- Igen. Nos, Axel a pasim lett, mert az asszisztense voltam és emellett én voltam hozzá a legkedvesebb. Nagyon érzékeny volt. Ő is kissé olyan, mint te.
- Értem. És hogyhogy szakítottál vele, vagy mi történt?
- Axelt és Nicket legyőzték. Mindkettejüket száműzetésbe küldték. Axel Afganisztánban szolgál katonaként, Nick meg egy vasúti sintér lett. Sajnos már három éve nem láttam őt, pedig terhes voltam tőle, de a baba elvetélt. - A mondat végére elszomorodott, de én gigantikusat rácsaptam seggére. Ő erre nevetett, én meg megpróbáltam megcsókolni. Már majdnem megvolt a nyelves csók, de a fekete, picit göndör hajú Jozsó megzavart bennünket, ki meglátogatni készült engem.
- Szia, Robi - köszöntött, de a látványtól megakadozott. Furcsa volt neki, hogy egy nővér seggét fogdostam és nyelvezni akartam vele.
- Szia, Jozsó! - lepődtem meg, amíg Felícia leszállt rólam. - Hadd mutassam be neked Felíciát. Felícia, ő itt Jozsó. Jozsó, ő itt Felícia.
- Örvendek - hajolt meg, letéve egy virágcsokrot a mellettem lévő asztalra.
- Akkor én magatokra hagylak benneteket.
- Rendben, Felícia. Majd egy félóra múlva szólni fogok, mert ki kell vinned az udvarra, hogy szívjak egy kis friss levegőt. Szia - búcsúztam el tőle. Ekkor Jozsó leült egy székre nem messze az ágyamtól.
- Na, hogy vagy, Robi?
- Köszi, Jozsó. Egészen jól vagyok. Örülök, hogy meglátogattál.
- Ez csak természetes, hiszen barátok vagyunk - felelte békésen.
- Te nem hagytál engem cserben. Hálás vagyok! - vettem egy nagy levegőt. - Jozsó, mi történt Csalánékkal?
- Igazgatóit kaptak, amiért ezt tették veled és mindenki hiányol Petra, Eszter és az osztálytársaim kivételével.
- Gondoltam - nyerítettem. - Megérdemelték azok a seggarcok! Végül is nem olyan rossz, hogy kórházba kerültem. Egy ilyen jó csaj az ápolóm, akinek mellesleg megfogtam a seggét. Annyira feszes volt! Ó, nagyon jó itt, Jozsó!
- Meddig maradsz a kórházban?
- Június közepére kiengednek, tehát az utolsó tanítási napon sem kell részt vennem - derültem mosolyra. - Csak bemegyek az évzáróra és átveszem a bizonyítványt, ennyi.
- Értem. Akkor lemaradsz az utolsó dolgozatokról.
- Nem is baj.
- Hát igen - váltott témát. - Robi, elmeséled, hogy hogy volt ez a Julietes dolog?
- Persze - sóhajtottam. - Gyuri és Richárd meghívtak a születésnapi partijukra, ahol azonban találkoztam egy lánnyal, Juliet Collinssal. Valamiféle képességei van, és az is kiderült, hogy Gyuri anyjával dolgozik a hatvankilences részlegnél, ahol paranormális gyerekek vannak. Ehhez mit szólsz?
- Durva.
- Az - vártam egy kicsit. - Gyuri anyja kérte meg ezt a két gyökeret, hogy engedjék meg, hogy Juliet is bulizzon velük, mivel a lány szeretné, ha a saját korabeliekkel is töltsön egy kis időt. Sajnos rajtam kívül senki sem szimpatizált vele, de én egyből szerelmes lettem belé. Ezt követően Noémi felidegesítette őt, így kirohant sírni, de én megvigasztaltam, majd beszélgettünk egy jót, és végül felkértem őt táncolni egy lassú dalra. Eközben csókolóztunk - vidámodtam meg. - Életem első csókja volt... Ó, Jozsó, sohasem történt még velem ilyen! Végre szerelmes lettem én is!
- Ez tényleg nagyon jó hír - mosolyodott el. - Örülök, hogy szerelmes lettél.
- Ezen kívül Juliet tartott egy bemutatót a képességeiről. Mindenki félt tőle. Mindenféle tárgyat mozgatott meg az elméjével! Elképesztő volt! Ha láttad volna...
- Mi? - csodálkozott el.
- Igen, jól hallottad. Ő tényleg tud dolgokat mozgatni! - álltam meg, majd folytattam. - Ezután kibontották Gyuriék az ajándékot, csakhogy mérgesek voltak Julietre, mert egy verseskötetet adott nekik. Megpróbálták megverni őt, de én felálltam és szétvertem őket. Én a fiúkkal harcoltam, Juliet pedig a lányokkal, viszont Anita nekiesett egy gyertyának, amelynek a lángja elérte a függönyöket, így egy nagy tűz ütött ki. Mindenki kirohant. Leégett az egész ház. Ezután pedig a szülők is megérkeztek, akik idegesek voltak, sőt mi több valamilyen professzor elzavart engem, mielőtt elvitte volna Julietet valahová. Végül hazamentem egy busszal. Ennyi - meséltem neki visszaemlékezve.
- Ez érdekes. Nagyon sajnálom, hogy emiatt kell újból ötven órát teljesítened - érzett együtt velem.
- Ugyan, már úgyis mindegy. Ha úgy vesszük, akkor nekem száz óra kell az érettségihez, amelyből már megvan ötven - vállat vontam. - Jozsó, segítened kell!
- Persze, miről lenne szó.
- Figyelj, tudd meg Gyuriéktól, hogy Juliet milyen kórházban van! Találkoznom kell vele, érted? - komolyodtam meg.
- Robi, ez nagyon veszélyes! Gondot okozol magadnak!
- Kérlek, tedd meg! Barátok vagyunk!
- Áh, hát nem tudom... - hezitált.
- Jozsó, szükségem van rád! Segíts, kérlek. Te vagy az egyetlen reményem! Szerelmes vagyok! - rukkoltam elő könyörögve.
- Jól van, legyen. Megteszem! - egyezett bele elgondolkodva.
- Köszönöm! Hálás vagyok! - mondtam boldogan.
- Megkérdezem Gyuri anyjától, ha így jó lesz.
- Persze, csak nyugodtan.

Végezetül társalogtam még vele egy kicsit, aztán távozott, én meg elmentem Felíciával az udvarra. Tetszett ő nekem, annak ellenére, hogy Juliet iránt tápláltam gyengéd érzelmeket. Nekem Felícia amolyan alkalmi barátnő volt. Igaz, csak egy évvel rá jöttem vele össze, de én ezzel is megelégedtem. Összességében örültem, hogy Jozsó segített nekem és annak is, hogy gondolt rám. Az idő csak robog, az élet temető...
A hozzászólást 1 alkalommal szerkesztették, utoljára NikitaDragovich 2015. 02. 16. 11:07-kor.
„Az élet bonyolult. Embereket öltem. Embereket csempésztem. Embereket adtam el. Talán itt a dolgok másképp alakulnak majd.” -Niko Bellic

Avatar
NikitaDragovich
Őrszem
Hozzászólások: 2311
Csatlakozott: 2011. 12. 07. 20:10
Tartózkodási hely: Bogyiszló, Tolna megye, Magyarország
Kapcsolat:

Re: Az ifjú Róbert Bock kalandjai I, II & III

Hozzászólás Szerző: NikitaDragovich » 2015. 01. 03. 13:32

36. Fejezet: Vágyak tengere
Több hét elteltével sokan meglátogattak a kórházban, mint például Patrik, Máté, Kinga, Barbi, Luca, Adri, Enikő, az unokatestvérem, Tess, a szüleim, a testvéreim, a töritanárom, Péter és Dávid a B-ből. Június közepén pedig hazamehettem, így kénytelen voltam elbúcsúzni az én szeretett Felíciámtól, aki mindig édességekkel és gyümölcsökkel etetett engem. Sajnos nem sikerült vele csókolóznom, de volt egy-két ölelkezésünk, sőt verset is írtam neki, melynek köszönhetően egy puszit adott az arcomra. Már akkor tudtam, hogyha eljön az ideje, a babámmá fogom tenni. Ettől eltekintve az évzárón átvettem a bizonyítványomat, s ezzel záródott le harmadik évem a gimnáziumban. Már alig vártam, hogy az utolsó is leteljen, és hogy kiadhassam a regényeimet egy kiadónál. Ezt megmagyarázva a szüleim elutaztak, a bátyám meg elment nyaralni a barátnőjével, Sárival a Notalabra, ekképpen csak én, az öcsém meg a nagyapám maradtunk otthon, jóllehet a papám a barátnőjével élt együtt, mégis mindennap bejárt hozzánk, hogy foglalkozzon az állatokkal. Sajnálatosan hármunknak kellett a jószágokat gondozni és a házra vigyázni, noha volt apámnak két munkásembere, a középkorú Zoli és Mari néni, akik már évek óta nálunk laktak az egyik kertünk házában. Ezeket megmagyarázva Jozsó írt nekem Lifeinvaderen, hogy találkozni szeretne velem a Tolkav-i központnál, merthogy információkat szerzett Juliet hollétéről. Azonnal buszra szálltam és elinvitálódtam a helyszínre. Mikor megláttam a kék pólót és zöld nadrágot viselő Jozsót, kezet fogtunk és leültünk egy padra. Mellesleg én egy rövid farmernadrágot és a kedvenc kék pólómat hordtam.

- Na, mit tudtál meg? - kérdeztem izgatottan.
- Kiszedtem Gyuriékból és Mrs. Petersonból, hogy Julietet egy titkos laboratóriumban őrzik Szelverinben.
- Mi? Szelverinben? - képedtem el. - De hát én is Szelverinben voltam! Egy Szelverin-i kórházban ápoltak. Jesszusom, nem is gondoltam volna, hogy ilyen közel volt hozzám az én virágszálam.
- Pedig de. Mindvégig ő is Szelverinben volt.
- És nem tudod ennek a laboratóriumnak a címét? - tudakoltam kíváncsian.
- Tessék? Te el akarsz menni oda? Róbert, oda te soha az életbe nem tudnál bejutni, hisz még gyerek vagy! - komolyodott meg.
- Jozsó, szerelmes vagyok, érted?
- Megértem. Tudom, hogy nehéz, de mondj le róla. Ő nem lehet a csajod, mert ő más, mint a többi lány! - ábrándított ki, mialatt felálltam helyemről.
- Épp ez a jó benne! Ő végre egyedi! Ő az én virágszálam... a babámmá akarom tenni... - andalodtam el.
- Robi, értsd meg, ő sohasem lehet a tiéd!
- De igen! - álltam ki igazam mellett hangoskodva. - Ketten elmegyünk erre a helyre. Beszökünk és megszerzem magamnak Julietet.
- Róbert, ez hülyeség! Tudod egyáltalán, hogy hogyan lehet bejutni egy ilyen területre, ahol fegyveres őrök vannak?! - érdeklődött mérgesen.
- Láttam pár filmben. Nem lehet olyan nehéz - nevettem fel.
- Jaj, Istenem - szégyellte el magát.
- Figyelj, elmondod a címet és busszal elmegyünk oda.
- Róbert, egyből észrevennének minket, meg üres kézzel semmit sem érünk ott!
- Megvan! - kiáltottam fel. - Volt még kilencedikben egy osztálytársam, Gergő, aki átment egy másik iskolába kilenc után. Ő egy remek hacker! Ő kell nekünk!
- Róbert, ő is még csak egy gyerek. Nem tudnánk bejutni egy ilyen helyre!
- Dehogyisnem! Meghackeli a kamerákat, mi meg elintézzük az őröket egy sokkolóval, vagy valami mással.
- Honnét szerzünk sokkolót?
- Patriktól. Neki van - vettem egy nagy levegőt. - Elmegyünk hozzá, és ha akar, akkor ő is segíthet nekünk.
- Már most érzem, ennek nem lesz jó vége... - zsörtölődött.
- Mindegy. Gyere, elmegyünk Patrikhoz utána meg Gergőhöz, és szerintem már késő délután be is törhetünk a bázisra - feleltem, de ő nem volt hajlandó eljönni velem.
- Nem! Én nem csinálok ilyen hülyeséget! - tiltakozott.
- Jozsó, a barátom vagy, segítened kell! El kell jönnöd neked is! - biztattam.
- Nem, nem érdekel!
- Gyere már! Izgalmas lesz! Betörünk egy laboratóriumba és megmentünk egy csajt. Tisztára olyan, mint egy remek akciófilm. Úgysem csinálsz otthon semmit.
- Dehogyisnem, focizok!
- Jaj, hagyjad már magad. Ez izgalmasabb lesz. Na, gyere - rángattam, mire beleegyezett nagy nehezen.

Ezt követően elmentünk a barna hajú Patrikhoz, aki beleegyezett. Boldog voltam, hogy ő is csatlakozott hozzánk. Kicsit később hárman elértük Gergő házát. Becsöngettünk, majd Gergő ajtót is nyitott. Gyönyörű kecója volt. Egy bazi nagy medence, frissen nyírt kert, drága bútorok, gazdag díszítésű ablakok és falak. Mindemellett beléptünk a szobájába, ahol elmeséltem neki problémánkat. Ő már tudott korábbról a Julietes ügyről, hiszen elmondtam neki Lifeinvaderen.

