Grand Theft Auto: Sacramento Stories

Törölt hozzászólások helye.
Avatar
realostew
Díler
Hozzászólások: 883
Csatlakozott: 2013. 02. 07. 18:42
Tartózkodási hely: Szeged

Re: Grand Theft Auto: Sacramento Stories

Hozzászólás Szerző: realostew » 2014. 11. 16. 21:40

Nem szokták Los Angeles helyett Hollywood-ot mondani...XD Ezt nem tudom honnan vetted.
"Time moves forward, nothing changes"- Max Payne

Avatar
Gonzales
Törzstag
Hozzászólások: 2129
Csatlakozott: 2013. 08. 23. 18:22
Tartózkodási hely: Aici dragul meu. România.

Re: Grand Theft Auto: Sacramento Stories

Hozzászólás Szerző: Gonzales » 2014. 11. 17. 06:42

Na jó nem érdekel, hagyjuk már abba, csak osszuk a semmit! :D
Be brave, follow dreams, say fuck you to everybody and fight for what you believe in.

Avatar
Rockstar69
Főzelékes Feri
Hozzászólások: 3570
Csatlakozott: 2011. 10. 25. 13:57
Tartózkodási hely: Debrecen

Re: Grand Theft Auto: Sacramento Stories

Hozzászólás Szerző: Rockstar69 » 2014. 11. 17. 10:14

Arminho írta:Ja, csakhogy a kettő nem ugyanaz. De miért kell ezen vitázni, tele offoljátok a témát!
Ő kérte, hogy javítsuk ki, ha téved.
Gyenge napok vannak...

Avatar
Arminho
Vinewoodi sztár
Hozzászólások: 1727
Csatlakozott: 2013. 11. 01. 21:55
Tartózkodási hely: Kalocsa

Re: Grand Theft Auto: Sacramento Stories

Hozzászólás Szerző: Arminho » 2014. 11. 30. 12:51

Szeretnék egy szomorú hírt közölni a GTA Sacramento Stories olvasóival (már ha van ilyen). Sajnos ideiglenesen abbahagyom a történet írását, és ez az időintervallum valószínűleg csak karácsony után fog véget érni, ami azt jelenti, hogy már csak jövőre jön ki új rész. Sajnálom, hogy így alakult, de rengeteg mostanában a dolgom (meg itt az AC IV is), így nem nagyon tudok a sztorival foglalkozni, még hétvégente sem. De miután mindenki boldog új évet kívánt egymásnak, egy übermenő, teljes karakterleírást kaptok minden szereplőről, akiről valaha is olvastatok a történetemben. Remélem ez elég lesz kárpótlás gyanánt az új résszel együtt.
Redford: "This is supposed to be a stealth mission."
Haggard: "...why?"

Avatar
NikitaDragovich
Őrszem
Hozzászólások: 2311
Csatlakozott: 2011. 12. 07. 20:10
Tartózkodási hely: Bogyiszló, Tolna megye, Magyarország
Kapcsolat:

Re: Grand Theft Auto: Sacramento Stories

Hozzászólás Szerző: NikitaDragovich » 2014. 12. 01. 13:40

Sajnálom, hogy szünetelteted. Megértem. :(

Egyébként már korábban elolvastam az előző két részt. Bocs, hogy csak most tudtam kommentelni. Nagyon tetszettek. Jól leírod a lövöldözéseket. :D Talán kéne bele egy kicsit több érzelem, de így is remek. :)
„Az élet bonyolult. Embereket öltem. Embereket csempésztem. Embereket adtam el. Talán itt a dolgok másképp alakulnak majd.” -Niko Bellic

Avatar
Arminho
Vinewoodi sztár
Hozzászólások: 1727
Csatlakozott: 2013. 11. 01. 21:55
Tartózkodási hely: Kalocsa

Re: Grand Theft Auto: Sacramento Stories

Hozzászólás Szerző: Arminho » 2014. 12. 01. 16:23

Próbálok belecsempészni, ahol tudok, de nem olyan egyszerű, legalábbis én úgy vélem. :D
Redford: "This is supposed to be a stealth mission."
Haggard: "...why?"

Avatar
Arminho
Vinewoodi sztár
Hozzászólások: 1727
Csatlakozott: 2013. 11. 01. 21:55
Tartózkodási hely: Kalocsa

Re: Grand Theft Auto: Sacramento Stories

Hozzászólás Szerző: Arminho » 2015. 01. 05. 19:55

Na üdvözlök mindenkit! Jó viszontlátni a történetet. A következő rész hamarosan jön (még a héten megpróbálom kiadni). Hosszú lesz, ugyan kevés érzelemmel, de ezt kárpótolja a rengeteg új karakter, akiket megismerünk (bár a legtöbbjük a GTA IV-ből visszatérő). A karakterleírásokat is bővíteni fogom. Sajnos még csak Tony-val vagyok kész, de igyekszem, ahogy tudok. Valahogy a következő részekkel egyetembe fog folyamatosan bővülni, nem csak a szereplők háttérsztorijaival, valamint a mostani történések összefoglalóival, hanem minden olyan banda, szervezet, városrész, épület és fegyver leírásával, amiről egyetlenegy szó is esett a sztoriban. Ez is a történet előrehaladásával fog bővülni. Így egy afféle adatbázist kapunk, mint az Assassin's Creed-ben (oké, onnan koppintottam az ötletet). Szintén egy kis AC másolat: a történetet szekvenciákra fogom tagolni. Eddig 2 szekvencián vagyunk túl, most léptünk be a harmadikba. Összesen 6 szekvencia lesz, abból az utolsó már csak a végső részekből fog állni.
Ezek mellett bejelentem, hogy a régebbi részeket (amik valljuk be, elég bénák lettek) ki fogom javítani és cenzúrázni is. Idővel. Ez az angol tanárom kérésére fog megtörténni, ugyanis meséltem neki a történetemről, és azt mondta, szeretné elolvasni, de angolul. Így nekifogok a történet lefordításának (amiket ide is ki fogok tenni), de előtte muszáj lesz kijavítanom és "káromkodás-mentesítenem" őket. Ez a projekt fog ösztönözni arra is, hogy gyorsabban gyártsak részeket, de ne nagyon számítsatok arra, hogy két hétnél sűrűbben fognak jönni az epizódok. Sajnos ez a sok dolog nagyon időigényes, ráadásul a szünetnek vége, így a sulira is kell összpontosítanom. De azért, hogy ne az legyen, mint most (egy vagy két havonta jön ki egy-egy rész), minden nap fogok egy kicsit foglalkozni a történettel, legyen az az adatbázis vagy maga a sztori. Legalább egy fél órát. Ezt megígérem.

No, remélem adtam egy kis kedvcsinálót a következő epizódhoz! Remélem egy hét múlva már ki tudom rakni az oldalra. :)
Redford: "This is supposed to be a stealth mission."
Haggard: "...why?"

Avatar
Arminho
Vinewoodi sztár
Hozzászólások: 1727
Csatlakozott: 2013. 11. 01. 21:55
Tartózkodási hely: Kalocsa

Re: Grand Theft Auto: Sacramento Stories

Hozzászólás Szerző: Arminho » 2015. 01. 10. 19:53

Na, üdvözlök mindenkit újra itt, ebben a topikban! Nagy kihagyás volt az utolsó rész óta, de remélem, hogy megérte várakozni! Jó olvasgatást! :)

3. szekvencia

1. rész
The Puerto Ricans


Aiden Pearce arcát fájlalva feküdt a földön. Tony bal horga nagyon kikészítette őt és csak a szirénákra tudott feleszmélni. Körülnézett. Öt darab holttestet látott. A padló vérfoltokkal teli. Felkelt. Tartalék pisztolya még mindig a zsebében volt. Hallotta, ahogy ordibál egy rendőr. Kisvártatva be is törtek az óriási ajtón, de a hullákon és a vértócsákon kívül nem láttak mást.
- Mindenki fésülje át a helyet! A gyilkos nemrég szökhetett meg. Találhatunk néhány friss jelet, ami a nyomára vezethet. Mozgás! Mozgás! Mozgás!
Aiden ekkor már a fenti kis irodában volt. Egy robbanószerkezetet hagyott az íróasztal mögött pihenő benzineskanna mellett. Kisétált a hátsó kijáraton. Látta, hogy a raktárépületet körbevették a fakabátok. Már a szemben lévő konténerek között volt, mikor élesítette bombát, mely óriási robajjal röpítette az égbe a tetőszerkezetet. Ezután pár kisebb robbanás következett, aminek következménye az óriási, rácsozott ablakok betörése, helyükön néhány rendőr kirepülése volt. Aiden mosolyogva végignézte, ahogy az épület kigyullad, majd szépen lassan leég.
A tűzoltók megérkeztével fejét csóválva sétált el az ipari negyedből.

