GTA V - The Revenge of Maxwell

[The Cleansing Fire]

Nem pont ilyen szerepre gondoltam, de ez is jó lesz neki

[NikitaDragovich]

Ez nagyon jó lett! Én leginkább a 17-ik részt várom, ahol a karaktereim is szerepelni fognak állítólag , várom a következő részt!

[Kiscserko]

NoxiusEnterprise: Gondoltam, hogy ő inkább legyen negatív szereplő, így képzeltem.

TheGTAKING: Ki az informátorod? Amúgy a 16. részre tervezem őket. Örülök, hogy tetszett.

[The Cleansing Fire]

Persze, lehet negatív, nem azért mondtam, de összességében őt pozitívnak alkottam meg.
Egy kövér poszméhhez tudnám hasonlítani, ami folyamatosan ordítozva terelgeti a csapatát a helyes irányba. Egy rabbi, ahogy a hitközséget tartja a helyes úton.
Remélem elfogadsz egy kis kritikát:
Kicsit részletesebben is leírhatnád a versenyt, meg a múltat, mert (lehet, hogy csak nekem, és az előzőekkel összehasonlítva) valahogy összecsapottabnak tűnik. Kicsit mintha siettél volna vele.

[Kiscserko]

Persze, hogy elfogadok kritikát.
A múltat mondjuk nem akartam tovább részletezni, gondoltam, hogy ebből már le lehet szűrni azt, amit én akartam tudatni, hogy miért került el Olaszból, és miért kellett elhagynia LC-t. És még pluszba jól jött a karaktered, akinek általam képzelt viselkedésére írtam példát. De ne aggódj, "talán" még fogok írni a múltjáról, hiszen nincs GTA karakter hosszú múlt nélkül...
Az autóversenyt tudom, hogy összecsaptam. Ahogy az első kommentemnél írtam, nem vagyok profi az akció leírásában. Az eredetit láttad volna! Két mondat volt az egész, próbáltam húzni a történéseket, de nem nagyon tudtam. Még megpróbálom akkor átdolgozni, reméltem, hogy csak nekem tűnik majd fel ez a hiányossága a résznek

Szerk.: Egyszerűen nem tudom tovább húzni! Majd a következő részekben ügyelek az akciókra is

[The Cleansing Fire]