- Szóval, Jozsó megtudta, hogy egy titkos laboratóriumban őrzik Julietet - kezdtem bele mondandómba.
- Igen, ezt már mondtad - rázta meg fejét a szemüveget, kockás inget és fekete nadrágot viselő Gergő. Alacsony fiúcska volt.
- Figyelj, szeretnék találkozni Juliettel, ezért be kell jutnunk abba az épületbe! Tudnál nekünk segíteni?
- Hát, nem is tudom... - gondolkodott el. - Hol található ez a labor?
- Szelverin, Baba utca 69 - vágta rá a választ Jozsó.
- Úristen! Az nagyon veszélyes hely! - ámult el. - Nem hiszem, hogy tudok segíteni. Sajnálom...
- Gergő, kérlek! Te vagy az egyetlen reménységünk! - könyörögtem. - Csak hackelned kell!
- Nos, meghackelhetem a kamerákat, de attól még a biztonságiak észrevehetnek bennünket.
- Patriknak vannak sokkolói - hadartam el.
- Na jó, értem én, de nem gondoljátok, hogy semmi esélyünk sem lenne egy ilyen akcióhoz? Gyerekek vagyunk!
- Én mondtam neki. Hülyeség az egész! - kotnyeleskedett bele Jozsó.
- Gergő, találj ki valamit! - kérlelte Patrik.
- Jól van, segítek! - egyezett bele, bekapcsolva számítógépét. - Megvan ennek a labornak a tervrajza. Elmentettem magamnak egy dokumentumban... meg kell néznem.
- Köszönöm, Gergő - nyugodtam meg, közben kereste a mappák között az adatokat.
- Megvan! - ordított fel. - Ez az itt!
- Ez mind szép és jó, de most mi mit csinálunk ezzel? - zavarodott össze Patrik.
- Szépen kinyomtatom ezt a térképet, és elviszem a szomszédomnak, Feri bácsinak, aki elmondja, hogy hogyan tovább - motyogta, kinyomtatva a terveket.

Nem sokkal ezután mind a négyen elballagtunk Feri bácsihoz, akinek egy omladozó viskója volt. Rozsdás kerítések, kitört ablakok és összefirkált falak jellemezték a kunyhót. Az udvar tele volt mindenféle ronccsal. Voltak ott szerszámok, alkatrészek, csavarok és egy fekete minirepülő, egy Buzzard, melyet ragasztóval és egyéb kellékekkel készített. Érdekes, hogy ennek a Buzzardnak a propellere papírból készült és rakéták helyett spermával töltött gumilabdákat lőtt.

- Feri bácsi, merre van? - szólalt meg Gergő fülsértően.
- Ó, Gergőke, de jó, hogy látlak. Ne haragudj, de most egy vasam sincs - tréfálkozott az ürge. Gusztustalanul nézett ki: sovány test, ráncos bőr, hegek az arcán, hosszú orrszőr, herpeszes száj, rúzsos ajkak és egy-két hajszál a fején. Alig volt haja ennek az ipsének. És ha ez még nem lett volna elég, akkor egy rózsaszín bugyiban, egy szürke zokniban és egy piros melltartóban tündökölt.
- Nem, most nem kell pénz, Feri bácsi - javította ki Gergő, de én nem bírtam ki röhögés nélkül.
- Jesszusbasszus, maga hogy néz ki? Menten tökön bököm magam! - nyerítettem, mint egy ló. Közben Patrik és Jozsó is csatlakoztak hozzám.
- Maga meleg? - tájékozódott Patrik kacagva.
- Istenem, hogy lehet így kinézni... - vigyorgott Jozsó jókedvűen.
- Jaj, tudom, hogy tetszem nektek - küldött csókot nekünk a levegőben, s így újból hahotáztunk.
- Ez de b*zi - jegyeztem meg rötyögve.
- Nem vagyok b*zi! - sírta el magát kiabálva. - Nem fogok most segíteni!
- Jaj, ne! Kérem, Feri bácsi - rimánkodott Gergő, ameddig Feri zokogott, mint egy csecsemő.
- Miért nem lehet elfogadni engem?! Én is emberből vagyok! - bőgött.
- Nem úgy értették ők. Szeretik magát, csak most vicces kedvükben vannak - vigasztalta Gergő.
- Csak akkor hiszem el, ha letérdelnek és azt mondják, hogy szeretnek! - követelte.
- Szeretjük magát! - mondtuk hárman egyszerre.
- Tényleg? - informálódott lágy hangon. - Jaj, de szeretlek benneteket, kincseim - vallotta be, nekünk rohanva. Az öreg krapek megpróbált minket megcsókolni. Jozsó és Patrik futásnak eredtek, de én bátor voltam. Megpofoztam a szatírt, sőt még tökön is rúgtam. Összeesett.
- Az idő csak robog, az élet temető, te rézpöcsű! - gúnyoltam ki. - Vedd ki a tangát a seggedből, mert a végén beakasztja neked valaki!
- Beakasztod nekem? - kíváncsiskodott buzulva, én erre rátapostam szőrös hasára. Rengeteg kanszőre volt.
- Mocskos b*zi - köptem le, ő pusztán feltápászkodott, előrántva egy kést. Villámgyorsan kicsavartam kezéből a bicskát és bemostam neki egyet, ennek eredményeként újból randevúzott a földdel.
- Hagyjátok már abba! - kurjantott fel Gergő, de olyan idegesen, hogy mindnyájan befejeztük a baromkodást. - Feri, azért vagyunk itt, hogy segítsen nekünk! Be szeretnénk törni egy laborba, hogy megmentsünk egy Juliet Collins nevű lányt, és úgy gondoltuk, hogy tudna segíteni nekünk! Felszerelés kéne!
- Ó, miért nem ezzel kezdted, húsom? Persze, van mindenem. - A mondat végére beiszkolt otthonába, és kihozott mindenféle ruhát, fegyvereket és egy zacskós csirkét is. - Tessék. Van itt egy cigarettapisztoly, egy spermaszívó, egy robbanócukorka, egy pattanáskinyomó 5000 és egy zackós cike.
- Istenem, ennyire erővel elmehettem volna egyedül is... - szégyenkeztem.
- Feri, nincsen valami más? - kérdezősködött Gergő türelmetlenül.
- Nincs, csak ez a Hello Kittys kistáska, de ez az enyém! - szorította magához a táskát.
- Ez az ember nagyon gyogyós. Minek jöttem ide, Istenem... - fújtam egyet. - Igazad volt, Jozsó. Ez az egész egy hülyeség...
- Robi, ne! Ne menj, megmentjük a csajodat, ígérem! - Gergő megpróbált megállítani.
- Már nem érdekel... - Azzal pedig a kapu felé vettem az irányt, ám megjelent két fekete öltönyös kisgyerek. Az egyik lány volt, a másik meg egy dagadt kisfiú. Óvodába járhattak.
- Félre az útból, te töketlen - parancsolta a napszemüveges kiscsaj. Kontyba kötött, barna sérója volt.
- Jaj, ne! Ezek a behajtók! k**va életbe! - visongott Ferenc elvágtázva, mégis a kövér fiú elvette Patrik sokkolóját, lelőve vele a menekülő homárt.
- Megvagy! - örömködött a dagika, midőn a leánygyermekkel körbevették a fűben fetrengő pasast.
- Kérlek, ne bántsatok! Holnapra megszerzem a zsét, ígérem!
- Lejárt az időd, mucus! Máma járt le... - közölte vele a tényt a csajszi. Egyből tudtam a máma szóból, hogy mindketten cigányok.
- Nincs második esély, cukibubu! - gúnyolta ki a hájas gyermektestvér.
- Állj, állj! Kinek tartozik ez a szerencsétlen? - szóltam közbe.
- A Cigány Maffiának - reagálta a leányzó.
- Úristen, a cigányok minek gyerekeket alkalmaznak adóbehajtásra? Ekkora marhaságot...
- Mi nem vagyunk gyerekek! Mi a Cigány Maffiának a legerősebb bérgyilkosai és adóbehajtói vagyunk! Durva fegyvereink vannak! Én vagyok Rómeó, ő pedig Júlia - büszkélkedett a dagadék.
- Tényleg? Nem segítenétek nekünk? Van egy laboratórium Szelverinben, a Baba utca 69-ben. Be akarunk oda törni, hogy megmentsünk egy lányt. Rendes summát kapnátok érte - ajánlottam fel nekik csábítóan.
- Persze, benne vagyunk! - bólintottak rá egyszerre.
- Robi, ugye tudod, hogy egy fityinged sincs - súgta fülembe Patrik.
- Nyugi, csak improvizálok. Majd az akció után lerendezem velük.
- És velem mi lesz? - avatkozott bele Ferenc.
- Ha ettől a töketlentől megkapjuk a lét, akkor nem fogunk megölni - manifesztálta Júlia.
- Hurrá! - vidámodott meg a homó.
- Van itt egy tervrajz a helyszínről - nyújtotta át a cigánygyerekeknek Gergő.
- Elmondom a tervet - kezdett el beszélni Júlia. - Ezzel az ócska Buzzarddal elrepülünk a bázishoz, ahonnét leejtőernyőzünk, aztán valaki meghackeli a kamerákat. Miután ez megtörtént, lelőjük ezekkel a sokkolópisztolyokkal az őröket és óvatosan belopakodunk a termekbe, hogy megtaláljuk a csajt.
- Ez nagyon jó ötlet - dicsérte meg őket Gergő.
- A Buzzardba maximum hat személy fér be, ha beleszámoljuk a pilótát és a mellette ülőt is. Tehát egyikünk itt fog maradni.
- Ugye én jöhetek? - üvöltött életvidáman Ferenc.
- Nem, te hülye vagy! - hangoztattam zabosan.
- Kérlek, csak én tudok itt repülőt vezetni!
- Azt te csak hiszed - mordult rá Júlia gonoszan.
- Rendben. Én maradok itt, hiszen én vagyok a hacker. A gépemről fogom lekapcsolni a kamerákat - jelentette ki Gergő.
- Oké, akkor megvagyunk - nyilvánította ki Rómeó. - Van a kocsinkban egy csomó rablószerkó és rablómaszk is. Mindannyiunknak jutni fog.
- Csodás. Akkor szerintem kezdjük el az akciót - értettem egyet.

Az események után beöltöztünk tolvajnak, utána pedig beszálltunk a helikopterbe, mellyel megindul a célállomáshoz. Feri volt a pilóta, Rómeó ült mellette és közben csirkecombokat zabált, mi pedig négyen az ugrásra készültünk. Nekem volt egy kis tériszonyom, ennek ellenére Juliet megtalálásáért sikerült legyőznöm. Nagy levegővétel közepette kiugrottam. A közelgő esti szél borzolta sötétbarna hajamat és gyengéd arcszőrzetemet. Leírhatatlan érzés volt a levegőben. Mintha tudtam volna repülni. Lélegzetelállító és csodálatos dolog volt. Ez alatt az idő alatt Jozsó, Patrik és Júlia is kiugrottak, illetve Rómeó is, mert Júlia kidobta őt a gépből lustasága végett. Ekkortájt lelandoltam az objektum tetején, ahol egy-két Buzzard pihent biztonságiak kíséretével. Ezeknek az őröknek halványzöld nadrágjuk, szürkésfehér ingük, fekete sapkájuk és fekete csizmájuk volt. Ezen kívül Jozsó, Patrik és Júlia is elértek engem, viszont Rómeónak ez már nem sikerült, mert az ejtőernyője beleakadt egy faágba. Emellett az volt ebben az egészben a szörnyű, hogy ez a zizis gyermektestvér jajgatott, ily módon a smasszerek kiszúrták őt. - És még ő profi bérgyilkos... - gondoltam magamban. Hál' Istennek annyira ügyesek voltunk, hogy az első fegyőrt fejbe lőttem a sokkolópisztollyal, a másik hármat pedig Patrik, Júlia és Jozsó intézte el. Ezek után a testes disznógyerek leesett magától. Csúnyán beverte a seggét. Megmondtuk neki a headseten keresztül, hogy maradjon ott és ne csináljon semmi hülyeséget. Azontúl Gergő a gépéről kiiktatta a kamerákat, így biztos volt, hogy nem fognak minket észrevenni, ennek fényében kirúgtunk egy szellőzőnyílást, melyen keresztül eljutottunk egy kisebb terembe. Ott azért már sokkal óvatosabban kellett haladnunk a járőröző foglárok és az ott járkáló tudósok és professzorok végett. Nesztelen lépetekkel kinyitottam ennek a kicsi mellékhelyiségnek az ajtaját, elkábítva a gépfegyveres ürgét, aki a holtaknál is holtabban esett össze. A későbbiekben behúztam az eszméletlen ellenfelet az ajtó mögötti szobába, folytatva tovább az akciót. Még két őrszem érkezett, de mire megemelhették volna puskáikat, már egyből lőttem a sokkolóval. Innentől kezdve lopakodva megtisztítottuk a hemzsegő dokiktól a helyiséget. Körülbelül öten lehettek. Mind az öt megízlelhette a sokkoló zamatos és gyümölcsöző ízét. Ettől fogva Gergő szólt a headseten keresztül, hogy újabb fegyveres osztag érkezik. Sebtében elhelyezkedtünk az egyik falnál, ahonnét leszedtem őket, felszedve egy ID kártyát az egyik alvó doktor zsebéből, mellyel kinyitottam egy elektromos ajtót. A zár kinyílásával eljutottam egy újabb folyosóra, ahol különféle kísérleteket csináltak egyes lakosztályokban. Vigyáznunk kellett, mert itt sokkal több professzor és őrző is volt, mi több piros színű lézer riasztókat is elhelyeztek.

