Az ifjú Róbert Bock kalandjai I, II & III

Kitalált GTA sztorik.
Avatar
NikitaDragovich
Őrszem
Hozzászólások: 2289
Csatlakozott: 2011. 12. 07. 20:10
Tartózkodási hely: Wintershore, Adrwington
Kapcsolat:

Re: Az ifjú Róbert Bock kalandjai I, II & III

Hozzászólás Szerző: NikitaDragovich » 2015. 02. 21. 19:13

39. Fejezet: Mindent a szerelemért!
Hat órával az események után egy elhagyatott telepen találtam magam nem messze a legelőtől. Korábban baromfik és egyéb állatok tartására használták a helyiséget. Rozsdás ajtók, betört ablakok, omladozó falak, színes graffitik és piszkos padlózatok jellemezték. Gusztustalan hely volt. Ezt letisztázva egy vascsőhöz kötözve tértem magamhoz. Kék pólóm véres volt, arcomon pedig több heg is díszelgett Kopria ütésének köszönhetően. Közben Gödi is megérkezett két ismeretlen cigánnyal. Menő izompólókat és feketéskék rövidnadrágokat viseltek, míg Gödi az állatok által széttépett barna színű ingét és fekete nadrágját. Ezen kívül a két smasszernek oldalról le voltak vágva hajaik és csak felülről hagyták meg, tehát pávák voltak.

- Róbert Bock, én ősfőellenségem - nevetett fel Gödi gonoszan.
- Gödi, hol van Juliet? Hol van? - kérdeztem rá erőtlenül. Nagyon gyenge és fáradt voltam az erős csapástól.
- Eladjuk őt, hogy jó moneyt kapjunk érte - büszkélkedett.
- Rohadék!
- Nem, Róbert, te vagy a rohadék! - mérgelődött. - Beárultál apádnak, és temiattad kellett bujkálnom két éven keresztű', de most itt a leszámolási idű'!
- Gödi, engedd el a lányt. Ő nem olyan, mint amilyennek gondolod... Veszélyes és IAA-ügynökök őrzik őt. Órák kérdése és bármikor megtalálhatják, Kopriáékat pedig kinyírják! - figyelmeztettem.
- Nem hiszek néked...
- Pedig ez az igazság. Különleges képességekkel rendelkezik. Ő nem olyan, mint a többi lány.
- Dikk, attó' még tudja szopni az albán és török emberek farkát az autópályákon, nem?
- Baszd meg! - kiáltottam fel idegesen. Már egyáltalán nem voltam kimerülve. - Megöllek a b*zi cigányokkal együtt, te mocskos faszszopó!
- Nem lennék benne biztos, hogy meg tudnád tenni... A csajodat Törökországba fogják vinni, hogy farkokat szopjon.
- Te idióta! - ordítottam. - Meg fog benneteket ölni a képességeivel mielőtt még megpróbálnátok eladni! Lehet, hogy az összes cigányt megölte már!
- Bedrogoztuk... nem tudja megü'lni a világot ű'stromló cigányokat! Mi vagyunk a Cigány Maffia! Elvesszük, ami a miénk, ha kő', ebö'rt is ölünk! Elfoglaljuk az ö'gész világot! Elpusztítjuk a zsidókat, a muszlimokat és az amerikaiakat is! - nyerített, mint egy ló. - Gondúj' csak béle, Liberty Cityben, Los Santosban, San Fierróban, Vice Cityben, Las Venturasban, Blaine Countyban és egész North Yanktonban cigányok fognak élni, sű't Európa, Ázsia, Afrika és Ausztrália is a miénk lesz!
- Te annyira gyerekes vagy - szégyenkeztem. - Hogy tudnátok már elfoglalni Amerikát?! Az FIB, az IAA és az egész amerikai kormány egy lövésből kinyír benneteket! Jesszusbasszus!
- Mindegy, Robika. El kő' má' mennem... Ö'lég vót' ez má'! Kinyírni! - Azzal pedig ki is lépett az egyik rozsdás vasajtón, miközben megindult felém a két páva-cigány egy késsel és egy baseballütővel.

Ebben a pillanatban erőt vettem magamon, megfeszítve mindkét kezemet, hogy kihúzhassam a vascsövet. Szerencsére eléggé gyenge volt, hiszen az évek során tönkrement, ekképpen könnyedén megrántottam, melynek köszönhetően a vascső kitört helyéről. Villámgyorsan lecsaptam támadóimat a csővel, majd egy röpke perc alatt a madzag szétszakadt, és szabaddá váltam. Ezután átkutattam a kiütött bűnözők farzsebeit, rálelve egy pisztolyra. Felvettem a fegyvert, annak ellenére, hogy akkoriban még nem öltem embert, és már szaladtam is a kijárat felé. Az ajtónál figyelmes lettem rá, hogy Gödiék távoznak egy fekete Landstalker terepjáróval. Legnagyobb balszerencsémre a helyszínt legalább tízen őrizhették pisztolyokkal és uzikkal karöltve. Idegesen voltam, mert féltem a haláltól, és azon gondolkodtam, hogy öljem-e meg őket vagy lopakodva meneküljek. Mégis úgy döntöttem, hogy óvatosan megpróbálok kijutni. Ekkortájt lassú léptekkel haladtam előre, míg el nem értem egy másik raktárhoz. Leguggoltam néhány doboz mögé, nézve, hogy mit csinálnak a cigányok az udvaron. Cigiztek, beszélgettek és telefonoztak, mi több az egyikük Károly Tóth motorját bütykölgette, melyet Kopriáék elloptak tőlem, mikor is kiütöttek. Sajnos véletlenül fingtam egy büdöset, így a gengszterek rám szegezték lőfegyvereiket, és lőttek. Rohantam, és csak rohantam. Sohasem féltem még ennyire. Az volt életemben az első alkalom, hogy lőttek rám. Adott volt a pillanat, hogy lemészároljam őket, de nem akartam, hogy vér tapadjon a kezemhez, mert még csak tizenhét és fél voltam. Csodával határos módon egy másik fegyveres csoport szembeszállt ellenfeleimmel. AK-47-tel és M4-gyel voltak felszerelve. Egyből tudtam, hogy kik ők. Achilles emberei voltak. Körülbelül egy perc sem kellett, mire legyilkoltak rajtam kívül mindenkit. Boldogan előbújtam fedezékemből.

- Oktyep? - lepődtem meg.
- Beszélnünk kell, MOST! - hangoskodott az izmos, barnásfekete hajú Oktyep, aki egy fehér izompólóban és kék farmerban tündökölt. Erős és nagydarab volt, de nálam semmiképpen sem volt nagyobb! Hét-nyolc évvel idősebb lehetett nálam. Gyűlöltük egymást.
- Nagyon örülök, hogy eljöttetek értem, Oktyep. Megmentettétek az életemet. Köszönöm - örömködtem hálásan, mégis kiábrándított.
- Achillesnek köszönd, ne nekem! Felőlem meg is halhattál volna... Kurvára elbasztál mindent... szánalmas vagy - oktatott ki beképzelten. Alig bírtam ki, hogy ne üssem agyon.
- Óh, igen? Mit képzelsz magadról, te f*sz?! Faszszopó rohadék vagy! Szétütöm azt a mocskos pofádat, te egyetemista hülyegyerek! - idegeskedtem zabosan.
- Már nem járok egyetemre, te idióta! Munkám van... rendesen dolgozom, veled ellentétben... Szégyent hoztál a közösségünkre egy lány miatt... Csicska...
- Hogy a... - Mérgemben megemeltem öklömet, de Achilles és csapata leállított. Ha Achilles nem szól közbe, már biztosan agyonvertem volna Oktyepet.
- Róbert! - parancsolt rám Achilles szigorúan. A mester egy fekete bakancsban, egy fehér pulcsiban, egy fehér nadrágban és egy fekete kalapban pompázott, egy sétabottal a kezében. Öreg volt már. Kissé ráncos volt, de a bölcsessége megkérdőjelezhetetlen volt. - Hagyd abba! Beszélnünk kell!
- Igenis, Achilles. Ne haragudj - hajoltam meg előtte tisztelegve. - Miről kéne beszélnünk?
- Szerintem te is tudod, csicska! - kiabált hátulról a kövér Rurekev. Dagadt és csúnya volt. A lányok undorodtak tőle. A bőre tele volt pattanással, és ha ez még nem lett volna elég, akkor szemüveges is volt! Egy igazi undormányként nézett ki. Mindenki utálta.
- Akarsz egy ütést, seggfej? - szóltam vissza neki, de Achilles leállított minket.
- Rurekev, Róbert! Most hagyjátok ezt abba! - sóhajtott. - Hallottuk, hogy a Cigány Maffia meg akart téged ölni. Elrabolták azt az amerikai lányt, és el is akarják adni.
- Igen, el akarják adni a törököknek és az albánoknak! Azonnal meg kell őt mentenünk, Achilles.
- Nem, nem mentjük meg, Róbert!
- Mi van? Miről beszélsz? - csodálkoztam. - A mesterem vagy, s mégis cserbenhagysz?
- Nem hagylak cserben, de nem tehetünk ellene semmit. Mondj le róla...
- De most végre én is szerelmes vagyok! - könnyeztem el. - Kérlek, mentsük meg őt.
- Majd az IAA megmenti. Nekünk a KG Team Ganggel kell foglalkoznunk.
- Szarok a KG Team Gangre, Achilles! Engem Juliet érdekel. Meg kell őt találnom!
- Jaj, hagyjuk már ezt a kis szarost! Ez egy fostos! - szólt közbe a szőke CMYloz. 1992-ben született. Ő is izmos és jóképű volt. A lányok szerették őt, de én tőle is undorodtam. Számomra egy nagyképű barom volt.
- Fostos a fejed tokja, te gyökér! - gúnyolódtam.
- ELÉG LEGYEN! - teremtett békét Achilles közöttünk feszülten. - Feladatunk van számodra. És most bizonyíthatsz, Róbert.
- Achilles, hagyjatok engem békén! Elmegyek, és megmentem virágszálamat! Szerelmes vagyok, érted? Sohasem éreztem még ilyet.
- Majd az IAA megteszi a dolgát... fiatal vagy még...
- Kérlek, segítsetek megmenteni! Fogjunk össze az IAA-vel, és mentsük meg.
- Róbert...
- Achilles, kérlek! Ez a lány reményt ad nekem. Rengeteg önbizalmam lesz tőle! Légyszi - könyörögtem bociszemeimmel.
- Jaj, hagyd ezt a bociszemes trükköt!
- Akkor segíts!
- Legyen! - egyezett bele felkavartan. - De előtte segítened kell nekünk!
- Miről lenne szó?
- Róbert, eljött az idő, hogy végre TE is ölj embert! Végezned kell egy KG-s taggal.
- Azt akarod, hogy öljek meg egy embert? - érdeklődtem. - Rendben, elfogadom.
- Tényleg? - kérdezett vissza. Nem gondolta volna, hogy egyből el fogom fogadni.
- Igen, de csakis Juiet miatt.
- Oké. Kövess. Útközben elmondom. - A mondat végére ketten elkezdtünk sétálni a terület körül. Achilles nagyon komoly volt.
- Nos, mi lenne a teendőm?
- Nem messze innen, Vineában él egy KG-s tag, K2 a neve. Drogokat árul és nőket erőszakol az utcákon. Halnia kell! - demonstrálta mérgelődve.
- Tudom, ki ő. Haky egyik embere. Zsolt az igazi neve, és 1988-ban született.
- Igen, ő az.
- Nyugi, meg fogom ölni. Az ilyen rohadékoknak halniuk kell! - értettem egyet vele teátrálisan.
- Nézd - fordult felém sírva. - Megértem, hogy tönkretették a gyerekkorodat, de most bosszút állhatsz! Haky is meghal hamarosan, ne aggódj, de előbb K2-nek kell. - Vállaimra helyezte kezeit, elejtve a sétabotot. - Nagyon aggódok érted, de neked kell megölnöd őket!
- Nyugi, Achilles, megölöm őket. A közösségünkért és Julietért teszem.
- Helyes. Menj akkor - bocsátott utamra. - Sok sikert, Robi. Ne halj meg, kérlek.
- Igyekszem - ráztam meg fejem, felszállva Károly motorjára, mellyel villámgyorsan száguldottam Vinea felé.

Nagyjából húsz-huszonöt perccel később elértem Vineát. Achilles elküldte K2 címét a telefonomra. A Gyilkos utca 69-ben élt. Hétköznapi házikó volt frissen nyírt kerttel, gyönyörű ablakokkal és egy nagy medencével. Emellett a falak sárga színűek voltak. Nagy levegővétel közepette öles léptekkel indultam meg a célpont otthonába. Becsöngettem, és vártam. Egy terhes nő nyitott ajtót. Kontyba kötött, fekete haja volt. Mindemellett egy szemüvegben, egy piros nadrágban és egy fekete pólóban virított. Nagyon nagy volt már a hasa. Egy röpke percre elérzékenyültem.

- Jó estét! Kit keres? - kérdezte, de én nem válaszoltam, mert elérzékenyültem. - Hahó?
- Jaj, elnézést. Ne haragudjon, csupán elgondolkodtam, hölgyem - dadogtam. - Izé... A férje, Zsolt merre van?
- Ó, még nem a férjem. Nem olyan régen jegyzett el, és hamarosan babám lesz tőle. Bármelyik nap megszülhetem - vidámodott meg derűsen.
- Nagyszerű... - erőltettem mosolyt magamra, de látszódott, hogy készültem valamire.
- Valami baj van? Kissé furcsán néz ki.
- Nem, nincs semmi baj, csak egy picit beteg lettem.
- Akkor jobbulást - mosolyodott el. - Szólok neki.
- Köszönöm.
- Zsolt, egy fiatal férfi keres téged! - mondta hangosan, mire megérkezett lovagja. Zsoltnak egészen rövid, szőke haja volt, a teste pedig olyan volt, mint egy szexi görög istené. Sohasem láttam még ilyen szabályosan kidolgozott izmokat. Gábor Weisz izmait is lekörözte! Sőt a kezei tetkókkal voltak tele. Teljesen elbizonytalanított. Féltem, hogy ő fog engem megölni.
- Igen? - tudakolt K2 egy burgonyaszirmos zacskóval a kezében. Egy fehér rövidnadrágban és egy fekete izompólóban rikított, valamint egy katonai lánc volt rátűzve nyakára. Leolvasható volt dögcédulájáról, hogy Afganisztánban és Irakban szolgált.
- Szia, K2! Emlékszel még rám?! - emlékeztettem csipkelődve. Hangomat elöntötte a bosszú és a düh.
- Te?!
- Igen, én! - rántottam elő pisztolyomat farzsebemből, erre ő elejtette zacskóját, a nője meg sikított. - Eljött a leszámolási idő, cowboy! - csuktam be magam mögött a bejárati ajtót.
- Faszfej!
- Nem, te vagy a faszfej! Tönkretetted az életemet Hakyval együtt, de most bosszút fogok állni! 2011 óta várok erre a napra! Meg foglak ölni a KG Team Ganggel együtt, te nőket erőszakoló drogdíler!
- Sohasem erőszakoltam nőket, és nem is használok kábítószereket! Miről beszélsz?
- Pontosan tudod, miről beszélek! - szorítottam meg jobban a pisztolyt.
- Hallod, hagyj minket békén! A nőm terhes. Sajnálom, amit tettem. Régen volt már! - bánta meg tettét rimánkodva.
- Nem hiszek nekem! Megöllek!
- Kérlek, ne! - esedezett elbőgve magát.
- NEM! Ma meg fogsz halni! A csajod szabad lehet, de te nem! - nevettem fel ördögien.
- Úgysem tudod megtenni!
- Dehogyisnem! - céloztam be lábát, meghúzva a ravaszt. Összeesett. - Üdvözlünk a bónuszkörben! Nem tudom megtenni?
- Te darab szar!
- Te is az vagy! - nyomtam mellkasához a fegyvert, de az asszonyság jajgatni kezdett.
- ZSOLT! - Összerogyott, és vérzett.
- Bébi, ne! - A férfi rögvest odarohant hozzá, nem törődve azzal, hogy megpróbáltam megölni őt. Leblokkoltam. Egyszerűen nem tudtam és nem is akartam végezni vele.
- Hívd a mentőket! - kérte meg szeretőjét.
- Baszd ki! - vette elő telefonját, és tárcsázott, én pusztán csak álltam. - Hozzanak egy mentőt sürgősen a Gyilkos utca 69-hez! A jegyesem vérzik! És küldjenek ki zsarukat is! Egy gyilkos... - Be sem tudta fejezni a mondatot, mert kilőttem az iFruitot a kezéből. - Mi a f*sz?!
- Nem hívod a zsarukat!
- Akkor gyere, és húzd meg azt a k**va ravaszt! - tápászkodott fel nehézkesen, holott kilőttem a lábát.
- Megteszem - bizonygattam magamnak, de nem bírtam meghúzni a ravaszt. Remegtem és feszült is voltam. Oly erős gyomorgörcsöm lett, hogy meg sem bírtam mozdulni.
- Nem, nem tudod megtenni, te szaros!
- De, meg tudom!
- Nem, nem tudod! Húzd meg! Gyerünk! - morogta ingerülten. - Húzd már meg, te fostos! Szétaláztunk téged évekkel ezelőtt, kurvára jó volt! Helyesen sem tudtál írni! Gyerünk, húzd meg!
- NEM MEGY! - kurjantottam, de ebben a minutumban egy-egy lövés eltalálta a terhes nőci hasát és fejét is.

Továbbá K2 a látványtól ordítani és őrjöngeni kezdett, de őt is eltalálta egy kósza lövedék. Pontosan az agyába csapódott bele. Agyvelői a padlózatra hullottak testével karöltve. Vér lepte el a házat. Sokkot kaptam. De ez a három lövedék nem tőlem származott, hanem a hátam mögött lévő Achillestől. Tátott szájjal fordultam hátra, és mikor megláttam mentoromat, megmásíthatatlanul csalódtam benne.

- Szép munkát végeztél, Róbert - dicsért meg büszkén.
- Te? MEGÖLTED ŐKET! - zokogtam, rázuhanva a parkettára. Sírtam, és csak sírtam.
- Kelj fel! Jó munkát végeztél. Holnap megmentjük a csajodat, és minden rendben lesz.
- Te ezt nem érted... kurvára nem érted... - itattam az egereket. - Hazudtál róla... mindenről hazudtál... nem erőszakolt nőket és nem is drogozott... átvertél...
- Igen, átvertelek, mert tudtam, hogyha az igazat mondom, nem fogod megtenni!
- Faszfej! - üvöltöttem. - Kihasználtál! Arra kellettem, hogy megöljem őket! Lefogadom, azt sem tudod, hogy merre van Juliet.
- De, tudom. Bongohaze-ban van.
- Nem tudsz te semmit! - álltam fel. - Rosszabb vagy, mint Haky. Egy igazi féreg vagy! Tűnj a szemem elől, Achilles! Bánom, hogy a mesterem voltál. - Kirohantam, fellökve az egykori tanítómat.

Felszálltam a motorra és órákon keresztül jártam az utakat céltalanul. Nem is tudtam, hogy merre megyek, csak megpróbáltam átgondolni a helyzetet. Az én kezemre is vér tapadt, annak ellenére, hogy nem én húztam meg a ravaszt. Ha nem támadom meg Zsoltot, akkor a baba még a mai napig is élt volna. Egész életemben lelkiismeret-furdalásom volt emiatt. Nem tudtam megnyugodni. És mikor a gyerekeim megszülettek, folyton-folyvást ez az emlékkép ugrott be nekem. Az idő csak robog, az élet temető...
„Az élet bonyolult. Embereket öltem. Embereket csempésztem. Embereket adtam el. Talán itt a dolgok másképp alakulnak majd.” -Niko Bellic

Avatar
NikitaDragovich
Őrszem
Hozzászólások: 2289
Csatlakozott: 2011. 12. 07. 20:10
Tartózkodási hely: Wintershore, Adrwington
Kapcsolat:

Re: Az ifjú Róbert Bock kalandjai I, II & III

Hozzászólás Szerző: NikitaDragovich » 2015. 02. 21. 19:24

40. Fejezet: Eljő érted a herceg a fehér lovával
- Harcolnod kell tovább, kisunokám - súgta nagyanyám, Eva Bock, miközben egy virágokkal teli mezőn sétáltam.
- Mama? Te vagy az? - kérdeztem rá könnyezve, átölelve mamámat.
- Igen, én.
- Mama, annyira hiányoztál. Mondd, miért mentél el? - böktem ki zokogna. Egyre erősebben öleltem őt, mire megtörölte könnyeimet lágy ujjaival.
- El kellett mennem, mert a sors így akarta.
- De mégis miféle sors? Papa magányos lett miattad - értetlenkedtem itatva az egereket.
- Tudom.
- Elmentél a világból hatvanhárom évesen. Mindennap csak rád gondoltam, mama. Depressziós is lettem a halálod miatt.
- Tudom.
- Kérlek, mondd el, hogy miért. Miért kellett ennek megtörténnie? - követeltem tőle sírva. Sohasem sírtam még úgy, mint akkor.
- Nem tehettem róla. Beteg voltam. A tüdőrák továbbterjedt bennem - várt egy kicsit, mialatt megfogtuk egymás kezét és sétálni kezdtünk, gyönyörködve a tájképen. - Mesélj inkább magadról, fiam. Mi történt veled?
- Összejöttem Gyuriék partiján egy amerikai lánnyal, Juliet Collinssal, akinek különleges képességei vannak. Szerelmes voltam belé, ezért felgyújtottuk Gyuriék otthonát és meg is szöktettem az IAA laboratóriumából. Aztán mégis elvesztettem őt... Gödiék elvették őt tőlem, és énmiattam meghalt három ártatlan lélek... Achilles lelőtte őket! Mama, segíts! - A mondat végét már hisztérikusan ordítottam.
- Meg fogod találni Julietet, ne aggódj. Biztonságban van! - nyugtatott, midőn megálltunk mindketten és néztük egymást.
- Hisz azt sem tudom, hogy hol van! Mondj valami információt róla!
- Nem mondhatok semmit...
- De hát te élsz! Nem haltál meg! Te mindenről tudsz! - kiáltottam fel.
- De, én már meghaltam...
- NEM!
- Meghaltam... - S azzal az ég beborult és mindent elfoglalt a sötétség. A virágok elhervadtak, a szép állatok csontvázakká váltak, a fák lángokban álltak és egy monumentális sivataggá változott a helyszín. Muszlim terroristák gyilkolták a nyugati és az európai embereket.
- Mama, ez mi?! - ordítottam. Nem értettem semmit. Össze voltam zavarodva a látványtól.
- Eljött a vég, kisunokám... sohasem fogjuk egymást látni! Ég veled... Örülök, hogy láthattalak. Légy jó. - Felszállt az égbe és csillogó fénnyel eltűnt.
- MAMA, NE! - kiáltoztam, közben a muszlimok lefogtak engem, és megpróbáltak behúzni egy orbitális szakadékba.

A gödör lávával volt tele és főnixek, valkűrök és tűzmadarak szálltak ki belőle. Az arabok eközben a nevemet kiáltották, majd azt ismételgették, hogy Allah akbar, azaz Isten a legnagyobb. Nagyon féltem és kétségbe is voltam esve, azonban messziről megjelent egy reménysugár. Fénye erősebb volt, mint az összes iszlamista fekete uralma. A fénylő jelenség elsöpörte az iszlám hatalmát, én pedig kiszabadultam. A pokol eltűnt, a muzulmánok meghaltak és egy jövőbeli kép jelent meg előttem. Én és Axel Osborne sétáltunk az Obszervatórium felé egy katonai egyenruhában. Elállt a lélegzetem. Megálmodtam a jövőt. Én és Axel elindultunk, hogy megoldjuk az Obszervatórium rejtélyét, mégis rajtunk kívül volt ott még valaki... Nem is tudom igazán, hogy ki volt az. Valamiféle kék színű lény, aki követett minket. Olyan volt, mint egy szellem, aki össze volt velem kötve. Egy szellem...