Jó, és leírásnak ennyi elég is lenne, de az ember ilyenkor ilyeneket is belevesz (Csak egy random irományt rakok be):
Bernard tehát ült a kormány mögött, és próbált nem figyelni arra, hogy a hónalja, a tenyere és a lába köze lassan olyan sok vizet ereszt, hogy összenyitja a város közepét az óceánnal. Egy pillanatra beléhasított a gondolat, hogy a csúszós kézzel való vezetés könnyen halált okozhat. Kinyitotta a kesztyűtartót, és ráerőltette barna, bőrből készült sofőrkesztyűjét a kezére. Akármilyen nedvesnek és csúszósnak érezte a kezét, a kesztyűt alig lehetett ráerőltetni. Végül mégis sikerült, és az apróbb előkészületekkel kezdett foglalkozni: Megigazította a visszapillantó-tükröt, megigazította a napszemüvegét, kicsit beletúrt hajába, és megnézte a fogát a már jól beállított tükörben. Elégedetten konstatálta, hogy csillog. A szeme sarkából mozgást látott, és a régi jó reflexeknek hála odakapta a fejét, majd rögtön előre: A bíró felemelte kezét, amiben egy Micro-UZI fegyvert tartott. Az asztmás köhögésnek hallatszó lövés után a kocsi elkezdte hasítani az aszfaltot. Bernard utólag elcsodálkozott azon, hogy a pedál nem szakította át a padlót a nyomás hatására. De akkor csak a vár dobolását érezte a fülében, ahogy veri az ereit, az ősi, vad és magával ragadó ritmusban. Ezt érezték a középkori lovasrohamok közben, ezt érezték a hajszolt emberek, amikor üldözőik elől próbáltak menekülni, és ezt érezte Bernard is. Barbár tűz, egy nyers lobogás hajtotta, az ősi vér, amiben csak egyetlen gondolat maradt meg: Nyerni, túlélni, győzni. Gyorsnak lenni és száguldani! Teljes szívéből érezte a száguldást, pedig alig hét másodperce tartott a verseny. A többi autó, akármennyire is igyekeztek az izzadó és ideges sofőrök lemaradt, de volt kettő, akik tartották a távot, egy pedig valamivel előttük kacskaringózott. A jobb felől haladó kocsi hirtelen betegesen köhögni kezdett, majd a motorból sűrű füst szált fel, és a jármű egyre jobban lassult. A három kocsi messze leelőzte, de Bernard még hallotta a robajt, és elvigyorodott: Valaki nem látta a kocsit, és most két versenyző esett ki egyszerre. A bal felől haladó Sabre GT szintén jól haladt, és nem is tűnt túlhajtottnak, az elől gördülő Comet pedig kifejezetten jól bírta az iramot. Persze Bernard kissé felturbózott Sultan RS kocsija is elég jó volt a mezőnyhöz, de bajos volt vele leyőzni a másik két gépcsodát. ÉS mégis sikerült. nem volt könnyű, és egy pillanatig a kisodródás is fenyegette, de végül megcsinálta. A Comet nem tudta az egész utat tartani most, hogy már két kocis volt, nem három, így ezek kevésbé akadályozták egymást. Bernard közelített, a Comet felé jött, ekkor a Sabre GT rástartolt A Comet villámgyorsan visszaállt, mire Bernard nem habozott a kocsi orrával finoman megkoccantotta a Comet valagát, mire az pörögve nekivágódott a Sabre elejének. Már csak két kocsi haladt az élvonalban, a Sabre GT, kissé benyomódott orral, és egy dühöngő sofőrrel, illetve a Sultan RS, aminek a bal oldali lámpája ugyan kitört, de az első helyen állt.
Innentől már nem volt nehéz megnyerni a versenyt, és ezt még a GT sofőrje is elismerte: "Szerencsés voltál, és nyertél, de azért szépen lekented a Comet hátsóját."

Valami ilyesmit vártam volna egy olyan kaliberű írótól, mint te. Akciót én is utálok írni, leginkább az ilyet, de a közelharcot tudom csak élvezni, a tűzharc és az autósüldözés ratyi.

[bodom26]

Kiscserko: Baró, baró! Ritkák az epizódjaid, mint az Infernus a GTAIV-ben.

Nox: Hihetetlen.

[Kiscserko]

NoxiusEnterprise: Ez tényleg jó, majd még próbálkozom. Lövöldözéseket szeretek írni, a többit már számomra nehezebb. Én szóltam, hogy ez a rész nem lesz nagy szám, a következőben jobban bízok...

bodom26: Örülök, hogy tetszik, ígérem, most már hetente próbálok epizódokat kiadni.

[NikitaDragovich]

Nox ez a random kiegészítés nagyon jó lett! Ez egyszerűen profi, imádom az irományaidat, ahogy Kiscserkóét is .

[Hessa]

Jaj, csak most jutott időm elolvasni... De eszméletlen volt! Grat hozzá!

[Kiscserko]

Tegnap elfelejtettem kirakni a címet, így aztán tessék:

7. küldetés – Hogy miért költöztem ide? (Why did I move here?)

A rész pár órán belül jön!

[Hessa]

Órákon belül? Már kezdtem örülni, hogy most rakod ki. Várom, várom!

[Kiscserko]

Nem olyan sokon, kb. 1 óra, az utolsókat csiszolom rajta, és átgondolom NoxiusEnterprise tanácsai alapján.

[The Cleansing Fire]

Igen, észrevettem, hogy nem raktad ki tegnap, és féltem, hogy ma sem jön ki, de akkor minden oké, és hamarosan olvashatom!

[Kiscserko]

7. küldetés – Hogy miért költöztem ide? (Why did I move here?)