- Úristen, lézer riasztó! - mérgelődött Patrik.
- Akkor ezt figyeld - kacsintott neki Júlia, miközben mindenféle ugrási technikával átjutott a csapdákon. Használt tigrisbukfencet és cigánykereket is. Elcsodálkoztunk, hogy egy szaros kislány hogy tudott átjutni ilyen könnyen ennyiféle trükkel.
- Mi a franc? - állt el szemem-szájam.
- Ezt hogy csináltad? - lepődött meg Jozsó.
- Én a Cigány Maffia legjobb bérgyilkosa vagyok - gőgösködött. Kedvem lett volna lecsapni a beképzelt pofáját.
- Jól van, cigánykisasszony. Most kapcsold ki ezt a rohadt riasztót! - rikkantottam, ő erre hisztizve nekikezdett kikapcsolni a készüléket az egyik kapcsolótáblánál, ellenben előlépett Rómeó a háta mögül egy újabb csirkecombbal.
- Sziasztok, véreim! - Csámcsogott.
- Te hogy jutottál el ide? - faggatóztam tátott szájjal.
- Lusta voltam várni rátok, ezért egyedül besétáltam a kapun - kacarászott. - Annyira hülyék vagyok! Bárki bejöhet erre a helyre. Az emberek meglátogathatják a fogyatékossággal élő rokonaikat...
- De hát fegyveres őrök járkálnak erre! - A végét már hisztérikusan ordította Jozsó.
- Igen, mert a laboratóriumban csak professzorok léphetnek be. Ti itt illetéktelen behatolók vagytok!
- Te is az vagy, hülyegyerek! - szólt rá Patrik.
- Amúgy azt nem is említettem, hogy adtak nekem csirkecombot a konyhán, mert azt mondták, hogy meghizlalnak és engem fognak levágni disznóvágáskor, mert a zsíromból hónapokig is elélnek. Ezt hogy értették? - puhatolózott tudatlanul.
- Istenem... Mindegy, hagyjuk... - mondtam le róla, mire Júlia megpróbálta volna lekapcsolni a szerkezetet, viszont Rómeó egy gigantikusat befingott. A kellemes illatok azonnal aktiválták a riasztót. Illatos, szagos és gusztusos szellentés volt ez. Gyenge parfümöt eresztett feszes fenekéből. Csak foszlott sejhajából a harmatos levegő. A nők biztos haldokoltak volna eme szellőért.

Ez idő alatt rengeteg silbak özönlötte el a területet. Iszkoltunk, és csak iszkoltunk a földszintre, ahol megtaláltuk Juliet szobáját. Egy szempillantás alatt betörtem az ajtót. Juliet megilletődve figyelte, ahogyan leveszem álarcomat. Egy kék farmert, egy bordó pólót és egy zöld női mellényt viselt. Szépséges volt. Simán szeretkeztem volna vele, ha más körülmények lettek volna.

- Szia, Juliet - mosolyodtam el szerényen.
- Robi? Te meg... mit keresel itt?! - harsogott.
- Érted jöttem... mert szeretlek.
- Neked teljesen elment az eszed?! Mi nem lehetünk együtt!
- Dehogyisnem! Minket az Isten is egymásénak teremtett! Akarok járni veled! - ismertem el szerelmesen.
- Nem lehet! Nem vagyok olyan, mint a többi lány! - érvelt.
- Engem ez nem érdekel; nekem te kellesz!
- Robi, csinálj már valamit! - kotyogott bele Jozsó a túloldalról. - Nekünk csak sokkolóink vannak, ők meg gépfegyverekkel lőnek ránk!
- Juliet, segíts nekik! Ne hagyd, hogy elkapjanak minket!
- Róbert, Curtis mindjárt jönni fog! Meneküljetek! - figyelmeztetett.
- NEM! - álltam ellen a kísértésnek. - Csak veled fogok elmenni!
- Menj már el, kérlek! Szeretlek, érted? - A mondat végére elsírta magát.
- Én is nagyon szeretlek!
- Róbert, te ezt nem értheted! - lépett hozzám közelebb. - Mi nem járhatunk. Én különleges képességekkel rendelkezem. Nem lehet! Keress egy normális lányt magadnak!
- Azt hiszem, megtaláltam az igazit; te vagy az - lecsókoltam. Ajkai ínycsiklandozóak voltak. Megint merevedésem lett. A nadrágomból lehetett látni, hogy erekció alakult ki nálam.
- Róbert! SIESS! - rendelte el Jozsó ingerülten, ennek eredményeképpen abbahagytuk a smárolást.
- Ez klassz volt - szövegelte elandalodva.
- Tényleg?
- Egy kicsit sietős volt, de azért elment - ismerte be.
- RÓBERT! - Jozsó már kezdte feladni a küzdelmet.
- Gyere, gyorsan! - fogtam meg Juliet kezét, s azzal már galoppoltunk is a barátaimhoz.

Juliet eközben legyűrte az ellenfeleinket azáltal, hogy kilökte az erejével a lőfegyvereket támadóink kezeiből, ráadásul rájuk borított egy csomó szekrényt, kitépte a radiátorokat, melyekkel lecsapta őket, valamint ki is hajított pár kommandóst és felvigyázót az ablakokon. Ez idő tájt megérkezett a barna öltönyös és szemüveges Dr. Curtis Baker. Egy határozott mozdulattal kivettem az egyik kukából egy banánhéjat, melyet ledobtam a padlózatra. Az ipse hatalmas eséssel csúszott el, sőt még a parketta fel is volt mosva, így dupla akkorát esett. Vicces, hogy egyenesen egy takarítóknak való szertárba csúszott be, melynek kapuját gyorsan be is zártam egy kulccsal, hogy ne tudjon kijönni. Ezután utasítottam Ferit, hogy repüljön az erkély felé, mivelhogy ott fogunk távozni. Ferike ledobott egy hosszú kötelet, melyen felmásztunk a repülőre, közben öt kommandós és két felügyelő próbált minket megállítani. A két őrt lelőttem, de a katonákkal már én se bírtam el. Eme percekben Jozsó, Patrik, Juliet és Júlia is feljutott már, de a tömzsi Rómeó nagyon lassan haladt. Evidens volt, hogy tennem kellett valamit, hogy minél hamarabb elhúzzunk innét. Szerencsére Juliet a varázslataival felhúzta ezt a pufi palántagyereket, ilyen módon felértem a repcsibe, mellyel már száguldottunk is az egekbe. Az eseményt követően sajnos egy aranyozott Buzzard vett minket üldözőbe, de nem lőhetett, mert félő volt, hogy Julietet is eltalálja. Feri erre megfordította a helit, ennek függvényében kilőtte az üldözőkre a spermával töltött gumilabdákat. Nem tudom, hogy Feri mennyire volt épeszű, de az biztos, hogy nem volt normális, ugyanis ezek a spermák tűzijátékként robbantak fel. Monumentális tűzijáték lett az ellenséges Buzzardból, mely véletlenül kiengedett egy rakétát. A rakéta eltalálta a papírpropellereket, sőt a repülőgép is kezdett már szétesni. Feri verejtékezett az izzadságtól, hiszen rajta múlott a mi becses életünk. Sajnálatos módon Feri eldirigálta, hogy az ejtőernyők elfogytak és hogy ki kell ugranunk a legközelebbi folyónál. Rómeó a szavak hallatán majd' befosott, mégis Júlia megfogta őt, beledobva az Anud folyóba, majd ő is kiugrott. Ezt látva mind az öten elhagytuk a pusztuló repcsit, beleesve a vízbe. Végül kiúsztunk a partra, de Feri gyorsabb volt. Kiszemelte magának a csajomat, akit meg akart csókolni a nyálkás és hátborzongató szájával.

- Dzsulia Dzsuli... szúrnálak! - dadogta csücsörítve. Rögtön rávetettem magam, bemosva neki egy ütést, melytől kifeküdt ez a szatír.
- Bébi, jól vagy? - Felsegítettem a földről.
- Most már igen. - Szájba csókolt, de Júlia és Rómeó lefröcsköltek bennünket a piszkos vízzel.
- Ezt minek, ti gyökerek?! Mit akartok? - vártam a választ felpaprikázva.
- A pénz, vérem - áhította a lóvét Rómeó.
- Nincsen.
- De hát megígérted! - csodálkozott el Júlia.
- Hazudtam.
- Akkor meghalsz!
- Idefigyelj, te neveletlen k**va! - mordultam rá vehemensen. - Mikor én voltam ennyi idős, én nem voltam ennyire tiszteletlen és nagyképű, mint te! Hagyd abba a kövér pasiddal együtt ezt a faszságotokat, és menjetek haza, hogy nézzétek az esti meséket a TV-ben, csicskák!
- Mi bérgyilkosok vagyunk! - védte álláspontját.
- Nem, ti beképzelt cigánygyerekek vagytok! Húzzatok vissza Indiába! - Kissé rasszista módon hangzott el számból a mondat, de meg kellett már tennem.
- Nem akarok beleszólni, de nagyon szúrnám a csajodat - nyilatkozta ki véleményét Rómeó. Juliet mire meghallotta ezt az alpári beszólást, bevágott egyet Rómeónak, aki Júliával és Ferivel vállvetve elinaltak előlünk.
- Tyűha, szép volt, bébi - öleltem át galambomat, mielőtt megjutalmaztuk volna egymást egy nyelves csókkal. Ez volt eddig a hatodik csókolózásunk.
- Hmmm... és velünk mi lesz? - zavart meg bennünket Patrik.
- Fogunk egy buszt, és hazamegyünk.
- Oké - válaszolta kurtán Jozsó.

Az idő csak robog, az élet temető...
A hozzászólást 1 alkalommal szerkesztették, utoljára NikitaDragovich 2015. 02. 16. 11:08-kor.
„Az élet bonyolult. Embereket öltem. Embereket csempésztem. Embereket adtam el. Talán itt a dolgok másképp alakulnak majd.” -Niko Bellic

Avatar
NikitaDragovich
Őrszem
Hozzászólások: 2311
Csatlakozott: 2011. 12. 07. 20:10
Tartózkodási hely: Bogyiszló, Tolna megye, Magyarország
Kapcsolat:

Re: Az ifjú Róbert Bock kalandjai I, II & III

Hozzászólás Szerző: NikitaDragovich » 2015. 01. 24. 00:59

37. Fejezet: Szenvedélyek birodalma
Nem sokkal az események után mind a négyen visszaértünk Tolkavba este nyolc körül. Leszállva a buszról, megbeszéltük, hogy megköszönjük Gergőnek a segítséget. Így is lett. Becsöngettünk hozzá, ő pedig ajtót nyitott, beinvitálva a szobájába. A számítógépéről láttam, hogy híreket olvasott az afgán muzulmánokról és terroristákról, illetve le volt téve a tálcára az ATG V ikonja.

- Na, minden rendben van? - kérdezte Gergő kíváncsian, leülve a székére.
- Igen, megcsináltuk! Nagyon köszönöm a segítséget, Gergő! - hálálkodtam jókedvűen. Annyira boldog voltam Juliettel együtt. Végre egymásé lehettünk, és ez a haverjaim nélkül nem sikerült volna.
- Nagyon szívesen, Robi, nagyon szívesen - mosolyodott el.
- Rendben! Most, hogy mindenki megkapta, amit akart, mehetünk haza! - rukkolt elő az ötlettel Jozsó.
- Pedig nagyon jó volt az akció. Szívesen csinálnék még ilyeneket! - örömködött Patrik.
- Nem, ez nagyon veszélyes volt! Majdnem meghaltunk! - méltatlankodott Jozsó. - Ne haragudj, Robi, de ez kicsit sok volt! És ne igyatok előre a medve bőrére, mert biztosan üldözni fognak minket Juliet elrablásért!
- Igaza van. Nem kellett volna... Veszélybe sodortalak benneteket - értett egyet Juliet szomorúan.
- Bébi, ne aggódj! Minden rendben lesz... - fordultam feléje, simogatva arcát.
- Nem lesz minden rendben. Curtis keresni fog engem! Meg fog találni minket!
- Megvédelek. - A mondat végére megcsókoltam.
- Oké, akkor mi hazamegyünk Patrikkal - szólt közbe Jozsó feszülten. - Ennyi elég volt mára! Majdnem meghaltunk!
- Jaj, ne csináld már, Jozsó! - szóltam rá.
- Robi, előbb-utóbb elkapnak minket! Mit fogok majd mondani a szüleimnek?! Elbasztunk mindent! - rohant ki az ajtón.
- Bocsi, Robi, de mennem kell. Hazakísérem Jozsót. És ne foglalkozz vele; nem lesz semmi baj.
- Rendben. Kösz a segítséget, haver - köszöntem el tőle, megrázva kezeinket.
- Akkor ennyi lenne? - érdeklődött Gergő.
- Igen, asszem' ennyi. Jövök neked eggyel, Gergő.
- Ugyan, nem kell. Örültem, hogy segíthettem - törölte meg izzadt homlokát. - Apropó, Ferivel és a két rosszcsonttal mi van?
- Semmi. Elküldtük őket melegebb éghajlatra. De őszintén szólva, nem is érdekelnek... dögöljenek meg mindhárman...
- Jól van, akkor csak hazatalálnak.
- Mindegy. Én hazamegyek Juliettel. Kösz még egyszer a segítséget. Szia - búcsúztam el tőle, kilépve szerelmemmel a házból.