Egy hatalmas zivatar közepette ébredtem fel. A motoromon aludtam. Csoda, hogy nem estem le róla. Nagyon sötét volt már. Körülbelül este tizenegy lehetett. Eléggé megáztam, ámbár beindítottam a motort, hogy meginduljak hazafelé. Útközben egy erdős autópályára értem. Éjszaka nem jó erdőkben járni, hiszen ki tudja, hogy milyen perverz szatírok vagy meztelen kannibálok támadnak rád. Ezért is haladtam gyorsan, mindazonáltal a semmiből a NOOSE egyik kommandósa kilőtte a moci kerekét. Irányíthatatlanná vált, és le is estem róla. Bevertem a fejem, és egy darabig homályosan láttam. Megpróbáltam volna elfutni, de túlságosan ködös volt a látásom, ekképpen a NOOSE tisztviselői és az IAA-ügynökei megbilincseltek, egy zsákot húztak a fejemre és bedobtak egy páncélozott teherautó hátuljába.

Legalább harminc perc telt el, míg megérkeztünk a Szelverinben lévő laboratóriumba, ahonnét még megszöktettem barátaimmal szépségemet. Eközben a kommandósok és ügynökök kiengedtek, bevezetve az épületbe. Zsák volt a fejemen és bilincsek a kezeimen, semmit sem láttam, csak a körülöttem lévő hangokat hallottam. IAA-ügynökök röhögtek rajtam. Gyűlölöm még a mai napig is az IAA-t, az FIB-t, a NOOSE-t, a DIA-t, a NASA-t és a NSA-t. Eltitkolnak mindent az emberek elől. Biztosan tudnak az ufók létezéséről, a rák ellenszeréről, a halhatatlanságról és a túlvilági életről is. De hát, ha ezek kiderülnének, akkor az emberekben nagy pánikot keltenének. Ettől eltekintve beinvitáltak Dr. Curtis Baker irodájába, levéve a zsákot és a bilincseket is. Közben figyelmes lettem rá, hogy Jozsót, Patrikot és Gergőt is elkapták, mert ők is velem együtt a teremben voltak.

- Üljön le, Róbert - parancsolta a barna öltönyös Curtis illedelmesen. Szó nélkül leültem egy kényelmes székre az íróasztal előtt. Bajtársaim is székeken ültek. - Kér valamit, Róbert? - kínált meg egy tálcán lévő cukrokkal.
- Ne húzza az időt, Curtis. Mondja el, hogy mit akar. Miért raboltatta el a haverjaimat és engem? - tértem a tárgyra türelmetlenül. Kissé zabos volt a hangnemem.
- Szerintem ezt maguk is tudják pontosan!
- Nézze, szeretem Julietet! Sohasem voltam még ennyire szerelmes... kell ő nekem!
- De nem érti, hogy ő nem olyan, mint a többi lány?!
- TUDOM!
- Akkor ne járjon vele!
- Ez rohadtul nem fog menni, doki... rohadtul nem... - dörmögtem morcosan.
- Nézze, megértem, hogy fiatal még, és hogy ekkor az emberek szerelmesek, de értse meg, hogy Juliet nem az a lány, akivel járhat...
- Akkor kivel járjak? Olyan lányokkal, akik a pávákat és az izmos görög isteneket szeretik?! A Z generáció tagjaival?! - idegeskedtem.
- Sajnálom, de akkor is meg kell érteni, hogy maga és Juliet között semmi sem lehet. Sajnálom - fogta meg kezeimet a vigasztalás jeleként.
- Curtis, ha már ennyire érdekli Juliet sorsa, akkor nem engem kellett volna elraboltatnia, hanem a Cigány Maffia tagjait! Elrabolták Julietet ma reggel!
- Tudom, Róbert. Tudom - sóhajtott. - Az IAA mindent tud. És magának hála meg kell támadnunk a cigányokat... Pár óra múlva egy osztag fog érkezni, hogy megmentsék Julietet.
- Hadd menjek én is, kérem! - könyörögtem lelkesen.
- Nem. Magára büntetés vár, amiért elrabolta Julietet és bajba keverte.
- Idefigyeljen, doki! - komolyodtam meg, felállva a helyemről. - Kurvára nincs jó kedvem! Elrabolták életem szerelmét, és énmiattam meghalt három ember, maga erre azzal pattog, hogy büntetést fogok kapni. Aha, köszönöm. És mégis, miféle büntetést kapok? Esetleg elküldenek Afganisztánba, mint Axel Osborne-t?!
- Mr. Osborne egy terrorista, Róbert.
- Nem, ő nem az! Maguk a terroristák! - vádoltam meg, erre Curtis mérgében feltápászkodott és egymással farkas szemeztünk.
- Mit mondott?
- Igen, jól hallotta, rohadék! Az FIB, az IAA és az egész amerikai titkosszolgálat vagy tudom is én, hogy kicsoda, a világ legnagyobb terroristái! Ellopják az olajat a Közel-Keletről, és még csodálkoznak, ha a muszlim fanatisták robbantgatnak más országokban! Csakis maguknak köszönhetik, hogy az egész iszlám utálja a nyugatiakat és az európaikat! Menjenek, és dugják fel maguknak a k**va demokráciájukat, hamburgerzabáló disznók! - Az indulat csak foszlott belőlem. Jó érzés volt megmondogatni egy amerikai seggfejnek, hogy mennyire is elbasszák a világot a kapzsiságukkal.
- Mit képzel magáról?! - kiáltozott idegbajosan. Sohasem láttam még ennyire idegesnek, mint akkor. - Azt mondja, hogy az egész a mi hibánk?!
- Igen, azt, seggfej!
- Szégyentelen seggdugasz! Az apád is lehetnék!
- Kurvára nem érdekel, te f*sz! Menjen, és szopja le az amerikai elnököt az IAA és az FIB vezetőivel együtt, mert eljő egyszer az idő, mikor Axel Osborne-t kiszabadítom, és leigázzuk ketten Amerikát! Az idő csak robog, az élet temető... - súgtam a fülébe gonoszan. Olyan voltam, mint egy igazi lázadó. Curtisen pedig annyira eluralkodott az idegbaj, hogy szájkaratéztunk mélyen belenézve egymás szemeibe. Alig bírtam ki, hogy megüssem, és hogy szétcsapjam a pofáját. Egy igazi féreg volt ez a fickó. Eközben Jozsó, Patrik és Gergő meredt tekintettel bámultak minket. Közbe sem mertek szólni, annyira féltek tőlünk, de evidens, hogy én voltam az erősebb, mert sokkal magasabb voltam ennél a tökmag doktornál. Simán széttéptem volna.
- EBBŐL ELÉG LEGYEN! - avatkozott közbe egy meleg ember az ajtóból. A pasas kiköpött Róbert Alföldi hasonmás volt. Még a hangja is egyezett a színészével! Őszülő, elegáns haj, frissen nyírt borosta jellemezte. Sőt egy fekete öltönynadrágot, egy szürke kalapot, egy fekete cipőt, egy fekete szmokingot és egy vörös nyakkendőt hordott egy pálcával a kezében.
- Andrew? - képedt el Curtis a túloldalról. És ha ez még nem lett volna elég, akkor ott volt az a tény is, hogy ő volt az adrwingtoni IAA vezetője.

Andrew Williams annyira boldog volt eme percekben, hogy a két öltönyös testőrei betették egy iFruit telefonról Belinda Carlisle-től a Heaven Is a Place on Earth c. számot, melyre elkezdett sztriptízelni és táncolni is. Meglepő, de ez a fószer tényleg jól tudta rázni magát. Őszintén elmondom, hogy nekem és cimboráimnak nagyon tetszett Andrew produkciója. Kacagtunk rajta sokat. Feldobta a hangulatunkat a meleg bemutatójával, miközben a pálcáján megpróbált előadni nekünk egy kis sztriptíztáncot. Annyira vicces volt, hogy kedvem lett volna felvenni videóra, de a mobilomat az IAA elkobozta, így semmi esélyem sem volt, de legalább jól éreztük magunkat. Ekkortájt megszólalt Laura Branigantől a Gloria nevezetű nóta is, melyre már vetkőzni kezdett. Letépte magáról ruháit, és egy rózsaszín fecskében táncikált, amíg bőrös virslije állt, mint a cövek. Noha undorító volt, el voltunk ragadtatva. Tényleg jó volt a táncolásban. Megállta volna a helyét egy sztriptíztáncosként. Végül már csak egy dal volt vissza, mégpedig a Gimme! Gimme! Gimme! az Abbától. Jézusom, annyira szerettem az Abbát, a Mamma Miát pedig már imádtam! Férfi létemre még a mai napig is rajongok a Mamma Miáért. Ezt megmagyarázva sajnos Curtis elvette a biztonságiaktól az okostelefont, melyet nekivágott a földnek. A készülék ripityára tört.

- Hagyjátok már abba! - dühöngött Baker felpaprikázva.
- Ne haragudj, Bakerke, de ezek a fiúcskák nagyon tüzesek lettek tőlem - vidámodott meg heherészve. Andrew kiköpött homár volt!
- Nem érdekel, Andrew! Épp ezeket az idiótákat oktattam ki a bűnük miatt! Most pedig büntetést fognak kapni! - magyarázta stresszesen. Érdekes, hogy Andrew az IAA főnöke volt, mégis Baker képes volt kiabálni rá. Úgy tűnt, mintha Baker lett volna az igazi IAA igazgató, nem pedig Andrew.
- Nézze, Andrew. Sajnálom, hogy betörtem a laborjukba, de meg kell értenie, hogy szerelmes vagyok. Kérem, engedje meg, hogy segítsek Önöknek megmenteni Julietet, és ígérem, jól fogok viselkedni, mert maga egy csodás ember! - kérleltem bociszemeimmel. A homó elérzékenyülve egyetértett velem.
- Persze, segíthet nekünk, Róbert. Köszönöm a szép szavait - kacsintott, mire szorosan megölelt. Azért mégsem örültem az ölelésnek, mert gatyában volt és a pöcse megvolt merevedve.
- Mi van?! - csodálkozott el Baker tátott szájjal. - Még hiszel is neki? Hát nem veszed észre, hogy ez a pöcs nyalizik neked?! Ne legyél ennyire vak!
- Professzor úr, ajánlom, hogy válogassa meg a szavait, különben ki fogom rúgni magát! Ez a fiú nagyon rendes, és kedves is! - védett meg. - Engedélyezni fogom neki, ha beismerő vallomást tesz a ma késő délutáni gyilkossággal kapcsolatban.
- Igen. Közöm volt a gyilkossághoz, bevallom! - ismertem be kissé szégyenkezve. - De Julietért tettem.
- Ki volt a másik elkövető, Róbert?
- A mesterem, Achilles. Ő ölte meg őket. Én nem akartam meghúzni a ravaszt, ezért ő tette meg - vettem egy nagy levegőt. - Ideges voltam rá, ezért felszálltam a motoromra és elhagytam a helyszínt, de aztán megtaláltak maguk engem.
- Ugye tudja, hogy a házat felgyújtották és a hullák szétégtek?
- Hogy mi? - ámultam el.
- Igen, így volt. Az a bizonyos Achilles felgyújtotta a házat, de nyugodjon meg, Róbert, nem fogja senki sem megtudni, ezt garantálom - nyugtatta meg virágzó szívem kedvesen.
- Köszönöm, Andrew.
- Róbert, ezennel engedélyezem, hogy részt vegyen az akcióban az IAA oldalán!
- Ó, nagyon köszönöm, mester! - Legnagyobb örömömre átkaroltam Andrewet és egy puszit is adtam arcára, ő meg majd' elájult. Persze Julietért tettem az egészet. Eszem ágában sem csókoltam volna egy buzit.
- k**va életbe! - Curtis felborította a székét.
- Andrew, a haverjaim is jöhetnek? - kérdeztem óvatosan.
- Persze, miért is ne?
- Ez az! - örömködött Patrik Gergővel egyszerre.
- Nem! Szó sem lehet róla! Veszélyes...! - mérgelődött Jozsó.
- Ugyan már, Jozsó... Nem lennél benne egy kis akcióban?
- Múltkor is ezt mondtad! Robi, így is elcsesztem mindent! Az IAA letartóztatott, bassza meg!
- Nézd, legalább még egy kalandban legyél együtt a csapattal, kérlek! Szükség van rád, mert fontos vagy, ennyi - biztattam.
- Robi... jaj... - fújt egyet. - Jó, legyen. Most az egyszer, de semmi más!
- Kösz.
- Oké, akkor most menjetek, de megjegyzem, hogyha bármi baja is lesz annak a lánynak, az a te lelkeden fog száradni, Róbert Bock! - zsémbelődött Curtis felkavartan.
- Jaj, Curtis, ne pattogjon már! Nem lesz semmi baja Julietnek, mert megmentem őt. És megjegyzem, hogy már kétszer leszopta a farkamat. Nagyon jó volt! - gúnyolódtam viccesen.
- ROHADÉK!
- Igen, tudom, az vagyok. De nézze a jó oldalát; Juliet végre szerelmes!
- Rohadj meg...!
- Jól van, akkor menjünk, srácok! - nyilvánítottam ki harciasan, mire mindenki megindult Juliet megmentésére.

Nem sokkal ezután az IAA visszaadta az elkobzott telefonjainkat. Szerencséjük volt, hogy nem törölték ki Juliettel készült fotóimat és Gödi libabaszós videóját. Habár lehetséges, hogy az egyik IAA-ügynök annyira perverz volt, hogy kiverte ránk, hiszen sokan csinálják a maszturbálást, mégsem beszélnek róla. Ezen kívül mindnyájunkat bevezettek egy kiképzőterembe, ahol kommandós öltözékeket öltöttünk magunkra, melyeken sárga betűkkel szerepelt az IAA felirat. Andrew annyira bolond volt, hogy megengedte nekünk, hogy lefényképezzük magunkat ezekben a remek rucikban, és hogy feltegyük Lifeinvaderre. Nem volt kérdés, hogy azonnal kihasználtuk az alkalmat. Sok likeot is kaptunk érte. Ettől a ponttól kezdve már igazi IAA-ügynökök voltunk. Természetesen nem feledtem el a tendenciáimat, hogy egy nap leszámolok az FIB-vel és az IAA-vel Axel és a muszlim emberek miatt. Ezt letisztázva kimentünk az épület tetejére, ahonnét felvett minket egy fekete Swift helikopter, ámde Gergő nem jött velünk, mert ő a fizikuma végett nem lett volna képes segíteni nekünk, így az IAA úgy döntött, hogy megmutatják neki a hackerkedés fortélyait. Ahogy telt-múlt az idő, elértük Bongohaze-t. Rengeteg helikopter repült velünk párhuzamosan, melyeknek pilótái NOOSE vagy IAA tagok voltak. Nagyon rendes volt velünk Andrew. Annak ellenére, hogy homoszexuális volt, bírtam az ipsét. Szimpatikus és jópofa volt. Nem csoda, hogy Dr. Curtis Bakert mindenki utálta, Andrewet pedig az összes ügynök tisztelte.

- Andrew, hálás vagyok, hogy megengedte, hogy mi is részt vegyünk a kalandban - mondtam fülsértően, mert Andrew a pilóta mellett ült, mi pedig leghátul.
- Szóra sem érdemes, Róbert! Maga egy rendes fiú a haverjaival együtt. Bírom magukat! - felelte jókedvűen.
- Maga pedig a világ legjobb IAA vezetője! Jó fejnek tartom magát! - viszonoztam kedvességét barátságosan.
- Köszönöm, Róbert. Jólesnek szavai.
- Andrew, lenne egy kérdésem - váltottam témát.
- Igen?
- Nézze, nem tudná elintézni, hogy Axel Osborne nevezetű katonát elengedjék Afganisztánból, azaz kaphatna amnesztiát?
- Sajnálom, de ezt nem tehetem, Róbert. Én csak Adrwingtonban vagyok az IAA vezetője, más országokban más-más vezetők vannak, és ők biztosan nem egyeznének bele. Ne haragudjon - sajnálkozott együtt érzően.
- De Axel nagyon fiatal! 1991-ben született, és nagyon hiányzik neki a barátnője, Felícia Jones. Higgye el, hogy Axel megbánta a tettét. Az emberek mindig változnak, és úgy gondolom, hogy itt lenne az ideje, hogy Axel szabad legyen.
- Együtt érzek magával, Róbert. Megértem, hogy sajnálja, de én tényleg nem tehetek semmit.
- És nincs valamiféle alternatív megoldás?
- Mr. Osborne csak azzal nyerhetne kegyelmet, ha jelentősen hozzájárulna az IAA és az FIB munkájához, mondjuk terroristavezetőket fogna el, terrortámadásokat akadályozna meg, esetleg felszabadítaná Afganisztánt a korrupciótól, de ez lehetetlenség! - mesélte vigasztalva, de sajnálatosan sokat nem ért el vele. Legalább normális hangnemben válaszolt, nem mint az a tuskó Curtis.
- Értem, azért köszönöm, Andrew. Örülök, hogy maga normálisan válaszolt nekem, nem mint az a macskapöcs Curtis.
- Ez csak természetes, mert... - Be sem tudta fejezni mondandóját, mivelhogy egy hőkövetős rakéta eltalálta a repcsi farkát.

A repülő kezdett lezuhanni a Holt-Anud folyónál. Jozsó és Patrik bepánikoltak, de én tudtam, hogy mit kell tenni. Villámgyorsan kilöktem őket, hogy a folyóba zuhanjanak, de Andrewhez és a pilótához nem tudtam eljutni. Megpróbáltam volna megmenteni őket, de már késő volt. A helikopter már a robbanás és a becsapódás szélénél volt és Juliet fontosabb volt, mégis voltam annyira makacs, hogy odarohantam a pilótafülkéhez és a földön heverő késsel megkíséreltem elvágni a biztonsági övet. Bármennyire is siettem, nem tudtam végigcsinálni, mert Andrew ellökött, merthogy a Swift belseje kettészakadt. Épp időben estem rá a Swift hátuljára, így ki tudtam ugrani. Egyenesen a folyó közepébe landoltam. Én, Jozsó és Patrik túléltük, de az biztos volt, hogy Andrewnek és a pilótának már nem sikerült. A Swift eleje belecsapódott a vízbe. Ez általában azonnali halált jelent, bár ki tudja... vannak csodák...

Ezt követően a víz felszínéről megláttuk, hogy az IAA helikopterei sorban robbannak fel. Felfoghatatlan volt számunkra, hogy a cigányok hirtelen hogy tudtak ilyen fegyvereket szerezni. AK-47-tel, M15-tel, egyéb gépkarabélyokkal és gépfegyverekkel lövöldöztek az ellenségeikre. Bevallom, hogy nagyon féltünk. Gödinek igaza volt; a cigányok az egész világot el akarták foglalni! De az biztos, hogy nem egyedül szerezték ezt a csomó fegyvert, hanem valakinek a támogatásával. Sőt fennállt az a keserű helyzet, hogy a Cigány Maffia tengernyi pénzt szerzett, mert nem messze tőlünk egy gigantikus jacht pihent.

- Mi a f*sz? - gondoltam magamban.
- Robi, minek van a folyó közepén egy jacht? A cigányok ennyire nem lehetnek gazdagok! Kizárt! - kételkedett Patrik. Eléggé kétségbe volt esve.
- Bassza meg! Ez az egész a te hibád! Temiattad fogunk meghalni! - hibáztatott Jozsó megsértődve.
- Fogjátok már be! Nem tudok gondolkodni! - teremtettem rendet zsörtölődve. - Szóval, most az van, hogy a cigányok kilövik az IAA-t és a NOOSE-t, Julietet meg valószínűleg a jachtban tartják fogva. Rendben, akkor az lesz, hogy kiúszunk a partra és kiütünk pár cigányt, akiktől fegyvert és ruhát fogunk szerezni. Átöltözünk, és megpróbálunk feljutni a hajóra. Ez a terv - demonstráltam hangsúlyosan.

Ez alatt az idő alatt kiúsztunk a partra, mely ugyebár az általános iskola udvarja volt. Kicsit bolondok ezek a cigányok, hogy az iskola udvarjára telepedtek le. Emellett lassú léptekkel lopakodtunk a sövények körül, hogy ne lássanak meg minket, bár sötét volt, így mi voltunk előnyben. Pár perccel később három páva-cigány épp a mi térfelünkön sétált. Dinamikusan leütöttük őket. Egyiket Jozsó, másikat Patrik, harmadikat pedig én ütöttem ki, beledobva őket a vízbe, de előtte elvettük tőlük fegyvereiket, mely három AK-47 volt. Ezentúl különös hangokat hallottunk egy üdülőház kertjéből, mely tele volt fákkal és bokrokkal. Ez a ház elhagyatott volt. Senki sem lakott benne, csak egy öregember, de ő már régen meghalt. Mivel lakatlan volt, a kertnek a kerítései szét voltak szakadva, ily módon könnyen bejutottunk. Vigyáznunk kellett, mert a kertnek a nagy része vízből állt, a sok csapadéknak és a gondozatlanságnak köszönhetően. Csak a közepén volt egy kis szárazföld, ahol azonban Gödi várakozott. Minden bosszútól fűtve odaviharoztam hozzá, felfedve magunkat. Gödi egy kék farmert, egy fekete bakancsot, egy szürkéspiros kockákkal teli inget és egy aranyláncot viselt.

- GÖDI! - üvöltöttem pisztollyal a kezemben, tudniillik eldobtam az AK-t, mert Gödit pisztollyal akartam kinyírni. Ezt a pisztoly még a laboratóriumból hoztam, és a zuhanás után is megmaradt a farzsebemben.
- Dicsák, itt van Róbert Bock, én ősfőellenségem. Haha! - nyerített lekicsinylően.
- Fogja be a mocskos pofáját, Gödi! Hol van Juliet?! - kurjantottam, rászegezve lőfegyveremet.
- Szerintem te is tudod, hogy hol van. Nézz arra a jachtra, és meglátod - mutatott rá a hajóra büszkélkedve. - Nem is vagy kíváncsi, hogy kitő' szereztünk ilyen jó fegyó'kat?
- Leszarom! - rikoltoztam hevesen.
- Fogadást kü'töttünk egy arab sejkköl', Abu Mohamed bin an-Omarral, ki Abu Ahmed bin an-Omar tezsvíre'. Ez az 'Ohamed aszt' mondta, hogyha eladjuk Julietet a háremébe, akkor támogatásokat fog adni nékünk, és a Cigány Maffia tagja lehet a muszlimoknak! Hát nem nagyszerű?
- Gödi, a pokolban rohadj el, te f*sz! - Megemeltem pisztolyomat, de Gödi mögül kilőtte a kezemből egy M15-tel felszerelt cigány.
- Hagyjátok! Majd elintézem én! - dirigált embereinek nagyképűen.
- Patrik és Jozsó, maradjatok hátul, elverem ezt a gecit! - rendeltem el társaimnak, midőn inaltam Gödi irányába.

