Hozzászólás
Szerző: NikitaDragovich » 2015. 01. 24. 00:59
37. Fejezet: Szenvedélyek birodalma
Nem sokkal az események után mind a négyen visszaértünk Tolkavba este nyolc körül. Leszállva a buszról, megbeszéltük, hogy megköszönjük Gergőnek a segítséget. Így is lett. Becsöngettünk hozzá, ő pedig ajtót nyitott, beinvitálva a szobájába. A számítógépéről láttam, hogy híreket olvasott az afgán muzulmánokról és terroristákról, illetve le volt téve a tálcára az ATG V ikonja.
- Na, minden rendben van? - kérdezte Gergő kíváncsian, leülve a székére.
- Igen, megcsináltuk! Nagyon köszönöm a segítséget, Gergő! - hálálkodtam jókedvűen. Annyira boldog voltam Juliettel együtt. Végre egymásé lehettünk, és ez a haverjaim nélkül nem sikerült volna.
- Nagyon szívesen, Robi, nagyon szívesen - mosolyodott el.
- Rendben! Most, hogy mindenki megkapta, amit akart, mehetünk haza! - rukkolt elő az ötlettel Jozsó.
- Pedig nagyon jó volt az akció. Szívesen csinálnék még ilyeneket! - örömködött Patrik.
- Nem, ez nagyon veszélyes volt! Majdnem meghaltunk! - méltatlankodott Jozsó. - Ne haragudj, Robi, de ez kicsit sok volt! És ne igyatok előre a medve bőrére, mert biztosan üldözni fognak minket Juliet elrablásért!
- Igaza van. Nem kellett volna... Veszélybe sodortalak benneteket - értett egyet Juliet szomorúan.
- Bébi, ne aggódj! Minden rendben lesz... - fordultam feléje, simogatva arcát.
- Nem lesz minden rendben. Curtis keresni fog engem! Meg fog találni minket!
- Megvédelek. - A mondat végére megcsókoltam.
- Oké, akkor mi hazamegyünk Patrikkal - szólt közbe Jozsó feszülten. - Ennyi elég volt mára! Majdnem meghaltunk!
- Jaj, ne csináld már, Jozsó! - szóltam rá.
- Robi, előbb-utóbb elkapnak minket! Mit fogok majd mondani a szüleimnek?! Elbasztunk mindent! - rohant ki az ajtón.
- Bocsi, Robi, de mennem kell. Hazakísérem Jozsót. És ne foglalkozz vele; nem lesz semmi baj.
- Rendben. Kösz a segítséget, haver - köszöntem el tőle, megrázva kezeinket.
- Akkor ennyi lenne? - érdeklődött Gergő.
- Igen, asszem' ennyi. Jövök neked eggyel, Gergő.
- Ugyan, nem kell. Örültem, hogy segíthettem - törölte meg izzadt homlokát. - Apropó, Ferivel és a két rosszcsonttal mi van?
- Semmi. Elküldtük őket melegebb éghajlatra. De őszintén szólva, nem is érdekelnek... dögöljenek meg mindhárman...
- Jól van, akkor csak hazatalálnak.
- Mindegy. Én hazamegyek Juliettel. Kösz még egyszer a segítséget. Szia - búcsúztam el tőle, kilépve szerelmemmel a házból.