Ezt követően elballagtunk a központhoz, ahol felszálltunk a nyolcas buszra. Sajnos Bongohaze megye leggyűlöltebb buszsofőrje, József Szajlóvin volt ott. Utáltam azt az ürgét. Sohasem engedett fel a buszra, sőt pedofil is volt! Csakis a lányokat engedte fel előbb, a fiúkat nem... Mindemellett Szajlóvinnak ezüst haja és őszülő bajsza volt. Kereken hatvanéves volt és a kék egyenruháját viselte egy fehér nadrággal kiegészítve. Érdekes, hogy ő Vineában született, mégis átköltözött Bongohaze-ba, mikor megnősült. Ezt megmagyarázva nem volt senki rajtunk kívül, így leültem galambommal leghátulra, ahol nyelveztünk egymással. Lélegzetelállító volt nyelvesen csókolózni. Leírhatatlan érzés, mikor két nyelv összeér, közben pedig a kannak merevedése lesz. Ugyanez történt velem is. Olyannyira nagy izgalmi állapotba kerültem, hogy már fogdosni kezdtem ruháját. Kívántam őt, és ő is engem. Óvszerem se volt, meg egy buszban elég furcsa szexelni, de hát egy romantikus amorózó voltam, egy igazi nőcsábász. Ez a nyár a szenvedélyek birodalma volt, a tavasz meg maga a forró szerelem. A költők is így gondolták, csak ők az őszt a depressziónak, a telet pedig a halálnak vélték. Igazuk is volt. Én is ugyanezeket éreztem, hiszen én is írtam verseket, mikor depis hangulatom volt. Ettől eltekintve négy suhanc tódult be közénk, akik a Cigány Maffia tagjai voltak. Ott volt a Cigány Maffia két alvezetője, Kopria és Csikraszkik, illetve azoknak a két legjobb barátja, Kristofink és Kis Kokain. Kopria, Csikraszkik és Kristofink az osztálytársaim voltak általánosban, Kis Kokain pedig a híres cigánybűnöző, Nagy Kokain fia volt. Utáltam őket! Ők tették tönkre az általánosban lévő éveimet! Undorodom a cigányoktól még a mai napig is! Hitvány, lusta és semmirekellő népség... Irigyek voltak apámra meg anyámra, engem meg basztattak. Maradtak csak volna Indiában, akkor még mindig sok adrwingtoni ember élne még... Ezt letisztázva mind a négyen nagyon alacsonyak voltak. Legalább egy hatvan-hetven centivel voltam náluk magasabb. Kopriának fekete haja és gusztustalan arca volt. Több helyen is csúnya sebek borították el testét és arcát, sőt a fogai lassacskán rohadni kezdtek. Egyértelmű, hogy a sok amfetamin tette ezt vele, mi több a három másik partneréről is ugyanez mondható el. Csikraszkik egy drogos lúzer volt! Rövid, fekete haja és pattanásos bőre volt. Ronda orrszőre átszelte taknyos orrát. Kristofinknak barna bőre volt. Valamiféle néger-cigány keverék lehetett. Rövid, sötétfekete sérója volt. Meglepő, hogy ő nem drogozott, csak cigizett, ezért sem voltak sebei és pattanásai. Őt is utáltam, mert nagyképű volt cimboráival egyetemben. Végül pedig Kis Kokainnak egyenes, feketésbarna frizkója volt. Ő sem drogozott, ezért sem rendelkezett hegekkel. Mindegyikük menő farmernadrágban, egy Sadidalm márkájú cipőben, fekete pulcsikban és aranyláncokban tündököltek.

- Dikk, nézd má'... becsajozott a kis paraszt - szövegelte a napszemüveges Kopria társainak.
- Tán bajod, faszfej?! - szóltam vissza neki, felállva helyemről. - Már régóta nem beszéltünk, Kopria. El sem tudod hinni, milyen jó érzés volt, mikor megszabadultam tőletek általánosban. Nem kellett látnom azt a mocskos, cigány pofátokat!
- Ne merészeld a szádra venni a származásunkat! - idegeskedett. Korábban is mondtam már nekik, hogy cigány. Még harmadikban felidegesítettek, ezért elhordtam őket minden büdös cigánynak, ők meg megpróbáltak megverni engem. Persze nem tudtak, mert közbeavatkozott egy cigányasszony, aki beszólt nekem, mondván, hogy szégyelljem magam, hogy lecigányoztam Kopriáékat. Mocskosul rühelltem ezeket az analfabéta és tanulatlan cigányokat.
- Ő, és miért ne? Tönkretettétek az általánosban lévő éveimet. Folyton buzeráltatok minden faszsággal, és most eljött az ideje, hogy bosszút álljak! - vettem egy nagy levegőt. - Sohasem ütöttem vissza nektek, de már nagyon megbántam, hogy nem tettem meg! Nem akartalak bántani titeket, de azóta megváltoztam! Szét foglak verni titeket, cigányok!
- Azt majd meglátjuk, te paraszt! - kiáltott fel.
- Remélem, nem felejtetted el, hogy az unokatestvérem, Kevin hányszor eltörte az orrodat, Csikraszkiket pedig mennyiszer megverte! Kevin jól tette, hogy adott a ti cigány fejetekre! Ő nem volt annyira türelmes, mint én! Ha neki beszóltál, egyből szétvert! És most én is ezt fogom veletek tenni! - gúnyolódtam.
- Szétverünk tí'ged, a kurvádat meg szétbasszuk! - fenyegetett meg Csikraszkik, előrántva egy kést.
- Na, már késsel jövünk? Látszik, hogy a cigányok gyáva férgek! Késsel tudtok csak támadni, mi? Menjetek inkább nyelvtant tanulni, mert normálisan sem tudok beszélni és írni! ANALFABÉTÁK! - A mondat végére Csikraszkik megpróbált kinyírni a bicskájával.

Villámgyorsan lehajoltam és öklömmel megcéloztam arcát. Összeesett, miközben Kopria egy másik tőrrel próbált meg kicsinálni engem. Kitekertem a kezét, bemosva egyet az arcába. Közben Kristofink és Kis Kokain szintén zsebkésekkel rohantak felém. Egy szempillantás alatt tökön rúgtam Kristofinket, Kis Kokainnak pedig kivertem a fogait a bal kezemmel. Mindeközben Szajlóvin egy szót sem szólt, mert a rádióban hangosan hallgatta Bob Marleytől a Bad Boys c. számot; fogalma sem volt, hogy hátul cigányokkal verekedek. Ekkortól fogva Kopria feltápászkodott, de én erőteljesen megrúgtam a jobb talpammal a száját. Véres fogak potyogtak ki belőle, kifeküdve a padlózaton. Ezt meglátva Csikraszkik megkísérelt pofán csapni, de kivédtem ütését, megöklözve taknyos orrát. Azonnal elborította öklömet a sok takony. Förtelmes volt. Ez a gyerek sohasem fújta ki az orrát. Továbbá Csikraszkik elvesztette eszméletét, mert a nóziját szilánkosra törtem el. Ekkortájt Kristofink hátulról megütött, de én visszafordultam, és egy hatalmasat bevágtam neki. Végül pedig Kis Kokain majd' összeszarta magát, mégis szétcsaptam tenyereimmel az arcát. Véresre püföltem, mire a fájdalomtól összerogyott. Ezek után Juliet csodálkozva nézte, hogy megvédtem őt. Én voltam az ő lovagja. Képes voltam miatta szétverni négy cigányt. Nem gondoltam volna, hogy ennyire tudok verekedni. Gyuriéknak és Csalánéknak is adtam egy-két taslit, és most a cigányokat intéztem el. Ettől a ponttól kezdve a busz elindult. Nem tudtam megkapaszkodni, így elestem. Kopria felülkerekedett rajtam, fojtogatva nyakamat. - Most meghalsz - felelte, csakhogy Juliet a képzeletével fejbe csapta egy poroltóval, mely az egyik ülésnél pihent. Kopria felordított a kíntól, midőn megfejeltem. A főellenfelem feje a padlóra zuhant, mialatt idegbajosan megemeltem őt a nyakától fogva. - Te f*sz! Sértegeted a csajomat, engem meg megpróbálsz kinyírni? BASZD MEG! Ugyanazt teszem veled, mint amit az én apám tett a tiéddel! - Újból megfejeltem, de nem hagytam, hogy nekicsapódjon az üléseknek, hanem megragadtam és kihajítottam őt az egyik ablakon. Erre a reakcióra a három másik támadóm dinamikusan megpróbáltak leszállni a buszról, de Juliet nem hagyta, hogy ezt megtegyék. Babám a képességét használva belemélyített Csikraszkik jobb vállába egy macsétát, a másik kettő menekülő pedig kiesett az ajtóval együtt a járműből azáltal, hogy életem az erejével kilökte őket. Végezetül Csikraszkik utánuk ugrott, mert félt, hogy megöljük őt. Ezen kívül vicces, hogy Szajlóvin ezt sem hallotta meg, mivelhogy egy fülhallgatót húzott fel.

Nem sokkal ezután elértük Bongohaze-t. Egymás kezét megfogva sétáltunk el az otthonomba. Remek volt úgy hazaérni, hogy közben egy csajnak fogtam a kezét és fenekét is. Végre én is menő lettem. Végre nekem is lett egy barátnőm, akivel jó volt a nyelvezés és a smacizás is. Ekkortól kezdve virágszálammal eljutottunk a házunkhoz. Volt két kertünk. Egy a mi kecónknál, a másik meg nagyapáméknál. Viszont nálunk egy istálló is volt állatokkal karöltve, meg egy csomó traktor a kéglink előtt. Ezeket megmagyarázva kinyitottam cicámnak a fából készült bejárati ajtót. A falak szintén fával voltak borítva, sőt a földszinten volt egy konyhánk, egy tejházunk és egy garázsunk is egy kazánnal megspékelve. Azon túl egy lépcső vezetett az emeletre, ahol volt egy másik konyhánk egy spájzzal együtt, aztán egy fürdőnk, egy vécénk és három kisebb szobánk. Az egyik szoba a szüleimé volt, a másik a bátyámé, a harmadik pedig az enyém és az öcsémé. Szüleim lakrészében volt egy ágy, egy kicsi TV és néhány szekrény. Tesómnál egy ágy, három fehér kanapé, egy számítógép, egy íróasztal, egy plazmatévé és egy PS3 játékkonzol volt. Végül pedig nálam és kisöcsémnél két ágy, egy íróasztal, egy régi számítógép, egy díszes szőnyeg és szekrények voltak, az egyik polcon pedig egy fekete laptop hevert. Ez idő alatt figyelmes lettem rá, hogy öcskösöm, Gerry a The Us of Lasttal játszott PS3-on.