Mindketten fegyvertelenek voltunk, csak a két öklünket tudtuk használni. Előreszaladtam, és egy irdatlant bemostam a pofájába, de Gödi sem volt ám rest, megütötte erősen az oldalamat, aztán hasba ütött, de az adrenalintól alig éreztem meg, ilyen módon egy ütéssel jutalmaztam meg a fogait. Véres fogak potyogtak ki szájából. Míg megpróbált volna feltápászkodni, a bakancsommal fejbe rúgtam, s elterült a gazban. Lendületesen rátettem cipőmet a mellkasára, hogy ne tudjon felállni. Mindeközben a két M15-ös cigány előrántották fegyvereiket, de Jozsó és Patrik gyorsabbak voltak. Lelőtték a két támadót. Ez volt nekik az első alkalom, hogy embert öltek, s ezt csakis énmiattam tették!

- Jól van, Gödi... legyőztem magát! Merre van Juliet? - tapostam rá a mellkasára erősebben.
- Nem, Robika, még nem győztél! - vihorászott. - A csajod reggelre má' a sejk tulajdona lesz.
- Nem hinném! - rúgtam meg a mellkasát, ő erre felkiáltott a fájdalomtól. - Meg foglak ölni, Gödi... Édes a bosszú... Utolsó kívánság?
- Igen, a kurvádat egy öreg sejk fogja baszni, te meg egy béna f*sz maradsz, mer' még a buszon se tudsz kapaszkodni!
- Baszd meg! - válaszoltam feldúltan, mire ő előhúzott egy pisztolyt a nadrágjából.

Egy pillanatra belassult körülöttem az idő. Gödi fejbe akart lőni, de tudtam, hogy sikerülhet a túlélés, ha fürge és ügyes vagyok. Pajtásaim nem tudtak figyelni rám, mert megtámadott bennünket egy újabb osztag, így velük kellett foglalkozniuk. Szélsebesen megcéloztam Gödi arcát a talpammal, és egy nagy levegővétellel ráléptem a pofájára erőteljesen. Olyannyira kemény rúgás volt ez, hogy tüstént széttört Gödi Füstös koponyája. Szegény így is vak volt az egyik szemére, de most a koponyáját törtem szét. A pisztoly kiesett merev ujjai közül. Felvettem a földről, és egy szempillantás alatt meghúztam a ravaszt a szétszakított fejnél. Tudtam, hogy életben volt még, és nem akartam, hogy szenvedjen órákon keresztül, mert csak egyszer tapostam rá. Ha mondjuk minimum hármat rárúgok, akkor rögvest meghal, de így nem. Összességében elcsattant a lövés. A golyó belefúródott Gödi agyába. Meghalt. Ez volt életemben az első alkalom, hogy embert öltem. Gödi volt az első ember, akit megöltem. Tizenhét és fél voltam az első gyilkosságomnál, de megtettem, Julietért.

Ez idő tájt a cigányok elárasztották a helyiséget, elkapva Jozsót és Patrikot. Sebtében kiiszkoltam a kertből, berúgva egy rossz állapotban lévő faajtót, mely elválasztotta a régi házikót a kerttől. Csakis arra mehettem, mert a kertet körbevették. Haragos gépkarabélyok és gépfegyverek zápora vett üldözőbe. El kellett volna jutnom egy lezuhant repülőhöz, hogy tudjak jelet adni az IAA-nek, de már késő volt. Nem volt rá idő, hogy megtegyem. Elbújni sem tudtam, mert úgyis megtaláltak volna, ezért úgy döntöttem, hogy kisuhanok az omladozó viskóból, hiszen a lakóhely a főút mellett volt. A főút mellett terült el a polgármesteri hivatal, körülötte meg egy-két autó díszelgett. Legnagyobb szerencsémre Krisztián Csűszös éppen be akart szállni a fekete Sentineljébe, melynek az volt a rendszáma, hogy GIPSYDANGER2015. Odanyargaltam, kidobva őt, és be is indítottam a járgányt, mert benne volt a kulcs. Tudom, szemétség volt, amit csináltam, mert jó volt a kapcsolatom Krisztiánnal és apám egyik legjobb barátja volt, de meg kellett tennem szerelmemért és saját életemért is. Krisztián a nevemet kiáltotta, és még azt, hogy elmond az apámnak, mikor is elhajtottam sebesen. Valamennyire nyugodt voltam, mert azt hittem, hogy leráztam a cigányokat, ezért is nevettem derűsen, de mikor megláttam, hogy fekete Landstalker terepjárók követnek engem, egyhamar elillant a jókedv arcomról. Egyre jobban tapostam a gázra, de hiába. Hátulról, oldalról és elölről is jöttek a romák. Végezetül már annyira rossz volt a helyzet, hogy a kerekeimet is kilőtték és az autó füstölni kezdett. Nem volt más megoldás. Ki kellett ugranom, ugyanakkor a közelben volt egy kis kanális, mely elvezette a Holt-Anud folyót. Áttörtem a kék biztonsági korlátot és leugrattam. A szedán vörösen égett a levegőbe. Kipattantam a Sentinelből, beleesve a kanális vízébe. A személygépkocsi felrobbant a folyóba érve, én meg lebuktam, hogy ne lássanak meg.

Ez idő alatt a romák visszavonultak, én pedig kiúsztam a partra. Fáradt voltam. Kifeküdtem a fűre és néztem a hajnali csillagokat. Julietre emlékeztettek, és arra, hogy nem tudtam megmenteni őt. Noha megöltem Gödit, mégis elvesztettem Jozsót és Patrikot. Reménytelennek tűnt. Feladni nem akartam, de nem tudtam mit kitalálni, ennek eredményeképpen telefonomon nézegettem a csókolózós képeimet Juliettel, melyre elkezdtem maszturbálni. Magamhoz nyúltam, hogy legyen egy kis reményem. Könnyebbnek éreztem magam. Simogattam és húzogattam is a virslimet, és csakis Julietre gondoltam. S mikor már készen voltam, lemostam péniszemről a spermákat, de ekkor megjött az ihlet. Kutyafuttában megmostam a kezem a folyóban és a névjegyzékemből kiválasztottam Gergő telefonszámát, mert rájöttem, hogy ő az IAA laborjában van, és ha értesítem a történtekről, akkor az IAA egy erősebb csapattal fog érkezni a megmentésünkre. A mobil kicsöngött, ameddig izgatottan vártam, hogy felvegye, csakhogy hátulról leütöttek egy bottal. Elvesztettem eszméletemet, a fekete Badgeremet pedig bedobták a vízbe, ennek eredményeként megsemmisült az összes emlékem Juliettel. Ki kellett volna tennem a fotókat Lifeinvaderre, de hülye voltam. A telefonkészülék kártyája elázott, és csak annyi maradt meg bennem utoljára, hogy látom, amint a Badger elsüllyed a mélyben.

Körülbelül hat-hét órával az események után finom halszagra ébredtem a Holt-Anud partjainál egy piros lepedőn feküdve. Mikor kinyitottam szemeimet, megláttam Achillest, aki egy farakás mellett sütötte a halakat. Csábító volt az illatuk, de amint megláttam a homokban azt a botot, amivel leütöttek, egyből ráeszméltem, hogy ő dobta a folyóba a mobilomat és ő ütött ki. Felegyenesedtem és ordibáltam vele. Furcsa módon most nem volt rajta a kalapja, hanem egy citromsárga pólóban és egy halványbarna rövidnadrágban rikított. Mivel levette a kalapját, kiderült, hogy ő valójában kopasz. Valószínűleg leborotválta a haját.

- Achilles! - ordibáltam nagy ajakmozgással. Képes lettem volna megölni őt.
- Jó reggelt, Róbert. Kérsz egy kis halat? Nagyon finom csemege kora reggel - mosolyodott el, de belőlem csak foszlott az indulat.
- Maga öreg f*sz! Leütött engem, a telefonomat meg bedobta a vízbe! Miért?!
- Így igaz, én voltam. Tudtam, hogy nem fogsz örülni neki, de hát ez van... - vállat vont, miközben sütötte tovább a halakat.
- Nézzen rám, Achilles! - rángattam meg vállát, mert háttal ült nekem. Ő mindössze rám nézett, majd megparancsolta, hogy üljek le mellé.
- Ülj le mellém, Róbert és elmondok mindent - szabta meg, mire én szó nélkül leültem.
- Na, akkor elmondja, hogy miért tette?
- Igen, de előtte egyél egy kicsit - nyújtotta át a forró halat egy műanyagtányéron.
- Nem vagyok éhes, Achilles! A csajomat el akarják adni egy arab sejknek, sőt lehet, hogy már régen eladták neki, mert már reggel van...
- Kétlem, hogy megtették volna, mert még mindig ott áll az a jacht.
- Minden perc számít, Achilles! Mondja el gyorsan, hogy miért tette, és már itt sem vagyok - sietettem hadarva.
- Mégis hová mennél, Róbert? Egyedül vagy. A pisztolyodat elvettem, a telefonodat meg eldobtam a vízbe - ábrándított ki.
- Hívnék segítséget az egyik IAA repülőgépből. Biztosan van még olyan, amelynek a jeladója még működik.
- Kétlem, hogy el tudnál jutni odáig egyedül. Felfegyverzett cigányok és arab terroristák őrzik.
- Mi? Már arabok is vannak ott? - hökkentem meg.
- Igen. Ez valószínűleg azt jelentheti, hogy Abu Mohamed bin an-Omar megérkezett, mert mikor te voltál ott, akkor még nem voltak a területen arabok, csak cigányok.
- Honnét tudsz erről?
- Én mindent tudok, Róbert... Láttunk téged. Ott voltunk, mikor megölted Gödit, és akkor is, amikor menekültél autóval.
- Ha ott voltatok, akkor mi a francért nem segítettetek? - méltatlankodtam tudatlanul.
- Kíváncsiak voltunk, hogy meddig bírod, mit fogsz cselekedni, és még sorolhatnám... Egyszóval, arra voltunk kíváncsiak, hogy hogyan viselkednél egy ilyen sorsdöntő helyzetben, és kiálltad a próbát. Helyesen cselekedtél. Megölted Gödit, elmenekültél, és most itt vagy velem - gratulált megveregetve vállamat.
- Ez most azt jelenti, hogy kipróbáljuk, hogy milyen élesben, és segítetek nekem? - rukkoltam elő az ötlettel lelkesen.
- Nem. Nem fogunk kockáztatni egy lány miatt, mégis volt értelme, hogy elrabolták, mert legalább tanultál a hibáidból és sokat is fejlődtél.
- Achilles, maga annyira egy konzervatív f*sz! Ne legyen már olyan, mint az apám, könyörgöm. Minek ennyire konzervatív?! Értse már meg, hogy szerelmes vagyok, és hogy meg akarom menteni Julietet, mert máskülönben eladják őt! - visongtam.
- Nem vagyok konzervatív, csupán csak bölcs...
- Jó, akkor maga bölcs! - álltam meg egy szösszenetre. - Segítsen, kérem! Küldje a bandáját és engedje meg, hogy hívjam az IAA-t. Meglátja, meg fogjuk tudni menteni Julietet.
- Itt most nem Julietről van szó, Róbert. Nem akarom kockáztatni az életünket... a KG Team Gang fontosabb!
- Jaj, Achilles, hagyja már ezt a KG Team Ganget! Mondja már el, hogy mi baja van velük. Engem azért bántottak régebben az interneten a KG-s tagok, mert rosszul írtam helyesen, de azóta már sok év eltelt, és megváltoztam. Értse meg, hogy engem már nem érdekel a KG Team Gang. Túlléptem a régi dolgokon, mert már jól tudok írni és író akarok lenni, érti?
- Nem temiattad utálom őket...
- Akkor miért? - érdeklődtem kíváncsian.
- Megölték a családomat - bökte ki zavartan.
- Ó, ezt nem tudtam, Achilles... Részvétem... - Teljesen meglepődtem a szavak hallatán. Ezt azért nem gondoltam volna.
- 2013-ban, mikor elutaztam Srí Lankába, az azért történt, mert a családomat hónapokkal ezelőtt meggyilkolták. Haky emberei felgyújtották a házamat. A feleségem, a lányom és a fiam bennégtek...
- Achilles, ezt én tényleg nem tudtam... - dadogtam. - Miért nem mondta el ezt nekem eddig?
- Mert nem értetted meg volna, de most már tudsz gyilkolni, most már megérted, remélem - megtörölte izzadt homlokát. - Megölték a szeretteimet, mert megpróbáltam lebuktatni a KG Team Ganget a bűncselekményeik miatt. Rendőr voltam korábban, akárcsak Haky. Együtt harcoltunk az igazságszolgáltatásért, de amint megtudtam, hogy ő a KG Team Gang igazi vezetője, megpróbáltam lebuktatni, de ő bosszúból kinyírta a családomat. 2013 februárjában, mikor folyton sírtál nekem Gyuriék miatt, elmentem Srí Lankába, mert Haky és a KG Team Gang tagjai megpróbáltak megtudni Afganisztánnal kapcsolatosan egy fontos dolgot. Ez a dolog igazából egy "hely"... egy amolyan másik világ... hogy is mondjam... az egész világ Afganisztánba akar eljutni az a bizonyos "hely" miatt... Itt most nem az olaj a lényeg, hanem az a bizonyos "hely"... Az a "hely" nagyon fontos az egész világ számára, de erről én már többet nem mondhatok...

- Tehát, te azért mentél el Srí Lankába, mert Hakyék ott rejtőztek el, hogy megtudjanak dolgokat arról a "helyről", ugye? - próbáltam összegezni a dolgokat szelídebb hangnemben.
- Igen. Elmentem oda, de megszöktek.
- És megtudtak valamit arról a "helyről"? - tudakoltam.
- Nem, nem sikerült nekik. Üres kézzel távoztak.
- Értem. Szóval, akkor emiatt utálod a KG Team Ganget, igaz?
- Igen. Azt akartam, hogy a KG Team Gang meglakoljon a családom miatt, ezért is akartam, hogy te is gyűlöld meg őket, mert neked eleve rossz volt a kapcsolatod velük - regélte őszintén. Most már mindent értettem.
- Achilles, megölöm neked Hakyékat, ha segítesz nekem megmenteni Julietet, rendben? Megígérem, hogy a KG Team Gang meglakol a bűneik miatt.
- Rendben, legyen - rázta meg fejét egyhangúan.
- Akkor ez most azt jelenti, hogy segítesz? - Tátva maradt a szám.
- Igen, azt - vigyorgott velem együtt. - Na, de edd meg azt a halat, mert kihűl.
- Rendben, főnök - haraptam bele az ételbe felhőtlenül.

Az esemény után megettünk mind a ketten a halakat, míg meg nem érkezett a felmentősereg. Megannyi segítőkész férfi jött el hozzánk terepjárókkal és sportautókkal megspékelve, mi több ott volt az egyik legjobb haverom, a göndör, barna hajú Leandros. Amint megláttam, átöleltük egymást. Vele tényleg jó volt a viszonyom, ellentétben Rurekevvel, Oktyeppel és CMYlozzal. Természetesen Rurekev, Oktyep és CMYloz is ott voltak, de őket nem öleltem át, sőt kezet sem fogtam velük! Ekkortól fogva értesítettük a fejleményekről az IAA-t, akik az FIB és egy sokkal fejlettebb NOOSE csapat támogatásával indultak el a Holt-Anudhoz, ezenfelül a katonaságot is belevonták a harcba, akik vadászgépekkel készültek a Cigány Maffia és az arab terroristák bázisának a lebombázásával.

Innentől kezdve mindannyian készen álltunk a támadásra. Lerohantuk a bázisokat. Achilles bandája, az IAA, az FIB, a NOOSE és a katonaság szaporán irtották a népet. Én a Holt-Anud nyugati részéhez mentem, ahol egy távcsővel figyeltem, hogy kiket tartanak fogva. A túszok között ott volt Jozsó, Patrik, Feri bácsi és a két rosszcsont, Rómeó és Júlia is. Meglepett, hogy a három idiótát is elkapták. Biztosan Feri le akarta szopni Kopriát, hogy elengedje a tartozását, de Kopria annyira ideges lett, hogy elfogta Ferit és a rosszcsontokat is, mert ők hülye óvodás gyerekek, akiknek esti mesét kéne nézniük a tévében, nem pedig bérgyilkosságokat végrehajtani. Ezt végiggondolva Feri meztelenül neki volt kötözve egy céltáblának és éles darts nyilakkal dobálták a hülyegyereket. Egy szál pöcsben ott kiáltozott, pedig ez nem is fájhatott neki, mert ezek a nyilak műanyagból voltak, de ő mégis eljátszotta a hattyúk halálát. Jajgatott, mint egy hisztis fürdős k**va, akinek épp beakasztottak volna egy farkat. Komolyan mondom, ez az ember nem volt normális! Ki az a hülye, aki női ruhákban jár? Jó, Trevor még ennyire ostoba, de ő egy szent Ferihez képest... A későbbiekben Feri kanszőrös kukacát dobálták meg. Felállt a szőr a hátamon a látványtól! Ez az ember nem borotválta a farkát! Na jó, én sem borotváltam, de ez már egy másik történet...

A továbbiakban átváltottam egy mesterlövészpuskára, mely mellettem hevert egy domb tetején. Becéloztam az őröket és lőttem. Kettőt egyszerre találtam el. Pontosan a fejükön hatolt át a golyó. Ezt látva társaik felriadtak, lövöldözve az irányomba, de a hátam mögött lévő ügynökök, katonák és Achilles csatlósai rohamosan leloholtak a dombról. Ellenlábasaim majd' befostak a félelemtől. A védelmezőim lekaszabolták őket. Fentről néztem, hogy hogyan végzik ki a cigányokat, habár arabokkal még mindig nem találkoztam, biztosan a jachtban lehettek. Miután az objektumnál az összes fegyőr meghalt, kiszabadítottam Jozsót, Patrikot, Júliát és Rómeót, de Ferit már nem akartam... A megmentők jót röhögtek rajta. Ők sem akarták kiszabadítani, de mégis voltam annyira jószívű, hogy egy késsel elvágtam a köteleket. Feri erre a reakcióra meg akart csókolni, de hasba rúgtam, ennek fényében beleesett a vízbe.

(Aláfestő zene: https://www.youtube.com/watch?v=mWuDwNysX-A )

- Róbert, a jacht körül motorcsónakok vannak! - hívta fel rá figyelmemet Jozsó lármásan.
- Baszki', ezek a sejk emberei! El kell oda jutnom, most azonnal! - kezdtem gondolkodni heves szívdobogással. Nagyon fel voltam izgulva. Rettegtem, hogy a sejk elveszi előlem galambomat.
- Ott egy jetski! Szállj fel rá! - utasította Patrik, mire beinvitálódtam a járgányba. A jetski fehér színű volt és fekete felirattal rá volt írva, hogy "White Horse".
- Várj meg, Robcsi! Jövök utánad, szerelmem! - S azzal Feri beindított egy piros, fehér "Gay 69" feliratú jetskit nem messze tőlem, és üldözőbe vett.
- Hagyjál már békén, Feri! Meg kell mentenem Julietet! - szóltam rá, miközben a cigányok lőttek ránk a mólók tetejéről karabélyokkal.
- Nem, neked engem kell megmentened! Gyere, és tégy magadévá, óriás!
- Szállj már le rólam, te mocskos b*zi! Fiatal és szép vagyok, nem akarok olyan lenni, mint te! Hagyjál!
- Nem mondok le rólad, szépfiú! - Begyorsította a jetskit, és elém vetődött. - Most pedig megcsókollak.
- Elmész a picsába! - A jetskimmel oldalról meglöktem az övét, így Feri nekiment egy stégnek.

Az ütközésnek köszönhetően leesett a vízijárműről, s a stég közepére landolt, ahol a cigányok kezelésbe vették. Annyira megelégeltem ennek az embernek a viselkedését, hogy meglőttem a pisztolyommal a stégnél lévő PB-gázpalackokat. Egy hatalmas robbanással a levegőbe repült a stég. Feri a cigányokkal együtt megsemmisült.

Nem sokkal az események után elpusztítottam még egy-kettő mólót és stéget az ott elterülő PB-gázpalackokkal, de már indulnom kellett az eredeti célom felé. Mindenféle gondolatomat félretettem és már száguldottam is a végső állomáshoz. A hajsza ideje alatt a jachtról díszes agalt, hosszú disdását (ing), egy hosszú kafijját (kendő) és egy bist viselő három arab férfi tüzet eresztett AK-47-es lőfegyveréből. A jetski kormányát vezérelve kikerültem lövéseiket, viszonozva a tüzet pisztolyomból. Három golyót használtam el, és mindhárom sikert aratott: az első eltalálta az egyiknek a fejét, a második elérte a másiknak a mellkasát, a harmadik pedig a legutolsónak a szívébe vájt lyukat. Erre a reakcióra Csikraszkik egy rakétavetővel lépett elő a jacht fedélzetéről. Célzott és lőtt. Elkerültem a rakétát egy gyors mozdulattal, de erre ő egy újabbat lőtt ki rám. Azt is nagy nehezen kikerültem, mégis tátva maradt a szám. Újfent három AK-47-es arab szórta a golyókat, sőt három másik jetskis cigány lőtt rám egy uzival, bezzeg nekem csak egy pisztolyom volt. A kormányt elfordítottam balra, hogy legyőzhessem a kergetőimet, mert nem bírtam volna figyelni Csikraszkik rakétáira. Ez alatt az idő alatt a cigányok az uzijaikkal próbáltak meg kicsinálni, de voltam annyira ravasz, hogy csórtam gránátokat Achilleséktől, mikor hívtuk a felmentősereget. Kitéptem a zsebemből a gránátot, kitartottam, majd pár másodperc múltán elhajítottam. A robbanás explodálta az első kettő jetskit, de az utolsó még mindig bírta a strapát. Visszaváltottam a pisztolyra, hátrafordultam, majd meghúztam a ravaszt egymás után kétszer: a sofőr és a háta mögött ülő roma a vízbe zuhant. Megkönnyebbülve visszafordultam a jachthoz, és egy gránáttal jutalmaztam meg a három arabot. Allah követői a paradicsomba vagy a pokolba kerültek, míg én átugrottam a jetskiről a jachtra. A jetskim felrobbant, mert Csikraszkik eltalálta egy rakétával, tehát időben ugrottam le róla. Ekkortól kezdve felvettem egy AK-47-et, felkocogva egy rövidke lépcsősoron. Miután felértem, Csikraszkik fegyvertelenül volt. Az RPG-ben már nem volt rakéta és eléggé egy gyáva alak is volt. Hiába volt nagyképű, a világ leghazugabb és leggyávább embere volt ő.

(Eddig tart)

- Küzdj meg velem, Csikraszkik! - uszítottam magamra bátran.
- Nem, majd másko', seggfej! - galoppolt el gyáván.

Pillanatok alatt sprinteltem utána. Csikraszkiknek az volt a legnagyobb előnye, hogy ő gyorsabban futott, mint én, de az igazság az, hogy ez sem segített rajta sokat, mert volt annyira eszetlen, hogy a vezetőfülkéhez rohant, ahová zsákutcába keveredett.

- Csikraszkik, nem mehetsz már sehová... ma meg fogsz halni!
- Nem, te fogsz meghalni, faszfej!
- Egy AK-47-em van, neked meg csak az öklöd. Nem evidens, hogy én fogok nyerni? Szétlőhetem azt a mocskos, drogos pofádat.
- Na, gyere és játsszuk le! Te és Én. Bunyóban! - Felállt támadóállásban.
- Csikraszkik, az unokatestvérem, Kevin is elvert téged, és én is megvertelek a buszban. Te egy annyira beképzelt pöcs vagy, hogy az leírhatatlan... Szánalmas vagy - undorodtam el. - Gyáva és hazug féreg vagy, de nem akarom húzni az időt, mert tudom, hogy úgyis elmenekülnél megint... Ég veled! - Épp húztam meg volna a ravaszt, de üres volt a tár. - Baszd meg!

