Nos valóban, a Grand Theft Auto III megreformálta a játékipart, de hogy a későbbi részek nem hoztak különösebb újítást, azt vitatom. Még mielőtt rátérnék az epizódok boncolgatására, hadd mondjam el, hogy a játékmenet, melynek az az alapja, hogy egy karaktert irányítva küldetések sorozatát kell teljesítenünk, melyek egy történet apró szeletei a GTA ismérve, vagyis logikus, hogy ez megmarad alapnak, mint ahogy az Olimpián még ma is különböző sportágakban mérkőznek meg a sportolók, különböző lobogók színe alatt. Továbbá felületes elemzésre vall, ha valaki azt álljtja, hogy az epizódok története teljesen egyforma, mindig ugyanaz a nóta. A GTA3 egy átlagos bűnöző bosszúját mutatta be, a Vice City egy ambíciózus bérgyilkos feltörekvését, a San Andreas egy szegény néger történetét a gettóból, aki próbálja rendbehozni a hibáit. A GTA IV-nek már nincsenek lényeges előzményei, a történet a jelenre összpontosul, ahol alakulnak az események, az aktuális csávából kell valahogy kimászni. A Chinatown Wars pedig egy család becsületéről szól, egy hatalmi harcot mutat be. Azon, hogy az alvilág maffiózókból, dílerekből, bűnszervezetekből és korrupt rendőrökből, ügynököből, politikusokból áll, szerintem senki sem tud változtatni, értelemszerűen ezek kerülnek a játékba, és mutasson rá valaki egy olyan emberre, aki valamilyen formában nem felfelé törekszik, nem azért él, hogy a maga értékrendjében elérjen valamit. Mit akarna egy bűnöző, ha nem pénzt és tekintélyt, esetleg bosszút? Most pedig vegyük sorba, mi újat mutattak az egyes GTA-k. Ígérem, csak legszembetűnőbb változásokat fogom bemutatni, a részletekre még csak ki sem térek...

Nem elhanyagolható a tény, hogy a Grand Theft Auto: Vice City csupán egy mellékepizód, amolyan kiegészítés, noha ehhez képest megannyi újdonsággal szolgált a rajongóknak. Nos igen, a grafikai motor ugyanúgy a RenderWare, de pótolták azokat a hiányosságokat, amiket a GTA3-ban nélkülöznünk kellett. Vegyük csak a lehetőségeket. A legszembetűnőbb, hogy megjelentek arepülő járművek, illetve a motorok nem csak egyszerű modellekként tértek vissza, de a fejlesztők a különleges lehetőségekre is gondoltak, mint például az egykerekezés, vagy ott van az is, hogy már menet közben kiugorhattunk a járműből. A főszereplő kezdetlegesen testreszabható lett - gondolok itt a ruhákra -, a karakterek és a küldetések pedig sokkal kidolgozottabbak. Ami a játékmenetet illeti, egyedülálló újítás volt a szériában, hogy felbontották a játékmenet kötöttségét, és már nem csak adott pontokban választhattunk küldetések között. A cégek vásárlása lehetővé tette, hogy a játéknak gyakorlatilag a felét tetszőleges sorrendben teljesítsük. Egyúttal megmutatkozott valami teljesen új: egy alvilági birodalom képítése. Az pedig csak hab a tortán, hogy egy letűnt kort elevenítettek fel újra, ami egy nem kis feladat, hiszen egy város korábbi képének megalkotása eleve nem egy egyszerű feladat.

Senkit sem kell emlékeztetnem rá, hogy a Grand Theft Auto: San Andreas valóságos kultuszt hozott létre. Mindig elmondjuk - talán már nem sokáig -, hogy eddig San Andreas a legnagyobb játékterület, ami valaha GTA epizódban volt. A nyílt világ új értelmet kapott azáltal, hogy egy teljes állam bejárható lett, és nem mellesleg elképesztő részletességgel lett megalkotva. A játékterület egyszerűen kihasználatlan maradt, talán még mindig vannak olyan helyek, ahol máig nem fordultunk meg. Megjelent a karakterfejlesztés, ami a szériában teljesen új volt, és máig egyedülálló, és még ezt fűszerezik a fejlődő tapasztalatok, technikák, stb. Az új lehetőségeket, mint a torok elvágása, a rengeteg fegyver és eszköz, vagy a tuningolás pedig már ne is említsem. A rádiók repertoárjait is már véletlen sorrendben hallhattuk. További hiányosságok kerültek pótlásra, mint az úszás, vagy a mászás. Rengeteg új küldetést élvezhettünk, amelyekhez hasonlóval korábban még nem találkoztunk. Megannyi küldetés sikerült rendkívül pergősre és izgalmasra. A történet egyszerűen zseniális, tele van meglepetésekkel, és olyan atmoszférát teremt, ami mindannyiunk számára felejthetetlen lett. Ne hagyjuk ki a bandaháborúzást sem, amely lehetővé tette a játékos számára egy saját birodalom kiépítését és irányítását a játékban, mindemellett elfoglaltságot nyújtott nem csak a fő küldetések, de a 100% teljesjtése után is.