Ezt követően elballagtunk a központhoz, ahol felszálltunk a nyolcas buszra. Sajnos Bongohaze megye leggyűlöltebb buszsofőrje, József Szajlóvin volt ott. Utáltam azt az ürgét. Sohasem engedett fel a buszra, sőt pedofil is volt! Csakis a lányokat engedte fel előbb, a fiúkat nem... Mindemellett Szajlóvinnak ezüst haja és őszülő bajsza volt. Kereken hatvanéves volt és a kék egyenruháját viselte egy fehér nadrággal kiegészítve. Érdekes, hogy ő Vineában született, mégis átköltözött Bongohaze-ba, mikor megnősült. Ezt megmagyarázva nem volt senki rajtunk kívül, így leültem galambommal leghátulra, ahol nyelveztünk egymással. Lélegzetelállító volt nyelvesen csókolózni. Leírhatatlan érzés, mikor két nyelv összeér, közben pedig a kannak merevedése lesz. Ugyanez történt velem is. Olyannyira nagy izgalmi állapotba kerültem, hogy már fogdosni kezdtem ruháját. Kívántam őt, és ő is engem. Óvszerem se volt, meg egy buszban elég furcsa szexelni, de hát egy romantikus amorózó voltam, egy igazi nőcsábász. Ez a nyár a szenvedélyek birodalma volt, a tavasz meg maga a forró szerelem. A költők is így gondolták, csak ők az őszt a depressziónak, a telet pedig a halálnak vélték. Igazuk is volt. Én is ugyanezeket éreztem, hiszen én is írtam verseket, mikor depis hangulatom volt. Ettől eltekintve négy suhanc tódult be közénk, akik a Cigány Maffia tagjai voltak. Ott volt a Cigány Maffia két alvezetője, Kopria és Csikraszkik, illetve azoknak a két legjobb barátja, Kristofink és Kis Kokain. Kopria, Csikraszkik és Kristofink az osztálytársaim voltak általánosban, Kis Kokain pedig a híres cigánybűnöző, Nagy Kokain fia volt. Utáltam őket! Ők tették tönkre az általánosban lévő éveimet! Undorodom a cigányoktól még a mai napig is! Hitvány, lusta és semmirekellő népség... Irigyek voltak apámra meg anyámra, engem meg basztattak. Maradtak csak volna Indiában, akkor még mindig sok adrwingtoni ember élne még... Ezt letisztázva mind a négyen nagyon alacsonyak voltak. Legalább egy hatvan-hetven centivel voltam náluk magasabb. Kopriának fekete haja és gusztustalan arca volt. Több helyen is csúnya sebek borították el testét és arcát, sőt a fogai lassacskán rohadni kezdtek. Egyértelmű, hogy a sok amfetamin tette ezt vele, mi több a három másik partneréről is ugyanez mondható el. Csikraszkik egy drogos lúzer volt! Rövid, fekete haja és pattanásos bőre volt. Ronda orrszőre átszelte taknyos orrát. Kristofinknak barna bőre volt. Valamiféle néger-cigány keverék lehetett. Rövid, sötétfekete sérója volt. Meglepő, hogy ő nem drogozott, csak cigizett, ezért sem voltak sebei és pattanásai. Őt is utáltam, mert nagyképű volt cimboráival egyetemben. Végül pedig Kis Kokainnak egyenes, feketésbarna frizkója volt. Ő sem drogozott, ezért sem rendelkezett hegekkel. Mindegyikük menő farmernadrágban, egy Sadidalm márkájú cipőben, fekete pulcsikban és aranyláncokban tündököltek.
- Dikk, nézd má'... becsajozott a kis paraszt - szövegelte a napszemüveges Kopria társainak.
- Tán bajod, faszfej?! - szóltam vissza neki, felállva helyemről. - Már régóta nem beszéltünk, Kopria. El sem tudod hinni, milyen jó érzés volt, mikor megszabadultam tőletek általánosban. Nem kellett látnom azt a mocskos, cigány pofátokat!
- Ne merészeld a szádra venni a származásunkat! - idegeskedett. Korábban is mondtam már nekik, hogy cigány. Még harmadikban felidegesítettek, ezért elhordtam őket minden büdös cigánynak, ők meg megpróbáltak megverni engem. Persze nem tudtak, mert közbeavatkozott egy cigányasszony, aki beszólt nekem, mondván, hogy szégyelljem magam, hogy lecigányoztam Kopriáékat. Mocskosul rühelltem ezeket az analfabéta és tanulatlan cigányokat.
- Ő, és miért ne? Tönkretettétek az általánosban lévő éveimet. Folyton buzeráltatok minden faszsággal, és most eljött az ideje, hogy bosszút álljak! - vettem egy nagy levegőt. - Sohasem ütöttem vissza nektek, de már nagyon megbántam, hogy nem tettem meg! Nem akartalak bántani titeket, de azóta megváltoztam! Szét foglak verni titeket, cigányok!
- Azt majd meglátjuk, te paraszt! - kiáltott fel.
- Remélem, nem felejtetted el, hogy az unokatestvérem, Kevin hányszor eltörte az orrodat, Csikraszkiket pedig mennyiszer megverte! Kevin jól tette, hogy adott a ti cigány fejetekre! Ő nem volt annyira türelmes, mint én! Ha neki beszóltál, egyből szétvert! És most én is ezt fogom veletek tenni! - gúnyolódtam.
- Szétverünk tí'ged, a kurvádat meg szétbasszuk! - fenyegetett meg Csikraszkik, előrántva egy kést.
