Technikai háttér, megvalósítás

A mobilport tesztelésére egy Samsung Galaxy S6 Edge telefont használtam, ami itt-ott picit döcögősen, de azért megbírkózott a Bully: Anniversary Edition által felállított kihívásokkal.

Érdemes már az elején leszögeznem, hogy maga az app elég kevés eszközt támogat, és sajnos ha támogat is egy adott mobiltelefont, vagy tabletet, az árnyékolási, megvilágítási effekteknek, amiket a beharangozó trailerben megvillantottak, sokszor nyoma sincs.

Mindez annak fényében is elég érdekes, hogy nálam például a San Andreas és a Liberty City Stories androidos verziója is maximum beállítások mellett futott. Na meg az is elég érdekes, hogy androidos verziónál rendelkezésünkre áll egy settings.ini fájl, amiben ki és be lehet kapcsolni az árnyékokat, és egyéb dolgokat, azonban valamiért automatikusan kikapcsolja azokat a játék.

Ezt a fájlt amúgy az /android/data/com.rockstargames.bully/ könyvtárban találjátok, settings.ini néven.

 
(Képek a PC változatból)

A megjelenésbeli változtatás egyik technikai háttere az, hogy a War Drum Studios nem a PC-n és Xbox360-on használt Gamebryo motort használta alapként, hanem egy házon belüli alapot, ami leginkább a GTA-k által használt Renderware-re hajaz. Ez sok szempontból örvendetes, de a fent említett okokból kifolyólag sajnálatos is egyben, hiszen nagyon sokat változtat a játék atmoszféráján, hogy megjelenésében szinte teljesen eltér az eddig megszokott verzióktól.

Furcsa, és elég "félprofi" megoldás, de a játék fájljai közt turkálva nem csak az eredeti, érintetlen PC-s fájlokat találhatjuk meg, hanem például a GTA V-ös iFruit applikáció darabkáit is, ami arra enged következtetni, hogy a fejlesztőcsapat nem rendelkezik külön Social Club keretrendszerrel, hanem játékonként használják fel újra és újra, a már bevált verziót. Ezek mondjuk bőven megdobják a letöltendő/feltelepített fájlok méretét.

Félreértés ne essék, nem szándékozom már a teszt elején lehúzni a játékot, de úgy véleményt nyilvánítani a grafikával kapcsolatos dolgokról, hogy igen eltérő lehetőségeket adnak más-más eszközök tulajdonosainak, nem éppen a legegyszerűbb.

Probmlémás még az Anti-Aliasing, hiánya. Előbbi a mobilos kijelzők méretét tekintve, illetve esetemben a 2560x1440-es felbontás mellett nem volt annyira számottevő, de azért észre lehetett venni.

Az egyetlen ténylegesen pozitív tényező, amit fel tudok hozni, az az alfa maszkolás kijavítása, aminek köszönhetően az átlátszóságot igénybe vevő textúrák -- pl. fák lombkoronái, fűszálak -- sokkal szebbek, nem bugosak, ahogy az az eddigi kiadásoknál tapasztalható volt.

Instant szórakozás, nettó gameplay

Már indításkor látni lehet, hogy a fejlesztőcsapat –  az LCS kivételével az eddigi mobilportokat is maguk készítették – integrált egy-két olyan elemet a játékba, melyhez szükséges a Social Club felhasználói fiók megléte. 

A Social Clubos lehetőségek között kimagasló helyen szerepel az Achievementek listája, illetve egy olyan új menüelem, amely a Friend Challenges nevet viseli és lehetőséget nyújt arra, hogy számos érdekes minijátékban – plusz a tanórákon kapott feladatok – mérettessünk meg ismerőseinkkel, barátainkkal. Ez utóbbi ficsőr valahogy nekem kárpótlásként szolgál az aktív multiplayer hiányáért, ami valljuk be, ma már must have, akár remaster, akár teljesen új játék van terítéken.

Pluszpont még, hogy első indításkor nem kell variálni egyből a főmenüvel, mert pöccre elindul a cucc, és ingame vagyunk másodpercek alatt. Ha pedig mégis be akarunk állítani valamit, akkor a szoftveresen, vagy hardveresen meghatározott “vissza” gomb, egyébként meg a jobb felső sarokban található minimapre való pöccintés segítségével tudjuk megállítani a játékot, és ott a settings menüben turkálva állíthatjuk a képernyő fényerejét (Brightness), kapcsolhatjuk ki-be a feliratokat (Subtitles), vagy gyengébb, esetleg erősebb eszköz esetében változtathatjuk a megjelenést (Clarity), ami Low-Medium-High beállításokat kínál. Emellett persze állítható a hangerő, irányítás, és az érintőképernyőn megjelenő gombok pozíciója is.

