2. szekvencia
7. rész
Old Friends, New Problems (Régi barátok, új problémák)
Tony estefelé ért haza. A házban sötét volt és csend. Miközben Tony levette a kabátját, egy levélre bukkant a konyhaasztalon. Közelebb ment, hogy megnézze. Ezt találta rajta:
Találkozzunk az El Burro olajkitermelő telepen! És tudod: Figyeld, ki van mögötted! Vagy te leszel a következő.
- Baszki! - kiáltotta Tony, majd felhívta Roowilleart.
- Helló Tony! Mi újság? - szólt bele a telefonba Jan.
- Roowillear, találkoznunk kell most rögtön! - mondta Tony.
- Fú, basszus! - válaszolta Roowillear. - Oké, tíz perc múlva az irodámban.
- Rendben. Ott leszek! - ezzel Tony letette a telefont, majd magára húzta előbb levetett kabátját, megragadta a papirost és indult az építkezésre.
Odakint is már sötét volt, az utcák teljesen kihaltak. Tony megérkezett Roowillear irodájához. Kulcsa nem volt az ajtóhoz, így várnia kellett Janra, aki kissé késve ugyan, de megérkezett.
- Helló Tony! - köszönt Jan. - Mi a gond?
- Majd mindjárt elmondom. Gyere be!
Roowillear-nak takaros kis irodája volt. Leültek az antik íróasztalhoz, és Tony mesélni kezdett.
- Épp Johnnal és Luigi-val voltam egyet kajálni, és mikor hazajöttem, a konyhaasztalon ezt találtam. - mondta Tony, majd felmutatta a levelet. Roowillear elolvasta, majd megkérdezte:
- Ki a franc az a Lester Crest?
- Mikor még a Sacramento Tactical Team-nél szolgáltam, akkor néha találkoztam vele. - mesélte Tony. - A hadnagy jó barátja volt. Volt egy továbbképzési szezon, amiben ő is részt vett, mint továbbképző. Ekkor ismertem meg igazán. Elég erős akaratú, de jó fej. Hallottam, hogy az FIB-nak dolgozik, mert nagy technikai tudása van. Később mentünk egy speciális bevetésre, amit ő tervezett meg. Itt fedezte fel, hogy nagy tehetségem van lőfegyverekhez. Aztán egyszer csak felhívott, hogy adna pár egyéni küldetést. Itt kóstoltam először az alvilági életbe, és ezért tört ki a balhé az STT-nél is. Lényeg a lényeg, egész jó partnerek lettünk, de a sors elválasztotta utunkat. Én ugye Londonba kerültem, míg ő valószínűleg itt maradt.
- És miért küldte ezt a levelet? - kérdezte Roowillear.
- Gondolom ismét segítségre van szüksége. - válaszolt Tony. - De nem akarok belemenni az ügyleteibe, mint ahogy Sonny-val tettem.
- Tudok valamiben segíteni? - ajánlotta fel Roowillear. Ugyan még mindig nem értette, hogy miért kereste meg ezért őt Tony, de ha segítségre szorul a barátja, ő nem hagyja cserben.
- Mindössze annyit tegyél meg, hogy valamiféle tűzszünetet kötsz a Macedon Maffiával, mert egyszerre nem tudok két helyen lenni.
- Ez a legkevesebb! - mondta fülig érő mosollyal Roowillear. Ezt ugyan Tony nem értette, de nem is érdekelte. Jan mindig is kissé zakkant volt.
- Akkor én indulok is! - szólt Tony. - Vigyázz magadra!
- Megpróbálok! Na, csá! - köszönt el Roowillear, majd amikor Tony kilépett a szobából, Jan felhívott valakit.
- Mit akarsz már megint? - kérdezte az ismeretlen.
- Tartsunk egy kis pihenőt! Tonynak más dolga van. Valami FIB-s cimbora. - válaszolta Roowillear.
A vonal túlsó végén lévő maffiózó elmosolyodott.
- Hamarosan megszerezzük az irányítást a Macedon Maffia felett. - mondta vigyorogva, majd bontotta a hívást.
Tony elindult a találkahelyre. Taxival ment, mivel nem volt kedve visszagyalogolni a házához. Mikor megérkezett az olajkitermelőkhöz, rosszabbat látott, mint gondolta volna. Lester mellett ott ült a korrupt FIB ügynök, Steve Haines, aki egyből (szokásához híven) nagy hanggal üdvözölte Tonyt.