Tony fáradtan ébredt. Rosszul aludt az ósdi ágyon. Megtörölte a szemét és ránézett a kis ébresztőórára, mely hajnali ötöt mutatott. A város még sötétbe volt burkolva, ennek ellenére már hallani lehetett a kevésbé hangszigetelt szobából az autók és az emberek tömegét, ahogy mennek úti céljuk felé és rá se hederítenek a világra. Elmennek a kéregető hajléktalan mellett, aki dobozházában kuporog az öt fokos hidegben. Észre sem veszik azt az embert, aki stoppol az utcán, hogy eljusson munkahelyére, mert nincsen autója, taxira pedig nem telik. Nem érdekli őket az a nő se, akit épp kirabol három holland drogdíler. Csak mennek a dolgukra.
Tony-nak tetszett ez a világ. Ő sem törődött a többi emberrel. Utálta azokat a lelkes személyeket, akik mindenféle petícióval meg miegymással akarják megváltani a világot. Ilyen volt az a Barry nevű ember, akivel pár nappal ezelőtt találkozott. Legalizálni akarta a marihuánát és mindenféle drogot akart rátukmálni Tony-ra. Pár lépésre tőle egy középkorú ember ordibálva szidta az űrlényeket, miközben kezével fegyvert formálva futkározott. Ezzel az indokkal hagyta ott a vörös szemű férfit.
Tony sóhajtott egyet, majd visszadőlt a nyoszolyára.
Egészen reggel kilencig forgolódott szörnyű gondolatokkal a fejében, míg ki nem ugrott ágyából, felöltözött és elindult kifelé a fogadóból. Az utca már zsúfolásig volt autókkal, a járdán a gyalogosok hangyabolyként tolongtak. Tony nem kedvelte ezt a környéket. Koszos volt és zsúfolt. Sokkal jobban szerette az idilli külvárost, ahol nem kellett azon izgulnia, hogy elcsapja egy autó vagy kirabolják. Backlot City Easton tökéletes ellentéte volt.
Mielőtt Tony taxi után kutatott volna, felhívta Luigi-t.
- Ahm, izé, hm, helló Tony! - köszönt fáradtan Luigi.
- Helló. Hol találkozzunk? - tette fel a kérdést mindenféle körítés nélkül.
- Gyere a házamhoz. Onnan viszlek majd autóval. - válaszolta Luigi.
- Oké. Ciao! - tette le a telefont gyorsan Tony, mert meglátott egy taxit.
Próbálta leinteni, utána fütyülni, minden mozdulatával jelezni, hogy taxira van szüksége, de a sofőr rá se hederített. Ezt is utálta Tony. Oké, hogy jó az, hogy ha nem törődünk olyan ember sorsával, akié nem tartozik ránk, de ha egyszer az a munkája valakinek, hogy törődjön, akkor az már nem oké. Szerencsére jött utána egy másik taxi, amit már sikerült leinteni. Egy mexikói kinézetű fiatal férfi ült a volánnál. Kedvesen kérdezte:
- Hová vihetem, uram?
- Lower Easton. Carson Ave 22. - válaszolta komoly arccal Tony, mire a fickó is vissza vett mosolygásából.
A taxi végighaladt Backlot City-n, elhagyta a The Trinity-t és a Larry's Pub-ot. A belvároson mentek keresztül. Ez a városrész teljesen más volt mint a többi. Felhőkarcolók, közszolgálati építmények, köztük pedig kis utcák, sétányok kanyarognak. Hiába a sok épület, minden ragyogóan tiszta. Igazi 21. századi központ. Egy óriási sugárút vezetett keresztül a felhőkarcolókon. Jobbról az FIB, illetve a rendőr-főkapitányság két tornya található, míg balról a városi kórház modern stílusban épült üvegfalú épülete tornyosult. Tony-t ámulatba ejtette a látvány. A járdákon öltönyös emberek sétáltak telefonjukkal vagy aktatáskáikkal a kezükben. Hihetetlen, hogy egy városban ennyi minden megtalálható! Aztán a sugárút véget ért, ahogy a belváros is. Vége volt a tisztaságnak, a ragyogásnak és a fényűzésnek. Kezdődött a következő városrész. Burton. Lakások, apartmanok, kis parkok, szökőkutak. Nem fényűző, nem csodálatos, de jobb, mint Backlot City. Itt volt Roowillear építkezése is. Mikor elhaladtak mellette, Tony-ban vegyes érzelmek gyűltek fel. Tudta, hogy Roowillear nem akarta elárulni őt, mindössze Sonny akarata nagyobb volt az övénél. Ismét egy sugárút következett. Balról volt látható az óriási Ancellotti park, ami South Holland kezdetét jelentette. South és North Holland között semmilyen különbség nincs. Pont olyan mindkettő, mint Backlot City, csak más-más banda uralja a területeket. A hosszú sugárút folytatódott East Sacramentón keresztül, majd egyszer csak véget ért. Itt balra fordult a sofőr, egyenesen a Ballas területére, ami ugyan még mindig East Sacramentóhoz tartozott, de a helyiek csak Jefferson-nak hívtak. Ezen a környéken gyorsan átjutottak. Most következett Easton. Easton-ban jellemzőek voltak a kis apartmanok, éttermek, bárok, de egyáltalán nem zsúfoltan voltak ezek. Ezért is szerette ezt a helyet Tony. Itt is élt, amíg Sonny nem dobta sittre, és a zsaruk nem foglalták le a házát. Ezen a nagy városrészen áthaladva következett Lower Easton. Ugyanaz, mint Easton, csak kisebb méretben. Családi, kertes házak, kis boltok, parkok, kávézók. Ez egy igazi kertváros volt. Luigi a Carson Ave-en élt, ami egy forgalmas út volt és a városházát, valamint a Sacramento Tactical Team épületét kötötte össze.

A taxi megérkezett Luigi háza elé. Tony fizetett, aztán becsöngetett. Luigi feltépte az ajtót, majd ijedt tekintettel szólt Tony-hoz.
- Psszt, halkan! Daisy alszik! - suttogta.
- Nem vagy te egy kicsit gyöngéd? - vonta fel a szemöldökét Tony, és bekiáltott abba a szobába, amiben Daisy aludt. - Daisy, helló!
- Helló Tony! - nyöszörögte az eljegyzett.
- Mi a baja? - fordult oda Tony Luigi-hoz. - Menstruál?
- Te normális vagy, baszd meg?! - sziszegte Luigi. Alig hitte el, hogy ilyeneket beszél Tony.
- Teljes mértékben. - vigyorgott Tony, aztán hirtelen komolyra váltott. - Induljunk!
Luigi már csak azt vette észre, hogy egyedül van a hallban. Kiment a ház elé, ahol Tony Luigi autójára támaszkodva kérdezte:
- Ki ez a Luis? Honnan ismered?
- Ezt majd megbeszéljük az úton. - felelte savanyú képpel Luigi, miközben beszállt a kocsiba.
Nem repesett az örömtől, hogy most már tényleg Die Hard-ot kell játszania, főleg egy olyan seggfejjel, mint Tony. Bár gyanította, hogy John ennél sokkal cifrábbakra gondol.
- Szóval, honnan ismered ezt a bizonyos Luis-t? - tette fel ismét a kérdést Tony.
- London előtt pár évvel Liberty City-ben éltem. Ott ismerkedtem meg vele, akkor még kidobó volt egy bárban. Hallottam, hogy nagy balhékba keveredett Ray Bulgarin-nal, akinek még régebben dolgoztam is egy délszláv sráccal együtt. Szóval, a lényeg az, hogy elváltak útjaink, én Londonba utaztam, ő meg ide Sacramento-ba, de ő csak egy fél éve van itt. Míg én Londonban voltam veletek, e-mailben folyamatosan tartottuk a kapcsolatot.
- Miért nem meséltél róla?
- Nem láttam értelmét. Megismerni úgysem tudtátok volna. Na, szóval mikor Daisy-vel ide jöttünk Sacramento-ba, akkor kezdtünk el ismét tartani a kapcsolatot egymással. Nem voltunk nagy haverok, de ez így jó is volt. Aztán jöttél te John-nal, és lassan el is felejtettük egymást. Legutoljára talán akkor beszéltem vele, amikor összehívtál minket a Larry's Pub-ba, hogy megvitassuk, hogyan tovább. Aztán most beugrott, hogy ő talán segíthet a maffia ellen.
- Aha. Ő ismer engem? Vagy meséltél már neki rólam?
- Nem nagyon. Talán még Londonban említettelek egy e-mailben.
- Akkor nem lesz egyszerű elmagyarázni neki, hogy pontosan mit akarunk és miért kéne segítenie nekünk.
- Ez igaz. De neked amúgy is olyan csodálatos karizmád van, csak elintézed.
- Iróniaszagot érzek.
- Ez az volt. Csak ne veszítsd el a fejed!
Luigi letért a széles Denver Ave nevű sugárútról, és bekanyarodott El Coronába. Így hívták a puerto-rico-iak a területüket. Egyszintes, lepukkant kérók sorakoztak egymás mellett kis első és hátsó kerttel. Néhol egy-egy kisbolt vagy bár tűnt fel, ahol nagy csoportokban füveztek a bandatagok fegyverekkel a derekukon. Mind egytől egyig fehér vagy világoskék ruhát viseltek. Ezek voltak a banda színei. Sikátorok nem nagyon voltak, ezért a dílerek nyíltan, az utcán terjesztették a cuccot. Majdnem minden ház előtt láthatóak drogtól kidőlt gengszterek és prostik.
Tony szörnyülködve nézett. Ez lenne egy igazi banda és területe? Ilyenek lennének a Latin-Amerikai bevándorlók? Luigi bekanyarodott egy zsákutcába, ami El Corona végét jelentette. Itt már látható volt egy kis változás. Ugyan itt is rendesen ment a füvezés, de óriási különbség volt az, hogy a bandatagok nem voltak kidőlve, hanem egymással beszélgettek, míg az utakat rótták.

