Először is szeretném leírni, hogy az elején nagyon érdeklődve nézegettem a trailereket, aztán elolvastam, hogy miről is szól... Nos ekkor nagyjából elveszítettem az érdeklődésemet. Végül odáig romlott a helyzet, hogy nem működött a GTA IV, a III-at meguntam, ezért gameplay videókat kezdtem nézegetni. És hát rábukkantam az L.A. Noire egyik ötcsillagos sorozatára, és találomra megnéztem egy-két részt. Abban a pillanatban imádtam meg az egész játékot, hibákkal és nehézségekkel együtt. Rögtön meg is szereztem a Complete Editiont, ami természetesen nem volt raktáron a kiírással ellentétben, így csak Angliából tudtak hozatni, ami plusz két hét késést takart. A fölöslegesen bonyolult és izzasztó telepítés után elkezdhettem a játékot. Az első nap végigvittem az összes Patrol, illetve az első Traffic küldetést. Azután naponta egyet-kettőt (illetve az első három Vice küldetést ugyanazon a napon) csináltam meg, és ezzel el is voltam egy darabig, ha hozzávesszük a Free Roamokat. Eljutottam a játék végére, és akkor a mozaik minden darabja összeállt (főleg a Credits utáni videóval). Mivel Phelpset alakítottam, megutálni nem tudtam, és a hibáit is jóindulatúan elnéztem, ezért tényleg szomorúan néztem a végét. És Roy beszédét.
Azóta elkezdtem a wikipedia alapján megcsinálni az ügyeket öt csillagosra, közben összeszedegetni a járműveket, filmdobozokat és jelvényeket is, hogy minden meglegyen ahhoz, hogy a harmadik végigvitelnél a Button Man Suit legyen rajtam.
Mit lehet elmondani a játékról? A története pazar és páratlan. Az, hogy nem egy rossz embert alakítunk kifejezetten üdítő. A párbeszédek és a mellékszálak is jók, az újságok és a katonai visszaemlékezések pedig kifejezetten jók, hiszen rengeteget megtudunk az egyes szereplők mozgatórugóiból. Ezzel eljutottam a szereplőkig. Az első dolog, hogy nagyon kidolgozottak és emberszerűek. És itt a személyiségükről beszélek, nem pedig a kinézetükről. A partnereimet is imádtam, még Royt is megkedveltem a tettei ellenére. Bár Free Roamban elcsaptam néhányszor. További jó szereplők még a kapitányok, közülük alighanem Donally a legjobb, bár Gordon Leary is szimpi...
De a játék legjobb szereplői azért még Stefan és Rusty maradnak.
A hangulata is fantasztikus! Az egész város árasztja magából azt a tipikus amerikai hangulatot, ami ezt a kort jellemezte. Imádom a vörösök elleni ágálásukat is, illetve azt a konzervatív szexuális felfogást, a (nyomokban felfedezhető) vallásosságot, és a templomi lövöldözést...
Külön szeretem a sok öltönyös ember rohangászását, és az egyetlen hibáját is megemlíteném a játéknak. NE vegye senki sekélyesnek a gondolkodásmódomat, de ha a belbecsben nem találok problémát, marad a külcsín. Tehát akkor a karakterek, és főleg Phelps öltözködése a hiba: Az egyetlen ember a városban, akinek slicces zakója van. Hol itt az igazság. Hozzátenném, hogy szintén ő az egyetlen, akinek háromrészes az öltönye (Bár Ray Pinkernek van egy V-nyakú pulcsija az öltönyéhez, de az nem ugyanaz). Persze a slicces kérdésre adtak megoldást a játékosoknak: Kaptunk két jägeröltönyt, amelyeknek - az ilyen öltönyök jellemzőjeként - nincsen slicce. De mondjuk ebből is csak neked van az egész városban...
Mindegy, összességében azt mondom, hogy ez a játék is bekerült a legjobb öt akciójátékba (a sajátomba), amivel valaha játszottam. A megtisztelő negyedik helyen, mert hát tényleges akció nem volt olyan sok benne.
GTA Online
Grand Theft Auto V
Chinatown Wars
Grand Theft Auto IV
Vice City Stories
Liberty City Stories
Advance
San Andreas
Vice City
GTA III
GTA2
London 1969
Grand Theft Auto
