Hozzászólás
Szerző: The Cleansing Fire » 2013. 07. 21. 07:37
Oké, akkor én bemásolom ide az enyémet. Remélem, hogy senkinek nem lesz baja velem a véleményem felvállalásáért. Először is ezt a kritikát nem feltétlenül az olvasóközönségnek, sokkal inkább nagyobb tömegnek szántam, ezért aztán vannak a megszólításban kisebb eltérések, mnit ha így ebbe a topicba akartam volna írni.
A Tommy,CJ & Niko kalandjai című történet a Stan98 nevű felhasználó műve és a fiktív szó egy fiktív újraértelmezésének jegyében készült. A mű a Grand Theft Auto nevű népszerű játéksorozat karaktereit tömöríti össze meglehetősen furcsa módon. A történet sajnos annyira nem követhető, ez a karakterek számának fokozatos növekedésével függ szorosan össze. A mű stílusát tekintve eleinte párbeszédes, később viszont egy másik történet hatására valamivel leíróbbá vált, és a részek címet is kaptak. Érdekes módon hiába párbeszédes a történet, az érzelmek leírásáig nem jutott el. Az egyes karakterek mozgatórugóit így feltárni sem lehet, bár tény, hogy néhány mosolygós és vigyorgó arcot gondosan szétszórtak a történetben. Ezzel csak az a baj, hogy ez is rontja az olvasás élményét.
Meglehetősen agresszív történet, a jól ismert karakterek személyiségének teljes kifordításával, és lövöldözéssel tarkítva. A komor és egyhangú cselekményt néhány sajnálatos hiba is rontja, mint például az a gépfegyver, ami egyszerre tud rendes töltényt és altatóval átitatott nyilat is lőni.
Mint már említettem, a szereplők nagy része ismert játékokból van kivéve, de ez még nem is nagy probléma, hiszen sokan használnak játékokból kivett karaktereket a történeteikhez (mint például e kritika írója). A probléma ott kezdődik, hogy a már kidolgozott és kiforrott személyiséggel rendelkező karaktereket teljesen átdolgozta az író, a saját kedve szerint. Így történhetett, hogy a karakterek személyisége teljesen ugyanaz. Nincsenek egyáltalán különbségek. Általában annyiból áll a karakter, hogy anyázik, bohóckodik, és lövöldöz. Ez sajnos nem egy önmagát komolynak gondoló műhöz méltó.
Több jelenetnél is látszott, hogy az író nem tudta eldönteni, hogy merre haladjon tovább. Nevezetesen a komédia, illetve a komolyabb akció felé. Ez azért probléma, mert a kettőt nem lehet igazán összemosni, mert abból nem sül ki semmi jó történet. A komédia részt gyakran nevetséges jelenetek képviselik. Itt a nevetséges nem feltétlenül viccest takar, hanem gyakran kifejezetten blődöt, és erőltetetett. Legyen itt szó egy Mikulásnak öltözött bandatagról, vagy akár az Üvegtigrisből kimásolt párbeszédről. Néha azonban még csak a nevetséges kategóriába sem sorolható be egy-egy jelenet; előfordulnak kifejezetten erőltetett, fölösleges és egyszerűen gagyi jelenetek is (a taxisofőr hullájával mászkáló csapatot megállító rendőrnek a színész-bábu dumát adják be, de azután az ezt elhívő rendőrt megölik), amik nem előreviszik, hanem összekuszálják a viszonylag nehezen érthető történetet.
Az író hozzászólása sem mindig érthető, hiszen sorozatos figyelmeztetések mellett sem javítja ki utólagosan ezeket a jeleneteket (ígérete ellenére), pedig egy sorozat nem az éppen megjelenő részről szól. Pontosan ezért még mindig olvasható néhány ilyen jellegű hiba. A másik probléma a szerző hozzáállásával abban rejlik, hogy számára nagyrészt ismeretlen karaktereket használ fel. A GTA sorozat négyes számú epizódjából rengeteg karaktert használ fel, ráadásul ismeretlenül. Ebből további érthetőségi problémák nyílnak meg.