Luigi megállt az utca elején egy, a többihez képest tisztának látszó emeletes ház előtt.
- Na, itt vagyunk. - jelentette be Luigi.
Nem is beszéltek többet, bekopogtak. Egy fiatal latin srác nyitott ajtót piros-fekete dzsekiben és keretes szemüvegben. Lelkesen köszöntötte a két férfit.
- Á, Luigi, örülök, hogy újra találkozunk! Mi járatban vagy itt? És ki van ott mögötted?
- Ő a haverom, Tony. Luis-zal szeretnénk beszélni. - válaszolta Luigi.
- Engedd be őket Henrique! - kiáltott ki a konyhából Luis.
- Gyertek! - intett Tony-nak és Luigi-nak a srác.
A ház egészen tiszta volt. Nem volt rumli, nem volt kosz. Semmilyen fű vagy egyéb szagot nem lehetett érezni.
Besétáltak a konyhába, ahol Luis és egy szürke dzsekis, Henrique-kel körülbelül egyidős ember ült és a banda helyzetét vitatták meg.
- Üdv Luigi! - állt fel kézfogásra Luis. - Ki ez az ember veled?
- Ő lenne Tony. - mutatta be másodszor Luigi Tony-t.
- Ó, te lennél Tony? Mi járatban vagytok itt? - kérdezte Luis.
- Üljetek le! - mondta Henrique.
- Beszélni szeretnénk veled Luis. Pontosabban segítséget szeretnénk kérni. - közölte Luigi.
- Igen? Ó, hadd mutassam be Henrique mellett a másik jobb kezemet, Armando-t. - mutatott Luis a szürke dzsekisre, ki egy enyhe mosollyal és egy fejbiccentéssel köszönt. - Szóval, mi lenne a gond?
- Tony? Elmondod? - kérdezte Luigi.
Tony-nak hirtelen nehezére esett megszólalni. Annyira idegennek találta ezt a környezetet, főleg így, három idegennel, akik mosolyognak rá. Ritkán volt ilyenben része.
- Szóval... - kezdte Tony. - Vérdíj van a fejünkön. Egy maffia által. Két barátom is elárult, mind a kettő ehhez a maffiához tartozik. Nemcsak hogy tartozik, de ők ketten vezetik az egész szervezetet. Őket szeretném megbosszulni. Ám ehhez segítségre van szükségem. Luigi ajánlott téged és a bandádat.
- Hmm... - ráncolta a homlokát Luis, aki nagyjából Tony-val volt egyidős. Fekete-fehér dzseki volt rajta. - Miért gondolod, hogy megbízok benned?
- Luis, csak nem képzeled, hogy átverünk? - képedt el Luigi.
- Benned hiszek, de ezt a csávót most látom először. Ő is most lát engem először. Miből gondolod, hogy megbízok benne? Akár le is lőhetném, mert vérdíj van rajta.
A mosoly hirtelen eltűnt mindenki arcáról, de Tony higgadt maradt. Ilyenben már sokszor volt része, tudta mit kell csinálnia, ámbár Luigin azt látta, hogy kezd izgulni. Kellemetlenül érezte magát. Legalábbis Tony így látta.
- Oké, akkor nem bízhatsz meg bennem. - válaszolt Luis kérdésére Tony. - Végül is tök igazad van. Sosem láttál. Miért is segítenél nekem? De a te bandád szarban van. Az utcákon feküdnek, belőve. Kirabolják a civileket. Nyilvánosan dugják a prostikat. Vagy Puerto Ricóban ez a szokás?
- Faszom, igazad van. - látta be Luis. - Rendben, megbízok benned. De hogyan tudnánk segíteni?
Luigi alig hitte el, hogy Tony ilyen könnyedén és higgadtan oldotta meg a dolgot. Valahogy most teljesen más volt.
- A bandáddal szembeszállhatnánk a maffia ellen. - válaszolta Tony.
- A-a, az úgy nem fog menni. Előbb tenned kell valamit a bizalmamért. - dőlt hátra Luis.
Luigi Luis-t sem így ismerte meg. Mindig is egy vicces, laza embernek tudta őt, de most teljesen ellentétesen viselkedett.
- Kisegítem a bandádat. - ajánlotta Tony. - Segítek nektek visszajutni a többi brancs közé.
- Ezt szívesen venném. Gyere, megmutatom, milyen valójában El Corona. - mondta Luis, majd kivezette Tony-t a házból otthagyva Luigi-t Henrique-kel és Armando-val.

Luis végigvezette Tony-t El Coronán, ezúttal gyalog. Lábbusszal sem volt szebb hely. Sőt, még jobban lehetett érezni a fűszagot. Eléggé lezüllött környék volt, talán még Backlot City-nél is rosszabb. Ami nagyon meglepő, senki sem köszönt Luis-nak, még oda sem fordultak vagy valami hasonló, ám őt ez annyira nem zavarta.
- Szóval, hogyan tudnád kisegíteni a bandát? - kérdezte Luis.
- Ezt így hirtelen nehéz megmondani. Sorold fel, mik a problémák! - mondta Tony.
- A legnagyobb a drog. Ezt te is láthatod. Annyira a fű áldozatai lettek a bandatagok, hogy nagy részük már fel se bír kelni.
- Ezen könnyen lehet segíteni. Megtisztítjuk majd a környéket a drogtól.
- Hogyan?
- Megkeressük azt, aki terjeszti. Nem a dílereket, hanem azoknak a fejesét. Azt, aki behozza El Coronába a drogot.
Luis itt nyelt egy nagyot. Láthatóan megrémült, de Tony-t ez nem érdekelte.
- Aztán ott van az elmaradottság. - folytatta Luis. - Nincsenek olyan fegyvereink, mint a Ballasnak. Nincsen olyan droghálózatunk, mint a hollandoknak.
- Ezzel majd később kell foglalkozni. Először a belső ügyek.
- Legvégül, magunkra vagyunk utalva. Nincsen egy szövetségesünk se a bandák, se az egyéni vállalkozók körében.
- Ez lesz a legelső. Ha nincs bebiztosítva a megfelelő fegyver - és pénzellátás, addig nem szabad más bandákkal ellenségeskedni.
Hirtelen a mellettük lévő sikátorból előugrott egy fekete gengszter késsel a kezében. Nekilökte Luis-t az előtte álló másik bűnözőnek, aki egy harmadikhoz vágta a banda vezetőjét. A harmadik néger a földre dobta Luis-t, majd késével hadonászva pénzt követelt. Tony hidegvérrel közéjük lépett, kicsavarta az első gengszter kezéből fegyverét, aztán kigáncsolta és nekidobta őt a már támadó kollégájának. Az utolsót pedig három késsuhintással elintézte. Odalépett a földön fetrengő Luis-hoz és egy laza mozdulattal fölsegítette.
- Fúh, ember, köszi. - hálálkodott. Nem is gondolta volna, hogy Tony ilyeneket tud.
- Szerintem jobb, ha visszamegyünk a házadhoz. - javasolta Tony komoly arccal, miközben belerúgott egyet a még nyöszörgő bűnözőbe.
- Egyetértek. Kibaszott hollandok.