- Bébi, maradj itt a folyosón. Beszélek az öcsémmel - kértem meg bizalmasan, belépve Gerryhez. - Helló, Gerry. Hogy vagy? - üdvözöltem barátságosan.
- Mit akarsz már megint? - mordult rám mérgesen. Sohasem volt jó kapcsolatom Gerryvel, akárcsak idősebbik testvéremmel, Jamessal sem.
- Gondoltam, köszönök neked, mert hazaértem - fújtam egyet. - Nem is vagy kíváncsi rá, hogy mit csináltam ma késő délután?
- Nem. Leszarom.
- Megmentettem egy csajt egy szigorúan őrzött laboratóriumból a barátaimmal. Ott volt Jozsó, Patrik, Gergő, egy perverz öregember meg két cigánygyerek.
- Szegény Robikát elkapta a napszúrás... - vállat vont egyhangúan, figyelve a videojátékot.
- Mi? Most nem hiszel nekem?!
- Nem.
- Akkor baszd meg! Mutatok neked valamit! - S azzal beengedtem Julietet a helyiségbe. - Gerry, ő itt a csajom, Juliet. Juliet, ő itt az öcsém, Gerry.
- Szia - köszöntötte lágy hangnemben. Hangja olyan volt, akár egy csók. Erre Gerry hátrafordult, s teljesen elképedt.
- Mi a f*sz?!
- Igen, becsajoztam. Ő volt az a lány, aki miatt megvertem Gyuriékat. És bevallom, hogy csókolóztam vele. Azóta járunk, amióta találkoztunk a partin. Nem mondtam még el neked, de mi csókolóztunk Gyuriéknál, azért védtem meg őt - büszkélkedtem.
- Ember, ezt el sem hiszem! - derült mosolyra csodálkozva. - Te tényleg becsajoztál!
- Látod, én megmondtam.
- És milyen jó csajod van. Szúrnám - kacsintott.
- Hé, azért lassan! - fegyelmeztem, mire Juliet nevetni kezdett. - Juliet az enyém, nem pedig a tiéd! Szerezz magadnak saját csajt!
- Fogok is - szerénykedett. - És ő most itt fog lakni, vagy mi?
- Egy kis ideig. Ugye nem mondod el senkinek sem? Anya, apa és papa sem tudhat erről!
- Nyugi, nem fogják megtudni. Büszke vagyok rád, hogy végre becsajoztál.
- Hát igen. Már ideje volt - kacagtam.
- Figyelj, James fiókjában van egy óvszer. Ha csináljátok, mindenképpen használd!
- Gerry! - mérgelődtem. - Nem fogunk szexelni!
- Dehogyisnem. Jó nagy farkad van. Biztosan tudsz egy-két patront nyomatni.
- Istenem, de bolond vagy... - szégyenkeztem, rácsapva homlokomra.
- Mindegy, én visszamegyek kockulni. Jó dugást - nevetett fel.

Ez idő tájt Julietet bevezettem a konyhába. Az asztalon két pizza volt belecsomagolva egy széles dobozba. Kinyitottam, elhelyezve őket egy-egy tányérba. Az egyik az enyém, a másik meg páromé volt. A kolbász ínycsiklandozó szagokat bocsátott ki, sőt az oregánó és a pepperoni íze isteni volt! A sajt elvarázsolt a mennyek országába, miközben a tészta gyengén ropogott fogaink között. Közben az egyéb fűszerek és ételízesítők megtették hatásukat; csak foszlott szánkban az étel. Megmásíthatatlan volt!

- Na, hogy ízlik? - tettem fel a kérdést vidáman.
- Isteni! - jegyezte meg Juliet, emésztve a kaját.
- Látom, te is szereted a pizzát. Örülök, hogy ízlik - vidámodtam meg, beleharapva a sajtba.
- Igen, a pizza a világ egyik legjobb étele! Amúgy is már nagyon éhes voltam! Kedves tőled, hogy megkínáltál.
- Ugyan, a csajom vagy! Ez csak természetes, bébi. - Letettem a pizzát, és megcsókoltam. Éreztem a sajt, a fokhagyma és a kolbász ízét.
- Ez jó volt - pirult el.
- Éreztem a szádból a pizza ízét. Finom volt - kuncogtam.
- Nem hoznál valami innivalót? Eléggé megszomjaztam.
- Persze, miért ne? - bólintottam, kinyitva a nagy, szürke hűtőt. - Mit kérsz? Van kóla, tea, málna, szénsavas üdítő és házi bor nagyapámtól.
- A bor az jó lesz.
- Bor pizza után? Az igen. - Levettem az egyik polcról két poharat, megtöltve a vörös itallal. Romantikusan töltöttem a folyadékot Julietnek, ügyelve arra, hogy nehogy kiöntsem ügyetlenül.
- Köszi, ennyi elég lesz - mosolygott rám, mialatt visszaültem helyemre, és koccintottunk egyet a szerelem jelképeként. Megízleltük mindketten a mannát. Fincsi és kellemes volt. Annyira gyengéd mozzanatok voltak ezek. A szerelmes idillt keltették bennünk.
- Róbert - szólalt meg tapintatosan.
- Igen?
- Ez nagyon romantikus. Sohasem voltam még ennyire nagy izgalmi állapotban!
- Én sem, Juliet. - A pöcsöm állt, mint a cövek. - Nem lenne kedved a vacsora után elveszteni a szüzességedet? Elvégre most nagyon jó az alkalom, hogy megtegyük.
- Hát nem is tudom - bizonytalanodott el. - Még nem vagyok tizennyolc.
- Én sem. De az sem rossz, ha tizenhét évesen veszítjük el. Sokan már korábban megtették. Szerintem itt lenne az idő, hogy megtegyük.
- Várjunk vele - szögezte le megkomolyodva. Evidens, hogy még nem állt készen, viszont én már vártam az alkalmat. Kanos voltam, és a hormonok egyre jobban azt akarták, hogy szexeljek egyet.
- Rendben - szomorodtam el.
- Nem mesélnél inkább magadról valamit?
- Hát... izé... nem hiszem, hogy érdekelne téged az én depis életem...
- Én is depressziós vagyok. Nagyon kíváncsi vagyok, hogy te miért vagy az. Elmeséled?
- Áh, csak elrontanám a meghitt hangulatot. Nem lenne jó, hidd el - tiltakoztam.
- Nézd, könnyebb lenne, ha elmesélnéd valakinek a gondjaidat. Én is mesélhetek neked magamról.
- Az a baj, hogy engem sokszor kihasználtak, mert naiv és őszinte vagyok. Tudom, te ezt nem tennéd meg, de most nincs kedvem a múltamról beszélni...
- Engem is kihasználtak és bántottak. Mi nagyon hasonlítunk egymásra, Robi.
- Na, jól van... Legyen! Elmesélem - kezdtem bele mondandómba. - Nem is tudom, hogy kezdjem el. Én... én... más vagyok, mint a többi gyerek. Én túlzottan érzékeny vagyok, és szimpatizálok egyéb emberekkel. Sokszor hangulatváltozásaim vannak, és szorongok is a fájdalomtól... - kortyoltam bele a borba. - Mikor hatéves volt, intézetbe akartak engem zárni. Az óvónők utáltak, mert folyton a katonákról beszéltem az óvodában, ezért elküldtek egy pszichológushoz. Anyámat kiküldte, engem meg elkezdett vizsgálni. Azt mondta, hogy válasszak játékokat. Voltak ott katonák, állatok meg egyéb dedós figurák. Én a katonákat választottam, és azt játszottam, hogy lelövöm velük az állatokat. Erre az a szőke, dagadt asszony megkérdezte, hogy miért a katonákat választottam, és hogy mit csinálnék az állatokkal. Én azt mondtam, hogy a katonákat szeretem, és hogy megenném az állatokat a katonákkal. Mikor ezt meghallotta az a k**va, azonnal kiküldött, és behívta anyámat, akinek eldirigálta, hogy én bolond vagyok, mert vernek otthon és hogy embereket fogok ölni, sőt intézetbe akart záratni. Anyu ideges lett, és megmondogatott neki, majd elmentünk. Utána többet nem foglalkoztunk az óvónőkkel meg a pszichológussal sem. Leszartuk őket...
- Basszus, ez nagyon durva... Sajnálom... Ez tényleg nagyon szomorú. Köcsög egy nő volt!
- Az hát! Hülye k**va volt! Engem nem vertek otthon, csak élénk volt a fantáziám, ezért is gyűlöltek az oviban.
- Velem is ugyanez volt a helyzet. Én nyolcéves voltam, mikor intézetbe adtak az állítólagos szüleim. És ott ismertem meg Curtist. Kislánykorom óta ő nevel engem.
- Akkor lehet, nem kellett volna megszöknöd velem. Igaza volt, Jozsónak. Keresni fognak bennünket.
- Nem érdekel! Többet nem fogok élni a bezártságban! Folyton mindenféle laboratóriumokban élek évek óta, és nem is mehetek sehová! Elegem van! - vallotta be érzéseit depressziósan.
- Megértem. Biztosan szar lehet ez neked.
- Én veled akarok maradni, Robi. Használjuk ki az alkalmat! Vigyél el valahová holnap reggel! Mutasd meg nekem ezt a falut. Hadd szívjak egy kis falusi levegőt.
- Elviszlek mindenhová, ne aggódj - nyugtattam. - Mindent meg fogok mutatni neked. Végigjárjuk apám legelőjét és az erdőket is.
- Az klassz lenne. - Csókot lehelt ajkamra.
- Mindegy. Szerintem folytatom tovább a sztorizást - szedtem össze gondolataimat. - Az általánosban nagyon szar életem volt. Egyfolytában megvertek és bántottak, annak ellenére, hogy én mindenkinél magasabb voltam. Van ez a Kopria, Csikraszkik és Kristofink. Tudod, velük találkoztunk pár órája. Nos, ők az osztálytársaim voltak, Kis Kokain pedig egy évvel idősebb nálam. Mind a négyen cigányok! Én utálom a cigányokat, mert irigyek a családomra. Kopria és Csikraszkik tönkretették az általánosban lévő éveimet! Buzeráltak mindenféle faszsággal. Kopriát utáltam a legjobban... Ő egy beképzelt, drogos f*sz! Olyan nagy pofája van... Az egyik unokatestvérem, Kevin sokszor megverte. Kevin nem hagyta magát. Őneki, ha beszólt bárki is, azt egyből agyonverte! Kopriának például rengetegszer eltörte az orrát, és még a szekrényre is feltette! Durva csávó ez a Kevin. Jó barátom, akárcsak a másik két tesója, Denisz és Tess. Érdekes, hogy Kevin és Tess ikertestvérek, de egyáltalán nem hasonlítanak egymásra, mert Kevin fiú, Tess meg lány. Tess a gimnáziumban az egyik osztálytársam volt, Kevin nem, mert ő szakközépbe ment - újból kóstolgattam az innivalót. - Aztán nagy nehezen kibírtam azt a nyolc évet, és gimnáziumba mentem, csakhogy az általános alatt meghalt a nagymamám még 2010-ben. Eva Bock volt a neve. Tüdőrákos volt, mert sokat cigizett - könnyeztem el. - Tudod, ő nekem nagyon fontos volt... egyedül csak őt szerettem... nagyon hiányzik! Az bánt engem a legjobban, hogy sohasem mondhattam el neki, hogy mennyire szeretem őt.
- Ez tényleg szomorú. Nincs is annál rosszabb, hogyha egy olyan valakit veszítesz el, akit nagyon szeretsz.
- Hát igen. Az én nagyanyám nagyon jó ember volt. Bárcsak elmondhattam volna neki, hogy mennyire szeretem őt... bárcsak... - sírtam el magam.
- Róbert, nyugodj meg - helyezte mancsait a kezeimre.
- Áh, egyszerűen olyan sok bennem a stressz. Szabad szeretnék lenni, de nem vagyok képes rá - töröltem meg szemeimet.
- Tudom, mit érzel. Velem is ez van gyakran.
- Mindegy. Már úgyis régen volt - sóhajtottam. - Tudod, bébi... én utáltam a gimnáziumba járni! Örültem, hogy elkerültem általánosból, mégis a gimi is szar volt! Tudod, van ez az Antal Donero, ő volt a bulin az a magas srác. Őt már korábbról is ismertem, és ő volt az, aki bemutatta nekem Gyurit, Richárdot és Kristófot. Szóval annyi a lényeg, hogy szimpatizáltam Gyurival; egyszóval rajongtam érte. Olyan akartam lenni, mint ő. Valahogyan vonzódtam hozzá... vagyis barátnak akartam. Érdekes, hogy ez nem mondható el a három másik cowboyról. Undorodtam Antaltól, Richárdtól és Kristóftól. Nekem csak Gyuri kellett! - A végét már hisztérikusan ordítottam. - Aztán 2013 januárjában megmutattam az interneten Achilles mesteremnek Gyuri Lifeinvaderes profilképét, ő pedig egyből látta, hogy Gyuriék nem akarnak engem, azaz szarnak a fejemre. Ideges lettem! Körülbelül két hétig szorongtam a depressziótól, aztán továbbléptem, csakhogy 2013. február 21-én épp a gimi éttermében voltam. A mosdóból jöttem ki, mikor megláttam a bejárati ajtónál Gyurit, aki csókolózott egy nála egy évvel fiatalabb lánnyal, Flóra Hajdúva. Megállt bennem a vér... sokkot kaptam, majd elmentem enni, de nem bírtam sokáig... kirohantam, és otthon sírtam sokat - húztam le a poharat. - Egy hónappal később megpróbáltam távol maradni Gyuriéktól, de annyira nagy volt bennem az indulat, hogy március 18-án bezavartam Antalt az egyik WC-be, ahol kiabáltam vele és Kristóffal. Továbbá írtam erről egy pici novellát az osztályom Lifeinvaderes csoportjában, ezzel pedig nagy hibát követtem el... Az osztálytársaim dicsértek engem, azonban valaki elküldte az irományomat Gyurinak, aki megmondta, hogy beszélni szeretne velem - vártam egy kicsit, megtöltve a csupor bort. - Másnap találkoztam vele és ki is békültünk egymással, ám elárulta nekem, hogy megmutatták az osztályfőnöküknek, Gabriella Budavárinak az alkotásomat, mondván, hogy ő irodalomtanár. Azonnal dühös lettem. Ez a tanárnő volt az irodalom, nyelvtan- és történelemtanárom, sőt betette az egyik versemet a népújságba.
- Basszus, ezek de rohadékok! - érzett együtt velem. - Nem kellett volna elmondaniuk a tanárnőnek... rohadjanak meg! Velem is seggfejek voltak!
- Hát igen. Ez a mai fiatalság... Z generáció... Y generációsnak kellett volna születnem, akkor jobb életem lett volna, akkor más lettem volna, akkor én is izmos lennék, mint az ikrek meg a bátyám! Kurvaélet! Mi a franc van velem?!
- Jaj, ez hülyeség! Annak ellenére is lehetsz izmos, hogy Z generációs vagy! Én is az vagyok...
- Tudom, de engem sohasem fognak megérteni a pávák meg az izmos faszagyerekek! És senki sem fogja venni a regényeimet, mert az Z generáció nem szeret olvasni!
- Attól még az idősebb korosztályok megvehetik a könyveidet, meg az ismerőseid is.
- Igen, tudom. Biztos vagyok benne, hogy sok tanár is megveszi majd, meg személyes ismerősök is, de ez nekem nem elég! Én azt akarom, hogy a Z generáció is vegyen a könyveimből! Tudom, hogy az osztálytársaim megveszik, de ez akkor is kevés...
- Ez baromság! Ne gondolkodj ilyen hülyeségeken! - próbált erőt önteni belém.
- Te ezt nem értheted... Én izmos és jóképű akarok lenni. Vad, szexi és keménygyerek, nem egy pöcs, aki most vagyok...
- Miről beszélsz? Te nem vagy pöcs! Megverted a szemem láttára Gyuriékat meg a cigányokat is! Sőt rendkívül jól nézel ki; szexi vagy. Izgató és vad a jellemed, nagyon tetszik.
- Tényleg? Tetszem neked?
- Persze, elvégre járunk, nem?
- Igen-igen - pirultam el. Derűs voltam, hogy ilyeneket gondolt rólam a csajom.
- Lépj túl a fájdalmakon. Kezdjük újra ketten. Kiegészítjük majd mi egymást, nem kell foglalkoznod Gyuriékkal.
- Az a helyzet, hogy jövőre még látni fogom őket, és ötven órát kell teljesítenem közösségi munkán, mert felgyújtottam Gyuriék házát.
- Felgyújtottuk - javított ki, bekapva számat. - És nagyon jó érzés volt felégetni őket. Viszont sajnálom, hogy emiatt büntetést kaptál.
- Már úgyis mindegy... majd megcsinálom... Furcsa, de ha úgy vesszük, akkor száz órám lesz meg összesen, mert már korábban megcsináltam ötvenet az érettségeihez, de most még ötvenet kell teljesítenem.
- Tudom, és nagyon sajnálom, hogy énmiattam büntettek meg - megállt egy szösszenetre. - Vissza a témára, nem vagy gyenge! Erős vagy és őszinte! Mindig is egy ilyen pasit akartam... biztonságban érzem magam nálad...
- Kösz. Ez jólesik, Juliet. De ugye azért vagyok olyan jó, mint az ikrek?
- Milyen ikrek? Gyuri meg Richárd? Őket simán lekörözöd.
- Nem, nem ők!
- Akkor kik? - értetlenkedett.
- Adam és Scott Taylor. Híres Vinewoodi színészek. Bírom őket. Remélem, én is olyan izmos leszek, mint ők - álmodoztam.
- Minek rajongsz hírességek iránt?
- Mert talán kevés az önbizalmam és rossz az önértékelésem, illetve nem voltak példaképeim gyerekkoromban? - kérdeztem vissza.
- De a színészek idióták! Őket a média teszi ilyenné. Nekik nincs egy nyugodt percük sem, mert a rajongók zaklatják őket, és folyton őrökkel védik magukat. Robi, ne rajongj színészek iránt!
- De az ikrek cukik! Kedvesek, lököttek és aranyosak.
- Nem is ismered őket.
- De, mert a filmekben megmutatják, hogy milyen a személyiségük! - álltam ki igazam mellett.
- Robi, ez ostobaság! A filmekben ezeket csak eljátsszák, az nem a valóság! Hidd el, az ikrek sokkal jobban örülnének annak, hogyha hétköznapi életük lenne... nem jó a sztárság - nyilvánította ki véleményét.
- Talán igazad van... csak nekem nem voltak példaképeim, ezért rajongok az ikrek iránt.
- Tudom - vigasztalt, megszorítva kezeimet. - De te nekem fontos vagy; beléd vagyok esve!
- Én is beléd, bébi. - Smároltunk.