- GYERÜNK! SIESS MÁR, EL FOGUNK KÉSNI! – ordított ki a szobájából Ronald Black.
Harley zúgó fejjel kelt fel. Felpattant a kanapéjáról, és ütött egyet a levegőbe. Meglepetten nézett körül, hogy miért nem talált el senkit. Az ablakon alig sütött be a nap, még korán reggel lehetett. Odarohant R.B. ajtajához. Majd felrobbant mérgében, ahogy berúgta az ajtót. Szembenézett a fekete lovaggal, majd nekiiramodott. Megfogta meglepett lakótársának gallérját, és felnyomta a falra. R.B. lába felemelkedett a földtől.
- Mi történt? Valami rosszat tettem? –kérdezte elcsukló hangon Ronald.
- Megígértem, meg foglak ölni! Miért ébresztettél fel?! Csak nem feladatod van számomra?! –ordította Harley R.B. arcába.
- Ööö… de van – erre Harley hozzávágta teljes erőből a falhoz, majd újra felemelte – Á! Ez azért túlzás, nem gondolod?! És egyébként is, azért van feladatom, mert… mert őőő… izé… maga átaludt egy teljes napot, és most már a megegyezés szerint adhatok. – vágta ki magát.
Harley elengedte, mire R.B. összecsuklott.
- Máskor találj ki valami hihetőt. Kint az előszobában megbeszéljük a részleteket. Majd gyere, ha lenyalogattad a sebeidet. – szólt hátra a válla fölött gyakorlatiasan Harley, kifelé tartva a szobából. Attól, hogy semmi kedve nem volt dolgozni, attól még kellett neki, ezt már Liberty Cityben megtanulta.
Pár perc múlva Ronald is csatlakozott hozzá kint.
- Szóval, egy cserét fogunk lefolytatni ma délután. Én adom a kokaint, az olasz maffia adja a pénzt. Egyszerű vásárlás lesz, nem üthet be hiba. Ám mégis fel kell készülnünk mindenre. Maga fog a tetőről fedezni engem sniperrel a szemközti házból, hogy minden rendben legyen. Gondolom, van tapasztalata a sniper használatát illetően. – erre Harley egyszerűen, bólintással válaszolt - Maga fog vezetni, az F9-el megyünk, megtesszük, amit meg kell, aztán elhajtunk. Egyszerű feladat egy délutánra, nem? – számolt be R.B.
- De. Rendben, minden elő van készítve?
- Igen.
- Akkor benne vagyok. Mehetünk.
Elég hosszú autókázás következett, a város másik részére mentek. Az idő gyönyörű volt, a nap hatalmas reflektorként világította meg Los Santos minden egyes méterét. Harley leparkolt az egyik utcán, egy sikátor mellett. Leállította a motort. Ránézett a társára, R.B.-re. Bár tagadhatatlanul szüksége lenne egy pár illemtan órára, de ettől függetlenül egészen megkedvelte.
- És most? – kérdezte.
- Megvárjuk őket. – válaszolta R.B., mire a lakótársa egy határozott bólintással adta beleegyezését. Valamit már az az előtti nap óta meg akart kérdezni a fekete lovag, és ezt az időpontot megfelelőnek találta – Azt már értem, hogy miért hagytad el az otthonod. De miért ide? Miért ezt a várost választottad? Miért pont ide költöztél?
- Hogy miért költöztem ide? Azt hiszem az időjárás miatt. Vagy a miatt a… á nem tudom, a miatt az érzés miatt, a hely varázsa miatt. Amit látsz a filmekben. Vissza akartam vonulni attól, amit csináltam. Tudod, attól a fajta munkától. És jó ember is akartam lenni, egy családapa. Szóval vettem egy nagy házat, idejöttem, azt hittem itt feltehetem a lábam, és gondoltam, hogy olyan apa lehetek, mint az összes többi. A gyerekeim? Olyanok lennének, mint a gyerekek a tévében. Labdáznánk, és ülnék a napsütésben. De… tudod… tudod hogy van ez.
- Igen, tudom… Itt vannak!- vette észre a most, a sarkon beforduló Sentinelt R.B.