(Aláfestő zene: https://www.youtube.com/watch?v=vAEasjDpbDE )

Csikraszkik öntelten és nevetve megtámadott egy késsel, melyet a kormánylapát melletti asztalkáról vett le. Elbízta magát, hogy meg fog engem ölni, mert kifogyott a lőszerem, pedig ő is tudta, hogy százszor jobban verekszem, mint ő, de ő mégis olyan töketlen volt, hogy újból és újból megtámadta azokat, akik már egy csomószor elverték azt a taknyos orrát. Ilyen volt Kevin is. Ő is milliószor elverte ezt a barmot Kopriával együtt. Ha Kevin ennyiszer megverte, akkor miért ne verhettem volna meg én is? Megszorítottam ökleimet, megvárva Csikraszkik első vágását. Kivédtem a csapást, bemosva egyet arcába, majd tökön is rúgtam. Összerogyott, de a kés még mindig a kezében volt. Össze-vissza hadonászott a bicskával a levegőben. Azt hitte, hogy meg tud vele sebzeni, de tévedett. A cipőmmel arcon rúgtam. Elterült a padlózaton, ráesve a kapcsolótáblákra. Nem tudom, hogy ezt a véletlennek köszönhettem, de Csikraszkik aktivált egy titkos bejáratot a sejk rejtekhelyéhez. Megnyílt egy hasadék a jacht közepén. Egyből tudtam, hogy Kopria és a sejk is ott lesz. Csikraszkik keze eme minutumban beleragadt az egyik kapcsolótáblába. Nem tudott szabadulni sehogy sem. Kegyetlenül otthagytam neki búcsúajándékként egy pompás gránátot, mialatt a vezérlőpultnál lógó kötélen lecsúsztam, mely a jacht másik végéhez vezetett el. A csúszás közben a gránát durrant egyet, melynek az lett a vége, hogy leomlott a jacht hátsó része, ahonnét még feljöttem. Gonosz műröhögés során átcsúsztam a jacht végébe, de előttem arabok tündököltek. Mély kitartással és elszántsággal leugrottam a hasadékba. Mákom volt, hogy nem találtak el ugrás közben. Mire leértem, figyelmes lettem, hogy a lent lévő terem szépen volt díszítve. Drága bútorzat, túldíszített csempék, giccses ablakok és monumentális szobrok voltak. A barokk stílusirányzat szerint építették fel. Éreztem, hogy Juliet a közelben volt, ezért is szedtem fel egy hangtompítóval felszerelt Glock 17-et egy plazmatévé melletti polcról. Körültekintően kellett haladnom tovább egy hosszú folyosón, ahol többféle terem volt található. Ezekben a termekben általában fegyvereket, drogot és halomnyi tnirofot tároltak. Milliós összegű lóvé volt a kabinban, de nem volt időm a pénzzel foglalkozni, mert folyton-folyvást arabok jelentek meg a kabinok előtt, akiket kénytelen voltam eltenni láb alól a hangtompítóval. A történtek folyamán már majdnem végeztem, viszont az egyik szobában találtam egy táskába rejtett tapadóbombákat. Gondolkodás nélkül feltettem a hátamra, teletéve a hajó belsejét a bombákkal. Miután már készen voltam, felfigyeltem Kopria és egy öreg sejk hangjára, amint egy bedrogozott lányt hurcoltak a kijáratnál. Menten utánuk eredtem a Glockkal. Ők egy aranyozott Squalo motorcsónakba ültették bele egyetlenemet, akinek a haja kócos, szemei pedig sápadtak voltak a sok kábítószertől. Juliet nem volt a tudatánál, ezért sem tudta használni a képességeit. Rögtönzött léptekkel elértem a fogva tartókat, de ők addigra már elhajtottak. Hál' Istennek egy másik Squalo volt a közelben, melyet egy ismeretlen arab vezetett. Fejbe lőttem a csókát, beledobva holttestét a vízbe, és már szeltem is át a folyót, mielőtt aktiváltam a detonációt. A jacht a folyó mélyére süllyedt. A sok fegyver, drog és zsozsó a halaké lett.

- Eladlak a bolhapiacon, te k**va! Jó cigányzsetont és cigányaranyat fogok érted kapni! Egy háremben fogsz baszni ezzel a dagadt öregemberrel itt mellettem - manifesztálta szívtelenül Kopria Julietnek. Érdekesség, hogy az öreg Abu Mohamed bin an-Omar egy szót sem értett.
- ماذا قلت له؟ (Mit mondtál neki?)
- !أنا فقط أقول أن تستمتع الوقت الذي يقضيه معك يا سيدي (Csak azt, hogy élvezni fogja a veled eltöltött időt, nagyuram!) - hazudozott nyalizva az idős sejknek, ki a csónakot vezette a kormánnyal. Valószínűleg Kopria ezeket a szavakat egy internetes webfordítóból magolhatta be. Juliet eközben még mindig kába volt. Fel sem fogta, hogy mi történik körülötte.
- Allah akbar, faszszopók! - ütköztem neki az ellenséges Squalónak.
- من هذا؟ (Ki ez?) - tájékozódott Mohamed zaklatottan.
- !روبرت بوك، عشيقها (Róbert Bock, a lány szeretője!)
- Ennyik vagytok, ti gyíkok! Elraboljátok a szerelmemet, hogy pénzt kapjatok érte?! Szégyentelen mocskok a cigányok és az arabok! Itt az ideje, hogy találkozzatok Allahval a pokolban! - A mondat végére a Glockommal kilőttem Kopria lábát, átszökkenve a sejk csónakjára.
- Róbert! - ismételte el nevemet Kopria, de a hangja alapján olyan volt, mint egy idegbeteg, mert a terve kudarcba fulladt.
- Most meghalsz, te nyomorék! - ütöttem szét az arcát. - Ezt azért, mert folyton basztattál az iskolában! Ezt azért, mert egy büdös cigány vagy! Ezt azért, mert egy nagyképű és nyomorék g*ci vagy! Ezt azért, mert egyfolytában csaltál az ATG: Andreas Sanban és gyilkoltad az ártatlan NPC-ket! Ezt azért, mert ATG-függőnek neveztél, pedig más játékokkal is játszottam, nemcsak az ATG-vel, te b*zi! Ezt pedig azért, mert megszülettél! - Az utolsó mondat végére Kopria fogai ki voltak törve, arca pedig verejtékezett a vértől. Agyonvertem, mert megérdemelte.
- Dög'... ülj'... mög', té'... fázs'! - akadozott meg véres ajakkal megfejelve.
- Az idő csak robog, az élet temető... - Kibocsátottam a Glock 17-ből egy bazi nagy lövedéket. A golyó szétpuffantotta Kopria agyát. Az agyvelői belepték a ruhámat és a motorcsónakot is.
- !وقف، أو الفتاة تموت (Állj, vagy a leány meghal!) - A sejk egy kést szorított Juliet nyakához. Juliet már teljesen magánál volt.
- Bébi, hát jól vagy. Annyira örülök - fabuláztam boldogan.
- Robi, ne add meg neki magad! Én nem vagyok fontos! Ez csak egy csapda! - kiabált Juliet, de a sejk erre jobban megszorította a tőrt.
- !إسقاط بندقية (Dobd el a fegyvert!)
- Mi van?! Ezt szót sem értek, te gyíkarc. Beszélj már normálisan.
- !إسقاط بندقية (Dobd el a fegyvert!)
- Blah-blah-blah... Szart sem értek, hogy mit pofázol, te dagadt szar! - gúnyoltam ki tréfálkozva. Tényleg nem jöttem rá, hogy mire gondolt.
- !سوف يقتلها (Meg fogom ölni a lányt!)
- Nem érted, hogy most sem értem, hogy miről beszélsz?
- !سوف يقتلها (Meg fogom ölni a lányt!)
- KURVÁRA NEM ÉRTEM A TE KIBASZOTT NYELVEDET! - baromkodtam vele idegességet színlelve, de Juliet a folyó mélyéről felhozott a képességével egy vasmacskát, melyet beleállított a sejk nyakába.

A horog kampója belepte a főellenség nyakát. Mohamed elejtette a kést, Juliet pedig egy forró csók kíséretében meghálálta, hogy eljöttem érte a "fehér lovammal". Mohamedet ezután megfojtotta a horog, ám bosszúból még ki tudott venni a kendőjéből egy gránátot, melyet aktivált is. Smárolás során kinyitottam véletlenül a szemem, s akkor láttam meg, hogy a sejk velünk együtt akar meghalni.

- Juliet, ugorj! - karoltam át, beleugorva vele együtt a vízbe, de a detonáció gyorsabb volt.

(Eddig tart)

A robbanás megsebzett bennünket ugrás közben. Csoda, hogy túléltük, holott Juliet elvesztette eszméletét, miközben beestünk a folyóba. Éppen merülni kezdett, mégis nehézkesen felhúztam őt, kiúszva a partra. Kellett egy kis idő a szárazföldre való eljutáshoz. A karomban tartottam őt mindvégig. Ekkortájt Achilles, Rurekev, Oktyep, CMYloz, Leandros, Júlia, Rómeó, Jozsó és Patrik megtaláltak bennünket a szárazföldön. Odafutottak hozzánk, és próbáltak segíteni, de virágszálam nem tért magához. A hasa és a háta tiszta vér volt.

- Juliet, kelj fel, kérlek. Bébi, kelj fel, kérlek! Maradj velem! Ne menj el! Juliet, kérlek! Még nem szabad meghalnod! Ne hagyj itt engem! Bébi! - Nyomogattam a szívét, hogy újraélesszem, de ez már nem segített. Úgy tűnt, hogy meghalt. Rurekev szó szerint sírni kezdett! Sohasem láttam még őt sírni. A többiek pusztán osztoztak fájdalmammal, mégis megpróbáltam a szájon át lélegeztetést, mely bevált. Bekaptam Juliet száját, miközben levegőt próbáltam adni neki, s ekkor egy tengernyi vizet köhögött fel. Soha életemben nem voltam még annyira boldog, mint akkor. Virágszálam nem halt meg! Velem maradt ebben a kegyetlen világban. A sors megkegyelmezett nekünk. Olyannyira megkönnyebbültünk, hogy a lélegeztetés után nyelvesen csókolóztunk. A nyelvem csak lubickolt szájában. Nagyon romantikus volt. Rurekev a könnyeivel küszködött, a többiek pedig tapsoltak és nevettek.

Két héttel később...

2015. július 10-én, két héttel az események után Juliet a tizennyolcadik születésnapját ünnepelte. Úgy gondoltuk, hogy kibéreljük a Lovardát és rendezünk neki egy partit. A bulin részt vett Jozsó, Patrik, Gergő, Rómeó, Júlia, Dr. Curtis Baker, Achilles, Rurekev, Oktyep, CMYloz, Leandros, Felícia, az öcsém, Gerry, apám munkásemberei, a középkorú Zoli és Mari néni, a nagyapám és annak barátnője, aztán az osztálytársaim, azaz Máté, Kinga, Barbi, Luca, Adri, Enikő, Bettyah, Laura, Csenge, az unokatestvérem, Tess, a töritanárom, Péter Öljő, az informatikatanárom, Imre Teknősbéka, a fizikatanárom, Márta Fizikus, a kémiatanárom, Attila Nindzsa, a szigorú tesitanárom, Zsigmond Vasgyúró, az ex-matektanárom, Tonhy Rottlestiren, az ex-irodalom-, nyelvtan- és történelemtanárom, Gabriella Budavári, az új nyelvtan- és irodalomtanárom, aki olvasta a regényemet, Evelin Kocboklerné, a némettanárom, Tamás Sámuel, Dávid a B-ből, Balázs és Gábor az alsó tagozatból, az egyik osztálytársam, Enikő öccse, aki szintén Dávid volt és Gyuriék egyik osztálytársa, Szilárd, azaz Márk Kemény, ezen kívül Achilles emberei, az FIB, az IAA és a NOOSE tagjai is eljöttek a bálra, illetve Krisztián Csűszös, Ági Méreg, Tibor Bölcs, Miklós Gigantikus, Péter Tüskés és Ági Részeg is a meghívottak között voltak. Krisztiánt csak engesztelésképpen hívtuk meg, ugyanis sajnáltam, hogy miattam tönkrement az autója, de Curtis állta a költségeket Juliet megmentéséért.

- Róbert, köszönöm, hogy elhívott a partira - súgta a fülembe az öltönyös Curtis kólát iszogatva.
- Nincs mit, doki. Ez csak természetes - kacsintottam.
- Tudja, hálás vagyok, hogy megmentette Julietet. Ha maga nem lett volna, akkor Juliet már régen egy háremben elégítene ki egy öreg sejket.
- Azért tettem, mert szeretem Julietet - feleltem őszintén.
- Tudom, és őszintén elmondom, hogy félreismertem magát. Tévedtem magával kapcsolatban, Róbert. Talán nem is hiszi, de büszke vagyok. Julietnek tényleg szüksége van magára, és ez a parti is fergeteges ötlet volt! Gratulálok! - mondta vidáman. Curtis tényleg megváltozott. Másképp tekintett rám, mint azelőtt.
- Köszönöm. Jólesnek szavai, Curtis - mosolyodtam el.
- Na, nekem mennem kell. Vár a táncparkett. Táncolok egy-két csinos lánnyal. Nagyon szépek a lányosztálytársai, Róbert. Szúrnám őket! - kacagott jókedvűen.
- Sok sikert, Curtis - vigyorogtam.
- Ja, és mondanék még valamit - fordult vissza. - Mivel segített megmenteni Julietet, ezért megpróbálok intézkedni Axel Osborne-nal kapcsolatban. Nem ígérek semmit, de megpróbálom meggyőzni az IAA és FIB amerikai vezetőit és az USA miniszterelnökét, Joe Lawtont, hogy engedjék szabadon Axelt. Írni fogok egy kérvényt. Remélem, így már jóban leszünk.
- Köszönöm, Curtis! Ez tényleg rendes Öntől. Na, de menjen. Várják magát a lányok, vén róka! - nevettem fel.
- Ez az! Buli van! 69, 69, 69! - vihorászott Curtis bepörögve.

Nem sokkal ezután Julietet bevezettem a terembe, eltakarva szemeit egy kendővel. Ő egy kék koktélruhát és egy szép kristályos nyakláncot viselt, én pedig egy fekete öltönyt, egy fehér inget és egy fekete öltönynadrágot. Amint levettem róla a kendőt, a részt vevők felköszöntötték őt, és egy hatalmas epres tortát hoztak ki neki. Juliet annyira boldog volt, hogy lesmárolt. Csókolóztunk, midőn az emberek tapsoltak és fotókat csináltak rólunk. A csókja izgató és szenvedélyes volt. Állt a farkam egész idő alatt...

- És ez volt az én kalandos életem Juliettel... Egy héttel a buli után visszaköltözött Amerikába az IAA-vel együtt, utána a szüleim és a bátyám is hazajöttek, így kénytelen voltam megcsinálni az ötvenórás közösségi szexszolgálatot, ahogyan a kémiatanárom mondta mindig - fejeztem be mondandómat lehúzva a whiskyt.
- Hmmm... érdekes, mit ne mondjak...
- És most mi lesz, Károly? Most már mindenről tud. Segít nekem, hogy helyes döntéseket hozzak?
- Én segíteni nem tudok, csak tanácsokat adhatok, de talán most minden megváltozik az életedben - bölcselkedett, miközben valamiféle fehér krémet fogdosott egy tányéron.
- Igen? És mitől is?
- Holnapra majd meglátod.
- Jól van - vállat vontam kortyolva még egyet az italba. Eközben Károly motyogni kezdett indiánul. Fogalmam sem volt, hogy miről hablatyolt. - Maga most mit csinál?
- Tessék, kész is van - kente be hegeimet a krémmel. Ezeket a hegeket még Ifjabbik Jon Gravelli okozta nekem egy üvegszilánkkal. Alaposan és aprólékosan kente be a sebhelyeket az arcomon.
- Ez meg micsoda? Mit kent rám? - undorodtam el.
- Nyugi, ez csak nyugtatja az idegeket. Gondoltam, hátha segít.
- Jól van. Szerintem ez baromság, de azért fent hagyom. - A mondat végére hirtelen fáradt és gyenge lettem. Nem tudom, hogy mi volt ez. Olyan volt, mintha elment volna az erőm.
- Én most megyek, Róbert. Kösz, hogy elmondtad ezeket. Hidd el, minden rendbe fog majd jönni, idővel. - Felállt, és távozott. Én is így tettem nehézkesen, míg Patti meg nem állított.
- Robi, jól vagy? Kissé fáradtnak tűnsz. Ha gondolod, alhatsz a kocsmámban. Van egy vendégszobánk - ajánlotta fel aggódva.
- Köszönöm, de nem kell, Patti néni. Hazamegyek taxival, de azért kösz. További szép estét, szia!

Befejezésképpen hívtam egy taxit a telefonommal. Beszálltam, s alig bírtam ki, hogy ne aludjak el. Tíz perccel később hazaértem. Átnyújtottam a lóvét a sofőrnek, és már rohantam is be a lakásomba. Villámgyorsan mostam kezet, majd befeküdtem az ágyba, és már aludtam is. Szegény Nikóék szóhoz sem jutottak, csupán azt látták, hogy sietek a szobámba. Az idő megy tovább, semmi sem változik...
A hozzászólást 2 alkalommal szerkesztették, utoljára NikitaDragovich 2015. 07. 24. 07:37-kor.
„Az élet bonyolult. Embereket öltem. Embereket csempésztem. Embereket adtam el. Talán itt a dolgok másképp alakulnak majd.” -Niko Bellic

Avatar
NikitaDragovich
Őrszem
Hozzászólások: 2289
Csatlakozott: 2011. 12. 07. 20:10
Tartózkodási hely: Wintershore, Adrwington
Kapcsolat:

Re: Az ifjú Róbert Bock kalandjai I, II & III

Hozzászólás Szerző: NikitaDragovich » 2015. 02. 21. 19:40

Sziasztok!
Bocs a négy kommentért. Remélem, tetszett az utolsó három visszaemlékezési fejezet. Érdekes, hogy a 40. fejezettel elértük az IRBK I közepét! Igen, 1 és fél év után végre elértük! Kb. még 40 fejezet lesz. Június elejére megpróbálom befejezni az IRBK-t, jövőre pedig elkezdek egy másik regényt, az ikrek csókját, mely 2011 és 2012 között fog játszódni. Végül 2017 és 2018 között elutazunk Afganisztánba, hogy megtudjuk, hogy Róbert és csapata hogyan próbálja túlélni az iszlám fekete haragját!

Mindemellett láthatjátok, hogy átírtam egy kicsit a fejezetek sorszámát. Hülyeségnek tartottam ezeket a DLC-ket! Nincs helyük DLC-knek egy regényben, ezért simán átírtam őket fejezetekre, a kiegészítő fejezetek pedig az IRBK I befejezése után jönnek majd, melyek megfelelnek a GTA V-ben megismert Strangers and Freaksnek.

Végül leírok SPOILERESEN egy kis általános ismertetőt az Ikrek csókjáról. Igazából nem annyira spoileres, de azért a biztonság kedvéért saját felelősségre olvassátok el!

Ikrek csókja - Ismertető

SPOILER!

Az ikrek csókját az IRBK I után akarom megírni, azaz jövőre. Úgy tervezem, hogy E/3-ban fogom írni, és öt főszerelője lesz. Az első főszereplő Jason Adams, aki 20 éves és Trevor Philipsnek dolgozik Blaine Countyban, a második Hugh Adams, aki a harmincas évei végén és a negyvenes évei elején van. Ő Jason, Evan és Amber apja. Hugh az FIB-nek (FBI-nak lesz, mert a Rockstar beperelne) dolgozik. Harmadik szereplő Amber Adams. Jason és Evan húga, emellett Hugh lánya. Amber tizenhét-tizennyolc éves és gimnáziumba jár, Chicagóban. Ő egy igazi rosszlány! Hosszú, fekete haja van és a rosszfiúkat szereti, tehát ő olyan mai lány. :D Azonban az egyik Taylor-fivér, Adam Taylor szerelmes lesz belé, akinek van egy ikertesója, Scott Taylor - ők az IRBK I-ben is szerepelnek Amberrel együtt -, habár Amber nem fog érdeklődni iránta, persze Adam mindent elkövet, hogy megszerezze magának, de egy darabig nem fog sikerülni, mert Amber egy rosszfiúba, Nick Robinsonba szerelmes, aki egy gazember és egy izmos köcsög. Végül Adamnak sikerül összejönnie Amberrel, és szerelmesek lesznek :D. Nagyon szép szerelmük lesz! <3
Továbbá a negyedik főszereplő Evan, aki Jason és Amber tesója, emellett Hugh második fia. Evan egy meleg, 18-19 éves fiú, aki Gay Tonynak dolgozik. Evan titkolni akarja, hogy meleg, de a történet során ki fog derülni az igazság, mégis Gay Tony legjobb barátja és testőre lesz.
Végezetül az ötödik főszereplő Axel Osborne (Dane DeHaan színész paródiája) lesz, aki egy húszéves fiú. 1991-ben született, és egyidős Jasonnal. Axel Jason legjobb barátja volt az általánosban, de az apja, Mr. Osborne elküldte őt tanulni Európába. Axel mindenből ötösöket szerzett, és 7 nyelven is beszélt, sőt bejárta egész Európát, mert Európa legjobb iskoláiban tanult, mégis eléggé depressziós és érzékeny fiú, akárcsak én. Axel nagyon hasonlít rám! Axelnek nem voltak barátai Európában, és emiatt gyakran maszturbált és cigizett is. Úgy érezte, hogy rossz volt a gyerekkora és elege is lett a tanulásból, mert ő eredetileg modell és filmsztár akart volna lenni. 2011 augusztusában azonban Mr. Osborne haldoklik, így Axel kénytelen lesz visszatérni Chicagóba. Később az apja meghal, és a végakaratában Axelnek adja az összes vagyonát és Chicago irányítását, tehát Axel lesz Chicago alpolgármestere, mindazonáltal ez nem lesz a nagybácsi, Pegasus ínyére, aki ekkor Chicago polgármestere. Pegasusnak elege lesz az unokaöccséből, mert Axel egy tékozló fiú. Folyton videojátékokra és drága autókra költi a pénzét, sőt az asszisztensével, Felícia Jonessal akar összejönni. Axel szerelmes lesz Felíciába. Felícia 1987-ben született, tehát négy évvel idősebb Axelnél, ennek ellenére Axel járni akar vele. Nyilván a lány tudja, hogy Axel szereti őt, de nem mer belemenni a kapcsolatba, mert Axel a főnöke. Ettől eltekintve Axel és Felícia a történet folyamán összejönnek. Csókolóznak egy vacsora során és le is fekszenek egymással. :D Nekik lesz a legszebb szerelmük! A regényeimben ez lesz a legszebb szerelmi szál, amit valaha is írni fogok! Axel és Felícia szerelme überálni fogja Amber + Adam szerelmét, és Róbert szerelmi életét is. :D Annyira erős lesz a szerelmi kötelék Axel és Felícia között. Egyszerűen annyira romantikus lesz! :D Már alig várom, hogy eljussak idáig! :)


Ennyi! Sziasztok! :)
„Az élet bonyolult. Embereket öltem. Embereket csempésztem. Embereket adtam el. Talán itt a dolgok másképp alakulnak majd.” -Niko Bellic

Avatar
NikitaDragovich
Őrszem
Hozzászólások: 2289
Csatlakozott: 2011. 12. 07. 20:10
Tartózkodási hely: Wintershore, Adrwington
Kapcsolat:

Re: Az ifjú Róbert Bock kalandjai I, II & III

Hozzászólás Szerző: NikitaDragovich » 2015. 03. 22. 13:12

41. Fejezet: Két lélek
Másnap reggel kipihenve ébredtem fel. Vidámnak és boldognak éreztem magam a tegnapi események ellenére is. Sajnáltam Noélt. Rendes és hűséges fiú volt, viszont Gyuri megérdemelte, hogy kivágták a szemét. Csókolózott Lizával és tönkretette virágzó kamaszkoromat. Tudtam, hogy egyszer el fog jönni az a nap, mikor megölöm őt. Kívántam a halálát, ezért is terveztem, hogy tönkre fogom tenni az életét!