A társalgás után berúgtunk mindketten. Akkor voltam elsőnek igazán részeg. A bor megtette hatását. Annyira szenvedélyesek voltak a történtek, hogy leitattuk egymást. Kívántuk a piát, és hát... le akartam feküdni vele, noha nem mondtam el neki mindent az életemről, mégis szexelni akartam, ennek fényében bevittem az ágyamba. Letéptük egymás ruháit és az ágyikóba vetettük magunkat, hogy áldozzunk a szerelem oltáránál. Meztelenül voltunk. Puszilkodtunk rengeteget, mi több a nyelvemmel ingereltem klitoriszát, vállát és melleit, de a farkamat tényleg nem használtam. Mindössze szétnyaltuk egymás nemi szerveit, és a kukacom úgy érezte, hogy most rajta lesz a sor. Nem gondoltam volna, hogy ennyire perverzek lennénk, de Juliet a hímvesszőmet is ingerelte. Magyarán felláció történt. Bekapta gigantikus péniszemet, melynek köszönhetően elsoroltam az ábécét és ordibáltam is örömömben. Rohadt jó volt! Eszméletlen dolgokat műveltünk, habár hagyományos szex nem volt, csak egy-két ingerlés alakult ki. Tehát ez az egész orális szex volt, azaz szüzek maradtunk. Végül annyira becsíptünk, hogy semmire sem emlékeztünk. Fogalmunk sem volt, hogy mit csináltunk órákon keresztül, merthogy a szopás után elaludtunk. Láttam, hogy el fog aludni, ezért betakartam és átöleltem, majd ekképpen tértünk át az álmok világába. Az idő csak robog, az élet temető...
A hozzászólást 1 alkalommal szerkesztették, utoljára NikitaDragovich 2015. 02. 16. 11:08-kor.
„Az élet bonyolult. Embereket öltem. Embereket csempésztem. Embereket adtam el. Talán itt a dolgok másképp alakulnak majd.” -Niko Bellic

Avatar
Gonzales
Törzstag
Hozzászólások: 2129
Csatlakozott: 2013. 08. 23. 18:22
Tartózkodási hely: Aici dragul meu. România.

Re: Az ifjú Róbert Bock kalandjai I, II & III

Hozzászólás Szerző: Gonzales » 2015. 01. 24. 07:03

Ez a rész tetszett nekem eddig legjobban :D
Be brave, follow dreams, say fuck you to everybody and fight for what you believe in.

Avatar
NikitaDragovich
Őrszem
Hozzászólások: 2311
Csatlakozott: 2011. 12. 07. 20:10
Tartózkodási hely: Bogyiszló, Tolna megye, Magyarország
Kapcsolat:

Re: Az ifjú Róbert Bock kalandjai I, II & III

Hozzászólás Szerző: NikitaDragovich » 2015. 01. 25. 09:13

A végén lévő jelenet miatt, mi? Kép Kép

Amúgy az előző részeket bepótoltad?
„Az élet bonyolult. Embereket öltem. Embereket csempésztem. Embereket adtam el. Talán itt a dolgok másképp alakulnak majd.” -Niko Bellic

Avatar
Gonzales
Törzstag
Hozzászólások: 2129
Csatlakozott: 2013. 08. 23. 18:22
Tartózkodási hely: Aici dragul meu. România.

Re: Az ifjú Róbert Bock kalandjai I, II & III

Hozzászólás Szerző: Gonzales » 2015. 01. 25. 09:39

Nagyjából :D
Be brave, follow dreams, say fuck you to everybody and fight for what you believe in.

Avatar
Arminho
Vinewoodi sztár
Hozzászólások: 1737
Csatlakozott: 2013. 11. 01. 21:55
Tartózkodási hely: Vice City

Re: Az ifjú Róbert Bock kalandjai I, II & III

Hozzászólás Szerző: Arminho » 2015. 01. 31. 10:38

Én is bepótoltam a kimaradt négy részt. Jók lettek, sőt, nagyon is jók, de talán az a rész, amikor Julietet megszöktetik Robiék kicsit hogy is mondjam... impossible.
Well look who's back

Avatar
NikitaDragovich
Őrszem
Hozzászólások: 2311
Csatlakozott: 2011. 12. 07. 20:10
Tartózkodási hely: Bogyiszló, Tolna megye, Magyarország
Kapcsolat:

Re: Az ifjú Róbert Bock kalandjai I, II & III

Hozzászólás Szerző: NikitaDragovich » 2015. 01. 31. 16:22

Köszi. Ja, az tényleg érdekes rész volt. Valóságban lehetetlenség lenne. :D
„Az élet bonyolult. Embereket öltem. Embereket csempésztem. Embereket adtam el. Talán itt a dolgok másképp alakulnak majd.” -Niko Bellic

Avatar
Arminho
Vinewoodi sztár
Hozzászólások: 1737
Csatlakozott: 2013. 11. 01. 21:55
Tartózkodási hely: Vice City

Re: Az ifjú Róbert Bock kalandjai I, II & III

Hozzászólás Szerző: Arminho » 2015. 02. 07. 18:22

Egyébként arról a jelenetről, amiben Robi és Juliet verekedtek a többiekkel a bulin (30. kiegészítő fejezet) egyből ez a videó jutott eszembe.
Well look who's back

Avatar
NikitaDragovich
Őrszem
Hozzászólások: 2311
Csatlakozott: 2011. 12. 07. 20:10
Tartózkodási hely: Bogyiszló, Tolna megye, Magyarország
Kapcsolat:

Re: Az ifjú Róbert Bock kalandjai I, II & III

Hozzászólás Szerző: NikitaDragovich » 2015. 02. 07. 21:55

Az igen. Én szétröhögtem magam eme videó láttán. Vicces volt, hogy neked ez jutott eszedbe róla. :D Robi és Juliet ennyire brutálisak lettek volna? Szerintem azért nem. :P :$ Azért szép szerelmük van, nem? Habár lesznek itt még szerelmi szálak; Adam + Amber, Axel + Felícia Szerintem Axel szerelmeskedései lesznek a legjobbak a következő regényemben, az ikrek csókjában! :D Basszus, de várom már! Axel Osborne (Dane DeHaan paródiája) egy hatalmas karakter lesz! :D
„Az élet bonyolult. Embereket öltem. Embereket csempésztem. Embereket adtam el. Talán itt a dolgok másképp alakulnak majd.” -Niko Bellic

Avatar
NikitaDragovich
Őrszem
Hozzászólások: 2311
Csatlakozott: 2011. 12. 07. 20:10
Tartózkodási hely: Bogyiszló, Tolna megye, Magyarország
Kapcsolat:

Re: Az ifjú Róbert Bock kalandjai I, II & III

Hozzászólás Szerző: NikitaDragovich » 2015. 02. 21. 19:09

38. Fejezet: A szerelem óceánja
A tegnapi események után kipihenve és romantikusan ébredtem fel. Galambom még aludt, ezért óvatosan kellett felkelnem az ágyból, miközben felhúztam fehér boxeremet. Meztelen testem verejtékezett a szerelem forró izzadságától. Eszméletlen volt a tegnapi orális szex, noha nem vesztettük el szüzességünket, mégis meg voltam elégedve a teljesítményünkkel. Ezt megmagyarázva elballagtam a fürdőben lévő tükörhöz, megmosva arcomat és kezeimet, továbbá beültem a fürdőkádba, hogy lezuhanyozzak. Remek volt megtisztulni, mialatt hímvesszőm állt, mint a cövek. Kieresztettem a zuhany alatt kukacomból azt a tengernyi vizeletet. A fellációtól és a reggeli húgytól állt fel. Mégis miután kiengedtem a folyadékot, azonnal megszűnt az erekció. Kellemes volt a merevedés utáni fürdőzés. A víz lemosta rólam az izzadságot. Ezt letisztázva kiszálltam a kádból, megtörölközve a kék skorpiós mintázatú törölközőmmel. Az én horoszkópom a skorpió, ezért volt rátéve egy ilyen állat. Ezt követően felvettem kék pólómat és kék farmernadrágomat, majd elindultam reggelizni. Felvágtam a kifliket, megvajazva őket. Továbbá egy-két szalámival, sajttal és paprikával töltöttem meg őket. Legnagyobb szerencsémre házi kakaó is volt a hűtőben. Kivettem, beletöltve két bögrébe, melyeket belehelyeztem a mikróba. Ezután az asztalra tettem az ételeket és italokat. Közben pedig Juliet is felébredt már. Helyet foglalt az asztalnál velem szemben.