Visszaérve Luis házához, Tony így szólt:
- Na, most már bízol bennem?
- Teljes mértékben.
Bementek a házba, ahol Luigi egyből félrehívta Tony-t.
- Na, mi van? - kérdezte Luigi.
- Egyelőre belement. De először őt és a bandáját kell kisegítenem a bajból. - regélte Tony.
- Szükség van rám?
- Nem, ezt megoldom egyedül. Értesítsd John-t a történtekről!
- Meglesz.
Luigi intett egyet a többieknek és kiment.
Luis odalépett Tony-hoz.
- Figyelj, Tony. Nagyra becsülöm azt, hogy megmentettél. Tudok-e valamit érted tenni?
- Egy nagy gondom van. Nincs fedél a fejem fölött.
- Hmm. Azt hiszem tudok egy helyet. Gyere! - intett Luis, majd kirohant a házból. Tony követte őt.
Pár kéglivel arrébb Luis rámutatott kis lakásra.
- Ez a ház egy nemrég elhunyt bandatag tulajdonában volt. Tony-nak hívták. Remélem megérdemled a megtiszteltetést.
- Minden erőmmel rajta leszek. - mosolygott Tony és belépett a házba.
Az épületben szintén rend volt. Nem volt egy nagy hely, de Tony-nak épp elég. A bútorozás egészen modern volt. Ilyen vityillóra vágyott Tony mindig is. Megkereste a hálót, és ledőlt a kényelmesnek látszó ágyára. Az is volt.
Alig telt el pár perc, elszenderedett.


Ennyi lett volna az új rész. Ahogy ígértem, kb. 2-3 hetente fognak jönni az epizódok, és az adatbázis is bővülni fog napról napra. :)
A hozzászólást 1 alkalommal szerkesztették, utoljára Arminho 2015. 01. 13. 18:31-kor.
Redford: "This is supposed to be a stealth mission."
Haggard: "...why?"

Avatar
Gonzales
Törzstag
Hozzászólások: 2129
Csatlakozott: 2013. 08. 23. 18:22
Tartózkodási hely: Aici dragul meu. România.

Re: Grand Theft Auto: Sacramento Stories

Hozzászólás Szerző: Gonzales » 2015. 01. 10. 20:49

Fenomenááállis :D
Be brave, follow dreams, say fuck you to everybody and fight for what you believe in.

Avatar
Arminho
Vinewoodi sztár
Hozzászólások: 1727
Csatlakozott: 2013. 11. 01. 21:55
Tartózkodási hely: Kalocsa

Re: Grand Theft Auto: Sacramento Stories

Hozzászólás Szerző: Arminho » 2015. 01. 11. 11:22

Azért ennyire hosszan ne fejtsd ki a véleményed! :D Köszönöm, hogy elolvastad. Számomra ez a legnagyobb dicséret. :)
Redford: "This is supposed to be a stealth mission."
Haggard: "...why?"

Avatar
NikitaDragovich
Őrszem
Hozzászólások: 2311
Csatlakozott: 2011. 12. 07. 20:10
Tartózkodási hely: Bogyiszló, Tolna megye, Magyarország
Kapcsolat:

Re: Grand Theft Auto: Sacramento Stories

Hozzászólás Szerző: NikitaDragovich » 2015. 01. 12. 13:37

Hú, ez nagyon jó volt, de tényleg. Ez volt eddig a legjobb fejezet; jól leírtad. :D Mellesleg észrevettem egy-két utalást:

"Pár lépésre tőle egy középkorú ember ordibálva szidta az űrlényeket, miközben kezével fegyvert formálva futkározott. Ezzel az indokkal hagyta ott a vörös szemű férfit." - Michael De Santa.

"Hallottam, hogy nagy balhékba keveredett Ray Bulgarin-nal, akinek még régebben dolgoztam is egy délszláv sráccal együtt." - Niko Bellic.

"Aiden Pearce arcát fájlalva feküdt a földön." - Aiden Pearce (Watch Dogs copy :P)

"Ilyen volt az a Barry nevű ember, akivel pár nappal ezelőtt találkozott." - Barry a GTA V-ből.

"Egy mexikói kinézetű fiatal férfi ült a volánnál." - Taxisok a GTA V-ben.

Ezen pedig elmosolyodtam: :lol:
"- Mi a baja? - fordult oda Tony Luigi-hoz. - Menstruál?
- Te normális vagy, baszd meg?! - sziszegte Luigi. Alig hitte el, hogy ilyeneket beszél Tony."

Ezen kívül ebben a részben voltak a legjobbak a tájleírások, sőt azt is látom, hogy csináltál szekvenciákat a sztorihoz. (Assassin's Creed copy :P)

Végül pedig van egy pici hiba: "- Egyenlőre belement." Helyesen EGYELŐRE! Kép
„Az élet bonyolult. Embereket öltem. Embereket csempésztem. Embereket adtam el. Talán itt a dolgok másképp alakulnak majd.” -Niko Bellic

Avatar
Arminho
Vinewoodi sztár
Hozzászólások: 1727
Csatlakozott: 2013. 11. 01. 21:55
Tartózkodási hely: Kalocsa

Re: Grand Theft Auto: Sacramento Stories

Hozzászólás Szerző: Arminho » 2015. 01. 12. 14:31

Köszönöm a szép szavakat! A helyesírással még mindig hadilábon állok. :D Aiden Pearce pedig vissza fog térni rengeteg GTA IV-es karakterrel együtt, nem is egyszer!
A hozzászólást 1 alkalommal szerkesztették, utoljára Arminho 2015. 04. 25. 12:00-kor.
Redford: "This is supposed to be a stealth mission."
Haggard: "...why?"

Avatar
Arminho
Vinewoodi sztár
Hozzászólások: 1727
Csatlakozott: 2013. 11. 01. 21:55
Tartózkodási hely: Kalocsa

Re: Grand Theft Auto: Sacramento Stories

Hozzászólás Szerző: Arminho » 2015. 02. 22. 13:08

3. szekvencia

2. rész
Assassination - Soft Drinks (Bérgyilkos küldetések - Üdítőitalok)

Luis hatalmasat ásítva kelt. Még csak reggel hat lehetett, de ő már a topon volt. Kibújt takarója alól. Nem volt túl nagy szobája, de azt rendben tartotta. Az ágy mellett egy világosbarna éjjeliszekrény állt, aminek tetején egy graffiti és egy fényképezőgép állt. Luis gyakran fotózgatott mindenfélét a városban. A képekkel nem csinált semmit. Ez csak egy afféle hobbi volt, amit akkor űzött, amikor éppen nem volt dolga. Az elmúlt napokban nemigen részesült ilyenben. A banda nagyon a nyomorban volt, pénzzel tartozott a Ballasnak, a hollandoknak és néhány kisebb vállalkozónak, akiktől fegyvereket vagy egyéb értékes portékákat vásárolt. Ezen adósságok kifizetéséhez keresett pénzt, kevés sikerrel. Odalépett a gardróbjához. Se perc alatt felöltözött, ám most nem a szokásos fekete-fehér dzsekijét hordta, hanem egy piros mellényt és egy sima egyszerű kék farmert. Reggeli helyett egyenesen Tony új háza felé vette az irányt. Nagy mosollyal az arcán lerongyolt a lépcsőn és kilépett az ajtón. Az utcán szinte senki sem volt. Néhány bandatag lézengett csak pár házzal odébb. Az éjjel nagy parti volt, annak a nyomait takarították fel egy rekesz sör elpusztításával közvetve. Luis mosolyogva megrázta a fejét. Bekopogott Tony-hoz. Nem jött válasz. Megpróbálta még egyszer. Szintén semmi. Harmadszor már erőteljesebben kopogott.
- Tony, én vagyok az, Luis! Nyisd ki! - kiáltotta, de még mindig nem történt semmi.
Úgy döntött, benyit. Meglepetésére az ajtó zárva volt. Luis kicsit megilletődött, de pár másodpercnyi gondolkodás után elővette a ház kulcsának a másolatát és erőteljesen berúgta az ajtót.
- Tony, keljé' fel! Reggel van, dolgunk van! - kiáltotta mérgesen, de senki nem válaszolt.
A lakásban síri csend honolt. Luis bekukkantott a hálóba, de nem találta ott Tony-t. Körülnézett az egész házban, de nem találta sehol.
- Hm, ez olajra lépett. - gondolta magában. - Megint Armandóra és Henrique-re marad a munka.
Fejét csóválva hagyta el a házat.