- Na, már késsel jövünk? Látszik, hogy a cigányok gyáva férgek! Késsel tudtok csak támadni, mi? Menjetek inkább nyelvtant tanulni, mert normálisan sem tudok beszélni és írni! ANALFABÉTÁK! - A mondat végére Csikraszkik megpróbált kinyírni a bicskájával.
Villámgyorsan lehajoltam és öklömmel megcéloztam arcát. Összeesett, miközben Kopria egy másik tőrrel próbált meg kicsinálni engem. Kitekertem a kezét, bemosva egyet az arcába. Közben Kristofink és Kis Kokain szintén zsebkésekkel rohantak felém. Egy szempillantás alatt tökön rúgtam Kristofinket, Kis Kokainnak pedig kivertem a fogait a bal kezemmel. Mindeközben Szajlóvin egy szót sem szólt, mert a rádióban hangosan hallgatta Bob Marleytől a Bad Boys c. számot; fogalma sem volt, hogy hátul cigányokkal verekedek. Ekkortól fogva Kopria feltápászkodott, de én erőteljesen megrúgtam a jobb talpammal a száját. Véres fogak potyogtak ki belőle, kifeküdve a padlózaton. Ezt meglátva Csikraszkik megkísérelt pofán csapni, de kivédtem ütését, megöklözve taknyos orrát. Azonnal elborította öklömet a sok takony. Förtelmes volt. Ez a gyerek sohasem fújta ki az orrát. Továbbá Csikraszkik elvesztette eszméletét, mert a nóziját szilánkosra törtem el. Ekkortájt Kristofink hátulról megütött, de én visszafordultam, és egy hatalmasat bevágtam neki. Végül pedig Kis Kokain majd' összeszarta magát, mégis szétcsaptam tenyereimmel az arcát. Véresre püföltem, mire a fájdalomtól összerogyott. Ezek után Juliet csodálkozva nézte, hogy megvédtem őt. Én voltam az ő lovagja. Képes voltam miatta szétverni négy cigányt. Nem gondoltam volna, hogy ennyire tudok verekedni. Gyuriéknak és Csalánéknak is adtam egy-két taslit, és most a cigányokat intéztem el. Ettől a ponttól kezdve a busz elindult. Nem tudtam megkapaszkodni, így elestem. Kopria felülkerekedett rajtam, fojtogatva nyakamat. - Most meghalsz - felelte, csakhogy Juliet a képzeletével fejbe csapta egy poroltóval, mely az egyik ülésnél pihent. Kopria felordított a kíntól, midőn megfejeltem. A főellenfelem feje a padlóra zuhant, mialatt idegbajosan megemeltem őt a nyakától fogva. - Te f*sz! Sértegeted a csajomat, engem meg megpróbálsz kinyírni? BASZD MEG! Ugyanazt teszem veled, mint amit az én apám tett a tiéddel! - Újból megfejeltem, de nem hagytam, hogy nekicsapódjon az üléseknek, hanem megragadtam és kihajítottam őt az egyik ablakon. Erre a reakcióra a három másik támadóm dinamikusan megpróbáltak leszállni a buszról, de Juliet nem hagyta, hogy ezt megtegyék. Babám a képességét használva belemélyített Csikraszkik jobb vállába egy macsétát, a másik kettő menekülő pedig kiesett az ajtóval együtt a járműből azáltal, hogy életem az erejével kilökte őket. Végezetül Csikraszkik utánuk ugrott, mert félt, hogy megöljük őt. Ezen kívül vicces, hogy Szajlóvin ezt sem hallotta meg, mivelhogy egy fülhallgatót húzott fel.