- Jó reggelt, virágszálam - leheltem csókot ajkára.
- Szia.
- Na, hogy aludtál?
- Remekül. És te? - felelte vidáman.
- Én is, bébi - mosolyodtam el. - Nagyon jó voltál tegnap este.
- Mi? Mi történt tegnap este? - csodálkozott el.
- Hát nem emlékszel? Lefeküdtünk - vallottam be örömködve. - Sohasem voltam még ennyire boldog, Juliet.
- Tessék? - képedt el. - Lefeküdtem veled? De hát nem is emlékszem, hogy megtettük volna.
- Részeg voltál. Elfelejtetted, de én nem fogom - kacsintottam.
- Akkor most nem vagyok szűz?
- Gyakorlatilag ez csak egy orális szex volt. Tehát mindketten szüzek vagyunk még.
- Orális szex? - állt el szeme-szája. - Akkor én most... kielégítettelek?
- Aha. Nagyon jó volt! - örömködtem.
- Ez undorító.
- Nyugi, nekem tetszett. Egész jó volt. Sohasem voltam még ennyire felizgulva, mint tegnap este.
- És én is élveztem? - kérdezte kissé visszafogottan. Egyértelmű volt, hogy szégyellte magát a felláció miatt.
- Aha. Elsoroltuk ketten az ábécét meg ordibáltunk szex közben. Rohadt jó volt! Ne szomorkodj - nevettem.
- Most lelkiismeret-furdalásom van. Ez gusztustalan! Miért hagytad, hogy megtegyem? - mérgelődött.
- Hát te is akartad. Nem tarthattalak vissza; tele vagyunk nemi vággyal! De nézd a jó oldalát, szereztünk egymásnak örömteli pillanatokat. Sohasem aludtam még ilyen jól. Sokkal jobb volt, mint a maszturbálás! - jelentettem ki romantikusan.
- De ugye még mindig szűz vagyok?
- Igen, mindketten azok vagyunk. De ha gondolod, elveszíthetjük ma este - vidámodtam meg.
- NEM! - kiáltott fel. - Felejtsd el! Ideges vagyok Curtis miatt, mert tudom, hogy eljön értem, te pedig szexelni akarsz velem!
- Bébi, fiatalok vagyunk. Élvezzük ki az életet. Nem a kezedet kértem meg, hanem a pasid akarok lenni. Ennyi - érveltem szerelmesen.
- Te ezt nem érted; én más vagyok, mint a többi lány! Leitattál engem, és azt akartad, hogy elégítsem ki a farkadat! - idegeskedett. Annyira dühös volt.
- Bébi, megértem, hogy nehéz ez neked. De én itt vagyok veled! Segítek neked! Nem hagyom, hogy Curtis elválasszon bennünket! - vigasztaltam, mire elsírta magát. - Az egész időmet neked fogom szentelni.
- Te ezt akkor sem érted.
- Nézd, a lényeg annyi, hogy nem hagyom, hogy Curtis bántson téged, Juliet. Tiéd vagyok, te pedig az enyém vagy. - A mondat végére smároltunk egyet, miközben ujjaimmal törölgettem könnyeit.

Az esemény után mindketten megnyugodtunk, és elkezdtünk reggelizni. A szendvicsből származó lágy sajt bearanyozta az ízek világát. Finom volt. És ha ez még nem lett volna elég, akkor a forró kakaó felmelegített bennünket. Mind a ketten szerettük a házi kakaót. A boltit nem, mert az szar. Juliet hasonló volt hozzám. Rokonlelkek voltunk, és annál nincs is jobb, ha két ilyen lélek találkozik és szerelmesek lesznek egymásba.

Nem sokkal ezután kisétáltunk az udvarra, ahol megtaláltam Károly Tóth régi motorját, melyet odaadott nekünk, mikor börtönbe ment. A rendszáma KÁROLY1948 volt. Egy régi motor volt ez, mely feketéskék színben pompázott. Töltöttem bele egy kis benzit, majd beindítottam. Felszálltunk rá, és már száguldottunk is a szerelem óceánjában. Életem élvezte a friss falusi levegőt. Jólesett neki a füstös városok után. Olyan volt, mintha mindketten szabadok lettünk volna. Villámgyorsan mentem a mocival apám legelőjén. A fű zöld volt; ragyogott a nap sugaraitól, a nap pedig erősen sütött. A szerelmet és az el nem múló fiatalságot idézte lelkünkben. Nevettünk és élveztük a szerelem szabadságát, miközben apám tehenei legeltek, a kutyák pedig terelgették őket a helyes irányba. Csodás panoráma nyílott a motorkerékpárról. A virágok gyengéden virágoztak, míg a rovarok megporozták őket.

Ez idő alatt lehajtottunk a legelő melletti autópályára, midőn a Queentől a Don't Stop Me Now c. dalt hallgattuk. Fülbemászó nóta volt; mindketten szerettük. Furcsa, de mi tényleg összeillettünk. Szerettünk álmodozni és romantikázni is. Juliet volt az a nő, akit még a mai napig is szeretek. Ő tényleg nem volt olyan, mint a Z generáció többi tagja. Ő is kivétel volt, akárcsak én. Ezen kívül a sztrádán cirkáló autók sebesen futottak versenyt az idővel. Egyes emberek nyaralni mentek, mások pedig dolgozni. Nagyon meleg volt. Juliettel eléggé megizzadtunk, de legalább jó volt az időjárás. Szerencse, hogy nem találkoztunk rendőrökkel, mert akkor még nem volt jogosítványom. Jóllehet a motorjogosítványt már tizennégy éves korom óta megcsinálhattam volna, mégsem érdekelt. Ettől kezdve hamar visszaértünk a Bongohaze-i legelőre, mert néhány zsaru a sebességet mérte a járműveknél. Mákunk volt, hogy nem vettek észre bennünket. Vicces, hogy útközben megláttuk Gödi Füstöst, miközben lopkodta a tyúkokat és libákat a parasztoktól. Néhány házba tört be, és zsákokban rejtette el a jószágokat. Rögvest leállítottam a motort, leszállva róla. Gödi rám nézett merev szemeivel. Megfagyott mindkettőnkben a vér. Juliet pusztán figyelt minket.

- Hát újra találkozunk Gödi "Tyúklopó" Füstös - szólaltam meg drasztikusan.
- Róbert Bock... ősfőellenségem - mondta harciasan.
- Úgy látszik, a cigányok sohasem változnak, Gödi... folyton loptok a paraszttól... - vettem egy nagy levegőt. - Vidd vissza az állatokat a tulajdonosuknak, és nem esik bántódásod!
- Azt hiszed, félek tőled, te g*ci?! - ordított. Hangja alapján agresszív volt.
- Gödi, add fel... szólok apámnak, és szétver.
- Csak apáddal tudsz jönni, te f*sz!
- Gödi, szánalmas vagy - undorodtam el kiábrándulva. - Ugyanolyan vagy, mint a Cigány Maffia többi tagja. Gyűlölöm a fajtátokat, Gödi...
- Én is utálom a parasztokat!
- Gödi, ti csak lopni tudtok. Nem akarsz visszamenni a népeddel együtt Indiába? - csipkelődtem szarkasztikusan. - A cigányok sok adrwingtoni embert öltek már meg az évek során! Nektek nincs helyetek Adrwingtonban!
- Elvesszük a földjeiteket, parasztok! Mi vagyunk a cigányok! Mi vagyunk a világ urai! - keménykedett nagyképűen.
- Persze. A világot ostromló cigányok... - sóhajtottam szégyenkezve. - Gödi, nem akarsz már meghalni? Amúgy is öreg vagy már...
- Hogy merészeled, te f*sz?!
- Idefigyeljen, Gödi! - emeltem fel hangomat. - Beszólt nekem két évvel ezelőtt, pedig én még bocsánatot is kértem magától! De mégis annyira b*zi és neveletlen volt, hogy elhordott engem mindennek! Kapja be! Örüljön, hogy apám nem verte szét magát...! Én tartottam őt vissza! - vártam egy kicsit. - Mégis elfelejthetjük ezt az egészet, ha visszaviszi az állatokat, oké?
- SOHA! - Elővett egy kést, és nekem rohant.

Ezt látva megmarkoltam a földről egy maroknyi tehénszart, mellyel fejbe dobtam a gazembert. A kaki egyenesen Gödi arcát találta el, mi több a mellkasát, a vállait és a pöcsét is megdobáltam. Támadóm összeesett, elejtve a bicskát, közben Juliet levette a madzagokat a zsákokról, melyekből dühös baromfik ugrottak ki. Összesen hatvankilenc volt belőlük. Egyik szebb volt, mint a másik. Erős testű, díszes tollazatú és erőszakos libák, kacsák, csibék, tyúkok és kotlósok vetették rá magukat az áldozatra. Mind a hatvankilenc haragos állatka szétcsipkedte Gödit. Az öreg cigány felkiáltott. Jajgatott és sírt a fájdalomtól. Olyan volt, mintha meg akarták volna enni. Az egész testét megharapták, sőt meg is erőszakolták! A libák kanosak voltak. Letépték Gödi alsógatyáját, majd a pöcsével szeretkeztek is. Én azért sajnáltam, mert néhány liba a bőrös virslijét be is kapta a csőrével. Volt olyan érzésem, hogy Gödinek libagyerekei lesznek. Érdekes, hogy annyira genya voltam ezzel a szerencsétlennel, hogy előkaptam fekete Badger telefonomat, és felvettem őt videóra, melyet megosztottam Lifeinvaderen és Electrictiten. Pár perc alatt ezer likeot kaptam, sőt Electrictiten a videómat rengetegen megnézték. Juliettel jókat kacagtunk, visszaszállva a járgányra, mellyel elhúztunk a helyszínről.

Ez idő tájt megmutattam Julietnek Bongohaze központját. A központban található az általános iskola, ahová nyolcadikig jártam, aztán a Művelődési Ház, egy-két ruha- és élelmiszerbolt, illetve a református templom. Nem sokkal mellette egy utcányival az óvoda és a sportpálya volt. A sportpályán egy monumentális focipálya helyezkedett el. Az önkormányzat rengeteg pályázatba fektetett bele. Bongohaze tényleg modern volt. Napkollektorokat használtak az iskolában és az óvodában. Azért büszke vagyok rá, hogy Bongohaze-inak születtem. Szerettem ezt a falut a sok köcsög osztálytárstól eltekintve is. Engem sokan ismertek a faluban, és szerettek is. Az összes ember tudta a nevemet, én viszont nem tudtam az övéiket, pedig ismertem őket, csak az volt a baj, hogy sohasem mentem el otthonról. Egy szobacica voltam. Lehetséges, hogy emiatt sem volt sokáig barátnőm. Mégis úgy érzem, engem tényleg szerettek sokan. Mindig beszélgettem a buszon idősebb emberekkel, mert úgy gondoltam, hogy az idősek átadják tudásukat és tapasztalatukat, ha beszélgetünk velük. Ez igaz is volt. Bölcsebbek lesznek a fiatalok, ha hallgatnak a tapasztaltabbra. Ez a tendencia nagyon is illett rám, habár kamaszkoromba azért tartottam a nálam tíz évvel idősebbektől. Egyszerűen azt hittem, hogy a barátságban van időkorlát, pedig nincsen. Nem mertem barátkozni idősebbekkel, de ez hülyeség volt. A barátságban nem számít a kor! Az ember talán azért nem mer nála tíz évvel idősebbekkel barátkozni, mert mindenki nagyon anyagias. Én pont ilyen voltam. Egy darabig nem voltak barátaim, és nem tudtam, hogy melyik korosztállyal barátkozzak. A Z generáció megvetett engem, míg az X és az Y szeretett valamennyire. Őszintén megmondom, én féltem az Y generációtól. Talán azért, mert igaz volt rám a rajongás pszichológiája. Felnéztem az Y generációra: a bátyámra, az ikrekre, a történelemtanáromra, Axelre, Felíciára, Franklinre, Jimmyre, Traceyre, Raleigh-re és Gábor Weiszre is, aki egy testépítő volt. Izmos és szexi akartam lenni. Egy igazi rosszfiú, akivel jó az ágyban, de nem ilyen lettem. Azt akartam, hogy olyan izmos legyek, mint az ikrek vagy Axel, de a sors nem ilyen életet szánt nekem. Nem ilyennek akart engem teremteni. Egy érzékeny, kedves, naiv, őszinte és illedelmes fiú lettem, akit kihasználtak a Z generáció tagjai. Utáltam a Z generációt, azt hittem, hogy ők a barátaim, de valójában látszat volt az egész. A Z generációból csak Patrik, Jozsó, Gergő, Máté, Dávid és még pár gyerek volt a haverom, a többi nem, mert ők olyanok voltak, mint Gyuriék. Az én igazi barátaim az Y generáció volt! Az 1980-as évek közepén-végén és 1990-es évek elején született személyek normálisak voltak. Büszkék, szerények, aranyosak, szépek és vagányak voltak, ellentétben a Z generációval, akiknek a nagy része pávák voltak.