Tony eközben már rég az El Burro olajfúróknál ücsörgött egy méretes csövön. Már hajnalban felkelt, hogy ne kelljen Luis-nak magyarázkodnia, hova megy. El Burro az Ipari Parktól északra helyezkedett egy magas dombon. Tőle keletre indult egy meredek dombvonulat, ahová épült néhány családi ház. Ezt a helyet nevezték Szrawberry-nek. Itt volt az albán maffia lepukkant központja is.
Tony boldogan bámulta az eget. A napfelkelte gyönyörű volt. Ahogy a lila színű égből kiemelkedik a nap, felragyogva fényt és erőt adva a város lakóinak és uralkodik az égen. Csodálatos volt nézni. Aztán Tony hirtelen megrázta a fejét. Nem, ő nem ilyen. Ő zord és rideg. Nem törődik se a saját, se a mások érzéseivel. Ő egy kőkemény gyilkos. De ennek a gyilkos szív mélyén mindig is ott lapult a jókedv, az öröm... a szeretet. Tony igyekezett ezt a felét elrejteni és csak néha elővenni. Mindig próbált komornak és elszántnak tűnni. Elmélkedését egy taxi zavarta meg, ami a földes út porát felkavarva bekanyarodott a kis parkolóba, ahol Tony üldögélt. A járműből Lester szállt ki. Lester már kevésbé volt a topon, mint pár évvel ezelőtt az STT-nél. Elkezdett kopaszodni, valamint már bottal járt. Régebben is elég bicebóca volt, de nem volt szüksége semmilyen segédeszközre a gyalogláshoz. Egy kockás inget és egy világosbarna bársonynadrágot viselt.
- Üdv, Tony! - köszöntötte.
- Szintúgy. - viszonozta Tony. - Szóval, mit kell csinálnom? Ki a célpont?
- Ezúttal a tőzsdére és a profitszerzésre fogunk koncentrálni. Keresünk két rivális céget, a nagyobbat kicsit meggyengítjük, megvesszük a kisebb részvényeit, a kisebb megerősödik egy időre, és mikor a részvények elérték a legnagyobb értéküket, magas profittal eladjuk. Aztán a legyengített cég részvényeiből is veszünk mielőtt az még stabilizálódik, és ha szerencsénk van, abból is kereshetünk egy kis pénzt.
- Eddig oké. Melyik cég ellen megyünk? - kérdezte Tony.
- Kezdjük valami egyszerűvel. - javasolta az állát dörzsölgetve Lester. - Az italgyártó cégeket könnyű befolyásolni. Elég csak egy nagyobb rakományt elcsípni, valamint a főmuftit megölni és már kis híján csődbe ment.
- Rendben. És melyik legyen Pisswasser vagy Logger?
- Az alkoholt forgalmazó cégekre nagy a kereset, így ők túl hamar stabilizálódnak. Szerintem kezdjünk valamelyik üdítőitalos komával. Az eCola eléggé a topon van mostanság. Itt az idő a Sprunk-ot és a Raine-t a magasba emelni.
- Nekem már kezd bonyolult lenni. De legyen ahogy akarod. Mit kell tennem pontosan?
- Az eCola vezérigazgatója a napokban részt vett egy konferencián, de éppen ma távozik. Sietnünk kell, hogy elkapjuk.
- Hogyan találom meg?
- Mákunk van. Ő is olyan nagyképű, mint a többi. Nemrég posztolt egy képet Lifeinvader-re az új limuzinjáról. Nagy valószínűséggel azzal rója a várost. De a repülőgépek indulási idejét is figyelembe vehetjük. Kis kutatással megtudtam, hogy Los Santos-ban él. Ma csak egy repülő indul oda, méghozzá délután negyed háromkor. Esetleg kimehetnél a repülőtérre, hátha összefuttok.
- És mi van, ha nem?
- Addig megpróbálom megtalálni. Ha ott nem találod, addigra már tudatni fogom veled, hogy hol van.
- Rendben. Annyit még megtudakolhatok, hogy hogy néz ki a limuzinja?
- Persze. Egy pillanat...
Lester elkezdett böngészni szürke iFruit-ján, majd egy fél perc múlva odanyújtotta Tony-nak, hogy megtekinthesse a limuzint.
- Rendben. Megvan. Majd értesítelek, ha sikerült. - jelentette ki Tony.
- Oké. Ne felejtsd el megvenni a részvényeket!
- Ööö... rendben. Meglesz.
A két férfi elbúcsúzott egymástól. Lester lebicegett a dombról Backlot City felé. Tony pedig Strawberry irányába indult.

Tony kölcsön akart kérni egy autót John-tól. Tudta, hogy csak nehezen fog belemenni, de a pénzzel majd leveszi a lábáról. Sajnos John autószalonja Leftwoodban volt, ami pár kilométer gyaloglást jelentett volna Tony-nak. Megállt egy takaros ház előtt. A felhajtón egy Benefactor Schafter parkolt. Tony nem nagyon akart ilyen bűncselekménybe belekeveredni, de most jelenleg farkastörvények uralkodnak. Betörte könyökével az ablakot és a lyukon benyúlva kinyitotta az ajtót. A riasztó hangosan sípolni kezdett. Tony bevetette magát az autóba és megpróbálta beindítani. A harmadik próbálkozásra a kocsi felberregett, Tony pedig már száguldott is, mert a szomszéd kihívta a rendőröket. A riasztó hamar befejezte vonítását. Tony átkanyargott az ipari parkon, elszáguldott a Mirabello pláza mellett, végül befordult John garázsába. Dudált kettőt, John pedig őrültként rohant ki. Egy világoskék inget viselt egy kék farmerral
- Tony, minek köszönhetem váratlan látogatásodat? - kérdezte meglepetten, kis gúnnyal fűszerezve.
- Beengedsz a garázsba? Lopott kocsival vagyok. - hadarta Tony.
- Á, igen. Klasszikus bűntény. - sóhajtott John. - De nem azt mondtad, hogy te már nem bűnözöl?
Itt már érezte Tony, hogy John gúnyolódik.
- Ide figyelj, csak engedj be! - sziszegte Tony.
- Ahogy akarod. - vigyorgott John és a zsebéből elővett kis távirányítóval kinyitotta a garázskaput.
Tony kiszállt. A garázsban rend volt. Mi több, tisztaság. John szépen gondozta ezt helyet. Itt tartotta azokat a kocsikat, amik javításra szorulnak. Akár hat autó is elfért ebben a garázsban. Jelenleg tele volt a hely, a Schafter épphogy csak befért.
- Na, és hogy megy a biznisz? - érdeklődött Tony.
- Jól. Sőt, nagyon is jól. - jelentette ki John. - Eddig még csak itt raktároztuk az autókat, valamint a bemutatóteremben. Ott tíz kocsi fér el. Ha el akarnak adni nekünk autót, akkor a tulaj felhívja Petert, megbeszélnek egy találkát, ketten elmegyünk megnézni a kocsit, ha úgy gondoljuk, hogy profitálhatunk belőle, megvesszük. Én elhozom ide, itt a garázsban felújítom, ha szükséges, aztán a befér a bemutatóterembe, akkor odamegy. Ha nem, akkor marad a garázsban, de a honlapunkra így is felkerül, mint megvásárolható autó. Ha venni akar tőlünk valaki, akkor szintén Petert hívja fel, a vevő eljön a szalonba, megnézi az autót, ha akarja beleszerelünk pár extrát, aztán eladjuk neki és reméljük, hogy az üzletkötés bevételt hoz. Van egy kis, két férőhelyes garázsunk a kikötőben. Ott tartjuk vizsgálat alatt a más államokból beérkezett kocsikat, ugyanis pár napja Peter szerződést kötött a Southern San Andreas Super Autos nevű mamutvállalattal, miszerint hetente két általunk választott típusú használt autót vásárolunk, amiket én felújítok és passzoljuk tovább az Auto Eroticar-nak vadi újan, amiből jó nagy hasznot szakasztunk le.
- Ez igen! - ámult el Tony. - Nem kis munka lehet ez.
- Nem, de megéri. Sok pénzt hoz.
- Ezért a Benefactorért mennyit adsz? - kérdezte Tony, mert pénzszagot érzett.
- Alap esetben hat és félezer dollárt, de mivel ez két helyen meg van karcolva rendesen, ráadásul az egyik ablaküveg hiányzik. Ezek javítása nagyjából háromszázötven dollárba kerül. Aztán át kell festeni, mert a rendőrök keresni fogják. Egy olcsóbb festés nyolcszáz dollár. Adok érte ötezer-háromszázat, de csak azért mert haverok vagyunk.
Tony elmosolyodott. Könnyű pénzszerzési lehetőség volt ez. John szó nélkül odaadott neki több, mint ötezer dollárt egyetlen nyamvadt kocsiért. Persze, egy ilyen gyönyörű szedán megért vagy nyolcvanezret is, de csak a "most-került-ki-a-gyártósorról" példány.
- Apropó, ha már hoztál egy eladható minőségű autót, esetleg szállíthatnál majd nekem még néhányat. - javasolta John. - Küldök egy üzenetet meg egy képet a kocsiról, te keresel egy olyan típust és leszállítod nekem. Jól kereshetünk vele mind a ketten.
- Á, figyelj, erre nincsen nagyon időm, majd talán pár hét múlva. - ellenkezett Tony.
Ha még lett is volna ideje, akkor se lett volna kedve Sacramento utcáit róni egy-egy rohadt autót keresve. Ehelyett inkább felfedte valódi szándékát.
- Igazából azért jöttem, hogy kölcsönkérjek egy autót tőled. Nekem most jelenleg nincs.
- Ember, kölcsönözni a közeli Auto Eroticar-ban tudsz. Itt eladjuk az autókat.
- Ez esetben nincs valami olcsó, használt autótok?
- Mint mondtam, a SSASA-tól veszünk ilyen autókat. Jelenleg van egy még nem teljesen felújított verda, egy Cheval Fugitive.
- Mennyibe kerül?
- Egy vadi új huszonnyolcezer, de ez a használt alig ér három rugót. Odaadom két és félért.
- Megegyeztünk. - nyújtotta karját kézfogásra Tony.