Nem sokkal ezután elértük Bongohaze-t. Egymás kezét megfogva sétáltunk el az otthonomba. Remek volt úgy hazaérni, hogy közben egy csajnak fogtam a kezét és fenekét is. Végre én is menő lettem. Végre nekem is lett egy barátnőm, akivel jó volt a nyelvezés és a smacizás is. Ekkortól kezdve virágszálammal eljutottunk a házunkhoz. Volt két kertünk. Egy a mi kecónknál, a másik meg nagyapáméknál. Viszont nálunk egy istálló is volt állatokkal karöltve, meg egy csomó traktor a kéglink előtt. Ezeket megmagyarázva kinyitottam cicámnak a fából készült bejárati ajtót. A falak szintén fával voltak borítva, sőt a földszinten volt egy konyhánk, egy tejházunk és egy garázsunk is egy kazánnal megspékelve. Azon túl egy lépcső vezetett az emeletre, ahol volt egy másik konyhánk egy spájzzal együtt, aztán egy fürdőnk, egy vécénk és három kisebb szobánk. Az egyik szoba a szüleimé volt, a másik a bátyámé, a harmadik pedig az enyém és az öcsémé. Szüleim lakrészében volt egy ágy, egy kicsi TV és néhány szekrény. Tesómnál egy ágy, három fehér kanapé, egy számítógép, egy íróasztal, egy plazmatévé és egy PS3 játékkonzol volt. Végül pedig nálam és kisöcsémnél két ágy, egy íróasztal, egy régi számítógép, egy díszes szőnyeg és szekrények voltak, az egyik polcon pedig egy fekete laptop hevert. Ez idő alatt figyelmes lettem rá, hogy öcskösöm, Gerry a The Us of Lasttal játszott PS3-on.
- Bébi, maradj itt a folyosón. Beszélek az öcsémmel - kértem meg bizalmasan, belépve Gerryhez. - Helló, Gerry. Hogy vagy? - üdvözöltem barátságosan.
- Mit akarsz már megint? - mordult rám mérgesen. Sohasem volt jó kapcsolatom Gerryvel, akárcsak idősebbik testvéremmel, Jamessal sem.
- Gondoltam, köszönök neked, mert hazaértem - fújtam egyet. - Nem is vagy kíváncsi rá, hogy mit csináltam ma késő délután?
- Nem. Leszarom.
- Megmentettem egy csajt egy szigorúan őrzött laboratóriumból a barátaimmal. Ott volt Jozsó, Patrik, Gergő, egy perverz öregember meg két cigánygyerek.
- Szegény Robikát elkapta a napszúrás... - vállat vont egyhangúan, figyelve a videojátékot.
- Mi? Most nem hiszel nekem?!
- Nem.
- Akkor baszd meg! Mutatok neked valamit! - S azzal beengedtem Julietet a helyiségbe. - Gerry, ő itt a csajom, Juliet. Juliet, ő itt az öcsém, Gerry.
- Szia - köszöntötte lágy hangnemben. Hangja olyan volt, akár egy csók. Erre Gerry hátrafordult, s teljesen elképedt.
- Mi a f*sz?!
- Igen, becsajoztam. Ő volt az a lány, aki miatt megvertem Gyuriékat. És bevallom, hogy csókolóztam vele. Azóta járunk, amióta találkoztunk a partin. Nem mondtam még el neked, de mi csókolóztunk Gyuriéknál, azért védtem meg őt - büszkélkedtem.
- Ember, ezt el sem hiszem! - derült mosolyra csodálkozva. - Te tényleg becsajoztál!
- Látod, én megmondtam.
- És milyen jó csajod van. Szúrnám - kacsintott.
- Hé, azért lassan! - fegyelmeztem, mire Juliet nevetni kezdett. - Juliet az enyém, nem pedig a tiéd! Szerezz magadnak saját csajt!
- Fogok is - szerénykedett. - És ő most itt fog lakni, vagy mi?
- Egy kis ideig. Ugye nem mondod el senkinek sem? Anya, apa és papa sem tudhat erről!
- Nyugi, nem fogják megtudni. Büszke vagyok rád, hogy végre becsajoztál.
- Hát igen. Már ideje volt - kacagtam.
- Figyelj, James fiókjában van egy óvszer. Ha csináljátok, mindenképpen használd!
- Gerry! - mérgelődtem. - Nem fogunk szexelni!
- Dehogyisnem. Jó nagy farkad van. Biztosan tudsz egy-két patront nyomatni.
- Istenem, de bolond vagy... - szégyenkeztem, rácsapva homlokomra.
- Mindegy, én visszamegyek kockulni. Jó dugást - nevetett fel.
Ez idő tájt Julietet bevezettem a konyhába. Az asztalon két pizza volt belecsomagolva egy széles dobozba. Kinyitottam, elhelyezve őket egy-egy tányérba. Az egyik az enyém, a másik meg páromé volt. A kolbász ínycsiklandozó szagokat bocsátott ki, sőt az oregánó és a pepperoni íze isteni volt! A sajt elvarázsolt a mennyek országába, miközben a tészta gyengén ropogott fogaink között. Közben az egyéb fűszerek és ételízesítők megtették hatásukat; csak foszlott szánkban az étel. Megmásíthatatlan volt!
- Na, hogy ízlik? - tettem fel a kérdést vidáman.