Ettől eltekintve Julietet elvittem még egy helyre, mégpedig az iskolánál lévő Holt-Anudhoz. A Holt-Anud egy kisebb folyó volt Bongohaze-ban. Horgásztak és kempingeztek rajta, sőt strandként is használták. Csodálatos folyó volt. Nagyon ritka jelenség, hogy egy ilyen lélegzetelállító folyócska egy általános iskolánál terül el. Baromi jó hangulatot adott az iskolának. Az iskola udvarja mellett helyezkedett el a Holt-Anud. Tengerkék színe és csábító illata volt. Mindenki szerette. Az embernek egyfajta pozitív érzéseket nyújtott. Elűzte a depressziót a látványa; vidámságot hozott. Mikor Juliet megpillantotta barna szemeivel, rögtön elérzékenyült. Tudtam, hogy tetszeni fog neki. Ekkortájt romantikusan sétáltunk, csókolózgattunk és selfie-ket készítettünk magunkról és a tájról is. Ettől a ponttól kezdve eljutottunk a vízpartnál lévő picike strandra. Levetkőztünk, és beugrottunk a hideg vízbe, tudniillik nagyon forró volt. Juliet egy fekete bikiniben, én meg egy fehér boxerben voltam. Örvendetes órákat okoztunk egymásnak. Nyelveztünk a vízben, úszkáltunk, fröcskölődtünk és versenyt is úsztunk, valamint a mobilom vízálló volt, így fürdőzős fotókat is csináltunk magunkról. Szívesen feltettem volna Lifeinvaderre, de nem mertem megkockáztatni azt, hogy az egész világ tudjon a kapcsolatunkról, ekképpen nem osztottam meg a neten. Elég volt az, hogy páran tudtak a románcukról.

Az eseményt követően kiszálltunk a vízből, kifeküdve a földre. Juliet a testemen feküdt, miközben csókolóztunk. Habár megint annyira eluralkodtak rajtunk a szenvedélyek, hogy megrántottam melltartóját és levettem bugyiját, ő pedig a gatyámat szedte le rólam. Meztelenek voltunk. Szexelni akartunk, de éppenséggel nem volt nálam óvszer.

- Várj. Mi van akkor, ha egy perverz kisgyerek idejön és kiveri ránk? - tréfálkoztam elandalodva.
- Bírom a humorodat - vihorászott, bekapva számat.

Ezek után teljes nyugalmi állapotba kerültünk. Juliet lejjebb eresztette fejét és ingerelte a fütykösömet. Többször is végighúzta száját virslimen, mely akkora volt, hogy rajzolni lehetett volna vele. Igen, ez volt a második orális szex közöttünk. Már megint megtettük, de legalább itt már józanok voltunk. Nagyszerűen tudott kielégíteni, de tényleg. Olyan nagy volt az örömrudam. Élveztük ezt a bizonyos együttlétet. Én simogattam Juliet fejét, miközben ő végezte dolgát a fütyimmel. Tizenhét évesek voltunk, mégis a hormonok arra késztettek minket, hogy megtegyük. Szerintem normális dolog egy kapcsolatban a felláció, csak sokan nem beszélnek róla, mert szégyenlik, pedig nem kéne. Ez ugyanolyan dolog, mint a maszturbálás. Azt is sokan csinálják, mégsem beszélnek róla. Megjegyzem, én is végeztem önkielégítést elég sokszor. A kiverés segít aludni és megakadályozza a prosztatarákot. Káros hatásai nincsenek. Szerintem a recskázás a kamasz fiúknál természetes.

Eközben orális kalandunk befejeződött. Felálltam, belehugyozva a közeli patakba, ennek tetejében lemostam péniszemről a sok spermát. Felláció és önkielégítés után mindig sokat termelt a szervezetem. Juliet ekkor már az öltözködéssel foglalkozott. Én is csatlakoztam hozzá. Felhúztuk ruháinkat és leültünk egy közeli, vöröses színű padra.

- Áh, lehet, nem kellett volna orálisan szexelnünk. Eléggé undorító - ismertem be fáradozva.
- Én élveztem, bébi. Józanul sokkal jobb - rukkolt elő jókedvűen. - Bocs, hogy reggel mérges voltam rád. Nem kellett volna. Orálisan szexelni nagyon jó!
- Juliet - fordultam felé, belenézve szemeibe. - Sohasem voltam még ilyen boldog. Nagyon tetszel nekem. Szerelmes vagyok beléd.
- Én is szeretlek, Robi. - Megcsókolt.
- Te nem vagy olyan, mint a többi lány... Te olyan vagy, mint én! - pirultam el dadogva. - Én... én... szerelmes vagyok... Te nem utasítottál vissza... köszönöm. Nem vagy olyan, mint Anita.
- Miért? Jártál Anitával?
- Dehogy. Isten ments! Azaz szerelmes voltam belé, de nem viszonozta érzéseimet. 2012 novembere óta tetszett nekem, de ő szart a fejemre.
- Ez is hozzátartozik a gimnazista életedhez?
- Igen - bólintottam. - Tegnap nem mondtam el neked mindent. Az az igazság, hogy 2013 áprilisában elmentem Németországba, majd miután hazaértem, megváltoztam. Leszartam Gyuriékat. Közömbösek lettek nekem. Viszont újból szerelmes lettem Anitába, akinek vettem egy képeslapot és egy csokit, sőt a képeslapra írtam egy depressziós verset. Én találtam még ki, hiszen író akarok lenni. Jó verseket és regényeket írok.
- Gondolom, visszautasította.
- Igen. Odaadtam neki, mert az unokatesóm, Tess és annak barátnője, Redzsio rábeszéltek, hogy tegyem már meg. Ne legyek béna - szedtem össze gondolataimat. - Hát rohadtul nem kellett volna hallgatnom rájuk, ugyanis Anita két nappal később megírta nekem Lifeinvaderen, hogy hagyjam őt békén és maradjak tőle távol, sőt azt is elmondta, hogy kurvára elege van belőlem és hogy van barátja. Persze nem volt neki pasija, csak le akart koppintani, mert nem vagyok izmos és páva - meséltem szomorúan.
- Ez a lány ostoba volt, hogy egy ilyen jó pasit utasított vissza. Nem tudja, hogy mit vesztett! De legalább az enyém lettél.
- Hát igen. - Újból nyelveztünk. - Szóval ez az Anitás dolog kiverte nálam a biztosítékot, mert annyira köcsög volt velem, hogy a versemet megmutatta Gyuriéknak és az osztályának, akik megint kiröhögtek engem. Hülyének néztek, érted? Mindvégig hülyének nézett mindenki! Szerinted milyen érzés volt így járni a gimnáziumba? Kurvára vártam, hogy legyen vége. Aztán eltelt két év. Van még egy évem a gimiből, és ennyi. Megcsinálom, és sohasem fogok visszamenni oda! Megszüntetem az összes Tolkav-i gyerekkel a kapcsolatomat, aztán kiadom a regényeimet.
- Ez egy szép elhatározás, bébi. Remélem, sikerülni fog. Én biztosan megveszem a könyveidet, számíthatsz rám - tette mancsát kezeimre.
- Ha kiadom a könyveimet, elveszlek téged feleségül. Húszévesen meg fogunk házasodni Hawaiion. Elviszlek oda. Meglátod, gazdag leszek. Utána pedig rengeteg gyerekünk lesz. Legalább három vagy négy. Na, mit szólsz?
- Az remek lenne - csókot lehet ajkamra.
- De előtte Afganisztánba kell mennem.
- Mi? Miért? - ámult el értetlenül.
- Van egy nálam hat évvel idősebb fiú. Axel Osborne a neve. Egyik ismerősöm, Felícia Jones pasija volt. Szeretném, ha ők is boldogok lennének. Elmegyek Afganisztánba, hogy visszavigyem őt Felíciának. Már 2012 óta nem látták egymást. Itt az ideje, hogy újra találkozzanak a szerelmesek! - komolyodtam meg.
- Axel egy terrorista, Robi - vágta rá a választ.
- Nem, ő nem az, Juliet! Axel olyan, mint én. Felícia azt mondta nekem, mikor még a kórházban voltam, hogy Axel pont ugyanolyan, mint én. Hasonlítunk egymásra, és a személyiségünk is ugyanaz. Bennem látja az ex-pasiját. Bébi, segítenem kell neki! Nem akarom, hogy boldogtalanok legyenek! Három éve nem látták egymást, el tudod te ezt hinni?
- Robi, tudod te, hogy Axel mit tett? - kérdezett vissza kissé zabosan.
- Igen, tudom. Felícia mondta. De nézd, elvetélt a gyereke! Nem érzel vele együtt?
- De, megértem, hogy szar lehetett neki, de arra akkor sem volt feljogosítva, hogy leigázza fél Chicagót egy csomó bűnözővel és arab terroristákkal - háborodott fel érvelve.
- Ő csak bosszút szeretett volna állni! El akarta pusztítani az FIB-t, az IAA-t, Jason Adamset és az ikreket. Tönkretették az életét, érted? Ő nem rossz ember. Ő az én példaképem. Remélem, hogyha találkozok vele, a barátom lesz. Én nem fogom elárulni őt, ha kell, vele megyek a halálba is!
- Jaj, ne beszélj már megint hülyeségeket! Axel egy idióta. Ne kockáztasd miatta az életedet. Lehet, hogy már régen meghalt.
- Nem, még él! Érzem - álltam ki igazam mellett.
- Kissé makacs vagy.
- Tudom. De meg kell értened, hogy sajnálom őt. Axel egy helyes pasi. Izmos és szexi. Korábban modell akart lenni. Én szeretném, hogy újra boldog legyen. Megtalálom őt, és legyőzzük ketten az amerikai kormányt, hogy végre elhagyhassa Afganisztánt. Ha ennek vége, elveszlek feleségül.
- Robi, ez baromság, de téged úgysem tudlak lebeszélni róla - vállat vont.
- Juliet, szeretnék még elmondani valamit - nyeltem egyet. - Tudod, Anita után megint depis lettem. Szégyelltem magam a történtek miatt, és még inkább idegesebb lettem. Aztán lenyugodtam, de 2013 májusában végleg elszakadt a cérna. Eszter, Petra, Alexandra Szemetes, Redzsio Kalabria és a többi lány felidegesítettek. Összevesztem velük, ezért írtam Eszternek Lifeinvaderen, aki másnap letámadott engem Petrával. Kiabáltak, én is velük, de aztán bejött a volt matektanárom, Tonhy Rottlestiren, ki leállított minket. Azontúl kibeszéltek engem a lányok, miközben én mindent hallottam a WC-ből, sőt Eszter annyira egy ribanc volt, hogy faszfej Gyurinak elmondta, hogy folyton kérdezősködtem róluk és hogy irigy voltam rá Flóra miatt. Persze Gyurika egy pöcs volt. Mérges volt rám emiatt, és az utolsó két hétben elkerült engem. Én köszöntem neki, ő nem köszönt vissza. Levegőnek nézett ez a f*sz! Végül kibékültem a lányokkal, mert az igazgatónővel és az osztályfőnökkel fenyegetőztek, hiszen az unokatesóm, Tess megmondta nekik, hogy hagyjanak engem békén, vagy az anyám be fog jönni. Végezetül az utolsó tanítási napon, 2013. június 13-án kiröhögtek engem énekórán, mert a Trónok harca főcímdalát és a Castemere-i esőket tettem be az Electrictitről. Hál' Istennek az énektanáromnak tetszett, de Alexandra Szemetes elmondott engem emiatt a Tolkav-i központban mindennek. Hát ennyi. Az utóbbi két évben elkerültem őket, most meg temiattad újból utálnak, de nem érdekel, mert szeretlek - regéltem stresszesen.
- Ezek tényleg nagyon köcsögök. Bébi, szard le őket. Ők neveletlenek és ribancok, Gyuri meg egy pöcs. Semmi eszük nincs, de te normális vagy! - nyugtatott.
- Kösz, Juliet. Ez jólesik. Legalább te szeretsz engem.
- Mindig szeretni foglak, bármi is történjen. - Lecsókolt lágyan.

Végezetül feltápászkodtunk és dinamikusan indultunk meg hazafelé a motorral, csakhogy utazásunk alatt egy fekete Landstalker terepjáró jelent meg az óvoda előtt. A verdában Kopria, Csikraszkik, Kristofink és Kis Kokain ült, sőt figyelmes lettem Gödire, aki az anyósülésen tartózkodott. - Ott vannak! - kiáltott fel Gödi bosszúsan. Rátapostam a gázra, de már késő volt. Hátulról belénk jöttek a cigányok. Leestünk a mociról. Kifeküdtem az útra, mindazonáltal Julietre egy zsákot húztak és bedobták a Landstalkerbe. - Juliet! - kiáltoztam fülsértően, azonban Kopria egy baseballütővel fejbe vágott. Elsötétült körülöttem minden. Elvesztettem eszméletemet. Az idő csak robog, az élet temető...
A hozzászólást 1 alkalommal szerkesztették, utoljára NikitaDragovich 2015. 07. 20. 13:28-kor.
„Az élet bonyolult. Embereket öltem. Embereket csempésztem. Embereket adtam el. Talán itt a dolgok másképp alakulnak majd.” -Niko Bellic

Válasz küldése