Bocsi a dupla hsz-ért, de kb. bő egy hete végigjátszottam a PS4 saját tinihorrját. És ahogy azt már megszokhattátok tőlem, most is írok egy rövid kis véleményt.
Szóval... a telepítés után, ahogy elindul a játék, felcsendül az intró zene, ami valami bődületesen hangulatos a háttérben futó intróvideóval! Aztán jön a kis prológus, amiben felvázolják a sztori alapszituját: tini haverok összegyűlnek az isten háta mögötti, erdő közepén álló erdei luxusfaházba bulizni egyet, amikor egy szívatás rosszul sül el, és két lány kirohan a fagyos téli éjszakába. A lányok beesnek egy mély szakadékba, majd elsötétül minden, és a sztori egy évvel később veszi fel újra a fonalat. A baráti társaság ismét bulit szervez a faházban, amit ezúttal az eltűnt lányok bátyja szervez, ami már alapból is elég gyanús.
És innentől gyakorlatilag szépen, lassan kibontakozik egy klasszikus horrorfilm, néhány Quick time event-tel, meg egy kicsi szabadon mászkálós gameplay-jel. A játék grafikája nagyon ott van. Igaz, nincs nagy bejárható terület, sem egyéb extra, ami elvenné a PS4 erőforrásait az apró részletekről, de így is nagyon rendben van az összkép. A hangok meg egyenesen zseniálisak. Szinte minden apróbb hang, zenei betét, hanghatás kiváltja az emberből a félelmet. Nem egyszer futott végig a hátamon a hideg, amikor meghallottam az ijesztő hangokat. Igazából nem nagyon lehet leírni, játszani kell ahhoz, hogy valaki igazán át tudja élni - és természetesen nem fényes nappal, hanem este 10 óra után, hogy tényleg minden horrorelem tökéletesen hasson.
Szóval a játékmenet QTE-kre meg minimális mászkálásra épül. A sztoriban nagyon tetszettek a döntések, illetve azok súlya. Annyiféle végkimenetele van ennek a játéknak, hogy ha valaki látni akarja az összest, annak bizony jó párszor végig kell tolnia az Until Dawn-t. Én pl. tervezem is, hogy holnap este megint nekiesek, mert kíváncsi vagyok a többi befejezésre. A sztori tökéletesen adagolja az adrenalint, az egyre ijesztőbb, félelmetesebb jeleneteket, jól építi fel a "gyilkos" és a Wendigo alakját is, amelyből utóbbiról a történet végén kiderül, hogy mi köze van az eltűnt lányokhoz.
Aztán a végén a rémület, a menekülés is nagyon jól lett megcsinálva, ahogy a túlélésükért harcoló tinik messiásként várják a hajnal eljövetelét, hogy megvédje őket a Wendigóktól.
Ja, és a szanatóriumos fejezetért meg duplán jár a csoki, nagyon király volt!
Nos, hirtelenjében ennyi jutott eszembe a játékról. Összességében egyáltalán nem bántam meg a vételt, ugyanis egy fantasztikusan jó játék lett az Until Dawn. A horrorműfaj szerelmeseinek mindenfajta fenntartás nélkül ajánlom, de azok sem fognak csalódni, akik hozzám hasonlóan nincsenek oda a töménytelen horrorért, viszont egy bizonyos szintig, jó köntösben szeretik a zsánert. Egy újabb kiváló PS exkluzív cím, ami miatt megint elégedett lehetek, és ami miatt ismét megköszönöm a fentieknek, hogy megjött az eszem és ebben a generációban a PS-t választottam az Xbox helyett.
Habár eddig csak videókat láttam róla, de attól még felkeltette az érdeklődésem.