Tony beszállt John kocsijába. John egy szürke Schyster Fusilade tulajdonosa volt, ami egy kétajtós sportautó. Amíg várt barátjára, felnézett az LCN elnevezésű tőzsde honlapjára, hogy vegyen néhány Raine részvényt. Pár hónapja már mobilról is lehetett venni részvényeket. Tony nem nagyon értette, hogy hogyan működik ez a dolog, de megbízott Lester-ben és a körülbelül tízezer dolláros vagyonából kétezer dollár értékben vett Raine részvényeket. Ezután a BAWSAQ oldalára keresett. Kicsit furcsállotta a BAWSAQ elnevezést, mert a kiejtése nagyon is hasonlított a ballsack szóra, ami a herezacskót jelenti. A Sprunk részvényekből is vett elég sokat, nagyjából háromezer ötszáz dollár értékben.
John bepattant a kocsiba.
- Akkor irány a kikötő! - indítványozta.
- Előbb jobb lenne egy bankautomatához menni, mert szeretném kivenni a pénzt a kocsihoz. - felelte Tony.
- A garázs mellett pont van egy. Gyerünk!
John kikanyarodott a nyugat és kelet Sacramentót összekötő gyorsforgalmi autópályára, majd az első lehetőségnél letért a kikötő irányába. Megállt egy kis épület mellet. Ez volt John és Peter kikötői műhelye.
Míg Tony kivette a pénzét az automatából, John előkészítette a szóban forgó Chevalt. Az autó hosszú volt és keskeny, ettől eltekintve négyüléses, ami Tony-nak a hasznára válhat. Ezüstös színe tündökölt a napfényben, ám pár karcolás és horpadás megtörte a gyönyörűséget.
- Szóval akkor kétezer-ötszáz és viheted. - mondta John.
Tony odaadta a pénzt, John pedig a kocsihoz tartozó papírokat.
- Adios, amigo! - köszönt el Tony.
- Neked is! - mosolygott John.

- Türürüri-türürüri-türürüri-türürüri-tííííííííííííííííí! Tü-tü-ri-ti! Ti-tü-tü-türű-tü! - csörgött Luis telefonja.
Ránézett mobiljára. Tony hívta. Már eltelt majdnem két óra, mióta felkelt és már vagy háromszor kereste Tony-t mobilon, de nem vette föl.
- Tony, hol vagy? - kérdezte Luis.
- Figyelj, most nincs túl sok időm beszélni. Szükségem van valami használható fegyverre. - hadarta Tony.
- Az van éppen. De hol voltál?
- Másik megbízó. De ez most nem fontos. Hamarosan ott vagyok.
Tony letette a telefont. Padlógázzal repesztett újdonsült Chevaljával Sacramento utcáin. Oka volt a sietségre. A belvárosban meglátta azt a limuzint, amit Lester mutatott. Valahogy érezte, hogy ott ül benne a célpont. Elsietett Luis-hoz fegyverért, aztán a repteret vette irányul. Befarolt a zsákutcába. Úgy ugrott ki az ajtón, hogy kis híján elesett. Luis már kint várta.
- Tony, mi a franc van? - kérdezte meghökkenve.
- Most nem érünk rá! - förmedt rá Luis-ra. - Hol vannak a fegyvereid? Kölcsönvennék párat.
- A garázsban vannak. - mutatott ujjával egy kis melléképületre.
- Oké, kösz! - már ott se volt.
Luis nem értette ezt a fajta viselkedést.
Tony berontott a garázsba. Luis fegyverei egy sarokban voltak, ládákra pakolva, illetve a falra akasztva. Elemelt egy Micro-SMG-t, illetve egy lefűrészelt csövű shotgunt, majd hátsó farzsebét kezdte tapogatni, pisztolyát keresvén. Miután megtalálta, visszarohant a kocsijához, beült és elhúzott. Luis még sok sikert sem tudott kívánni.
Kikanyarodott El Coronából és pár perc múlva már a reptéren volt. Nem látta még a limuzint, sem a célpontot. Pisztolyát elrejtve végigsétált a terminálok bejárata előtt. Ekkor pillantotta meg szeme sarkából a fekete limuzint, lilás csillogással, amint bekanyarodik egy VIP vendégek számára fenntartott parkolóba. Ebből már sejtette Tony, hogy a célpont magángéppel utazik. A főnök kiszállt a limuzinból két testőr kíséretében. Tony elsietett a parkolóhoz, de folyton ügyelt arra, hogy ne vegyék észre.
- Egy mesterlövész puska most jól jönne. - gondolta Tony. - Kár, hogy ilyen gyér Luis fegyvertára.
Látta, hogy a célpont és testőrei feléje tartanak.
- Mögéjük lopózom és hátulról fejbe lövöm, nagyjából öt méteres távolságból. - tervezte Tony.
Így is tett. Az őrök nem fogtak gyanút, mikor Tony elhaladt mellettük, aztán egy hirtelen mozdulat, egy lövés, aztán még kettő. Három holttest zuhant a földre. A reptér őrei viszont észrevették Tony-t, ezért ő sietősen kocsija felé haladt. Sikeresen elérte autóját, beszállt és pár manőver után a rendőrök már a nyomában sem voltak.