A szünetmenüben találjuk a nagy térképet is -- aminek sokkal jobb felbontása lett, ahol feladatainkat, a nálunk lévő zsebpénz összegét, és egyéb infókat tudunkleolvasni, amik segítenek a haladásban.

Eggyel alatta helyezkedik el az “Info” menüpont, ami egy játékmeneti kisokos, és kiolvashatjuk belőle többek között, hogy hogyan állunk a tanórákkal, milyen kapcsolatunk van a suli klikkjeivel, mik vannak az Inventorynkban, százalékos statisztikákat a játék számos eleméről, plusz hogy milyen upgrade-ekre tettünk szert az órák, különféle feladatok teljesítése során.

Kezedben az irányítás

Habár alapjában véve a játékról eddig csak jó véleménnyel vagyok, az irányítás sajnos hagy némi kivánni valót maga után.

A képernyőn megjelenő gombok elhelyezkedése, illetve mérete számomra teljesen kielégítő volt, és a képernyő bal oldalán lévő digitális analóg kar is elég jól kezelhető volt – habár azért voltak alkalmak, mikor nem éppen úgy fordult a Hopkins fiú, ahogyan én azt elképzeltem --, viszont maga a célzórendszer a játékban egy katasztrófa.

(A játék itt most például úgy döntött, hogy az ellenfelünk egy zöld glóriát érdemel...)

Egyszerűen rengetegszer előfordul, hogy az automata célzás egy olyan karaktert kap el, amelyet meg kellene védenünk, vagy escortolnunk kellene egy adott helyre. Ez sokszor pedig ahhoz vezet, hogy egy-egy küldetés.. angolosan fogalmazva egy seggberúgással ér fel, hiszen hiába lenne egyszerű, az egész koncepciónak köszönhetően, a teljesítés közel lehetetlenségig bonyolódik. Persze kiküszöbölhető egy-két esetben ez is; például csúzlinkkal van free-aim lehetőség is, amit a képernyő bal oldalán lévő virtuális analóg karon kétszeri pöccintéssel hozhatunk elő, de ez igen csekély vigasz. Ami még fontos lehet, az a guggolás, amit a képernyő közepén lefelé húzott ujjunkkal tudunk megtenni.

Ettől eltekintve a port jól kihasználja a kijelző által nyújtott lehetőségeket, így például adott tanórákon igen hasznossá is válhat az érintésérzékenység és a különféle ikonokkal, piktogrammokkal ellátott vezérlőgombok.

A fegyverek közti váltogatás viszont elég bravúrosra sikerült. Lehetőségünk van a képernyő közepe felé lévő, de mégis inkább jobb oldalt elhelyezkedő gomb lenyomásával váltani az inventorynkban lévő eszközök között, hosszan lenyomva tartva pedig megjelenik egy félkör, ahol ujjunkkal navigálva látjuk át nagyban a dolgokat. Közelharci mozdulatokhoz pedig elég rányomni az ököl jelzésű gombra, vagy nyomva tartva erősebb ütéseket bevinni ellenlábasainknak.

Az alap kezelhetőséget javítja persze az is, hogy különféle módokban – közelharci mód, tanórák, stb. --, különféle gombok jelennek meg a képernyőn, és adaptív módon az éppen nem szükségesek egyszerűen eltűnnek.

Függetlenül az elhangzottaktól, én erősen ajánlom egy android kompatibilis kontroller beszerzését, mert nagyon sokat elvesz a játékélményből az, mikor egyszerűen szenvedsz az ellen bemérésével. 

Summa summarum

Elhatárolódva attól a pár rossz dologtól, amit felhoztam a mobilos verzióval kapcsolatban, számomra egy igen pozitív csalódás volt az Anniversary Edition, és a 2500 Ft-os árat teljes mértékben megéri, hiszen egy profi, nagyon jól összerakott játékot kapunk okostelefonra, ami jó ideig le is tudja kötni az embert.