- Tony, barátom! Mizu, tesó? Hogy vagy?
Tony még jobban undorodott az efféle köszönéstől, mint a 24 órás szilveszteri lakodalmaktól. Ám ekkor Steve fogta magát, és átölelte Tonyt olyan erősen, hogy főhősünk majdnem megfulladt.
- Huhh, hö... jó' van... Steve, elég lesz! - nyögte Tony.
- A tied vagyok bébi! - ordította a kissé tébolyult FIB ügynök.
- Steve, állj le! - szólt rá Lester is. - Tony, mint látod, az FIB a segítségedet kéri. - mondta a bicebóca "barát", miközben Steve végre abbahagyta az ölelkezést. - Azért a tiedet, mert te ismered a legjobban Sonny Paige-t. Van néhány olyan fájl a birtokában, ami kell nekünk. Meg kéne szerezned.
- És mégis miért kéne ezzel nekem foglalkoznom? - tudakolta epésen Tony.
- Azért, mert az FIB azt mondta! - üvöltötte Steve, aki hirtelen átment egy kőkemény hadnaggyá. - És ha nem teszed meg, itt helyben kinyírlak!
- Woah, woah! Nyugi Steve! - higgasztotta le a feldühödött FIB-ost Tony. - Megteszem, hisz nekem is van törleszteni valóm vele szemben. Csak az volt a kérdésem, hogy miért van RÁM szükségetek?
- Mert te vagy a legközelebbi és legmegbízhatóbb ember Sonny-hoz. - válaszolta Lester.
- Eddig oké, valami egyéb fontos? - kérdezte Tony.
- Nincs semmi, hímringyó! - vetette oda félvállról Steve.
- Nem téged kérdeztelek... és mi van a fizetséggel?
- Nos, hum... arról majd később beszélünk. - dadogta Lester, miközben egy fekete Ubermacht kanyarodott be a telekre.
- Azt hiszem ez az én fuvarom lesz. - pattant fel Steve. - Viszlát, hölgyeim!
- Anyád... - motyogta Tony.
Közben Lester is elindult, de előtte azt mondta Tony-nak.
- Figyelj, hívj fel, hogy ha van időd és akkor találkozzunk az FIB épülete előtt!
- Oké, vettem. - válaszolta Tony, miközben búsan nézte, ahogy eltűnnek a megbízói a város forgatagában.
Pár perc múlva Tony erőt vett magán, és megpróbálta feldolgozni a történteket. De mielőtt hozzáfoghatott volna, megcsörrent a telefon a zsebében. Luigi volt az.
- Helló Luigi! Mi az ábra?
- Figyelj, van egy kis gond... - szólt Luigi.
- Milyen gond? - kérdezte Tony.
- Nos, épp sétáltam az utcán, mikor egy tolvaj kirántotta a zsebemből a pénztárcámat, majd beült egy kocsiba és elhúzott. Szerencsére épp a kocsim mellett voltam, így üldözőbe vettem a rablót. Egészen a gazdagnegyedig elmenekült, ahol jött egy éles kanyar, amit ő simán bevett, de nekem nem sikerült, így átszakítottam egy ház rézkapuját a kocsimmal, átpördültem, majd a garázskaput betolva nekiütköztem a tíz millió dolláros Z-Type-nak. Nos, a ház tulajdonosa négymillió dollárt kért kártérítésként, és így nem jelentett fel! Nem tudom, hogy szerezzem meg a pénzt, és már nincs két hetem! Tudsz segíteni? - kérdezte esedezve Luigi.
- Hajjaj... bravó Luigi, bravó! - szólt gúnyosan Tony. - Figyelj, megpróbálok segíteni, de sok dolgom van.
- Ó, köszi! Akkor gyere át holnap délután! Cső! - mondta Luigi, majd letette a telefont.
- Baszki! - gondolta magában Tony. - Nagyszerű! Két probléma, két lüke barát... mégse olyan egyszerű az élet!
Ezekkel a gondolatokkal elindult hazafelé főhősünk...
Remélem tetszett! A következő részben már akció is lesz, illetve érdekes dolgok derülnek ki lassacskán...