Ettől eltekintve felkeltem az ágyból, majd a fürdőbe mentem. Közben figyelmes lettem rá, hogy Niko, Jacob és Roman nem voltak a konyhában. Gondoltam, hogy még alszanak, így vállat vontam, és beléptem a fürdőbe. Csupán csak egy fehér boxert viseltem. Eléggé nagy volt az erekcióm. A férfiaknak reggelenként mindig merevedésük van. Nyugodt szívvel ültem le vécézni. A sok húgy és salakanyag távozott testemből. Szerettem a WC-n ülni. Ekkor mindig is tudtam gondolkodni a teendőimről. Eközben elvégeztem dolgomat. Lehúztam a WC-t és már mostam is meg arcomat és kezeimet. Ekkortájt belenéztem a tükörbe, s majd' elájultam a látványtól. Az arcomról eltűntek Ifjabbik Jon Gravelli által okozott hegek. Mindhárom karcolás eltűnt. Nyoma sem volt! Tátott szájjal néztem magam, csakhogy időközben megjelent egy szellem a hátam mögött. Ugyanúgy nézett ki, mint én, csak sokkal kékebb és halványabb volt, illetve fekete szárnyai is voltak. Hátrafordultam ijedten és paranoiásan.

- Én vagyok te, te vagy én – felelte.
- Egy démon, egy démon! – kiáltottam fel, előrántva egy pisztolyt a földön heverő kukából. Remegve megszorítottam a lőfegyvert, meghúzva a ravaszt. Eltaláltam a kísértet jobb vállát, erre kivérzett az én vállam is. Felkiáltottam a fájdalomtól.
- Ha megsebzel, te is fogod érezni a fájdalmat. Mi egyek vagyunk.
- Mi a f*sz vagy te?! – sipákoltam. – Ez csak egy álom! Ez egy kibaszott álom!
- Ez nem álom, hanem a valóság! – ábrándított ki, mire csipkedni kezdtem magam, de nem történt semmi.
- Bassza meg! Ez nem lehet...
- Össze vagyunk kapcsolva egymással… Én vagyok a benned lévő szörny… Egy entitás vagyok...
- Nem, ez baromság! – kételkedtem félve. Teljesen beparáztam.
- Engedd meg, hogy megmutassam. – S azzal a vállamra tette kezeit, melynek köszönhetően a lőtt seb begyógyult. Zöld színnel forrt be a sérülés. Kellemes érzés volt. Elmúlt a fájdalom.
- Ki vagy te? – kérdeztem lágyabb hangon. Megnyugodtam, mikor begyógyította a karcolást.
- Az én nevem Connor, és egy entitás vagyok...
- De ez hogy lehet? Hogyhogy eljöttél hozzám? – értetlenkedtem tudatlanul.
- Össze vagyunk kapcsolva egymással. Követlek téged az idők végezetéig. Nem kerülhetek messze tőled, különben fájdalmaid lesznek és gyengébbé fogsz válni – magyarázta, mire majd' sokkot kaptam.
- Ez baromság! Hazudsz! – kiáltottam fel hangosan.
- Nem hazudok! Én vagyok a gonosz éned! Mi testvérek vagyunk! Mindketten egy testbe voltunk zárva, de most kiszabadultunk. Te vagy a jó, én pedig a gonosz.
- Felejtsd el, te f*sz! Mi nem vagyunk testvérek!
- De, mi azok vagyunk! Minden emberi lénynek két énje van: egyik az eredeti, a másik pedig a szörny; a gonosz!
- Aha, persze. És mi a faszért követsz engem? Miért vagy velem?!
- Tegnap éjjel megidéztek engem, és kiszabadultam a testedből, mikor elaludtál. A teremtőm azt mondta nekem, hogy védelmezzelek. Nem tudsz meghalni soha, mert én segítek neked! – tartott egy kis szünetet. – Ha megtámadnak téged, köteles vagyok segíteni neked. Embereket fojthatok halálra és más lények testébe szállhatok bele, illetve gyógyítani tudom a sebeket, sőt emlékeket adhatok neked egyes tárgyak megérintésekor. Szükséged van rám, Róbert! – demonstrálta hűségesen, de én erre jobban elkeseredtem.
- Károly... az a rohadék volt... Ő tette ezt – sírtam el magam. – Nem elég, hogy találkoznom kell Juliettel és el kell mondanom neki az igazat, még Károly is rátesz egy lapáttal a depressziómra. Dögöljön meg az az öreg f*sz... – zokogtam teljes erőmből.
- Fontos tudnivaló még, hogy... – mondta tovább mondókáját, de én közbeszóltam.
- Nem érdekel! Nem is foglalkozol az érzelmeimmel, elvégre te az én "testvérem" vagy! – vádoltam meg.
- Én foglalkozom veled a legtöbbet! Segítek neked mindenben! – védte álláspontját.
- Menj a picsába! – dühítettem fel. – Elmondom neked a menetrendet: elmegyek ahhoz az öreg faszhoz, aztán leveszi rólam ezt a k**va átkot, te pedig visszamész a kibaszott világodba, oké?!
- Nem lehet levenni az átkot!
- Majd meglátjuk... – A mondat végére a ruhásszekrényem felé vettem az irányt, Connor pusztán követett engem.

Ezt követően felöltöttem egy kék farmert, egy fekete bakancsot és egy fehér pólót, melyre ráhúztam egy fekete bőrkabátot. Szerintem egész jó pasi voltam, annak ellenére, hogy nem voltam kigyúrva. Nem voltam annyira csúnya, de legalább Lizának, Julietnek és Felíciának tetszettem.

Ezt megmagyarázva éppen hagytam el volna lakásomat, mikor is észrevettem egy papírcédulát a konyhaasztalon. Niko írta. Meglepődve olvastam el.

- "Szia, Robi! Mire ezt a levelet olvasod, addigra én egy Liberty Citybe tartó repülőn leszek Romannal és Jacobban együtt. Sajnálom, hogy cserbenhagytunk téged, mikor szükséged volt ránk. Mégis azt kérem tőled, hogy értsd meg, hogy nem szeretném veszélyeztetni Roman, Jacob és a saját életemet sem! Én abbahagytam a bűnözést, és nincs kedvem visszacsöppenni újból. Remélem, megérted... Te egy remek srác vagy. Hálás vagyok, hogy megmentetted Romant a maffiától, és segítettél törleszteni a tartozásait. Sohasem foglak elfelejteni. Megkedveltelek az utóbbi időben. Emellett részvétem Noél miatt. Fel a fejjel! Szia! :) – Niko"

"Ui: Ha beszélni szeretnél velem, csak hívj fel nyugodtan, mert már megadtam neked a számomat."

- Bassza meg! – mérgelődtem elámulva. – Ezt nem gondoltam volna...
- Ők nem voltak a barátaid... – szólt közbe Connor a hátam mögött.
- De, azok voltak! Te nem vagy a barátom! – fordultam hasonmásom felé, és kiabálni kezdtem vele. – Kopjál le rólam, szörnyeteg!
- Nem, az nem lehet. Segítenem kell neked. Ez a kötelességem.
- Felmentelek a kötelességed alól. Menj, légy szabad; élvezd az életet! – kérleltem könyörögve.
- Én sohasem lehetek szabad. Mikor eljön az ideje, eggyé fogunk válni újból, és akkor erősebb leszel. A lelkünk egyesülni fog!
- Ekkora baromságot! De tudod, mit? Most szépen beszélek az öregemberrel, és meglátjuk, hogy mi lesz, oké? És ha lehet, most hagyj békén egy kicsit. Elgyalogolok a Phoenix térre. Szeretnék egy picit gondolkodni, mert fel kell dolgoznom a történteket. Úgyhogy, ha lehet, akkor ne szólj hozzám, miközben követsz, rendben?
- Rendben.
- Apropó. Téged látnak az emberek az utcán? – Az ajtó felé vettem az irányt, de kénytelen voltam visszafordulni.
- Nem. A teremtőmön és rajtad kívül senki más sem láthat. Halandó nem láthat egy entitást!
- Jól van. Jó tudni. – Felvettem a fogasról egy barna usánka sapkát és egy fekete kesztyűt, mi több elhagytam otthonomat Connorral együtt.

Nem sokkal ezután lassacskán sétálni kezdtem a csúszós járdák miatt. Nagyon hideg volt, de legalább a füleim nem fáztak a prémes és bundás usánkám miatt. Imádtam ezt a sapkát! Még anyám vette nekem, mikor hetedikes voltam általánosban, és azóta még mindig hordtam, mert hát védett a hidegtől. Télen mindenképpen melegen kell felöltözni. Szerettem a telet a nagy hideg ellenére is. A decemberi télnél nincs is jobb, mikor még karácsony van, de ekkor még csak november közepe volt! Október végén, Hiller halálakor olyan volt, mintha Adrwington legbecsületesebb rendőre elment volna, és ezzel beköszöntött egy hideg tél októberben. Sohasem volt még ilyen tél Adrwingtonban. Teljesen olyan érzést keltett bennem, hogy ez a korai tél Hiller halála miatt történt. A magas korkülönbség ellenére Hillert tartottam a legjobb barátomnak, de ő meghalt, és még jobban Axel iránt tápláltam erős érzelmeket.

Ezt letisztázva belefutottam egy hotdogosba. Annyira megkívántam a hotdogot, mert még aznap nem is tudtam reggelizni. Ezért gyorsan vettem egyet. Mikor beleharaptam egy nagyot az ínycsiklandozó virslibe, Connor egy lökési kombinációval kilökte a kezemből. A pompás étel beleesett a hóba.

- Mondd, te ennyire b*zi vagy?! – idegeskedtem morcosan. Szívem szerint szétvertem volna ezt a hülye Connort. – Baszódj meg! - Mérgemben vettem magamnak még kettőt, hogy nehogy kilökje megint a kezemből ez a hülyegyerek.

Útközben elértem egy játszóteret. A kisgyerekek vidáman hógolyóztak és hóembereket építettek. Jó volt látni, hogy ők még nagyon fiatalok, és élvezik az életet. Egykor én is ilyen voltam. Nem éreztem a depressziót, csak játszottam a többiekkel. Általában, ha az ember felnő, cinikusabb és indulatosabb lesz. Ez rám nagyon is igaz volt. Tizenkilenc évesen nem élveztem az életet, csak akkor, ha épp szexeltem vagy a haverjaimmal lógtam.

Ez idő tájt a csöppségek megdobáltak hógolyóval. Vidáman visszadobtam nekik a havat, de ez az idióta Connor megint játszotta a hülyét. Azt hitte, hogy a gyerekek megtámadtak engem, ezért a vezetőjüket, egy kékkabátos dagadt fiút elkezdett fojtani az erejével. A fiúcskát piros szín ölelte körbe, és összeesett, majd fuldokolni kezdett. A szemeim hirtelen piros színre váltottak át. Igaza volt Connornak. Az ellenfeleimet piros színnel jelöli, a társakat kékkel, a megszállható lelkeket sárgával és a megsebesülteket zölddel. Ingerülten ráparancsoltam Connorra, de nem hagyta abba. A kisfiúk és kislányok jajgattak és hívták szüleiket. A kövérke már majdnem meghalt. Legnagyobb szerencséjére megérkezett az apja. Egy göndör, fekete hajú, harmincas fickó, aki egy fekete nadrágot, fekete bakancsot és egy szürke kabátot viselt. Ő is hájas volt, akárcsak porontya. Tiszta olyan volt, mint a híres színész, Jonah Hill. Hál' Istennek Connor abbahagyta a fojtogatást.

- Apa...! – nyögte ki köhögve. Alig bírt megszólalni a fojtogatás miatt. – Ez a szatír... megtámadott...! Ez maga az ördög! Ez egy ördög! – bőgte el magát.
- Te, mit csináltál a fiammal?! Normális vagy?! Megtámadsz egy kisfiút?! – mordult rám. Foszlott belőle a méreg.
- Uram, ne haragudjon, nem én voltam! – esdekeltem összezavarodva.
- Azonnal tűnj innen, vagy hívom a zsarukat, te átkozott f*sz! – fenyegetett meg, így elrohantam, jóllehet jóval magasabb és erősebb voltam nála. – Az az, rohanj csak, te Z generációs faszszopó-páva-hipszter! A fajtád tönkreteszi a társadalmunkat!

Futottam, és csak futottam, míg megálltam egy telephelyiségnél lévő farakás mögött. Elegem lett Connorból.

- Mi a f*sz volt ez, Connor?! Mit tettél azzal a kisfiúval?! – méltattam válaszra zabosan. – Hallod, válaszolj! Kurvára nem kellett volna ezt tenned! Miért bántod az ártatlanokat, te seggfej?! Baszódj már meg, hülye f*sz! – itattam az egereket. – Az a Jonah Hill utánzat azt mondta nekem, hogy egy Z generációs faszszopó-páva-hipszter vagyok! De az egy dolog, hogy 1997-ben születtem, attól még nem vagyok páva és hipszter. Én normális vagyok, Connor! – vártam egy kicsit. – Persze, ne is válaszolj... Miért is, ugye? Tök felesleges, nemde? Az őrangyalom vagy, erre nem vagy képes válaszolni... Köszönöm, Connor... Menj a picsába!

Ez idő alatt hívtam egy taxit a telefonomról, mert még nagyon messze voltam Károly lelőhelyétől. Gyengéden beültem a hátsó ülésre, és vártam a végállomást. Közben a mobilomról néztem a Lifeinvadert, csakhogy Matteo Messina Denaro felhívott. Izgatottan felvettem a készüléket, mialatt Connor figyelt engem kíváncsian.

- Jó reggelt, Mr. Denaro. Hogy van? – köszöntöttem derűsen.
- Maga átkozott hülyegyerek! – kiáltozott.
- Tessék? – képedtem el. Nem értettem, hogy mi van ezzel az emberrel.
- Rohadjon meg! Hát ez magának a bizalom?!
- Miről beszél, Matteo?
- Tudja jól, miről beszélek, Róbert. Csalódtam magában!
- Matteo, nem értek semmit. Mondja már el, hogy mi történt! – követeltem tőle értetlenül.
- Azt mivel magyarázza, hogy megölte az embereimet, és elvitte a tízmillió tnirofot, amit magának szántam?
- Tessék? – csodálkoztam tátott szájjal.
- Igen, maga volt! Áruló!
- Mi az, hogy áruló?! Én vagyok az áruló? Meg akart engem ölni! Arról volt szó, hogy nem fog embereket küldeni oda, erre átvert engem! Rohadék!
- Á, tehát maga volt?
- Nem, nem én voltam, faszszopó! Nem tudom, hogy ki volt az, de hálás vagyok, hogy megtette helyettem. Megmentette az életemet a b*zi maffiától! Rohadjon a pokolba, Denaro! Megbíztam magában, erre átvert engem! Ja, és még maga van felháborodva?! Szarházi pöcs...! – álltam ki igazam mellett megsértődve.
- Bárki is volt a tettes, szerencséje volt, de kurvára! Mindegy, Róbert. Leszámolok magával egy nap.
- Én is Önnel, hurkalé. Az idő megy tovább, semmi sem változik, Matteo. Egyszer minden kutyát utolér a halál! Ciao – súgtam neki gonoszan, majd bontottam a vonalat.
- Uram, minden rendben van? – érdeklődött a volán mögül az öreg sofőr.
- Igen. Kérem, hajtson Ezerhaláltattára. Az olajfinomítónál van egy kicsi házikó. Tegyen majd ki oda.
- Rendben – váltott célállomást, bekapcsolva a rádiót, melyből a Weazel News legfrissebb híreit közölték.
- Legfrissebb híreinket hallhatják – kezdett bele mondandójába egy női riporter -, Amerikának színes bőrű elnöke lett! Joe Lawton nyolcéves elnöksége után Ben Obranmo lett az új miniszterelnök. Mr. Obranmo 1961-ben született a hawaii Honoluluban. Eredeti foglalkozása alapján jogász és politikus. 2017 januárjában a családjával együtt beköltözik a Fehér Házba. Nagy a találgatás akörül, hogy Obranmo vajon amnesztiát ad-e az egykori chicagói milliárdosnak és terroristának, Axel Osborne-nak, vagy nem. Axel Osborne 1991. február 6-án született. Az anyja 1998-ban halt meg egy autóbalesetben, az apja pedig 2011-ben hosszas betegeskedés után. Mr. Osborne megörökölte apja vagyonát és Chicago alpolgármesteri címét, melynek a nagybácsikája, Pegasus nem igazán örült. Pegasus és Axel viszonya annyira elmérgesedett, hogy a fiatal fiú halálra fojtotta őt, majd megpróbálta leigázni az IAA-t és az FIB-t. Axelt mégis sikerült elfogni, és egyhónapos börtönbüntetés után Lawton száműzte őt Afganisztánba, Nick Robinsont pedig vasúti sintérnek küldte el. Vajon Obranmo megkegyelmez a terroristának, és hazatérhet szülőföldjére? Még mindig nagy a találgatás.
- Rohadt média! Axel nem is terrorista – gondoltam magamban pipásan.
- Újabb kivégzések a Közel-Keleten és Afrikában! – hívta fel a figyelmet egy idősödő férfi hangja a rádióból. – Az Iszlám Állam nevezetű terrorszervezet Afrika és a Közel-Kelet területén újabb kivégzéseket hajtottak végre. Az Iszlám Állam tagjai szunnita vallásúak, akik gyilkolják az iszlámból fakadó két kisebb vallási irányzatot, a síitákat és a háridzsitákat. A tegnapi nap folyamán a terroristák kisebb-nagyobb falvakat és városokat foglaltak el, és több mint hatvankilenc lefejezést hajtottak végre. A lefejezett személyek között voltak vegyesen zsidók, keresztények és muszlimok is. Abu Ahmed bin an-Omar, szaúd-arábiai sejk, megveti eme cselekményt, és azon küzd a fiaival, Abu Fahad bin an-Omarral, Abu Marwan bin an-Omarral és Abu Musztafa bin an-Omarral együtt, hogy legyőzzék a terroristákat. Sokak szerint az Iszlám Állam miatt fog kitörni a harmadik világháború.
- Rohadt iszlamisták... Utálom az iszlámot! Szívem szerint betiltatnám ezt a hülye vallást! Az iszlamisták olyanok, mint a nácik! – futott át agyamon a gondolat.
- Mészárlás Ezerhaláltattán! Tegnap éjjel egy elhagyatott kunyhóban brutálisan megöltek három férfit! Szemtanúk szerint egy öreg férfi volt az elkövető. Felgyújtotta a kunyhót, a holttestek pedig szétégtek. A rendőrség elkezdte keresni az idős férfit – mondta teátrálisan egy fiatal női hang. – Ez volt a Weazel News!
- A k**va életbe! Károly! Károly tette! – ordítottam fülsértő hangerővel.
- Uram, jól van? – tudakolt a pasas zavartan.
- Igen, remekül! Na, taposson a gázra! Azonnal Ezerhaláltattára kell érnem!

Harminc perc elteltével elértük Ezerhaláltattát. Már az autóból éreztem a kőolaj szagát. Ezerhaláltatta a nevét arról kapta, hogy itt ezerhatvankilenc öreg tata halt meg a középkor folyamán. És ha ez még nem lett volna elég, akkor volt egy olajfinomító, mely az Anudi Olajfinomító nevet viselte. Az egész településen lehetett érezni a kőolaj szagát.

Ezután átnyújtottam az ipsének a fizetséget, majd Connorral egyetemben megtaláltuk a felgyújtott viskót. Hóval átszelt fadarabok és törmelékek maradtak belőle. A rendőrök már nem helyszíneltek, ezért üres volt a terület. Óvatosan odaballagtam, leguggolva a törmelékek elé. A fadarabok a tűztől megfeketedtek, de engem leginkább a pénz érdekelt. A tízmillió tnirof, amit Denaro ígért nekem.

- Róbert, fogd meg az egyik fát. Mutatok neked valamit – utasított Connor, közelebb lépve hozzám.
- Mit?
- Fogd csak meg – bizonygatta, midőn a fadarabok fehér színnel kezdtek izzani.
- Mit veszíthetek vele? – vállat vontam, megérintve a maradványokat.

Ez alatt az idő alatt Connor a képességét használva egy emléket juttatott az agyamba. A szemeim rögvest kifehéredtek, és a tudatalattimban lejátszódott a tegnapi cselekmény.

- Mikor jön már az a hülyegyerek a pénzért? – türelmetlenkedett egy meghízott maffiózó a ház belsejében.
- Meg kell ölnünk a Don parancsára! Megérdemli ez a kis szaros a halált – mormolta egy másik.
- Remélem, a pénzösszeget megtarthatjuk magunknak – motyogta egy csibészes kinézetű srác, viszont Károly belépett az ajtón, pisztollyal a kezében.
- Dobják el a táskát! – parancsolt rájuk Károly, fegyvert szegezve a bűnözőkre.
- Mit akarsz tőlünk, vénember? – gúnyolódott a dagi.
- A halálotokat. – Károly villámgyorsan meghúzta a ravaszt.

Fejbe lőtte a kövérkét, a másik kettőt pedig leszúrta egy késsel. Nagyszerűen tudott verekedni és harcolni kora ellenére. Miután elvégezte a gyilkosságot, körbelocsolta a menedéket egy vörös marmonkannával, majd távozott a táskával karöltve. Pár perc leforgása alatt a rejtekhely lángokban állott.

- Azt a rohadt! Tényleg Károly volt a gyilkos. Connor, Károly elvitte magával a pénzt! Azonnal meg kell őt találnunk! – rukkoltam elő az ötlettel.
- Induljunk – értett egyet.

Az eseményt követően elsétáltam egy buszmegállóhoz. A busz megérkezett pár perc után. Felszálltam rá, és helyet is foglaltam, midőn újból nézegettem a Lifeinvadert a telómról. Az ikrek posztoltak valamit a profilomra. Arról írtak, hogy élvezték a születésnapi partimat, és nagyon sajnálják, hogy mérges voltam rájuk, mert fellöktem őket Noél halála után. Adtam nekik egy likeot, és visszaírtam, hogy nincsen semmi baj, csak egy kicsit ideges voltam Noél és Gyuri miatt. Erre pár másodperc után viszonozták a likeot, és mindketten rám írtak a chaten. Csoportosan beszélgettünk mindhárman. Nyitottunk hármunknak egy csoportos beszélgetést, és ott dumáltunk. Elmeséltem nekik, hogy épp Károly Tóthot akarom megtalálni, mert nála van Denaro pénze. Természetesen nem említettem nekik Connort. Úgysem hitték volna el. Mindössze annyit mondtam nekik, hogy Niko, Roman és Jacob visszamentek Libertybe, így írták nekem, hogy lehet, hogy beköltöznek hozzám, de csak akkor, ha Amber megengedi nekik. Sajnálatos módon, amíg az ikrekkel chateltem, addig Connor beijesztette a buszon a népeket. Kilökte a kávéjukat és a kajájukat a kezükből, illetve elvette tőlük az újságjukat. Vicces volt azért, hogy mennyien meg voltak ijedve őrzőmtől.