- Isteni! - jegyezte meg Juliet, emésztve a kaját.
- Látom, te is szereted a pizzát. Örülök, hogy ízlik - vidámodtam meg, beleharapva a sajtba.
- Igen, a pizza a világ egyik legjobb étele! Amúgy is már nagyon éhes voltam! Kedves tőled, hogy megkínáltál.
- Ugyan, a csajom vagy! Ez csak természetes, bébi. - Letettem a pizzát, és megcsókoltam. Éreztem a sajt, a fokhagyma és a kolbász ízét.
- Ez jó volt - pirult el.
- Éreztem a szádból a pizza ízét. Finom volt - kuncogtam.
- Nem hoznál valami innivalót? Eléggé megszomjaztam.
- Persze, miért ne? - bólintottam, kinyitva a nagy, szürke hűtőt. - Mit kérsz? Van kóla, tea, málna, szénsavas üdítő és házi bor nagyapámtól.
- A bor az jó lesz.
- Bor pizza után? Az igen. - Levettem az egyik polcról két poharat, megtöltve a vörös itallal. Romantikusan töltöttem a folyadékot Julietnek, ügyelve arra, hogy nehogy kiöntsem ügyetlenül.
- Köszi, ennyi elég lesz - mosolygott rám, mialatt visszaültem helyemre, és koccintottunk egyet a szerelem jelképeként. Megízleltük mindketten a mannát. Fincsi és kellemes volt. Annyira gyengéd mozzanatok voltak ezek. A szerelmes idillt keltették bennünk.
- Róbert - szólalt meg tapintatosan.
- Igen?
- Ez nagyon romantikus. Sohasem voltam még ennyire nagy izgalmi állapotban!
- Én sem, Juliet. - A pöcsöm állt, mint a cövek. - Nem lenne kedved a vacsora után elveszteni a szüzességedet? Elvégre most nagyon jó az alkalom, hogy megtegyük.
- Hát nem is tudom - bizonytalanodott el. - Még nem vagyok tizennyolc.
- Én sem. De az sem rossz, ha tizenhét évesen veszítjük el. Sokan már korábban megtették. Szerintem itt lenne az idő, hogy megtegyük.
- Várjunk vele - szögezte le megkomolyodva. Evidens, hogy még nem állt készen, viszont én már vártam az alkalmat. Kanos voltam, és a hormonok egyre jobban azt akarták, hogy szexeljek egyet.
- Rendben - szomorodtam el.
- Nem mesélnél inkább magadról valamit?
- Hát... izé... nem hiszem, hogy érdekelne téged az én depis életem...
- Én is depressziós vagyok. Nagyon kíváncsi vagyok, hogy te miért vagy az. Elmeséled?
- Áh, csak elrontanám a meghitt hangulatot. Nem lenne jó, hidd el - tiltakoztam.
- Nézd, könnyebb lenne, ha elmesélnéd valakinek a gondjaidat. Én is mesélhetek neked magamról.
- Az a baj, hogy engem sokszor kihasználtak, mert naiv és őszinte vagyok. Tudom, te ezt nem tennéd meg, de most nincs kedvem a múltamról beszélni...
- Engem is kihasználtak és bántottak. Mi nagyon hasonlítunk egymásra, Robi.
- Na, jól van... Legyen! Elmesélem - kezdtem bele mondandómba. - Nem is tudom, hogy kezdjem el. Én... én... más vagyok, mint a többi gyerek. Én túlzottan érzékeny vagyok, és szimpatizálok egyéb emberekkel. Sokszor hangulatváltozásaim vannak, és szorongok is a fájdalomtól... - kortyoltam bele a borba. - Mikor hatéves volt, intézetbe akartak engem zárni. Az óvónők utáltak, mert folyton a katonákról beszéltem az óvodában, ezért elküldtek egy pszichológushoz. Anyámat kiküldte, engem meg elkezdett vizsgálni. Azt mondta, hogy válasszak játékokat. Voltak ott katonák, állatok meg egyéb dedós figurák. Én a katonákat választottam, és azt játszottam, hogy lelövöm velük az állatokat. Erre az a szőke, dagadt asszony megkérdezte, hogy miért a katonákat választottam, és hogy mit csinálnék az állatokkal. Én azt mondtam, hogy a katonákat szeretem, és hogy megenném az állatokat a katonákkal. Mikor ezt meghallotta az a k**va, azonnal kiküldött, és behívta anyámat, akinek eldirigálta, hogy én bolond vagyok, mert vernek otthon és hogy embereket fogok ölni, sőt intézetbe akart záratni. Anyu ideges lett, és megmondogatott neki, majd elmentünk. Utána többet nem foglalkoztunk az óvónőkkel meg a pszichológussal sem. Leszartuk őket...