Kiérve East Sacramento-ból, Tony felhívta Lester-t.
- A munka elvégezve.
- Tudom. - jelentette ki Lester. - Nézz rá öt-tíz óránként a tőzsdére, mert gyors változások következhetnek be hirtelen.
- Úgy lesz. - mosolygott Tony és letette a telefont.
Fordított egyet kocsija kormányán és kikanyarodott a South és East Sacramentót összekötő sugárútra, aztán egy pár száz méter múlva visszatért El Coronába. Először Luis házánál állt meg. Úgy érezte, hogy bocsánatot kell kérnie viselkedése miatt. Benyitott a házba, ahol Luis éppen tévét nézett. Az Impotent Rage legújabb része ment. Tony utálta a rajzfilmeket. Mi több, a tévét is utálta. Semmi normális műsor nem ment, kivéve a híradót.
- Hey, Tony, hol voltál? - kérdezte Luis.
- Ahh, máris elmesélem. - sóhajtott Tony levéve barna dzsekijét.
- Gyere, ülj le! - ajánlotta Luis.
Tony lehuppant Luis mellé a kanapéra.
- Szóval, még régebben az STT-nél szolgáltam a különleges osztagnál. - kezdte Tony. - Akkoriban ott dolgozott egy taktikai tanácsadó valamint kiképző, Lester Crest. Nem az a kigyúrt, üvöltöző parancsnok volt, hanem egy gyenge, alacsony, szemüveges krapek. Valahol a negyvenes évei végén járhatott. Felfedezte képességeimet, és később titokban illegális munkákat teljesítettem neki. Sajnos rajtakaptak, és mindkettőnket kirúgtak. Azóta is vissza akarom fizetni a főnökömnek, Tom Lerand ezredesnek azt a bánásmódot, amit én és csapatom kapott tőle. Lényeg a lényeg, Lester pár hete kapcsolatba lépett velem, már az FIB-nak dolgozva. Bérgyilkosságokra akart rábeszélni. Eddig álltam a sarat, de most, hogy mindkét gazdagabbik barátom elárult, így szükségem van pénzre, ezért most megöltem az eCola vezetőjét, az első célpontot.
- Haver, ez durva. - felelte Luis. - Akkor most te az FIB-nak dolgozol?
- Nem, dehogy. Ezek a munkák teljesen függetlenek az FIB-tól, valamint bármilyen más titkosszolgálattól. - mondta Tony.
- Ajánlom is. Megbízok benned, remélem nem versz át. - szűkült össze Luis szeme.
- Ígérem. De most mennem kell.
- Valamikor beszélnünk is kéne a bandáról.
- Ráér holnapig. Adios, amigo.
- Nos vemos! (Viszlát!)
Luis tudta, hogy nem ér rá holnapig, de nem akart beleszólni. Maga mellé kell állítania Tony-t.
Tony besétált a házába. Egyből feltűnt neki a nagy darab kartondoboz az étkezőasztalán. Kinyitotta. Tizenöt darab százdolláros pénzköteget talált benne. Mellette egy cetli, ez áll rajta: az FIB-nak tett szolgálatért a fizetség. - Steve Haines


Ennyi lett volna az első bérgyilkos küldetés. Sajnálom, hogy ennyire megvárattalak benneteket, de a suli és a versenyek miatt nincs időm a sztorira, de azért a három hetet megpróbálom betartani. :)
Redford: "This is supposed to be a stealth mission."
Haggard: "...why?"

Avatar
Arminho
Vinewoodi sztár
Hozzászólások: 1727
Csatlakozott: 2013. 11. 01. 21:55
Tartózkodási hely: Kalocsa

Re: Grand Theft Auto: Sacramento Stories

Hozzászólás Szerző: Arminho » 2015. 03. 22. 14:36

3. szekvencia

3. rész
Contacts - Kapcsolatok

- Basszus! - suttogta Tony.
Összeszámolta a pénzkötegeket. Nem kevesebb, mint 150 ezer dollár dollárt tartalmazott a kartondoboz. Nem igazán tudta, hogy miért kapta, de pár perc gondolkodás után rájött: az FIB-nak elrabolt fájlokért kapta az összeget. Nem tudta, hogy mit csináljon vele. Odaadhatta volna Luis-nak, aki ki tudta volna fizetni a banda adósságait, de saját hasznára is válhatna a pénz. Vehetne belőle még több részvényt a még nagyobb profit érdekében. Nem is gondolta tovább a dolgokat. Kocsiba szállt, és elszáguldott a belvárosban lévő Fleeca bankhoz. A bank állambeli központja itt volt Sacramento-ban. Tony-nak volt egy olyan érzése, hogy Lester csinálni akar valamit ezzel a pénzintézettel. Odabent rengetegen voltak. Tízféle kígyózó sor, heves vitázás mindenhol, tárgyalások, hangzavar. Utálta ezt Tony. Sokkal jobban szerette a nyugalmat és a csendet. Beállt a "legrövidebbnek" tűnő sorba. Vagy egy órát várakozott. Ezt is utálta. Az ember csak áll, pazarolja az idejét egy egyszerű dologra, aminek egy ilyen fejlett országban gördülékenyen kellene, hogy menjen. Hosszas időzés után azonban egy fiatal, csinos hölgy szólította meg kedvesen.
- Jó napot, uram! Miben segíthetek?
- Pénz szeretnék berakni a bankszámlámra. - préselte ki magából Tony.
- Értem. Mennyi pénzt?
- Százötvenezer dollárt.
A nő csak bólintott.
- Ilyen nagy pénzösszegek esetén le szoktuk ellenőrizni, hogy honnan kapta az összeget.
Tony erre is gondolt. Egyből elő is adta kamusztoriját.
- Sok éven keresztül magamnál tartogattam a pénzt, de a mai napokban óriási a bűnözés a városban, félek, hogy ellopnák, ezért most úgy döntöttem, ideje betennem a bankba.
- Ennél valami hihetőbbel is előállhatnál Tony. - kuncogott a hölgy.
Tony nem értette a dolgot.
- Elnézést, megkérdezhetem, hogy honnan ismer?
- Szóval már teljesen el is felejtettél? - mérte végig Tony-t a nő. - Liza vagyok, egykori lakótársad. Még a Burger Shot-ba dolgoztál, amikor bérlőtársként mellém kerültél. Körülbelül egy évet éltünk együtt. - idézte vissza a történteket mosolyogva.
- Ó, szia Liza! Nem gondoltam volna, hogy tíz év után ismét találkozunk. Bocsi, hogy nem ismertelek meg! Sok idő eltelt azóta. - magyarázkodott Tony.
- Figyelj, nyugodtan tedd be a pénzt, nem szólok senkinek! Adok egy kis protekciót. - ajánlotta Liza.
- Köszi. Megspóroltál nekem egy hosszas magyarázkodást.
- Hagyd csak itt a pénzt, én elintézem.
- Köszönöm. Esetleg beszélhetnénk valamikor. - javasolta Tony.
- Jó ötlet! Hívj fel!
Lizán látszott, hogy nagyon örül. Valószínűleg még mindig bele van zúgva Tony-ba, mint anno. Pesze Tony nem gondolta komolyan a találkát. Nincs ilyenre ideje. Csak szerette volna lekoptatni a csajszit. Gondolatait hamar Luis-ra terelte. Most ő szorult segítségre. Tony beült új kocsijába. Már két helyen is megkarcolta, de szerinte ez csak szépséghiba, nem feltűnő dolog. Mielőtt elindult volna, felment a BAWSAQ oldalára, és vett százezer dollár értékben Sprunk részvényeket, valamint az LCN-ről harmincezerért Raine-t. Őrült, hogy Liza ilyen hamar elintézte a pénzét. Talán még hasznát veheti. Elindult vissza El Coronába.