Egyórás utazás után visszatértem Wintershore-ba. Szerencsére a buszmegálló a Phoenix térnél volt, így egyből odaértem. Leszálltam, majd elinaltam Károlyhoz, de nem volt a törzshelyénél. Különös. Károly gyakran kijárt ide, de most mégsem volt itt. Ideges lettem és őrjöngeni kezdtem. Attól tartottam, hogy Károly nem fog segíteni nekem, és Connor örökké a nyakamon fog lógni. Úgy gondoltam, hogy várok egy kicsit, addig is járkálok ebben a csodálatos parkban. Nagyon szép volt télen a Phoenix tér. Mindent elborított a hó. Szerettem én, mert megnyugvást hozott. Pozitív érzéseket adott az embernek, Károly pedig csakis ezért járt ide. Ő is szerette.

- Szia, Róbert – üdvözölt Károly, kezében a fekete macskájával, Viktorkával.
- KÁROLY! MAGA ÖREG f*sz! – kurjongattam depressziósan. Sohasem kiabáltam még ennyire az életem folyamán, mint akkor.
- Neked is szia. – Leült egy padra, miközben simogatta a macskát.
- Rohadék! Minek tette ezt velem, Károly?! Minek?! – áhítoztam indulatosan. Alig bírtam ki, hogy ne sírjak.
- Mire gondolsz? – Károly tiszta nyugodt volt. Semmilyen érzést nem tudtam leolvasni az őszülő bajsza mögül.
- Tudja jól, hogy mire gondolok! Minek küldött rám egy szellemet?!
- Ő egy entitás, és Connornak hívják – állt meg egy kicsit. – Szia, Connor!
- Teremtőm – térdelt le előtte Connor meghajolva.
- Én ezt érted tettem, Robi. Gyere, ülj le mellém, és mindent elmesélek neked.
- Hagyjon engem békén, gazember! Rám küldött egy entitást, és elvitte magával a pénzt a maffiától! Kérem ide a táskával együtt!
- Mire kéne neked a pénz? Vér tapad a kezemhez miattad. Miattad öltem meg őket! – ismerte be.
- A tőzsdéhez mindenképpen jó lenne. A rablások után a pénzt a tőzsdére szoktam belefektetni.
- Hát ezt a pénzt ugyan nem fogod...
- Ó, igen? És miért is nem?
- Ma reggel felajánlottam egy alapítványnak...
- Ó, hogy maga milyen nagylelkű... – Hangomban a fájdalom mély szarkazmussal keveredett.
- Tudom - vágta rá megindultan. Nem érzékelte a hangomban lévő gúnyt.
- Szóval, akkor a pénznek annyi, és most mi lesz? Leveszi rólam az átkot?
- Attól tartok, azt nem lehet levenni.
- Mi van?! – hökkentem meg flegmán. Igaza volt Connornak.
- Csakis egy módja van, hogy Connorral lévő kapcsolatod megszakadjon. El kell jutnod Afganisztánba az Obszervatóriumhoz.
- Maga normális? Megölnek engem a tálibok és az Iszlám Állam tagjai! Maga teljesen hibbant?! Épp ma mondták a rádióban, hogy hatvankilenc embert végeztek ki az iszlamisták!
- Ne aggódj, te sohasem fogsz meghalni, legalábbis addig, amíg Connorral vagy. Ő segít neked, ha bajban vagy, DE vigyázz! Ha túl sokszor használod Connort, egy időre el fog fáradni, és veled együtt gyenge lesz. Ajánlom, hogy csakis fontos helyzetekben használd őt. Ne pocsékold az ő és a saját energiádat, mert hosszú idő, mire újra erőtök lesz.
- Maga tiszta bolond!
- Róbert, érted tettem. Segítettem neked.
- Ezzel segített nekem?! – háborodtam fel. – Elvette tőlem a reményemet! Azt hittem, maga tényleg segít az embereken, de tévedtem... Kurvára átbaszta az agyamat!
- Majd meglátod, hogy egyszer megköszönöd, hogy megidéztem neked Connort.
- Nem, olyan sohasem lesz...
- Majd Afganisztánban másképp fogsz erről vélekedni... Kénytelen vagy kimenni oda, ha azt akarod, hogy az átok megszűnjön.
- Amúgy is kimentem volna Afganisztánba Axel Osborne miatt... – ültem le Károly mellé a padra.
- Tudom, hogy mit érzel. Tudom, hogy neked ez nagyon nehéz, de kérlek, értsd meg, én segítek neked, mert szeretlek! – öntött belém erőt.
- Maga mondta nekem tegnap, hogy nem segíthet nekem, csak tanácsokat adhat. Tehát megcáfolta önmagát.
- Igen, lehet. De annyi a lényeg, hogy szükséged van Connorra! Ő veled lesz mindig! Ő a te őrangyalod; egy valkűr. Connor az entitások osztályában a valkűrökhöz tartozik, ezért vannak szárnyai. Minden entitás más-más osztályhoz tartozik.
- Connoron kívül vannak még más entitások a Földön? – tájékozódtam, hogy azért haladjunk is a témával.
- Jelenleg nincsen, de egy átjáróval áthozhatóak a mi világunkba! Az IAA kísérletezni próbál, hogy nyissanak egy átjárót! Meg kell őket állítanod, mert fogalmuk sincs, hogy mi történik akkor, ha a mi világunkba entitások kerülnek. Minden embernek megvan a maga entitása, akiket meg lehet idézni indián nyelven. Tegnap azzal a fehér krémmel és az indián mondókával idéztem meg Connort.
- Igen, tudom. Rájöttem. El is tűntek a hegeim.
- Amúgy mi a helyzet veled? Connoron kívül történt veled valami? – váltott témát érdeklődő tekintettel.
- Igen. Niko, Jacob és Roman elhagyták Wintershore-t. Visszamentek Liberty Citybe, mert Niko nem akart újra bűnöző lenni. Jobb ez így. Igaza van Nikónak: a bűnözésből nem lehet kilépni.
- Tényleg nem – bólogatott, simogatva a cicát.
- Félek még mindig Juliet miatt... Óvszert kellett volna használnom, és akkor Liza nem lenne terhes... Ezt elbasztam... – szomorodtam el bánatosan.
- Minden rendben lesz – tette bal kezét vállamra.
- Szerintem nem. Mérges lesz rám, és dobni fog. Pedig én szeretem őt, csak egy év után kellett egy másik nő. Felíciával nem sikerült, mert tíz év van köztünk és még mindig Axelt szereti, de Lizával mégis sikerült, mert egy k**va. Gyurinak bekapta a nyálkás száját és nyelvét, és hazudott nekem – undorodtam el, levéve az usánkát fejemről.
- Szereted még Lizát?
- Őszintén szólva: nem tudom. Közömbös nekem. Nem érzek iránta semmit. Ha nem lenne terhes, már régen dobtam volna, és akkor Gyuri annyit baszhatna vele, amennyit csak akarna. De meglásd, Gyuri meg fog emiatt fizetni! Megkefélem Flórát, hogy szenvedjen ez a kis szar páva.
- Nem lenne szerintem jó ötlet.
- De, az lenne! Tönkretette az életemet, és bántotta Julietet, megérdemli... Megbaszom Flórát. Visszamegyek Tolkavba, és lefekszem vele – nyilvánítottam ki véleményemet bosszúsan. Égett bennem a bosszú.
- Mi van amúgy az ikrekkel és Axellel?
- Az ikrekkel beszéltem Lifeinvaderen. Kibékültem velük. Nem haragszanak már, viszont Axel lehet, hogy amnesztiát kap. Ben Obranmo lett az új amerikai elnök, és lehet, hogy megkegyelmez Axelnek.
- Úgysem fog megkegyelmezni neki...
- Miből gondolja ezt, Károly?
- Abból, hogy Axelt az FIB és az IAA terroristának állította be, és rengeteg embert meg is ölt Felícia miatt. Evidens, hogy Obranmo nem akarná veszélyeztetni az amcsikat. Ez is mutatja, hogy neked kell kiszabadítanod őt. El kell utaznod Afganisztánba.
- Elmondom akkor magának a menetrendet: kiirtom a maffiacsaládokat, befejezem a maradék rablást, megtalálom Leandrost, kiszabadítom Johnny Klebitztet a börtönből, megölöm Hakyt Madrazóval együtt, aztán Lizáék visszamennek Amerikába, Julietnek elmondom az igazat, végül pedig otthon rendbe fogom tenni a családi problémáinkat. Ja, és elbúcsúzok a haverjaimtól. Az ikrek visszamennek Amerikába és Raleigh elveszi Tesst feleségül. Utána elmegyek Afganisztánba, hogy visszavigyem Axelt Felíciának, majd megmentem az egész világot az iszlámtól, oksa? – soroltam fel begyakorolva.
- Ez remek elhatározás. Connor segíteni fog neked, meglátod.
- Aha, biztosan. Most is tudna valamilyen tanácsot adni a depressziómra? – tértem a lényegre egyhangúan.
- Még mindig depis vagy?
- Persze, hogy az vagyok, sőt magának hála, még jobban az lettem!
- A napon, amikor bezárul az ajtó, a visszhangok kitöltik a lelked. Nem fogják mondani, merre kell menni, csak bízz a szívedben. Ha meg akarod találni, hogy miért vagy még mindig itt, csak nyiss ki egy másik ajtót – bölcselkedett.
- De én nem vagyok biztos ebben! Ez annyira nehéz... A hangok a fejemben azt mondják, hogy ők tudják a legjobban. Az élen vagyok, de ők mégis lökdösnek, Károly.
- Gondolj erre úgy, hogy az életnek terve van veled, mert a labda a te kezeidben van!
- De én mégis vezetek és harcolok. Belül egy feje tetején álló világban vagyok. Egyre gyorsabban forog, és kezdek már megőrülni! – öntöttem ki neki szívemet. - Mit tegyek most a remény nélkül? Nem tudom, merre menjek. Melyik a jó élet? Liza vagy Juliet? Ki legyen? A saját dolgomat akarom, olyan rossz, hogy üvölteni fogok. Nem tudok választani. Össze vagyok zavarodva. Mit jelent ez az egész?
- A remény mindig veled lesz, Connor személyében! – szorította meg mancsaimat.
- Lerugdosom a falakat, le kell döntenem őket! Csak keresztültörni rajtuk. Meglököm, összeomlik. Harcolni fogok, hogy megtaláljam magam. Én, és senki más! – kezdtem megkönnyebbülni.
- Úgy van! Ez a beszéd! – támogatott elismerően.
- De mégis milyen módon? Nem tudom elmondani. Keresek, keresek. Nem találom az utat, ahová fordulnom kéne. Jobbra vagy balra kéne fordulnom? Olyan mintha semmi sem működne a remény nélkül!
- Igen, az óra rohan. Hallod, ahogy a tömeg hangoskodik; elnyel téged a hang. Ez lenne a remény? Esetleg a halál? Elég lehet-e valaha az akarat? Ki kell dolgoznod, ki kell dolgoznod. Meg tudod csinálni, meg tudod csinálni, Robi! – biztatott.
- És ha elbukok? Megölnek az iszlámok?
- Nem fognak, ne aggódj. A remény mindig veled lesz. – Felállt, és nyújtózkodott.
- Most meg hová megy? Faképnél akar hagyni ilyenkor?!
- El kell mennem. Lejárt az időm. – Megemelte macskáját, és ellépett tőlem.
- Jól van, hagyjon csak egyedül, Károly! Hagyjon csak! – itattam az egereket. Egy pillanat alatt őrültté és idegessé váltam, de ő visszafordult.
- Az emberek rettegnek attól, ami bennük van, pedig csak ott találják meg azt, amire szükségük van. Nem tudsz aludni. Lehet, hogy azért, mert késő éjjel, mikor minden zaj elhal, és ott fekszel az ágyadban teljesen egyedül, úrrá lesz rajtad a félelem, azért mert hirtelen minden annyira üres – veregette meg vállaimat. – Fel a fejjel. Sok sikert Julietnél. Örültem, hogy találkoztunk. Szia!

Végezetül Károly otthagyott egyedül. Elment. Lassacskán már kezdtem abbahagyni a sírást, és megpróbáltam erőt venni magamon. Connor előttem állt, és mosolygott. Vérben forgó szemeimmel ránéztem mérgesen, majd felkeltem és hazamentem gyalog.
„Az élet bonyolult. Embereket öltem. Embereket csempésztem. Embereket adtam el. Talán itt a dolgok másképp alakulnak majd.” -Niko Bellic

Avatar
NikitaDragovich
Őrszem
Hozzászólások: 2289
Csatlakozott: 2011. 12. 07. 20:10
Tartózkodási hely: Wintershore, Adrwington
Kapcsolat:

Re: Az ifjú Róbert Bock kalandjai I, II & III

Hozzászólás Szerző: NikitaDragovich » 2015. 03. 22. 13:33

Üdv!
Remélem, tetszett az új rész. A következő fejezetet még most elkezdem írni, mely arról fog szólni, hogy Róbert és csapata kirabolja a Merryweathert! Igen! Végre-valahára egy év után elérkezik a második rablás! Ezek után folytatódik az ikrek és Róbert kalandjai, aztán lesz egy Róbert + Felícia és egy Róbert + Juliet románc! :D :P :$

Emellett mindenki spoileresen írja a következő részekhez a véleményét, mert könnyen elspoilerezhető azoknak az olvasóknak, akik még nem tartanak itt, habár úgysem nagyon olvassák az IRBK-t egy-két ember kivételével. :( -.-

Ui: Kijavítottam az ötödik, a hatodik és a hetedik fejezetet! Mindenképpen megérné újraolvasni őket, mert Axel is szerepel bennük, és sok utalás lesz majd, amit lehet, hogy nem fogtok megérteni, ha az elejéből a javított fejezeteket nem olvassátok el.
„Az élet bonyolult. Embereket öltem. Embereket csempésztem. Embereket adtam el. Talán itt a dolgok másképp alakulnak majd.” -Niko Bellic

Avatar
Gonzales
Törzstag
Hozzászólások: 2128
Csatlakozott: 2013. 08. 23. 18:22
Tartózkodási hely: Aici dragul meu. România.

Re: Az ifjú Róbert Bock kalandjai I, II & III

Hozzászólás Szerző: Gonzales » 2015. 03. 22. 20:10

Szerintem nagyon király! Igy tovább :D
Remélem abba az 1-2 emberbe beleszámitottál engem is :)
Be brave, follow dreams, say fuck you to everybody and fight for what you believe in.

Avatar
NikitaDragovich
Őrszem
Hozzászólások: 2289
Csatlakozott: 2011. 12. 07. 20:10
Tartózkodási hely: Wintershore, Adrwington
Kapcsolat:

Re: Az ifjú Róbert Bock kalandjai I, II & III

Hozzászólás Szerző: NikitaDragovich » 2015. 03. 22. 23:09

Köszi! :D Aha, beleszámítottalak. Név szerint téged és Arminhót! :D
Na, mára nem tudtam elkezdeni az IRBK-t, de majd holnap matekon megírom az elejét! :P :lol: :cool: Arminho két rablást küldött a Merryweatherhöz, és mindkettőt beleírom. Ugyebár az első rablás már régen megvolt (Wintershore-i bankrablás), és most jön a Merryweather 1. rablása, utána Triád rablás, aztán Merryweather 2. rablása, és végül a legutolsó rablás! (Lehet, hogy a Triád rablás után lesz egy IAA rablás is, és egy kábítószerbárók és drogdílerek elleni rablás is. Majd még kitalálom.)
„Az élet bonyolult. Embereket öltem. Embereket csempésztem. Embereket adtam el. Talán itt a dolgok másképp alakulnak majd.” -Niko Bellic

Avatar
NikitaDragovich
Őrszem
Hozzászólások: 2289
Csatlakozott: 2011. 12. 07. 20:10
Tartózkodási hely: Wintershore, Adrwington
Kapcsolat:

Re: Az ifjú Róbert Bock kalandjai I, II & III

Hozzászólás Szerző: NikitaDragovich » 2015. 03. 30. 19:55

Elérkezett a várva várt Merryweather Heist! Egy éve ezt akartam megírni, csak mindig jött az ihlet, és el kellett halasztanom a Merryweatherös rablást. Jó olvasást! :)

42. Fejezet: A Merryweather kisiklása
A tegnapi esemény után egyből hazamentem, hogy megpróbáljam megemészteni a helyzetet. Ideges és mérges voltam még mindig. A napnak a nagy részét azzal töltöttem, hogy néztem a telefonomról a Trónok harcát és pizzát rendeltem magamnak. Tudtam, hogy a Merryweatherös rablás után veszek magamnak egy profi laptopot, amely majd az ATG 5-öt és a 6-ot is fogja majd vinni.

Ezt megmagyarázva beesteledett. Éjfélig voltam fent, mert nem voltam nagyon álmos Connor jelenléte miatt, de azért mégis elaludtam.

Másnap reggel telefonom csörgése miatt keltem fel. Kivételesen most nem álmodtam semmi hülyeséget. Fáradt voltam, mert későn feküdtem le. Lester keresett. Ásítva felvettem a telefont.

- Mondjad, Lester – mondtam fáradozva.
- Róbert, hol vagy már?! Tizenkét óra van! Gyere a rejtekhelyemre. Ma csináljuk a Merryweatherös rablást! Mindenki rád vár! – mérgelődött türelmetlenül.
- Mi? Basszus... elfelejtettem. Ne haragudj, Lester... Én csak... – kerestem a kifogásokat kínosan.
- Jó, nem lényeges. Legkésőbb délután egyre érj ide.
- Még ma nem is reggeliztem!
- Majd eszel nálam, csak gyere már!
- Jól van, jövök már. Ciao – bontottam a vonalat, felkelve ágyamból.

Nem sokkal ezután felöltöttem magamra egy fekete sportcipőt, egy fekete farmert és a kedvenc kék pólómat, melyre ráhúztam egy fekete bőrdzsekit. Lassacskán elkészültem, ezért megálltam az ajtó előtt, és szóltam pár szót Connorhoz.

- Dolgunk van, Connor. Megyünk gyilkolni Merryweatherös katonákat. Légy jó, és ne csinálj semmi hülyeséget, jó? – Kiléptem az ajtón, és beszálltam a sárga szuperautómba, a Vaccámba, melyet még Lester szállított vissza a házamhoz a Devus parkolóból.

Eközben bekapcsoltam a rádiót. A Wintershore 69 FM-re váltottam. Egyik kedvenc zeneszámom, a Money, Money, Money szólt az Abbától. Nem bírtam ki, hogy ne énekeljek. Imádtam a Mamma Miát! Szóval, úgy döntöttem, hogy felveszem a műszerfalnál lévő barna napszemüvegemet, hogy jobban beleéljem magam.

- Money, Money, Money, must be funny! – énekeltem fülsértő hangerővel. Nagyon szar hangom volt. – Money, Money, Money...
- Ne énekeljél már. k**va szar hangod van! – lamentált Connor.
- Mi közöd van hozzá? Te egy entitás vagy, nincs jogod beleavatkoznod az életembe!
- Jó, de akkor legalább kapcsold le a Mamma Miát!
- Nem! – ordítottam rá. – Ezek az én kedvenc zenéim az Abbától! Hülye vagy?!
- Jól van akkor. – A mondat végére Connor az erejével kikapcsolta a rádiót.
- Hülye f*sz! – Az öklömmel egy orbitális pofont bevágtam Connornak, erre kivérzett az orrom és leesett a szemüvegem. Szerencsére nem lett semmi baja a szemüvegnek.
- Mondtam, hogyha megsebzel, te is fogod érezni a fájdalmat – emlékeztetett figyelmeztetve, mialatt egy zsebkendővel törölgettem a véres orromat.
- Baszódj meg, te hülye seggfej! Gyűlöllek! Hallod? Kurvára gyűlöllek! – S azzal visszakapcsoltam a rádiót és rátapostam a gázra.

Ezután elértem Lester bázisát Acsóban. Leparkoltam az autót egy megállónál. Az oroszok beengedtek. Most nem nagyon mertek velem baszakodni, mert láttak, hogy ideges vagyok. Mindössze csöndesen beinvitáltak a házba. Nagy levegővétel közepette fellépcsőztem az emeletre, ahol Lester és a csapat többi tagja társalogtak. Lester a megszokott öltözetét viselte. Most is a tradicionális kockás ingében díszelgett, sétabottal a kezében. Michael, Franklin és a többi bankrabló fekete öltönyöket viseltek, az ikrek és Gyuri kivételével. György egy kék csőnadrágot, egy piros pávás sportcipőt, egy fehér pólót, egy szürke cipzáros pulcsit és egy fekete szemfedőt viselt. Adam ezen kívül egy barna vászonnadrágot, egy szürke izompólót, egy kék farmerkabátot és egy barna bakancsot hordott, míg Scott egy zöld vászonnadrágot, egy fekete izompólót, egy szintén kék farmerkabátot és egy fekete bakancsot.