- Basszus, ez nagyon durva... Sajnálom... Ez tényleg nagyon szomorú. Köcsög egy nő volt!
- Az hát! Hülye k**va volt! Engem nem vertek otthon, csak élénk volt a fantáziám, ezért is gyűlöltek az oviban.
- Velem is ugyanez volt a helyzet. Én nyolcéves voltam, mikor intézetbe adtak az állítólagos szüleim. És ott ismertem meg Curtist. Kislánykorom óta ő nevel engem.
- Akkor lehet, nem kellett volna megszöknöd velem. Igaza volt, Jozsónak. Keresni fognak bennünket.
- Nem érdekel! Többet nem fogok élni a bezártságban! Folyton mindenféle laboratóriumokban élek évek óta, és nem is mehetek sehová! Elegem van! - vallotta be érzéseit depressziósan.
- Megértem. Biztosan szar lehet ez neked.
- Én veled akarok maradni, Robi. Használjuk ki az alkalmat! Vigyél el valahová holnap reggel! Mutasd meg nekem ezt a falut. Hadd szívjak egy kis falusi levegőt.
- Elviszlek mindenhová, ne aggódj - nyugtattam. - Mindent meg fogok mutatni neked. Végigjárjuk apám legelőjét és az erdőket is.
- Az klassz lenne. - Csókot lehelt ajkamra.
- Mindegy. Szerintem folytatom tovább a sztorizást - szedtem össze gondolataimat. - Az általánosban nagyon szar életem volt. Egyfolytában megvertek és bántottak, annak ellenére, hogy én mindenkinél magasabb voltam. Van ez a Kopria, Csikraszkik és Kristofink. Tudod, velük találkoztunk pár órája. Nos, ők az osztálytársaim voltak, Kis Kokain pedig egy évvel idősebb nálam. Mind a négyen cigányok! Én utálom a cigányokat, mert irigyek a családomra. Kopria és Csikraszkik tönkretették az általánosban lévő éveimet! Buzeráltak mindenféle faszsággal. Kopriát utáltam a legjobban... Ő egy beképzelt, drogos f*sz! Olyan nagy pofája van... Az egyik unokatestvérem, Kevin sokszor megverte. Kevin nem hagyta magát. Őneki, ha beszólt bárki is, azt egyből agyonverte! Kopriának például rengetegszer eltörte az orrát, és még a szekrényre is feltette! Durva csávó ez a Kevin. Jó barátom, akárcsak a másik két tesója, Denisz és Tess. Érdekes, hogy Kevin és Tess ikertestvérek, de egyáltalán nem hasonlítanak egymásra, mert Kevin fiú, Tess meg lány. Tess a gimnáziumban az egyik osztálytársam volt, Kevin nem, mert ő szakközépbe ment - újból kóstolgattam az innivalót. - Aztán nagy nehezen kibírtam azt a nyolc évet, és gimnáziumba mentem, csakhogy az általános alatt meghalt a nagymamám még 2010-ben. Eva Bock volt a neve. Tüdőrákos volt, mert sokat cigizett - könnyeztem el. - Tudod, ő nekem nagyon fontos volt... egyedül csak őt szerettem... nagyon hiányzik! Az bánt engem a legjobban, hogy sohasem mondhattam el neki, hogy mennyire szeretem őt.
- Ez tényleg szomorú. Nincs is annál rosszabb, hogyha egy olyan valakit veszítesz el, akit nagyon szeretsz.
- Hát igen. Az én nagyanyám nagyon jó ember volt. Bárcsak elmondhattam volna neki, hogy mennyire szeretem őt... bárcsak... - sírtam el magam.
- Róbert, nyugodj meg - helyezte mancsait a kezeimre.
- Áh, egyszerűen olyan sok bennem a stressz. Szabad szeretnék lenni, de nem vagyok képes rá - töröltem meg szemeimet.
- Tudom, mit érzel. Velem is ez van gyakran.
