Mikor találkozunk a csapattal, Trevor és Michael már együtt vannak, bár nem a saját döntésük folytán. A FIB nyomukban van, ahhoz hogy lerázzák őket, a triónak egy “fogd és vidd” rabló stílusú küldetést kell teljesítenie. A helikopterleszállónál találkoznak, hogy felvegyék azt a civil helikoptert, amit a FIB biztosított, hátrahagyva számukra a küldetés teljesítéséhez.

Amint Michael beavatja Trevort, ő elkezdi szidni a biztonsági őrt, aki a helire vigyáz, hogy ő csak itt ácsorog, mikor mindenki “ott van kint, pénzt csinál és csajokat húz meg”. Michael elkezdi nyugtatni őrült barátját, de ő csak tovább jártatja a száját, mint valami degenerált Dennis Hopper figura. Azzal a feltétellel egyezett bele ebbe a küldetésbe, hogy majd elvezeti barátjához, valami Bradhez.

Amikor ezt újra megemlíti, Micheal gyorsan lereagálja, hogy “majd beszélünk Bradről később”. Itt úgytűnik, hogy különöböző véleményen vannak, ráadásul úgyfest, hogy ez az első találkozása Franklinnel, miután látjuk, ahogy előjön valahonnan a forrófejű őrült pszichopata a hencegésével, errefel Michael szülői készségét kihasználva közli Franklynnel, hogy nem gáz ha kihagyja ezt most, de ő végül csak erősködik, és elkötelezettségét firtatva, de nem száll ki, így a küldetés folyatódik a terv szerint. Michael átöltözik a megfelelő ruházatba és szerelésbe, hogy tudjon kötélen lógni, majd Trevorral bepattannak a helikopterbe.

Mikor megérkeznek az IAA főhadiszálására (a CIA központ megfelelője a GTA-ban), Franklin már ott guggol mesterlövész puskájával az egyik közeli épületben, készen állva arra, ha a dolgok “rosszra” fordulnának. Amint Trevor lebeg a magasban, a játékos Michael szerepét veszi át, amint ereszkedik lefelé a felhőkarcoló oldalán, hogy megtalálja a megfelelő irodát.

A kötélen való ereszkedés hasonló ahhoz mint, amit a Rainbow Six: Vegas-ban láthattunk; ilyenkor a játékos ugyanúgy teljes irányítással rendelkezik, kezelheti a kamerát, szabályozhatja az ereszkedés sebességét. Ahogy Michael szép lassan ereszkedik lefelé az épület oldalán, bent láthatjuk az irodában tevékenykedő embereket, akik a szokásos napi feladatokat látják el. - Azt is megfigyelhetjük/hallhatjuk, hogy külön zenei aláfestés “játszódik le”, fokozva a feszültséget - először a GTA történetében. - Továbbhaladva, Michael épp időben, sikeresen azonosítja a célszemélyt, miközben őt, valami kihallgatást végző hölgy azzal fenyegeti, hogy “megerőszakolja” egy 32cm-es Maglite-tal, ha nem árulja el amit tudni akarnak.

Folyamatosan üvöltöznek vele, szidják és szapulják, aztán eltörik az ujjait is valami súlyosabb zseblámpával, de a fickó ragaszkodik az álláspontjához, miszerint ő: “csak telepítek kamerákat, felszereléseket és nem felügyelem azokat”. Mielőtt teljesen szétesne a terv és elvesztenék az irányítást, Michael gondolkodás nélkül áttör az ablakon és megragadja a célpontot, túszként maga elé tartva, de egyik kezével rögtön fegyvert ránt a többiekre, akik ott tartózkodnak és a pisztolyukért nyúlnának.

A képernyőn hirtelen megjelenik egy ikon és megkapjuk az első választási lehetőségünket... Innentől kezdve dönthetünk: lehetőségünk nyílik, hogy maradunk Michaellel, és elintézzük az ügynököket, amíg Franklin leszedi messziről a többit, vadászpuskája segítségével, vagy pedig úgy döntünk, egy gyorsmenüt használva, hogy mi magunk Franklint irányítva szedjük le őket - a gombot lenyomva a játékos nézete nagyszerűen, azonnal átvált a Sniper Rifle célkeresztjébe. Az átváltás szépen és simán megy, a kamera mozgása és szöge segíti a játékost, hogy Franklinnel elvégezzük a rövid, ámbár piszkos munkát, az ügynökök likvidálása érdekében. Kicsit később Trevor felveszi Michaelt és a célszemélyt helikopterrel, majd elkezdődik a hajsza Los Santos belvárosa felett.