- Robi! Hát itt vagy! Gyere ide, óriás! – kacarászott Adam, majd a tesójával együtt a nyakamba ugrottak.
- Hiányoztál, harmadik ikertesónk! – vallotta be Scott érzelmeit, mire mindketten elengedtek.
- Köszönöm, testvéreim. Nagyon hiányoztatok már. Bocs, hogy fellöktelek benneteket múltkor, csak nagyon depis voltam.
- Nincs semmi baj, Robi. Mi hárman ikrek vagyunk, ugye tudod? – bocsátott meg Adam szenvedélyesen.
- Igen, tesóm, tudom – bólogattam. Furcsa, de egy kicsit kellemetlen volt, hogy az ikrek folyton a nyakamba ugrottak, és azt mondták nekem, hogy a harmadik ikertestvérük vagyok. Nem szerettem magam ilyenkor, mert meg kellett játszanom magamat előttük, hogy ne sértődjenek meg, mégis én szerettem az ikerpalántákat.
- Jaj, ezek tiszta buzik! Hánynom kell tőlük – szólt közbe Gyuri elundorodva.
- Fogd be a pofádat, te macskapöcs! – ordítottam rá.
- De ti buzik vagytok! Te egy kibaszott ikerbaszó vagy! Hallod, Robi? Ikerbaszó vagy? – csúfolódott gonoszan.
- Kussoljál, vagy kivágatom a másik szemedet is, te lúzer! Nem is értem, hogy mi a faszt keresel még itt. Takarodj vissza Tolkavba a faszszopó haverjaidhoz, te mocskos páva! – foszlott belőlem az indulat.
- Ikerbaszó-ikerbaszó-ikerbaszó! – ismételgette beképzelten. – Mindhárman buzik vagytok!
- Fogd be a pofádat, seggarc! – kiáltott rá Adam.
- Ó, miért? Mit fogsz velem csinálni?
- Állj le, lúzer! Hallod? Egy lúzer vagy! Hagyd békén az ikertestvéreimet! – védett meg bennünket Scott.
- Jaj, Robi... Neked milyen szép pasijaid vannak... Leszoptad már őket? Esetleg beleélveztél a farkukba? – gúnyolódott öntelten.
- ELÉG LEGYEN! – kiáltott fel Lester, erre mindenki elhallgatott. – Köszönöm. Átadnám Michaelnek a szót.
- Srácok, azért vagyunk ma itt, hogy kiraboljuk a Merryweather Security Consultinget. Hetek óta erre a rablásra vártunk, és most végre is hajthatjuk! Ha ez a rablás sikerül, a Merryweather békén fogja hagyni Lester családját, utána pedig már csak az FIB-nek kell segítenünk, és visszamehetünk Amerikába! Itt hagyjuk ezt a szar országot! Hazatérhetünk! – magyarázta Michael, lelkesítve a tömeget. A jelenlévők tapsoltak és éljeneztek.
- Connor, kérlek, ne csinálj semmi baromságot! Figyeljük inkább Michael beszédjét, oké? – súgtam Connornak, mert láttam, hogy Connor megmozgatott egy poharat az egyik asztalról.
- DE sajnálatosan nem mindenki vehet részt a rablásban! Két fegyveresre és két sofőrre lesz szükségünk. – Michael mondta szomorúan, így bánatosak lettek a csapattagok. – Nyugodjatok meg! A következő rablásban mindenki részt fog venni, ígérem. Viszont ez most sokkal fontosabb! Le kell győznünk a Merryweathert! Ígérem, sok pénzt fogunk szerezni megint! A harmadik rablásból mindenki részesülni fog, de most szükségünk van a Merryweatherre. Remélem, megértitek – nyugtatta őket, majd Lester folytatta tovább a mondanivalót.
- Egyetértek Michaellel. A mai rablásban csak négy ember vehet részt. Mindemellett egy szomorú hírt kell közölnünk nektek. Tegnap Little Jacob, Niko Bellic és Roman Bellic távoztak a csapatból. Visszautaztak Liberty Citybe. Megértem, hogy miért tették. Nem akartak többet bűnözni. Ők időben kiléptek a csapatból – vett egy nagy levegőt. – Emellett még az ír Packie McReary is távozott! Ő ma reggel búcsúzott el tőlem. Azt üzeni, hogy sok sikert kíván a csapatnak, és reméli, hogy sok pénzt fogunk szerezni. Packie már valószínűleg az Atlanti-óceán felett jár, és az előző rablásból szerzett pénzét tartogatja magánál. További sok sikert kívánunk neki az életben. Ámen.
- Ámen – feleltük mindnyájan egyszerre.
- Szerintem kezdjük el a csapattagok kiválasztását, kutyák – tanácsolta Franklin.
- Jep. Kezdjük el – értettem egyet. – Remélem, jól fogunk választani.
- Előbb elmondom a tervet, aztán választunk – javított ki minket Lester, felvéve egy fapálcát az egyik asztalról, mellyel mutogatott egy fehér táblára. Ugyanezt a táblát használtuk az előző rablásnál is. Megint teletették Wintershore térképével és FIB-s arcképekkel.
- Figyeljünk, Connor. Ez most fontos lesz – motyogtam halkan.
- Nos, kettő sofőr kell: egyik helikoptert, a másik egy szemeteskocsit vezet. Kell még legalább kettő fegyveres, egy M4 vagy egy Combat MG kaliberű fegyverrel – állt meg egy szösszenetre. - A rablás egy kikötőben történne, ahová egy óriási teherhajó érkezik. A hajóban egy elvileg földönkívülinek tartott tárgy, az ún. Green Goo található. A becsült értéke kb. 20 000 000 tnirof. A kikötőbe megérkezik a Merryweather, akik őrizni és szállítani fogják ezt a tárgyat egy vonaton. A két fegyveres barát lop egy Merryweatherös furgont és ruházatot, míg az egyik sofőr a sínekhez közel egy szemeteskocsiban várakozik, a másik sofőr pedig egy közeli helikopter-leszállópályán vagy egy Cargobob vagy egy Skylift társaságában. Érthető? – Lester megtörölte izzadt homlokát, miközben mindenki rázta a fejét. - A két fegyveres a Merryweatherös cuccban behajt a kikötő területére, és mint a többi őr, figyeli az átpakolás menetét. Megfigyelik, hogy melyik kocsiba teszik az értékes műtárgyat, ezután felszállnak a vonatra. Kis idő múlva a vonat el is indul. Mivel a vonat nem megy túl gyorsan, ezért a szemeteskocsiban ülő sofőrnek bőven lesz ideje fellökni azt. Mikor a vonat elér a szemetes járgányhoz, akkor a sofőr beindítja a kocsit, és BUMM! Nekimegy a vonatnak, ami ettől kisiklik. A két fegyveres leugrik a vágányról és lekapcsolja azt a vagont, amiben az ún. Green Goo van – nyelt egyet. – Ezután több mint valószínű, hogy ki fog érni a területre az FIB, a Merryweather és a helyi NOOSE. A szemeteskocsi és a vonat roncsai között fognak a résztvevők harcolni egy darabig, de eközben már jön is a második sofőr, vagy inkább pilóta, és felveszi a Cargobobbal azt a vagont, amit lekapcsoltak. Eközben míg a rendfenntartók csodálkozva nézik, miként viszik el a Green Goo-t, a többiek sietve futnak a menekülő autójuk, a fekete Cavalcade felé. Végül elmennek az Anud folyó egyik távolabbi pontjára, ahol egy hajóba beszállva meglépnek az üldözők elől. A négy rabló a városon kívül fog találkozni. Megjegyzem, hogy ez alatt Acsóra gondoltam. Visszajöttök a bázisomhoz, és átveszem a készítményt, majd pár nap múlva felhívlak benneteket az értékesítést követően, oké? – demonstrálta Lester, mutogatva a pálcájával a térképre.
- Ez egy nagyon jó terv, Lester. Ez egy nagyon jó rablás lesz – támogattam vidáman.
- Michaelnek és Franklinnek köszönd, Róbert. Ők csinálták meg az előkészületeket, helyetted! – ábrándított ki, s egy picit ideges lettem rá.
- Miről beszélsz? Időm sem volt az előkészületekre, mert folyton zaklatnak a hülye munkaadóim a hülyeségeikkel! Válogasd meg a szavaidat, Lester – mordultam rá stresszesen.
- Jól van, bocs – tapsolt egyet. – Rendben, akkor válasszuk ki a csapatot. Ugyebár négy emberre lesz szükségünk. Az egyik biztosan Róbert lesz – ragasztotta fel a táblára a bűnügyi nyilvántartásból vett fotómat.
- Róbert lesz a Combat MG-vel felszerelt fegyveres – erősítette meg Michael Lester döntését.
- Aztán van két sofőr és egy fegyveres. Az egyik sofőr Vladimir Borodin lesz, a másik Kyrie Pearce. Végül pedig Gyuri lesz az M4-gyel felszerelt fegyveres. Jó így? – Lester büszkén feltette az összes arcképet, de én már megint kivertem a hisztit.
- Mi van?! Lester, ezt most nem mondod komolyan, ugye?! Mi az, hogy Gyuri lesz a másik fegyveres és Kyrie Pearce az egyik sofőr? Normális vagy?! – hisztiztem megsértődve.
- Mi a bajod ezzel, Róbert? Talán nem tetszik? – dörmögte egyhangúan Lester.
- Hát kurvára nem tetszik! Mi a fasznak választottad őket?
- Mert megígértem nekik, hogy ők fognak szerepelni a következő rablásban.
- Az ikreknek kéne lennie a sofőröknek, Vladimir pedig lehetne az M4-es mellettem! Azonnal mondd vissza ezt a két seggfejt!
- Mi a f*sz van veled, kispöcs?! – állt fel helyéről a nagydarab Kyrie. Undorodtam ettől az alaktól. Annak ellenére, hogy ő is fekete volt, mint Franklin, ki nem állhattam! Franklint sokkal jobban kedveltem.
- Te nyomorult f*sz! Azt hiszed, hogy engedem, hogy te is szerepelj a rablásban? Egy spermás óvszert adtál nekem a születésnapomra! Nem szégyelled magad?! Örülj, hogy nem dobattalak ki a triádokkal, te szaralak! – sipákoltam idegesen.
- A szaros ikreket akarod sofőrnek betenni helyettem?
- Igen! Az ikrek sokkal jobbak, mint amilyen te leszel valaha is! Egy nagyképű, önző féreg vagy. Ki kell irtani a fajtádat, Kyrie Pearce. És ne merd nekem még egyszer sértegetni az ikreket, vagy szétverlek! És kurvára nem viccelek! Ja, és ez Gyurikára is vonatkozik!
- Most mit csináltam?! – háborodott fel György tudatlanul.
- Tudod te jól, hogy mit csináltál, pávagyerek – fordultam Gyuri felé. – Az előbb sértegettél engem és az ikreket. Nem sül le a bőr a pofádról, te szégyentelen?!
- Lester megígérte nekem, hogy én leszek a másik fegyveres! Én nem vettem részt az előző rablásban, ellenben veled – állt ki igaza mellett gyerekesen.
- Az ikrek sem vettek részt az előző rablásban!
- Kit érdekelnek a szaros ikrek, te ikerbaszó?! – űzött csúfot belőlem.
- Ó, igen? – Amint kimondtam az utolsó szavaimat, Gyuri testét piros sugár vette körül, a szemeim pedig kivörösödtek.

Ekkortájt Connor elkezdte fojtani Gyurit. Gyuri összeesett, és fuldoklott. Az emberek bepánikoltak. Csapkodták az ajtót, de nem nyílt ki. És ha ez még nem lett volna elég, akkor Connor széttörte a teremben lévő tárgyakat, mint például üvegeket, szekrényeket, tányérokat és edényeket, sőt a székeket is ellökte az eredeti helyükről.

- Ez az! Adj neki, Connor! Öld meg ezt a mocskos pávát! – biztattam Connort röhögve.
- Róbert, hagyd ezt abba! – parancsolt rám Michael.
- Róbert, megölöd őt! – kiáltott fel Lester beparázva.
- Hajrá, Robi! Hajrá, Robi! HAJRÁ! – Az ikrek tapsoltak és szurkoltak nekem. Úgy látszik, hogy csak mi hárman akartuk azt, hogy Gyuri meghaljon.
- Ezt neked, Gyuri! Ma meg fogsz halni! Utállak, gyűlöllek téged! Sohasem kellett volna megszületned az átkozott tesóddal együtt, te féreg! Átkozott Peterson-ikrek! A Taylor-ikrek sokkal jobbak! – heherésztem ördögien.
- Robi, elég! – Michael hátulról lefogott és ráncigált, de még most sem hagytam abba.
- El kell taposni a pávákat, Michael! Itt az ideje, hogy ez a rohadék meghaljon! Haha! – nevettem fel.
- Nigga, ne bántsd őt, kérlek! Robi, én szeretlek téged. Hagyd őt! Nigga, majd a sors megöli őt helyetted! Hagyd őt békén, kérlek! – Franklin annyira beleélte magát, hogy sírni kezdett.
- Connor, hagyd! Engedd el! – utasítottam Connort, aki abbahagyta a fojtogatást. El voltam érzékenyülve Franklin miatt.
- Gyuri, jól vagy? – A szőkésbarnás Brendon odafutott Gyurihoz a kövér Elvissel együtt. Gyuri öklendezett és köhögött is erősen.
- Ez... az átko... ez a gec... ez... – akadozott Gyuri öklendezve. Alig tudott kimondani egy normális szót.
- Ha még egyszer buzerálsz engem vagy az ikreket, kinyírlak! – léptem közelebb Gyurihoz, aki meghátrált, de annyira félt, hogy hátraesett. Brendon és Elvis felsegítették a földről.
- Ördög! Tűnj el! Átkozott! – bökte ki reszketve. Beszélni is alig tudott.
- Igen? – Haraptam egyet a levegőbe, mint egy kutya, erre Gyuri legnagyobb félelmében kivágtázott az épületből. Brendon és Elvis követték őt, hogy megvigasztalják. Érdekesség, hogy én ekkor még mindig ugattam, mi több az ikrek is ugattak és harapták a levegőt velem együtt, hogy elijesszük Gyurit.
- Ez kemény volt... – jegyezte meg tétlenül a szőke sógorom, Raleigh.
- Ez egy istenverte csoda...! – nyilvánította ki véleményét a dagadt motoros, Lester Arnold.
- Róbert, ez mi volt...? – dadogta Michael.
- Egy átok – szögeztem le könnyek között. – Megátkoztak! El is tűnt a három heg az arcomról emiatt... Átkozott lettem...
- Ez egy indián átok! Róbert össze lett kapcsolva egy entitással; egy gonosz lélekkel lett összekapcsolva, aki mindenhová követi őt... Ezt még az indiánok végezték több száz évvel ezelőtt... – bölcselkedett okosan Lester. Ő tényleg mindent tudott.
- De mégis hogyan történt ez, haver? – tudakolt Franklin tátott szájjal.
- Egy Károly Tóth nevű öregember idézte meg ezt a szellemet, hogy segítsen nekem. Nem halhatok meg soha. Károlynak az volt ezzel a célja, hogy elmenjek Afganisztánba az Obszervatóriumhoz, hogy ott levegyék rólam az átkot. Ha eljutok a rejtélyes Obszervatóriumba, Connorral egyesülni fog a lelkem, és erősebb leszek – meséltem nekik őszintén.
- Honnét veszitek, hogy igazat mond? – kotnyeleskedett bele az orosz Borodin. Tiszta laza volt. Nem nagyon hatották meg az előző események.
- Igazat mondok! Nem hiszel nekem, Borodin? Szerinted mi volt az előző akkor, ha nem egy átok?
- Tényleg igazat mond, Borodin – adott nekem igazat Lester. – Róbert, ugye azt tudod, hogyha nem jutsz el időben ahhoz az Obszervatóriumhoz, akkor meghalsz?
- Hogy mi van? – ámultam el. – Károly ezt nem említette nekem!
- Hát akkor ajánlom, hogy juss el odáig.
- Jó, de mennyi időm van, hogy eljussak az Obszervatóriumhoz?
- Egy szellem maximum egy-két évig lehet a gazdájával. Ha nem jut el a gazdájával együtt a megadott helyre, akkor a gazda és az entitás is megszűnik létezni. A lelkük elég, és akkor nem mehetnek az Alternatív Világba!
- Tessék? Mi a lószar az az Alternatív Világ? – tájékozódtam kíváncsian.
- Egy olyan hely, ahová az elhunyt emberek kerülnek. Nincs se mennyország, se pokol, csak Alternatív Világ van! – papolt mindentudóan.
- És te ezt honnét tudod, Einstein?
- Az IAA és az FIB dokumentumaiból olvastam. Az IAA és az FIB megpróbálja ezeket eltitkolni a világ elől, mert nagy pánikot keltene az emberben. Gondolj csak bele, Róbert, mennyi mindent eltitkolhatnak, nem?
- Na jó, nekem ennyi elég volt! Elmegyek! – Kiléptem volna az ajtón, de Lester elém állt a botjával.
- Nem-nem-nem! Nem mész sehová! Azt hiszed, hogy engedem, hogy megint ugyanazt csináld, mint az első rablásnál? Most szépen itt maradsz, és megcsinálod a rablást. Ja, és szerintem az előző mutatványod után már nem akarnak veled Gyuriék rabolni, úgyhogy beléphetnek az ikrek a játszmába.
- Jól van, akkor nem megyek el, de kérlek, engedd meg, hogy egyek valamit! Nem reggeliztem még semmit! – kérleltem éhezve.
- Lent, a konyhában vannak szendvicsek és italok. Szolgáld ki magad.
- Kösz. – Az ajtó felé vettem az irányt, de az ikrek megzavartak.
- Várjál, Robi, jövünk veled! Mi is akarunk enni veled! – vidámodtak meg az ikrek egyszerre.
- Áh, bocsi, ikrek, de én most egyedül szeretnék lenni. Ki kell gondolnom a teendőket, úgyhogy egy picit hagyjatok egyedül. Köszi.

Ezek után lementem enni a konyhába. Átlagos konyha volt ez. Volt egy pici fehér színű hűtő és egy kicsi asztal. Kivettem a hűtőből egy hideg bolti tejet, beletöltve egy pohárba, aztán felmelegítettem a tányéron lévő szendvicseket. Volt bennük egy-egy szalámi, egy melegített sajt, kisebb húsdarabok és pirospaprika. Miután ráolvadt a sajt a húsra és a szalámira, kivettem a mikróból az ételt, majd egy ketchuppal és majonézzel ízesítettem meg. Gyorsan elfogyasztottam őket. Nagyon finom volt. Sőt a tej fantasztikus ízeket tárt fel előttem, csak hát a gáz az volt, hogy a bolti tej nagy szar... Az apám őstermelő volt, és tejet termeltünk, tehát én mindig ihattam friss tejet. Én felismerem könnyedén, hogy melyik a bolti és melyik a házi tej. Ennek dacára megittam. Jólesett a reggeli. Újult erővel elballagtam a mosdóhoz, ahol megmostam és megtöröltem magam. Most már valamivel kellemesebbnek és nyugodtabbnak éreztem magam.

Ezt letisztázva elvégeztem dolgomat, fellépcsőzve az emeltre. Lesterék kitakarítottak, és a székeket is visszatették a helyükre. Csakis Lester, Michael, Franklin, Borodin és az ikrek maradtak a szobában, mindenki más elment.

- Na, elkezdjük a második rablást? – rukkoltam elő derűsen. Már szerettem volna belevágni a rablásba.
- Igen, Róbert, épp téged vártunk! – Lester felállt nehézkesen a sétabotjával a tolószékéből.
- Róbert, sok sikert kívánok. Remélem, sikerülni fog. Szorítok neked. Lester beszélni fog majd hozzátok a Bluetooth Headseten keresztül. Számítunk rátok, Róbert – ölelt át Michael apai büszkeséggel.
- Köszönöm, Mike.
- Nigga, én is szorítok neked! Adj a Merryweathernek a szellemeddel együtt, kutya. – Franklin erősen átölelt.
- Meglesz, Frank.
- Róbert, a headseten majd mondom az utasítást. Tessék – nyújtotta át Lester mindnyájunknak a headseteket, melyeket fel is helyeztünk a fülünkre.
- Tessék, itt vannak a fegyverek. – Michael belenyomott a kezembe egy könnyű géppuskát, egy Combat MG-t, míg Borodinnak egy M4-es karabélyt adott.
- Róbert, használd azt az entitást is, akivel össze vagy kötve. Lőszert spórolhatsz meg – kacsintott Lester.
- Connornak hívják. Nem akarom nagyon használni, mert egy idő után el fog fogyni az ereje, Károly szerint. De ha nagyon nagy gázban vagyunk, akkor természetesen használni fogom. Köszönök mindent, Lester – búcsúztam volna el, de az ajtóban megláttam hirtelen Gyurit. – Te mi a faszt keresel itt?
- Én is részt veszek a rablásban.
- Lester! – üvöltöttem zabosan.
- Robi, Gyuri lesz a harmadik fegyveres. Hadd élje ki a vágyait. Övé lesz ez a csinos AK-47.
- Jó, felőlem jöhet, de ha megint pattogni fog, akkor megölöm Connorral! Értve vagyunk, Gyurika?
- Értve, Robi – nyelt egyet zaklatottan. Látszódott rajta, hogy félt tőlem.
- Oké, induljatok srácok. Az ikrek lesznek a sofőrök, Róbert, Borodin és Gyuri pedig a fegyveresek szerepét fogják betölteni – összegezte Michael. – Sok sikert!
- Köszönjük, Michael – köszöntem meg, elhagyva a helyszínt.

Ettől eltekintve Adam elment a szemeteskocsihoz, Scott pedig a Cargobobhoz. Gyuri a zöld Thrust motorjával indult meg a kikötő területére. Beszálltam a Vaccámba. Csupán kétajtós volt ez a járgány. Tehát csak én és Borodin fért be. Nem tudom, hogy mi ütött belém akkor, de most kifejezetten élveztem Borodin társaságát. Örültem, hogy vele kellett elmennem a kikötőhöz.

- Hogy vagy amúgy, Vladimir? – kérdeztem, hogy azért mégis beszéljünk valamiről.
- Na, már érdeklődsz irántam? – lepődött meg vigyorogva. – Jól vagyok, Robi, és te?
- Szerintem tudod, hogy hogy vagyok. Össze vagyok kötve egy szellemmel. Nagyszerű, nem?
- Elsőnek nem hittem el, de hát ez egy csoda.
- Ez nem csoda, hanem átok! Károly Tóth megátkozott! – zsörtölődtem.
- Ki az a Károly Tóth?
- Egy öregember, aki megátkozott. Gyerekkorom óta ismerem.
- Az szép.
- Hallod, beszéljünk valami másról. Most nincs kedvem erre gondolni – váltottam témát.
- Miről akarsz beszélni?
- Például ismerjük meg egymást jobban. Nem tudok sokat rólad – álltam elő az ötlettel joviálisan.
- Mire vagy kíváncsi, Robcsó? – mosolyodott el.
- Korod, múltad, hobbijaid, ilyesmik...
- 1981-ben születtem Moszkvában. Amikor kilenc voltam, apám lelőtte anyámat, apám börtönbe került, én pedig a nagyszüleimhez. Később a nagyszüleim is meghaltak, mert megölte őket az orosz maffia. Árva lettem – regélte. Semmi szomorúságot nem tudtam leolvasni róla. Nem is sírt. Semmi.
- Ember, ez nagyon kemény. Őszintén sajnálom, Vladimir. Ez tényleg szomorú. Részvétem – éreztem együtt vele morcosan. Ha nekem ilyen életem lett volna, mint neki, már régen öngyilkos lettem volna.
- Kösz, Róbertke. Jó srác vagy te – veregette meg vállaimat, de még mindig nem volt szomorú. Tök laza volt.
- Vladimir, mi történt ezután?
- Intézetbe kerültem, és egy nevelőcsaládhoz kerültem. Ott is folyton vertek engem. Annyira elegem lett, hogy tízévesen megöltem a nevelőszüleimet, és felgyújtottam a lakást – hencegett elismerően. Nem értettem, hogy mi van vele. Ez nagyon szomorú dolog, de ő mégis laza maradt.
- Mi? Jézusom. Haver, ez nagyon szomorú - hajtottam le fejemet. Én már majdnem sírtam.
- Végül elmentem. Elhagytam Moszkvát. Elvándoroltam Mongóliába. Éheztem, koldultam, és úgy éreztem, hogy hamarosan meg fogok halni, de erre jött egy öregember. Árva gyerekeket nevelt. Rendes férfi volt ő! Őt tisztelem a legjobban az egész világon, meg téged. Ez a férfi befogadott. Taníttatott a többi gyerekkel együtt. Elvitt Kínába, Japánba, Koreába és Indiába. Mire húszéves lettem, meghalt a mesterem. Bánatos voltam, csakhogy erőt kaptam. Visszamentem Oroszországba. Megöltem a nagyszüleim gyilkosait. Az egész orosz maffiát felszámoltam, utána pedig apámat nyírtam ki. Bementem a börtönbe, megtaláltam őt. Fejbe lőttem egy Magnummal egymás után háromszor – sóhajtott egy nagyot. – Beteljesedett a bosszúm. Elmentem. Elhagytam végleg Ázsiát. Egy repülővel mentem el a lehetőségek földjére, Amerikába. Itt ismertem meg Lestert és csapatát. Tizenöt éve dolgozom nekik. Aztán most 2016-ban Lesterrel együtt Adrwingtonba jöttem. Végül pedig megismertelek téged, Robesz. Veled együtt harcolok a Merryweather ellen. Hát nem csodálatos életem volt, Robkó? – örömködött. Életvidám és örömteli volt. Kirázott a hideg a lazasága végett.
- Barátom, ez szörnyű... A Te életed sokkal rosszabb, mint az enyém... Az én életem hozzád képest semmi! Te sokkal depressziósabb vagy, mint én, Borodin – sajnáltam meg barátságosan. Most már teljes szívemből szerettem ezt az oroszt. A barátja akartam lenni.
- Én nem vagyok depressziós, Rob. Az voltam, de apám halála után megváltoztam. Már nem nagyon érdekel a múlt sebei. Megváltoztam, mert Te itt vagy velem. Meglepő, hogy mindig ilyen laza vagyok, mi? – nevette el magát mosolygósan.
- Nézd, én félreismertelek téged. Bocs, hogy eleinte bunkó és tiszteletlen voltam veled, de tudod... ideges voltam Gyuri jelenléte miatt, és az váltotta ki bennem ezeket az érzéseket... Én nem utállak téged, Borodin – ismertem be lelkiismeretesen. – Lennél a barátom? Tudom, a magas korkülönbség. Y és Z generáció, de én mégis... mégis... barátkozni akarok veled.
- Eddig is barátok voltunk, nemde? – kérdezett vissza kacarászva.
- Jó, de én igazi barátságra gondolok... mármint szeretnék veled lógni. Elmehetnénk enni, inni, csajozni, biliárdozni, bowlingozni, dartsozni és még sorolhatnám. Nem lenne jó? Jobban megismerhetnénk egymást, nemde? Jó lenne, mert átadhatod nekem a tapasztalataidat és a tudásodat, mert te idősebb vagy. Nos, mi legyen? Leszünk barátok a tizenhat év korkülönbség ellenére? – ajánlottam fel neki szelíden.
- Leszek a barátod, Róbert Bock. – Átölelt bűbájosan. Abban a pillanatban barátok lettünk.