- Mindegy. Már úgyis régen volt - sóhajtottam. - Tudod, bébi... én utáltam a gimnáziumba járni! Örültem, hogy elkerültem általánosból, mégis a gimi is szar volt! Tudod, van ez az Antal Donero, ő volt a bulin az a magas srác. Őt már korábbról is ismertem, és ő volt az, aki bemutatta nekem Gyurit, Richárdot és Kristófot. Szóval annyi a lényeg, hogy szimpatizáltam Gyurival; egyszóval rajongtam érte. Olyan akartam lenni, mint ő. Valahogyan vonzódtam hozzá... vagyis barátnak akartam. Érdekes, hogy ez nem mondható el a három másik cowboyról. Undorodtam Antaltól, Richárdtól és Kristóftól. Nekem csak Gyuri kellett! - A végét már hisztérikusan ordítottam. - Aztán 2013 januárjában megmutattam az interneten Achilles mesteremnek Gyuri Lifeinvaderes profilképét, ő pedig egyből látta, hogy Gyuriék nem akarnak engem, azaz szarnak a fejemre. Ideges lettem! Körülbelül két hétig szorongtam a depressziótól, aztán továbbléptem, csakhogy 2013. február 21-én épp a gimi éttermében voltam. A mosdóból jöttem ki, mikor megláttam a bejárati ajtónál Gyurit, aki csókolózott egy nála egy évvel fiatalabb lánnyal, Flóra Hajdúva. Megállt bennem a vér... sokkot kaptam, majd elmentem enni, de nem bírtam sokáig... kirohantam, és otthon sírtam sokat - húztam le a poharat. - Egy hónappal később megpróbáltam távol maradni Gyuriéktól, de annyira nagy volt bennem az indulat, hogy március 18-án bezavartam Antalt az egyik WC-be, ahol kiabáltam vele és Kristóffal. Továbbá írtam erről egy pici novellát az osztályom Lifeinvaderes csoportjában, ezzel pedig nagy hibát követtem el... Az osztálytársaim dicsértek engem, azonban valaki elküldte az irományomat Gyurinak, aki megmondta, hogy beszélni szeretne velem - vártam egy kicsit, megtöltve a csupor bort. - Másnap találkoztam vele és ki is békültünk egymással, ám elárulta nekem, hogy megmutatták az osztályfőnöküknek, Gabriella Budavárinak az alkotásomat, mondván, hogy ő irodalomtanár. Azonnal dühös lettem. Ez a tanárnő volt az irodalom, nyelvtan- és történelemtanárom, sőt betette az egyik versemet a népújságba.
- Basszus, ezek de rohadékok! - érzett együtt velem. - Nem kellett volna elmondaniuk a tanárnőnek... rohadjanak meg! Velem is seggfejek voltak!
- Hát igen. Ez a mai fiatalság... Z generáció... Y generációsnak kellett volna születnem, akkor jobb életem lett volna, akkor más lettem volna, akkor én is izmos lennék, mint az ikrek meg a bátyám! Kurvaélet! Mi a franc van velem?!
- Jaj, ez hülyeség! Annak ellenére is lehetsz izmos, hogy Z generációs vagy! Én is az vagyok...
- Tudom, de engem sohasem fognak megérteni a pávák meg az izmos faszagyerekek! És senki sem fogja venni a regényeimet, mert az Z generáció nem szeret olvasni!
- Attól még az idősebb korosztályok megvehetik a könyveidet, meg az ismerőseid is.
- Igen, tudom. Biztos vagyok benne, hogy sok tanár is megveszi majd, meg személyes ismerősök is, de ez nekem nem elég! Én azt akarom, hogy a Z generáció is vegyen a könyveimből! Tudom, hogy az osztálytársaim megveszik, de ez akkor is kevés...
- Ez baromság! Ne gondolkodj ilyen hülyeségeken! - próbált erőt önteni belém.
- Te ezt nem értheted... Én izmos és jóképű akarok lenni. Vad, szexi és keménygyerek, nem egy pöcs, aki most vagyok...
- Miről beszélsz? Te nem vagy pöcs! Megverted a szemem láttára Gyuriékat meg a cigányokat is! Sőt rendkívül jól nézel ki; szexi vagy. Izgató és vad a jellemed, nagyon tetszik.
- Tényleg? Tetszem neked?
- Persze, elvégre járunk, nem?
- Igen-igen - pirultam el. Derűs voltam, hogy ilyeneket gondolt rólam a csajom.
- Lépj túl a fájdalmakon. Kezdjük újra ketten. Kiegészítjük majd mi egymást, nem kell foglalkoznod Gyuriékkal.
