Forrás: gtav.net

Úgy tűnik, beszédes kedvükben vannak mostanában a Rockstar Games alkalmazottai. A tegnapi nap folyamán került ki egy cikk a The New York Times weboldalára, amelyben Dan Houser-rel a Rockstar Games fő történetírójával és kreatív alelnökével lezajlott  Chris Suellentrop által készített interjút olvashatjuk. Azok, akik újabb információkat várnának a GTA V-ről, kicsit csalódni fognak, inkább a belső munkálatokba kapunk betekintést. Az interjút csak nálunk, magyarul olvashatjátok.

Chris: Mit szeretnétek elérni az embereknél a játékokkal, amiket készítetek?

Dan: Nyilvánvalóan szórakoztatni szeretnénk őket. Stimulálni, megkérdőjelezni, felvidítani és minden erősebb és gyengébb érzést kiváltani belőlük, amit a szórakoztatás okozhat.
A könyvek elmesélnek valamit, a filmek megmutatnak valamit, egy játék segítségével pedig véghezvihetsz dolgokat. Egy nyílt-világú játékban hatalmas energia és kreativitás rejlik. Azon kívül, hogy csinálhatsz valamit – körberepülsz, vezetsz egy helikoptert, hőssé válsz, vagy épp az ellentéte, stb. – arra is lehetőséget ad, hogy egy világ részese legyél, passzívan. Ezért fogtunk néhány dolgot, amit a rendezők használnak egy film során, és nektek, mint fogyasztói rétegnek, átadjuk ezt.
Van egy elképzelésünk, hogy az interaktív szórakozás hova fejlődhet még, és mindegy egyes alkalommal közelebb kerülünk ezen ambíciók megvalósításához.

Chris: És mi ez az elképzelés?

Dan: Az a dolog, amit ezzel a játékkal szeretnénk elérni. Egy világ, ami életre kel, amiben képes vagy létezni, felfedezni és hasznát venni az elbeszélés nyújtotta lehetőségeknek, egy olyan világ, ami egyszerre létezik, és nem létezik. Olyasmit alkottunk, ami részben Los Angeles, részben pedig nem az, és ez természetes, hogy nem a pontos mása. Ezt az érzést szerettük volna, mert tematikusan működik egy bankrablókról szóló játékban.  És úgy látszik, ez megmarad a következő év során.

A folytatást pedig a tovább mögött találjátok...

Chris: A helyszínnel kezditek, vagy azokkal a tulajdonságokkal és témákkal, amit szeretnétek megcélozni?

Dan: A játékok készítésénél a folyamat leghosszabb része a világ megalkotása. Ha nem ez lenne a megfelelő módszer erre, szerintem valószínűleg ez, a világ építését már egy korai szakaszban el kell kezdeni. Mi a helyszínnel kezdünk, majd ebből kelnek életre a karakterek.

Chris: Hogyan segít az új három főszereplős rendszer, hogy közelebb kerüljetek a célközönségnek szánt törekvéseitekhez?

Dan: Kezdetekben, csak egy ötlet volt, hogy három különálló történetet játszhassatok egy játékban. A következő szint, hogy az egyes történetek ne csak egy-két ponton kapcsolódjanak egymáshoz, hanem teljesen legyenek összefonódva. Úgy tűnt, hogy ez nagy erőssége lesz az elbeszélésnek: egyszerre kell eljátszanod a jófiút és a rosszfiút ugyanabban a történetben.

Chris: Mondhatjuk azt, hogy a játékaitok az amerikai kultúra szatírái?

Dan: Szerintem azt mondhatjuk, hogy egy olyan világban játszódnak, amik az amerikai média szatírái.

Chris: A brit származásod ad valamilyen támpontot, ami segít a szatíra létrehozásában?

Dan: Nem hiszem, hogy Amerikában akárki érti, hogy milyenek voltak a 70-es 80-as évek Nagy-Britanniában. A tévéműsorok nyolcvan százaléka, az összes mozifilm amit láttál amerikai volt. Annak ellenére, hogy vannak ezek a hatalmas brit popsztárok, 95%-uk amerikai akcentussal, és mindegyik az amerikai nyelvjárást használva énekel. Szóval nagyon nagy szeretetet, és talán még egy kicsi kistestvéri neheztelést éreztünk irántuk. De ez egy teljesen más kapcsolat összehasonlítva Amerika jelenlegi Nagy-Britanniával való kapcsolatával, ahol néhány apró dolgot kiemelnek, és ezek alapján mondják, hogy milyen csodálatosak.
Nekem és a testvéremnek van egy bizonyos perspektívánk, mint olyan embereknek, akik Londonban éltek, majd New York-ba költöztek.  De a srácok, akik Skóciában vannak a Rockstar North stúdiónál, nekik másfajta perspektívájuk van, mint olyanoknak, akik még sosem éltek ott. És ott van még Lazlow Jones, akivel sokat dolgozok együtt, ő egy őslakos oklahomai. A játékaink mindig is brit reakciók voltak az amerikai kultúrára, ottani emberek viselkedésére, nem pedig magára az országra. De ezt most másképp lesz.