Ez alatt az idő alatt megérkeztünk a Wintershore-i Szabadkikötő Logisztikai Zrt.-hez. A területet óriási hajók, rakpartok, stégek és raktárak foglalták el. A kereskedők hozták be a halakat külföldről. Szerencséjük volt, hogy még nem fagyott be az Anud folyó. Ha pár nappal később kezdjük el a melót, az egész folyó le lett volna fagyva. Hideg volt a vízben. Nem lett volna kedvem úszni ilyenkor. A Merryweathernek a főhadiszállásai általában a kikötőkben szokott lenni. Én őket hívom a kikötők urainak. Mindent ők felügyelnek. A szállítmányokat, a fegyvereket, a kereskedelmet és a bevándorlásokat is.

- Robi, elértem a szemeteskocsihoz, Scott mindjárt a Cargobobnál lesz – értesített Adam a fejleményekről a headseten keresztül.
- Remek. Itt vagyok Borodinnal és Gyurival a kikötőnél. Lopni fogunk egy furgont és ruházatot. Beépülünk a Merryweatherhöz, te addig a tesóddal együtt várakoztok, okés?
- Oké. Hallod, megyünk pingpongozni? – tréfálkozott röhögcsélve.
- Adam! – rikácsoltam felpaprikázva.
- Jó, bocs. Majd legközelebb. Szia – szakította félbe az eszmecserét búsan.
- Srácok – intéztem társaim felé pár szót a Vacca és a Thrust mögött. – Idecsalunk pár katonát. Megöljük őket, és felvesszük a ruháikat és egy furgont is lopunk tőlük, ok?
- És ha nem fog sikerülni? – aggódott Gyuri.
- Meglásd, fog. Connor segíteni fog nekünk – csillapítottam, mialatt Connort ráküldtem a tőlünk nem messze lévő Merryweatherös katonákra.

Ezek az ipsék a kikötő bejáratát őrizték, fegyverekkel felszerelve. Connor az erejével megszállta őket. A megszállt áldozatot sárga szín ölelte körbe, a szemeim pedig sárgák lettek. Connor átvette az irányítást a férfi felett. Partnerei mit sem sejtettek. Kihasználva az alkalmat, Connor a fickót arra használta, hogy egy M4-gyel lelövette bajtársait, aztán Connor a saját áldozatával is végzett, mert ha kiszállt volna a testből, a férfi visszanyerte volna tudatát, és megtámadott volna minket.

Ezt követően felvettük a tetemek egyenruháit, majd bedobáltuk a hullákat a vízbe, és az ott lévő barna Mesa furgont elloptuk. A Mesával behajtottunk a MaxChar88lie nevezetű kereskedelmi hajó területére. Leparkoltuk a terepjárót a többi Mesa mellé, és fegyvereinkkel megspékelve figyeltük az átpakolás menetét. Rengeteg Merryweatherös tag járőrözött velünk együtt, midőn a munkások pakolgatták a Mesákba a szállítmányokat. Fegyverek lehettek a dobozokban. Féltem, hogy nem fogjuk kiszúrni a Green Goo-t, ám Connor az erejével megmutatta, hogy melyik dobozban tárolják. Egy kék dobozba tették bele a műtárgyat. Arra is felfigyeltem, hogy egy MerryDonWeatherPercival rendszámú Mesába ültették bele a Green Goo-t.

- Halljátok, abban a furgonban van a készítmény – mutattam társaimnak csendesen, de egy Merryweatherös tábornok megállított bennünket, mikor épp szálltunk volna vissza a Mesánkba.
- He, maguk! Álljanak csak meg! – kurjantott utánunk az idős tábornok. General McCarvernek hívták az egyenruhája alapján. Öltözéke címerekkel és kitüntetésekkel volt tele. Kék szemei és ősz haja volt. 1949-ben született.
- Igen, McCarver tábornok? – Verejtékeztem az izzadságtól. Azért tudtam a nevét, mert a ruhájára rá volt írva.
- Nem láttam még eddig magukat. Mutassák az igazolványukat! – dirigálta szigorúan. Agresszív öregapó volt.
- Igenis, uram... – adtam át neki dadogva az igazolványt, melyet még a kinyírt Merryweatherösöktől vettünk el. Kezemen is meglátszódott az izzadság.
- A magukét is kérem! – rendelte el Gyurinak és Borodinnak, akik szintén átadták neki a személyit. – Itt az áll, hogy ezt a kétméteres fickót Dane-nak hívják és 1986-ban született, aztán ezt a bajszosat Maxnek, a szőke pávát meg Charlie-nak. Mi az isten? Max és Charlie ikreknek vannak feltüntetve 1988-as születéssel. Mi van? – hökkent meg McCarver elgondolkodva. – De hát nem is hasonlítanak! Max barna hajú, Charlie meg szőke!
- Uram, az ikrek nem feltétlenül hasonlítanak egymásra. Nekem is van két unokatestvérem, akik ikrek, mégsem hasonlítanak. Ez csak természetes, higgye el nekem – próbáltam meg kimagyarázni okosan.
- Valami itt nekem nagyon különös, Dane. Maga mit javasol, mit tegyek velük?
- Mondjuk, felejtse el ezt a kis félreértést, és engedje, hogy felszálljunk a vonatra – kértem tőle ravaszan.
- De ez egy kicsit gyanús, nem? Nézze meg, nem is hasonlítanak az igazolványon látható fényképükkel. Miért van ez?
- Ó, maga valószínűleg rosszul lát akkor. Én ajánlanék egy szemészt. Szerintem maga még színvak is, mert Max és Charlie mindketten szőkék!
- Ez biztos? Maguk tényleg szőkék? Nem tudom ezt elhinni – kételkedett.
- Aha. Mi azok vagyunk – bólintottak egyszerre a pajtásaim.
- Aha, igazuk van. Én tényleg színvak vagyok valójában. Jól van akkor. Elmehetnek – adta vissza a személyiket. – Elnézést a kellemetlenségért, Dane, Max és Charlie. Jó utazást Irakba.

Az esemény után fellélegezve beszálltunk a Mesánkba, követve a vasútállomásig a Merryweathert. Szokatlan volt számomra, hogy a tábornok azt mondta nekünk, hogy jó utazást Irakba. Lehet, hogy a Green Goo-t Irakba akarták szállítani? Ezt végiggondolva megálltunk az Axelvárosi vasútállomásnál. Axelváros Wintershore kilencedik kerülete volt. Bepakolták a vagonokba a dobozokat, a fontosabb Merryweatherösök pedig visszaindultak a kikötőhöz a Mesákkal.

Ettől a ponttól kezdve felinvitálódtunk a vonatra. Egy üres vagonban rejtőzködtünk el, ahol tudósítottam az ikreket és Lestert. Úgy éreztem, hogy sikerülhet ez a rablás, ha az ikrek nem basszák el.

- Lester, hallasz? – szóltam bele a headsetbe.
- Róbert, hogy megy a menet?
- Épp most szálltunk fel az Axelvárosi vonatra. Szólni kéne az ikreknek, hogy figyeljenek.
- Rendben. Mondd meg Adamnek, hogy amint a vonat eléri Anudharapit, lökje fel a szemeteskocsival a vonatot, Scott pedig vegye fel a vagont a Cargobobbal – adta ki az utasítást.
- Értettem – bontottam a vonalat, átváltva az ikrekre. – Ikrek, itt vagytok?
- Jep – biccentett egyet Adam.
- Ja, itt vagyunk – helyeselt Scott.
- Oké. Figyeljetek rám, ikerpalánták. Mindjárt az Arminho-Gonzales Vasúti Jármű Rendszerek Adrwingtonia Kft.-nél leszünk. Ha ide elértünk, akkor harmincöt perc múlva kezdődhet a bevetésetek, mert ekkor fogja a vonat elérni Anudharapit. A terv a következő: ha elérte Anudharapit a vonat, Adam kilöki a szemetessel a vonatot, aztán kinyírjuk az ellenfeleinket, végül Scott a Cargobobbal felveszi azt a vagont, amelyikben a Green Goo-t tárolják. Befejezésül Én, Adam, György és Borodin egy fekete Cavalcade-val elmenekülünk. Michael és Franklin a Cavalcade-t a szemeteskocsi mellé tették le. Tehát könnyen meg fogjuk találni – vártam egy kicsit. – Ha ez megvan, Scott elviszi a vagont Lester bázisához, mi pedig egy hajóval fogunk meglépni, melynek koordinátáit majd Lester elküldi nekem SMS-ben. Érthető?
- Elmondanád még egyszer? Épp maszturbálok – játszotta nyerítve a hülyét Adam.
- Istenem. Majd a tesód elmondja. Sok sikert. Sziasztok.

Harmincöt perccel ezután a vonat elérte Anudharapit. Idegesen figyelmeztettem Adamet, hogy lökje ki a vonatot, de ez a hülyegyerek a bőrös virslijével volt elfoglalva.

- Adam! Figyelj, mert jön a vonat! Lökd ki azonnal! – figyelmeztettem sietősen.
- Várjál el kicsit, mindjárt elélvezem magam – kuncogott, miközben a farkát kényeztette.
- Ne most recskázzál, te idióta! Lökd már ki azt a szart! Hallod? El fogod cseszni a rablást!
- Oké, mindjárt kész! Áh! – Adam fütyijéből tengernyi sperma szabadult ki. A sok sperma ellepte az egész kezét, így spermásan nyúlt a kormányhoz.

(Aláfestő zene: https://www.youtube.com/watch?v=z6l0ZJXB4Go )

A szemeteskocsi nekicsapódott a vonatnak, ami ettől kisiklott. Adam úgy nevetett, mint egy sakál. Egyszerre volt bolond és hülye is. A himbilimbijében még mindig volt némi merevedés, és sikerült egy utolsó spermagolyót kilőni a kukijából, mely ellepte a kocsi ablakát. Már a headsetben lehetett hallani a nevetését, de nem tudtam foglalkozni ezzel, mert Gyurival és Vladimirral le kellett kapcsolnom azt a vagont, amiben a Green Goo-t tárolták. Mindhárman leugrottunk a vágányról, egyenesen a lekapcsolt vagonra estünk. Közben kiért a sínekhez az FIB, a Merryweather és a helyi NOOSE is. A NOOSE kommandósai Buzzard repülőkkel próbáltak meg kicsinálni minket, ezért szólnom kellett Scottnak, hogy várjon még a Cargobobbal, mert a Buzzardok felrobbanthatják őt.

Ez idő tájt a Combat MG-met megemelve, elbújtam a vagon mögé, ahonnét megpróbáltam lelőni támadóinkat. Első lövéseim azonnal sikert arattak: eltaláltam négy FIB-ügynököt és egy-egy NOOSE és Merryweatherös kommandóst is. A golyóim lelassítva hasították a levegőt. Olyannyira pontos lövések voltak ezek, hogy egyszerre két FIB-ügynököt találtam el. Közben György, Borodin és Adam is értek el kisebb sikereket. Adam például egy sörétessel őrjöngött, György és Borodin pedig megpróbálták felrobbantani a Buzzardokat. A továbbiakban sajnálatosan egy Buzzard rakétákat eresztett felénk. Belassult körülöttem az idő. Mély levegővétel közepette kibocsátottam néhány golyót a rakéták irányába, melyek villámgyorsan felrobbantak a levegőben. És ha ez még nem lett volna elég, akkor az egyik Buzzardnak a pilótáját fejbe lőttem. A repcsi irányíthatatlanná vált, és belezuhant a közeli Anud folyóba, megölve ezzel sok NOOSE kommandóst. Fennállt az a keserű helyzet is, hogy még egy jó darabig itt fogunk tökölni, tudniillik egy újabb osztag érkezett, mind az FIB-ből, a NOOSE-ból és a Merryweatherből is. Bátran előrevetődtem a vonat roncsaihoz, ahol szembeszálltam az ott járkáló célpontokkal. Connor dinamikusan egy kék átlátszó pajzsot varázsolt nekem, melyből kiszórhattam a lövedékeket. Ez a pajzs nem engedte át az ellenséges golyókat, csakis az én lőszereim mehettek át rajta. Hiába lőttek rám, nem volt semmi esélyük. Egy szempillantás alatt kinyiffantottam őket. Legnagyobb balszerencsémre négy Mesa érkezett még, tizenhat fegyveressel. Sebtében arra fókuszáltam, hogy eltaláljam a Mesák tankjait, mert akkor felrobbannak. Egy-két golyót tüzeltem a Mesák felé, melyek gigantikus robbanással megsemmisültek. Egy nagy porfelhő keletkezett. Connor kijelölte pirossal, hogy merre rejtőzködnek a támadók. Senki sem látott semmit, csak én. Lendületesen kihasználtam a helyzetet. Eltettem láb alól az összes ellenlábast, de még mindig maradt három Buzzard a levegőben. Megparancsoltam Connornak, hogy szálljon bele az egyik pilóta testébe, hogy felrobbantsa a többi repülőt. Így is lett. Connor explodálta a rakétákkal a két másik Buzzardot, majd a sajátját a vízbe eresztette.

- Scotty, emeld fel a Cargobobbal a vagont! – óbégattam a headsetbe, ilyen módon Scott egy mágnessel felszippantotta a vörös színű vagont, mely a Cargobobhoz volt hozzászerelve.

A teherszállító repülőgép felemelte magával a vagont, és elrepült az Anud folyó felett, midőn az újfent érkező rendfenntartók csodálkozva nézték, miként loptuk el a Green Goo-t.

Ez idő alatt nem figyeltek ránk a célszemélyek, ily módon sietve futottunk a menekülő autónk, egy fekete Cavalcade terepjáró felé. Rátapostam a gázra, és elhagytuk a csatamezőt. A menekülés során Lester küldött egy SMS-t a telefonomra, melyben elküldte a hajó koordinátáit. Pillanatok alatt ráleltünk a hajóra, melyre felszálltunk a Cavalcade-val együtt. Megmenekültünk. Megcsináltuk életem második rablását! Mindannyian örültünk a sikernek. Fellélegezve viháncoltunk a hajó fedélzetén. Gazdagok lettünk.

(Eddig tart)

Egy órával a történtek lezárásával visszaértünk Acsóba. Hatalmaskodva felsétáltunk az emeletre. Mind az öten kitűnő munkát végeztünk. Lester, Franklin és Michael annyira örültek nekünk, hogy átöleltek minket. Mi több megünnepeltük a sikeres akciót. Amint beesteledett, egy nagyszabású összejövetelt és bulit csaptunk. Az összes csapattag részt vett, Niko, Roman, Jacob és Packie kivételével, de ők már régen Libertyben voltak. Gyuri most nem volt rám mérges. Nem félt tőlem, és nem is utált. Meghívtam őt egy sörre. Bevallom, egy kicsit megkedveltem.

- Gyuri, bocs a szemed miatt, és amiatt, hogy majdnem megfojtottalak. Ne haragudj – kértem tőle elnézést egy bárpult mögött. Mindketten székeken ültünk és sört ittunk.
- Robi – hatódott meg –, nem haragszom rád. A szemem már nem fog visszanőni, de már nem haragszom. Megbocsátok, viszont ígérd meg, hogy sohasem ártunk többet egymásnak, és hogy nem fogunk többször összeveszni, oké? Felejtsük el a múltat, és nézzünk előre a jövőbe. Szent a béke, Róbert Bock? – tette fel a csábító ajánlatot megbocsátva.
- Szent a béke, Dr. György Peterson – koccintottuk össze a két üveget a béke jelében.
- Ó, fiúkák, jön valaki táncolni velem? – jelent meg előttünk Mami a hippi Truthtal együtt. Díszes báli ruhákban mutogatták magukat.
- Ó, Mami, szerelmes vagyok magába! – György letérdelt Mami előtt, szerelmet vallva neki.
- Gyurikát elkapta a napszúrás. – Mami erőt vett magán, és otthagyta Gyurkát, aki elsírta magát szégyenében. Mami Truthot választotta táncpartnernek, nem pedig Györgyöt. Elnevettem magam rajtuk. Viccesek voltak. Mami és Truth nem tudtak táncolni, Gyuri pedig sírt, mint egy óvodás.

Végezetül megláttam messziről az ikreket. A helyiség másik végében voltak. Felálltam, és úgy gondoltam, hogy odamegyek beszélgetni velük, de a látványtól irigy és depis lettem. Adam lesmárolta Ambert, Scott pedig Traceyt. Elfogott az irigység. Természetesen nem ez borított ki a legjobban, hanem az, hogy mindkét lányt a WC-be vitték. Megdugták egymást egy WC-ben. Azt hittem, hogy ott helyben megölöm mindkét ikret, de Connor megnyugtatott a hátam mögül.

- Én veled maradok a végsőkig – tette rá kezét jobb vállamra. Egyből megnyugodtam.
- Köszönöm, Connor. – Levegőt vettem, és kisétáltam az ajtón. Hazamentem a Vaccámmal, melyet Lester emberei hoztak nekem vissza.

Az idő csak robog, az élet temető...
A hozzászólást 4 alkalommal szerkesztették, utoljára NikitaDragovich 2015. 07. 18. 18:52-kor.
„Az élet bonyolult. Embereket öltem. Embereket csempésztem. Embereket adtam el. Talán itt a dolgok másképp alakulnak majd.” -Niko Bellic

Avatar
Arminho
Brother-brother
Hozzászólások: 1689
Csatlakozott: 2013. 11. 01. 21:55
Tartózkodási hely: Kalocsa

Re: Az ifjú Róbert Bock kalandjai I, II & III

Hozzászólás Szerző: Arminho » 2015. 03. 30. 20:36

Nem volt egy rövid rész... de nagyon tetszett. Köszönöm, hogy beletetted az általam küldött rablást a sztoridba. A tábornokon még csak mosolyogtam, de az Arminho-Gonzales Vasúti Jármű Rendszerek Ardwingtonia Kft.-nél már röhögnöm kellett. A vége is szép lett. Én a folytatásban el tudnék képzelni egy olyan mellékszálat, hogy Connor-t elrabolja az FIB vagy az IAA az indián képességei miatt, és Robi, valamint barátai kiszabadítja őt. Szerintem jó lenne.

Avatar
NikitaDragovich
Őrszem
Hozzászólások: 2289
Csatlakozott: 2011. 12. 07. 20:10
Tartózkodási hely: Wintershore, Adrwington
Kapcsolat:

Re: Az ifjú Róbert Bock kalandjai I, II & III

Hozzászólás Szerző: NikitaDragovich » 2015. 03. 30. 23:49

Kösz! Örülök, hogy tetszett. :D Én köszönöm, hogy küldtél ötletet. Ja, a tábornok még meg fog jelenni a második Merryweatherös rablásnál is. Az Arminho-Gonzales Vasúti Jármű Rendszerek Ardwingtonia Kft. a Knorr-Bremse Vasúti Jármű Rendszerek Hungária Kft.-n alapszik. Nem tudtam kitalálni neki jobb fiktív nevet, ezért úgy döntöttem, hogy a két kedvenc olvasóm nevét fogom felhasználni. :P
Á, már megint adtál ihletet, nem is keveset. ;) Szerintem akkor ezt is bele fogom tenni a Julietes részek után.


Mindegy. Holnap vagy holnapután elkezdem írni a következő fejezetet, mely folytatja Róbert és az ikrek kalandjait!
Kép
„Az élet bonyolult. Embereket öltem. Embereket csempésztem. Embereket adtam el. Talán itt a dolgok másképp alakulnak majd.” -Niko Bellic

Avatar
Gonzales
Törzstag
Hozzászólások: 2128
Csatlakozott: 2013. 08. 23. 18:22
Tartózkodási hely: Aici dragul meu. România.

Re: Az ifjú Róbert Bock kalandjai I, II & III

Hozzászólás Szerző: Gonzales » 2015. 03. 31. 05:35

Nagyon jó rész volt! :D
Nagyon tetszett az hogy bele raktál minket is a történetbe :D
Azon is jót mosolyogtam, amikor Adam mondta, hogy
Jó mindjárt megyek csak maszturbáltam! :D
Amugy észre vettem egy hibát az elején:
"Tizenkettő óra van! Gyere a rejtekhelyemre!"
Helyesen:
"Tizenkét óra van! Gyere a rejtekhelyemre!"
Nem nagy dolog, de azért az ilyenre is oda kell figyelni :D
Be brave, follow dreams, say fuck you to everybody and fight for what you believe in.

Avatar
Americanviking
McReary testvér
Hozzászólások: 598
Csatlakozott: 2012. 01. 03. 14:11
Tartózkodási hely: Tejút rendszer

Re: Az ifjú Róbert Bock kalandjai I, II & III

Hozzászólás Szerző: Americanviking » 2015. 03. 31. 13:32

Miért nem helyes a tizenkettő?

Avatar
Gonzales
Törzstag
Hozzászólások: 2128
Csatlakozott: 2013. 08. 23. 18:22
Tartózkodási hely: Aici dragul meu. România.

Re: Az ifjú Róbert Bock kalandjai I, II & III

Hozzászólás Szerző: Gonzales » 2015. 03. 31. 14:34

Hogy hangzik az, hogy tizenkettő óra van?
Be brave, follow dreams, say fuck you to everybody and fight for what you believe in.

Avatar
The Cleansing Fire
Törzstag
Hozzászólások: 2153
Csatlakozott: 2012. 07. 11. 19:25

Re: Az ifjú Róbert Bock kalandjai I, II & III

Hozzászólás Szerző: The Cleansing Fire » 2015. 03. 31. 14:57

Gonzalesnek igaza van.
Bár hozzá kell tenni, hogy a "Tizenkettő óra van." is helyes, csupán annyiban különbözik, hogy az óra nem időtartam, hanem tárgy. :P
Guess who's back!

Avatar
Gonzales
Törzstag
Hozzászólások: 2128
Csatlakozott: 2013. 08. 23. 18:22
Tartózkodási hely: Aici dragul meu. România.

Re: Az ifjú Róbert Bock kalandjai I, II & III

Hozzászólás Szerző: Gonzales » 2015. 03. 31. 16:21

Köszönöm Viking :D
Be brave, follow dreams, say fuck you to everybody and fight for what you believe in.

Válasz küldése