- Az a helyzet, hogy jövőre még látni fogom őket, és ötven órát kell teljesítenem közösségi munkán, mert felgyújtottam Gyuriék házát.
- Felgyújtottuk - javított ki, bekapva számat. - És nagyon jó érzés volt felégetni őket. Viszont sajnálom, hogy emiatt büntetést kaptál.
- Már úgyis mindegy... majd megcsinálom... Furcsa, de ha úgy vesszük, akkor száz órám lesz meg összesen, mert már korábban megcsináltam ötvenet az érettségeihez, de most még ötvenet kell teljesítenem.
- Tudom, és nagyon sajnálom, hogy énmiattam büntettek meg - megállt egy szösszenetre. - Vissza a témára, nem vagy gyenge! Erős vagy és őszinte! Mindig is egy ilyen pasit akartam... biztonságban érzem magam nálad...
- Kösz. Ez jólesik, Juliet. De ugye azért vagyok olyan jó, mint az ikrek?
- Milyen ikrek? Gyuri meg Richárd? Őket simán lekörözöd.
- Nem, nem ők!
- Akkor kik? - értetlenkedett.
- Adam és Scott Taylor. Híres Vinewoodi színészek. Bírom őket. Remélem, én is olyan izmos leszek, mint ők - álmodoztam.
- Minek rajongsz hírességek iránt?
- Mert talán kevés az önbizalmam és rossz az önértékelésem, illetve nem voltak példaképeim gyerekkoromban? - kérdeztem vissza.
- De a színészek idióták! Őket a média teszi ilyenné. Nekik nincs egy nyugodt percük sem, mert a rajongók zaklatják őket, és folyton őrökkel védik magukat. Robi, ne rajongj színészek iránt!
- De az ikrek cukik! Kedvesek, lököttek és aranyosak.
- Nem is ismered őket.
- De, mert a filmekben megmutatják, hogy milyen a személyiségük! - álltam ki igazam mellett.
- Robi, ez ostobaság! A filmekben ezeket csak eljátsszák, az nem a valóság! Hidd el, az ikrek sokkal jobban örülnének annak, hogyha hétköznapi életük lenne... nem jó a sztárság - nyilvánította ki véleményét.
- Talán igazad van... csak nekem nem voltak példaképeim, ezért rajongok az ikrek iránt.
- Tudom - vigasztalt, megszorítva kezeimet. - De te nekem fontos vagy; beléd vagyok esve!
- Én is beléd, bébi. - Smároltunk.
A társalgás után berúgtunk mindketten. Akkor voltam elsőnek igazán részeg. A bor megtette hatását. Annyira szenvedélyesek voltak a történtek, hogy leitattuk egymást. Kívántuk a piát, és hát... le akartam feküdni vele, noha nem mondtam el neki mindent az életemről, mégis szexelni akartam, ennek fényében bevittem az ágyamba. Letéptük egymás ruháit és az ágyikóba vetettük magunkat, hogy áldozzunk a szerelem oltáránál. Meztelenül voltunk. Puszilkodtunk rengeteget, mi több a nyelvemmel ingereltem klitoriszát, vállát és melleit, de a farkamat tényleg nem használtam. Mindössze szétnyaltuk egymás nemi szerveit, és a kukacom úgy érezte, hogy most rajta lesz a sor. Nem gondoltam volna, hogy ennyire perverzek lennénk, de Juliet a hímvesszőmet is ingerelte. Magyarán felláció történt. Bekapta gigantikus péniszemet, melynek köszönhetően elsoroltam az ábécét és ordibáltam is örömömben. Rohadt jó volt! Eszméletlen dolgokat műveltünk, habár hagyományos szex nem volt, csak egy-két ingerlés alakult ki. Tehát ez az egész orális szex volt, azaz szüzek maradtunk. Végül annyira becsíptünk, hogy semmire sem emlékeztünk. Fogalmunk sem volt, hogy mit csináltunk órákon keresztül, merthogy a szopás után elaludtunk. Láttam, hogy el fog aludni, ezért betakartam és átöleltem, majd ekképpen tértünk át az álmok világába. Az idő csak robog, az élet temető...
A hozzászólást 1 alkalommal szerkesztették, utoljára
NikitaDragovich 2015. 02. 16. 11:08-kor.
„Az élet bonyolult. Embereket öltem. Embereket csempésztem. Embereket adtam el. Talán itt a dolgok másképp alakulnak majd.” -Niko Bellic