Chris: Most vagy 39 éves. Ahogy telik az idő, máshogy állsz hozzá a videojátékokhoz?

Dan:A feltételezésre, miszerint már túl idősek vagyunk a képletes értelmezésekkel való játszadozáshoz én azt mondom, nem gondolom így.  Feltételezem a vállalatunk hírnevét  azzal szereztük, hogy mélységesen társadalomellenesek, színpadiasak és sokat vitatottak vagyunk. Mi sosem néztük ebben a megvilágításban, mindig is olyan embereknek gondoltuk magunkat, akik megszállottja a minőségnek és a játék designak. Első számú védekezésként a Rockstar Games Presents Table Tennist hoznál fel. Számunkra ez egy ugyanolyan fontosságú játék volt, mint bármelyik másik, amit eddig csináltunk, ha másért nem, azért mert megmutattuk, hogy bármiről tudunk érdekes játékot csinálni.

Chris: Hallottam a Grand Theft Auto: San Andreas-ról, ahol egy rajongó elrejtett kódokat talált, ami végül Szövetségi Kereskedelmi Bizottság által kérelmezett nyomozássá fajult, és tragikusan érintett titeket.

Dan:Kicsit nehéz, hogy a bejövő leveleidet ügyvédek olvassák egy olyan országban, ahová te csak betelepültél. Nagyon nehéz idő volt ez nekünk, teljesen sokkolt minket, és nagyon-nagyon kellemetlennek találtuk, hogy ezen keresztül kell mennünk. Ahogy mindenki más érezni, mikor a csapatodról árulkodsz, és érzed, hogy ez a munkád közege volt, nem pedig a tartalom jellege.

Chris: Még mindig vannak olyanok, akik nincsenek elragadtatva attól, ahogyan a nőkkel bántok a játékaitokban.

Dan:Természetesen. De egy olyan játékban, ami a gengszterekről, orgyilkosokról és utcai életről szól és vannak benne prostituáltak, sztriptízesek, ez nem lenne megfelelő? Nem hiszem, hogy mi egyáltalán élveznénk a nőkkel való efféle bánásmódot. Csak azt gondolom, hogy abban a világban, amit mi bemutatunk, a Grand Theft Auto-ban, ez elfogadható.

Chris: Vannak olyan játékok, amiknél olyan gondolatok merülnek fel benned, hogy „Ezt az ötletet el fogom lopni” vagy „Ezt én is meg fogom csinálni, csak sokkal jobban”?

Dan:Bárki, aki 3D-s játékokat csinálni, és azt mondja, hogy sosem használt fel valamit a Mario-ból vagy a Zelda-ból, hazudik – a Nintendo 64-re készült változatokból, nem feltétlenül a maiakból.  De amellett érvelek abban a tekintetben, hogy inkább az ellen voltunk, hogy ezt tegyük.

Chris: Én úgy tekintek rátok srácok elsősorban, mint egy filmes stúdió.

Dan: Én azt mondom, hogy amit a mozivilágból kölcsönöztünk, az maga a filmkészítés művészete. Szerkezetileg nem sok mindent vettünk át. Sokat vettünk át szerkezetileg a TV-ből és a hosszabb novellákból. Még egy rövidebb játék is, mint a Max Payne is 10,12 óra hosszú. A történet vezetése olyan, mint számos akciófilm egymás után.

Chris: A legközelebbi dolog a Grand Theft Auto-hoz egy másik műfajban, amire gondolni tudok, az David Simon munkássága, aki egy várost próbált megragadni a The Wire, többet pedig a Treme című sorozatában. A kettő persze különbözik egymástól, de a TV-zés hasonló abban a tekintetben, hogy az emberek 30-40 órát is eltöltenek egy műsor előtt.

Dan: Még nem láttam a Treme-t. És még sosem láttam a The Wire-t sem. Az egyik furcsa szokásom, hogy nem nagyon nézek TV műsorokat, ha azok kapcsolódnak ahhoz, amit csinálunk. Csak egy kis részét láttam a The Sopranos-ból. Semmi Boardwalk Empire. Semmi Breaking Bad. Akármennyire is közel állnak a bűnözéshez, a gengszterekhez, a valósághoz és kortársak. Úgy döntöttem, hogy szakmai okokból el kell kerülnöm őket.

Chris: Jelen állás szerint, milyen munkálatok vannak még hátra a Grand Theft Auto V-el?

Dan: Jelenleg mohón szerkesztünk, javítunk, elveszünk, lecserélünk, hozzáadunk. Ez egyenlő azzal, mikor megírsz egy könyvet, majd találsz benne kétmillió elírást, és ezt kézzel ki kell javítanod egy olyan nyelven, amit nem értesz. De amíg ez működik, addig csak ülsz, és figyeled, ahogy múlik az idő. Én még mindig megtalálom benne a varázslatot. Semmi mással nem tudod ezt elérni. Lehet, hogy ez nem egy valós élet, de ezzel kerülhetünk legközelebb egy élő alkotáshoz. Azt hiszem, ez az egész legfőbb varázsa.