Gyorsan visszaért a több kilométeres táv ellenére. Bekopogott Luis-hoz. Henrique nyitott ajtót.
- Hé, Tony! Mi a pálya? - üdvözölte nagy boldogan.
- Luis itthon van? - kérdezte Tony.
- Ööö, persze. - válaszolta zavartan Henrique.
Tony belépett a házba. Luis és Armando a konyhában ültek és beszélgettek.
- Szevasz, Tony! - köszönt Luis. - Tudunk most beszélni?
- Igen, épp azért jöttem. - válaszolta Tony.
Armando egy biccentéssel üdvözölte Tony-t, amit ő hasonlóan viszonzott. Luis elkezdte felvázolni a helyzetet.
- Szóval, a bandának van néhány problémája. Az első, és a legsúlyosabb a drog. Meg kell szüntetni minden más bandától származó kábítószert. Csak is az általunk előállított és vásárolt cuccokat szabadna szívni minden bandatagnak. A második az összetartás hiánya. Annyira elszakadtunk egymástól, hogy már nem is vagyunk egy banda. Inkább csak egy nemzetiség, akik elfoglaltak egy területet. Össze kell hozni a csapatokat. A harmadik a lepusztultság. Hatalmas a szegénység rengeteg a járvány, amik miatt sokszor megtizedelődünk. Ezen sürgősen javítani kell. Az utolsó pedig a többi banda befolyása. Rengetegen már más bandához tartoznak, mindössze El Coronából nem költöznek ki. Sajnos a legtöbb bandának pénzzel tartozunk, különösen a Ballas-nak. Kompromisszumos megoldásként azt találtuk ki, hogy a Ballas drogdílerei árusíthatják a kábszert a területünkön is. Most ezt akarjuk megszüntetni.
- Hmm... általában mindennek a feltétele a pénz. - mondta Tony. - Nincs olyan ember a világon, aki ne lenne megvehető. Fontos az állandó jövedelem. Ezért szükséges néhány épület birtoklása. Ha megfigyeljük, minden banda a területükön védelmi pénzt szed az üzletektől, vagy ők a tulajdonosai azoknak. Nekünk is ezt kellene tennünk. Amíg nincs biztos jövedelem, addig nem szabad cselekedni semmit. Ezek mellett mindig fontos legalább egy szövetséges. Ezt is láthatjuk. A Ballas a Vagos-szal tárgyal, North - és South Holland M.O.B közötti szövetség pedig teljesen szétszakíthatatlan. Ha mi egyedül vagyunk, akkor semmi esélyünk sincsen.
- Na, igen. De mi értelme lenne szövetkezni egy ilyen lezüllött bandával, mint a mienk? - tette fel a kérdést Armando.
- Épp ezért kell a jövedelem. - válaszolta Tony. - Ha pénzünk, nincs az az isten, aki meg tudna állítani minket. Egy a kérdés. Van-e akármilyen kapcsolatotok?
- Nos, van néhány ismerősöm. - mondta Luis. - Az első, és legbefolyásosabbat Elizabeta Torres-nek hívják. Igazából ő alapította a bandát, ezért is lett a nevünk Puerto Ricans. Mi igazából dominikaiak vagyunk. Elizabeta nemrég kiszállt a bandázós életből, és drogkartellt alapított egy jól ismert bűnöző, Packie McReary segítségével. Ha meg tudnánk nyerni az ő támogatását, akkor lenne egy erős szövetségesünk. Aztán van egy mexikói ismerősöm, Oscar Guzman. Egy repteret birtokol Grapeseed-ben. Fegyverekkel kereskedik. Hasznos dolog lenne vele üzletelni. Aztán van ez a holland gyerek, Playboy X. Legalábbis legtöbben így ismerik. A valódi neve Trey Stewart. Ő is kokainban utazik. Kapcsolatban áll Elizabetával. Ha vele együttműködünk, nagy hasznot húzhatunk az üzletekből.
- Értem. Van-e bármiféle bolt, üzlet, iroda, amiből nagyobb pénzt szakíthatunk le? - kérdezte Tony.
- Van egy fegyverbolt nem messze innen. Howard-nak hívják a tulajt. Jóba vagyunk vele, általában onnan szerezzük be a fegyvereinket. - nyilatkozta Luis.
- Gondolkodtatok azon, hogy megvegyetek egy-egy üzletet? - tudakolózott Tony.
- Ha lenne rá elég pénzünk, szívesen megtennénk. - mondta Armando. - De így is úszunk az adósságokban.
- A kezdő tőke nem akadály. Tőzsdézek, ami most egész jól megy. Felajánlom a pénzem egy részét. - jelentette ki Tony.
- Megtisztelő lenne. - szólt Henrique.
- Emiatt ne aggódjatok. A fontos dolog az, hogy tartani kell a bandát, egészen addig, amíg meg nem lesznek a kapcsolataink. Én először a fegyverbolttal kezdeném. Jön egy kis bevétel hozzánk, valamint még néhány jobb minőségű fegyverrel is gazdagodhatunk. Holnap elmegyünk ehhez a bizonyos Howard-hoz.
- Rendben. Köszönjük a segítséget, Tony! - hálálkodott Luis.
- Ez még semmi. Majd pár nap múlva bekeményítünk. - mosolygott Tony. - További szép napot!
- Neked is!
Tony kilépett az ajtón, nagyot sóhajtva. Ismét lekötötte magát pár hétre.
Ekkor megcsörrent a telefonja. Luigi volt az.
- Na, hogy megy Luis-ékkal? - kérdezte Luigi.
- Sok idő lesz, mire a végére érünk. - sóhajtozott Tony.
- Kell a segítségem? - ajánlotta Luigi.
- Egyenlőre még nem. Majd ha eldurvul a szitu.
- Ahogy gondolod. Esetleg beülhetnénk valamikor egy sörre.
- Benne vagyok. Akármikor.
Ezzel Tony le is tette a telefont. A nap hátralevő részét egyedül akarta tölteni új házikójában.
Lakása még mindig egyben volt. Se betörők, se éjjeli lövöldözések, se semmi. Tony leheveredett kanapéjára. Ugyan nem így tervezte, de pár percen belül elaludt.


Elnézést az ilyen rövid részért és a késésért! Igyekszem. :)
Redford: "This is supposed to be a stealth mission."
Haggard: "...why?"

Avatar
Arminho
Vinewoodi sztár
Hozzászólások: 1727
Csatlakozott: 2013. 11. 01. 21:55
Tartózkodási hely: Kalocsa

Re: Grand Theft Auto: Sacramento Stories

Hozzászólás Szerző: Arminho » 2015. 04. 01. 22:05

Üdvözlök mindenkit!
Egy kis játékkal szeretnék előállni. Jó pár részben olvashattatok leírásokat a történet helyszínéül szolgáló fiktív Sacramentóról. Arra vagyok kíváncsi, hogy ti hogyan képzeltétek el Tony szülővárosát. Épp ezért, akinek van egy kis kedve vagy türelme, az esetleg készíthet egy nagyon alap térképet valamilyen rajzprogrammal az általa elképezelt Sacramentóról. Én már elkészítettem a sajátomat, ha lesz valaki, aki megcsinálja, kíváncsi leszek arra, hogy mennyire fog egyezni. Segítségül itt van egy darabka városleíró részlet a történetből.
Arminho írta:...a taxi végighaladt Backlot City-n, elhagyta a The Trinity-t és a Larry's Pub-ot. A belvároson mentek keresztül. Ez a városrész teljesen más volt mint a többi. Felhőkarcolók, közszolgálati építmények, köztük pedig kis utcák, sétányok kanyarognak. Hiába a sok épület, minden ragyogóan tiszta. Igazi 21. századi központ. Egy óriási sugárút vezetett keresztül a felhőkarcolókon. Jobbról az FIB, illetve a rendőr-főkapitányság két tornya található, míg balról a városi kórház modern stílusban épült üvegfalú épülete tornyosult. Tony-t ámulatba ejtette a látvány. A járdákon öltönyös emberek sétáltak telefonjukkal vagy aktatáskáikkal a kezükben. Hihetetlen, hogy egy városban ennyi minden megtalálható! Aztán a sugárút véget ért, ahogy a belváros is. Vége volt a tisztaságnak, a ragyogásnak és a fényűzésnek. Kezdődött a következő városrész. Burton. Lakások, apartmanok, kis parkok, szökőkutak. Nem fényűző, nem csodálatos, de jobb, mint Backlot City. Itt volt Roowillear építkezése is. Mikor elhaladtak mellette, Tony-ban vegyes érzelmek gyűltek fel. Tudta, hogy Roowillear nem akarta elárulni őt, mindössze Sonny akarata nagyobb volt az övénél. Ismét egy sugárút következett. Balról volt látható az óriási Ancellotti park, ami South Holland kezdetét jelentette. South és North Holland között semmilyen különbség nincs. Pont olyan mindkettő, mint Backlot City, csak más-más banda uralja a területeket. A hosszú sugárút folytatódott East Sacramentón keresztül, majd egyszer csak véget ért. Itt balra fordult a sofőr, egyenesen a Ballas területére, ami ugyan még mindig East Sacramentóhoz tartozott, de a helyiek csak Jefferson-nak hívtak. Ezen a környéken gyorsan átjutottak. Most következett Easton. Easton-ban jellemzőek voltak a kis apartmanok, éttermek, bárok, de egyáltalán nem zsúfoltan voltak ezek. Ezért is szerette ezt a helyet Tony. Itt is élt, amíg Sonny nem dobta sittre, és a zsaruk nem foglalták le a házát. Ezen a nagy városrészen áthaladva következett Lower Easton. Ugyanaz, mint Easton, csak kisebb méretben. Családi, kertes házak, kis boltok, parkok, kávézók. Ez egy igazi kertváros volt. Luigi a Carson Ave-en élt, ami egy forgalmas út volt és a városházát, valamint a Sacramento Tactical Team épületét kötötte össze...

...El Burro az Ipari Parktól északra helyezkedett egy magas dombon. Tőle keletre indult egy meredek dombvonulat, ahová épült néhány családi ház. Ezt a helyet nevezték Szrawberry-nek. Itt volt az albán maffia lepukkant központja is...
Szóval, ha van valakinek kedve, ideje és türelme ehhez, akkor én kíváncsi lennék rá. Nem egy minden sikátorra kitérő atlaszra gondolok, hanem egy kis, egyszerű eligazító térképre, ami a városrészek elhelyezkedéseit mutatja be. Nagyon megtisztelő lenne ez nekem.

A következő epizód is jön hamarosan. Még a tavaszi szünetben. :)
Redford: "This is supposed to be a stealth mission."
Haggard: "...why?"

Válasz küldése