Néha azonban olyan brutális hibák is esnek, hogy a rajongótábort alkotó társszerzők is csak a „fiktív történet” fogalmával tudnak takarózni. Az egyik ilyen hiba például a Vice City –ben levő hóesés, ami a tengert is befagyasztja. Ez nem csak sajnálatos, de már kifejezetten nagy hiba, és amikor kifejtettem az ezzel kapcsolatos ellenérzéseimet, az egyik társszerző kifejezetten agresszív módon az arcomba vágta, hogy ez bizony egy fiktív történet.
A sorozat technikailag sem mindig áll a helyzet magaslatán. A helyesírás hiánya az élvezhetőség rovására megy, illetve az írók nem mindig vannak tisztában a reális világ egyes elemeivel. Lehetnek ezek az ezerszám található helikopterek, a milliós banditaseregek, akikkel a három főhős elbánik, de akár teljesen irreális kardjelenet, katanával, ahol összesen egy kisujj vész el. Gyakran a fizika törvényei is csorbát szenvednek, vannak ám tízméteres magasságból végrehajtott ugrások is ebben a bizarrul fiktív világban.
A történet néha logikai csúsztatásokkal és téves emlékekkel készült, ezért van olyan, hogy az egyik jelenetben más történik, mint ahogy az előző jelenetből következnie kellene. A bandatagok lövik a barikádok mögött elbújt csapatot, akik elkezdenek kártyázni, Niko házát felgyújtják, de a következő jelenetben már csak arról van szó, hogy átkutatták.
Esetenként túlságosan is kötődik a GTA cselekményéhez és megvalósításához, ilyen például a nyilvánvalóan túlzó fegyverválasztási lehetőség. Egy jelenetben a három férfi között elosztják a titkos szobában elrejtett fegyvereket, de olyan hihetetlenül ostoba módon, hogy ne csodálkoznék, ha az első sokkolós biztonsági megölné őket. Ily módon lehetséges, hogy az első ember egy láncfűrészt és egy lángszórót kap (saccra ez olyan harmincöt-negyvenöt kilogramm), a második egy baseball-ütőt és száz darab molotov-koktélt (ne beszéljünk a tűzvédelmi előírásokról, és arról, hogy mekkora helyet is foglalna ez, illetve ezeknek hasznáról egy tűzharcban), a harmadik pedig egy minigunt és egy UZI géppisztolyt (a minigun nevű repülőgépre, illetve helikopterre szerelhető géppuska kézben nem alkalmas tüzelésre). Emellé még hárman osztoznak további ötszáz gránáton. Tehát az összes fegyverből összesen két szilárdlövedékkel tüzelő akad, egyet pedig ebből sem lehet használni állványzat nélkül.
Mint írtam, a történet néha túlságosan is hű a GTA megoldásaihoz, más esetekben azonban következetesen megszegi azokat az íratlan szabályokat és hagyományokat, amit a játéksorozat fektetett le. Vannak helyzetek (általában ezek azok, ahol a fiktív szó ismételgetésén kívül nem várhatunk más választ), ahol túlságosan is szabadosan értelmezi az írással járó előnyöket. Számomra a legfájdalmasabb Claude Speed megszólalása volt (ennek a szereplőnek egyetlen különleges tulajdonsága az volt, hogy nem tudott beszélni). Ráadásul ennél a jelenetnél még a magyarság is előtérbe került, így Speed Claude –ként mutatkozott be.
A konklúziót levonva, összesítve a dolgokat a következő véleményre jutottam: A Tommy,CJ & Niko kalandjai a fiktív szó túlkombinálásával létrejött történet. Gyenge párbeszédek, semmitmondó leírások, kidolgozatlan, egysíkú karakterek s az ezekhez hasonló történet jellemzik, borzalmas helyesírással és történettel megfejelve. Konkrét cselekménye nincs, csak a filmekből jól ismert klisék ismételt beleszövésével gazdálkodik. A karakterek nagy része nem saját, így még fájdalmasabb az egysíkú, jellemtorzulásos viselkedésüket értelmezni. Ennek ellenére nyújt valamilyen élvezetet, a sok ismert szereplő együttes lövöldözésével.
Köszönöm a figyelmet:
VoorstedelijkeViking
Bocsánatot kérek előre is a negatív kritikával.
Guess who's back!
GTA Online
Grand Theft Auto V
Chinatown Wars
Grand Theft Auto IV
Vice City Stories
Liberty City Stories
Advance
San Andreas
Vice City
GTA III
GTA2
London 1969
Grand Theft Auto
.
.
.