A Stories részek előre nem tervezett epizódok voltak, így sok újítást nem tartalmaznak, de mégis épp eleget ahhoz, hogy érdemes volt őket megvásárolni PlayStation Portable kézikonzolokra, a fanatikusoknak pedig PlayStation 2-re. Az ismert játékterületeket változatossá tették, gondoljunk csak a város folyamatos átalakulására a Liberty City Stories-ban, ezzel megválaszolva néhány nyitva maradt kérdést. Viszont itt is történt egy lényeges előrelépés, ugyanis visszatért a multiplayer funkció, amely hasonló formában csak a felülnézetes epizódokban volt jelen. Ekkor jött be az az érdekesség is, hogy néhány küldetés után a rádióban visszahallhattuk az általunk elkövetett bűncselekményeket.

Vitatják, hogy a Grand Theft Auto IV miért hagyta el azokat a lehetőségeket, amiket elődeiben már élvezhettünk, viszont ha azt vesszük, hogy az új éra tiszta lappal indult, valamelyest érthető, hogy más játékelemekre fókuszáltak a játék készítői. Merthogy gyökeres változások léptek be a sorozatba. A legszembetűnőbb a grafika, hiszen a sorozat váltott az új generációs (nextgen) technológiára, illetve ott van a fizikai motor, az Euphoria, ami számításokkal generált egyedi helyzeteket, és megjelent a járművek modelljeinek vizuális törése is. Korábban nem repülhettünk ki az ablakon, most már ez is egy lehetséges kimenetele lett az ütközéseknek. A lövedékek nyomot hagytak. A NaturalMotion lélegzetelállítóan részletes mimikát kölcsönöz a karaktereknek. Sohasem láthattunk még olyan kidolgozott játékterület, mint az új Liberty City. A történet nemhogy komolytalanabb, hanem sokkal kidolgozottabb és reálisabb lett, mint valaha. A küldetések során nagyon sok érdekes lehetőség mutatkozik be, melyek közül a legjelentősebbek, hogy több helyen is dönthetünk az áldozatunk sorsáról, néhol választhatunk alternatívák közül, a játék végén pedig a sztori többféle befejezést is kaphat. Az ingame mobiltelefon kaput nyitott új lehetőségek, megoldások felé. Teljesen új körözési rendszert dolgoztak ki, e mellett a rendőrök mesterséges intelligenciája is továbbfejlődött. Kidolgozottabb lett az online multiplayer is. Az A.I. fejlődése természetesen a városlakókra is érvényes, akik élik a saját kis életüket - a város életre kelt, és lélegzik. Az alapjáték pedig két olyan mértékű letölthető kiegészítőt (DLC) kapott, ami ritkaságszámba megy a játékiparban. A GTA IV nem egy remake, teljesen új irányba lökte a sorozatot. A Rockstar sohasem mondta azt, de még csak nem is utalt rá, hogy a játék egy remake lenne.

Nehéz volt visszatérni a GTA Chinatown Wars-ban egy egyszerű grafikára, és az izometrikus nézetre, azonban aki már játszott vele, annak mindenképp egy felejthetetlen élményt nyújtott. Olyan fantasztikus lehetőségek mutatkoztak be az érintőképernyőnek köszönhetően, amely minden missziót egyedivé tesz. Talán a legváltozatosabb az összes rész közül. Nem véletlenül az eddigi legmagasabbra értékelt Nintendo DS játék. A drogdílerkedés mondhatni visszahozza a birodalomépítés lehetőségét, a bandaháborúzástól egy teljesen eltérő élményt nyújtva. Bár a játékvilágban nem, de a sorozatban új volt, hogy a küldetéseket, de még a mellékküldetések közül is néhányat módunkban állt újrajátszani. A körözésen is finomítottak a srácok, és pazar apróságok jelentek meg. Még kaparós sorsjegyet is vásárolhattunk.

Hogy mivel fog előrukkolni a Grand Theft Auto V? Ez még a jövő zenéje. Mivel nincsenek információink a játék tartalmát illetően, még korai megmondani, hogy hoz-e valami "forradalmian új" változást a sorozatban, vagy az egész játékiparban (nyilván mérföldkő volt a GTA3 külsőnézetes nyílt világa, de manapság mit várunk? Százdimenziót?). Egy biztos: nem lenne logikus lépés visszatérni San Andreas-ba, ha kevesebb lehetőséget kapunk, mint az elődben.