A fekete lovag a hátsó ülésről Harley kezébe nyomta a snipert, majd kilépett az F9-ből, a csomagtartó felé, ahol a drogot tartották. Harley halkan kinyitotta a vezető ajtaját, majd guggoló járásban a lehető leggyorsabban a sikátorral szembe lévő lakóház felé tartott. Kinyitotta az ajtót, majd elkezdett felfelé rohanni. A tetőn elhelyezkedett. Még semmit se késett le, a csere még csak most kezdődött. Belenézett a távcsőbe, és célkeresztbe fogta az olasz maffiózók egyik emberének a fejét. Akármi történhet, ettől a pillanattól tudta, hogy már csak győztesen kerülhetnek majd ki. Bízott a saját képességeiben. Bár nem hallotta, hogy miről beszélnek, de egyértelműen értette, hogy éppen az összeget vitatják meg. Pár perc múlva meg is egyeztek, és sporttáskát cseréltek. Ekkor Harleynak el kellett vennie a szemét a lencséről, mert valami másra figyelt fel. Egy hideg dolgot érzett a fejéhez szorítva. Rögtön tudta mi az, elég tapasztalatot szerzett már hozzá. Hátra fordult, és felállt. Előtte egy maffiatag állt, kezében egy colttal. Harley fejében gyorsan pörögtek a gondolatok. Lélegzete felgyorsult, és már maga előtt el is képzelte az egész harcjelenetet, amire készült. Nem ez volt az első alkalom, hogy egy fegyver csövével nézett szembe, így már gyakorlottnak számított. Nem tartotta magát jó bunyósnak, de egy jó tervvel csak jól jöhetett ki a helyzetből. És a terve tökéletes volt, már csak a pillanatra várt, amikor fenyegetőjének vagy lankad a figyelme, vagy valóban meg próbálja húzni azt a ravaszt. Harley gondolatmenete hirtelen akadt meg.
Egyetlen fülsüketítő lövést hallott. Látta, ahogy a maffiatag félre pillant, és ennyi számára elég is volt. Két kezével ráfogott a coltra, majd csavart egyet a kézen, úgy, hogy ellenfelének az alkarja a jobb hóna alá kerüljön. A maffiatag reflexszerűen meghúzta a ravaszt, de esélye se volt eltalálni Harleyt, mert ő elővigyázatosan eltartotta magától a pisztoly csövét. Jobb kezével elengedte a coltot, és könyökével egy iszonyatosat ellenfele arcába csapott. A maffiózó a fájdalomtól elengedte a pisztolyt, orrából megeredt a vér, és szédülten elhátrált Maxwelltől. Harleynak több se kellett, célzott, és lőtt. Ellenfele holtan esett a földre. Harley engedte a gyilkos fegyvert a földre esni, aztán rögtön futott a tető szélére. Kihajolva lenézett a tetőről, és egy ember holttestét látta meg. Legnagyobb félelme igazolódott be, mikor meglátta, hogy Ronald Black az! Torka összeszorult, hiába látta már ezerszer is barátait meghalni, ezt az érzést mindig át kellett élnie. Minden halállal érezte, hogy egy darab belőle is meghal, míg a gyilkolással kissé tudta ezt kompenzálni. Régóta tudta, ha ezzel az életmóddal nem hagy hamar fel, bele fog őrülni, vagy egy dühöngő gyilkoló géppé fog válni, és ezek közül egyiket sem akarta. Elvette tekintetét a fekete lovag élettelen testéről. Hangosan káromkodott egyet, majd elkezdte sorra venni a történet lehetséges végkimeneteleit. A távolban szirénák hangját hallotta meg. Az olaszok addigra már felszívódtak, nem tudott mit tenni az elkapásuk érdekében. Nem volt ideje gyászolni a barátját. Belegondolt, hogy mennyi minden másképp történt volna, ha ő gyorsabban cselekszik, és figyeli a cserét. Elbukta küldetését, cserbenhagyta megbízóját, és barátját. Tudta, hogy ez nem maradhat megtorolhatatlanul. Maxwell lerohant a lépcsőkön, bepattant az autójába, és idegesen beindította az F9-et. Mire a zsaruk odaértek már csak a két holttestet, egy snipert, és egy coltot találtak. Se a drognak, se a pénznek semmi nyoma nem volt, úgy, ahogy a túlélőknek se…