Az üldözés során három választási lehetőségünk lesz: irányíthatjuk a helit Trevorral, a menekülés során, Franklinnel leszedhetjük a többi pilótát a mesterlövészpuskánkkal, végül pedig, de nem utolsó sorban, a helikopter végéből  rohampuskánkkal lövöldözhetünk Michaellel. Miután néhány “madarat” lekaptunk, a csapat visszarepül a FIB helikopter leszállójára és a küldetés innen folytatódik majd tovább.

Ezt a rövid kis bemutatót látva, a játékmeneti lehetőségek nyilvánvalóan három különböző és azonnali perspektívát kínálnak.

A megfelelő időben való átváltás teljesen áthidalja a küldetések során esetlegesen előforduló üresjáratokat és folyamatosan akcióban, lendületben tartja a játékost, ráadásul a különböző feladatkörök így még hatásosabb benyomást gyakorolnak egy-egy üldözésnél, többféle kimenetelt képezve ezáltal.

Képzeljük csak el, hogy épp egy széfet törünk fel az egyik sráccal, miközben egyszerűen csak átváltunk egy másik szereplőre, aki épp az ajtót, bejáratot őrzi és kész tüzet nyitni a megérkező rendőrökre. “Van egy tervezési probléma, ami mindegyik játéknál megvan - azok a játékok egy adott szinten vannak, ahol te vagy az a személy aki lényegében mindent csinál és irányít,” -  mondja Dan Houser.

“Amikor csak egy szereplő vagy, az azt jelenti, hogy te vezetsz, neked kell, persze a vezetés élvezetes, aztán lövöldözöl, mikor a lövöldözés is jó, repülsz, mikor a repülés mókás és ejtőernyőzől, mikor az ejtőernyőzés is szórakoztat. Ez egy kicsit nevetségessé teheti a dolgokat. - sok időt eltölteni létramászással vagy épp sok, folyamatos átmenet pillanat és pillanat némileg kitaláltként végződhet, érződhet.  A többszörös egyidejű főszereplővel ezt a múltnak tudhatjuk és kidobhatjuk azt a sok átmeneti pillanatot amik állandóan csak akcióba helyeztek.”

A hírességek polcratétele

A korábbi Grand Theft Auto játékok jól ismertek és emlékezetesek  az ismertebb emberek szinkronjáról. Néhány kiemelkedő tehetséget név szerint megemlítve: Ray Liotta, Samuel L. Jackson, Peter Fonda és a “késői” Dennis Hopper, de amikor a Rockstar elkezdett felfelé indulni a magas definíció, minőség korába, akkor kihagyta a hírességek szerepeltetését.

Ez a filozófia úgymond tovább folytatódik a GTA V-nél is, amiben nincs különösebben ismertebb név a szinkronszínészeket illetően. Megkérdeztük a Rockstar Games alelnökét és kreatíváját Dan Housert, hogy mi áll a döntés hátterében.

“Két vagy három alkalommal csináltunk filmfelvételt a játékhoz szerteágazóan és eltérően, három hetes részekben. Nem hinném, hogy túl sok híresség lett volna elérhető számunkra ilyen időtartamra, még ha el is akartuk volna költeni rájuk azokat az összegeket, amiket annak idején.

A jó dolog a híres színészekkel kapcsolatban az az, hogy igazán jól tudnak szerepelni, vagy éppen kellemetlenséget okozni...hol az egyik, hol a másik fordul elő. Szerintem ez jó dolog volt annak idején, mikor a PS2 korszakát éltük, ugyanis remekül keltette életre az egyszerű karakterek személyiségét, de aztán beköszöntött a PS3, Xbox360 korszak, ahol már elterelésként működne a dolog.

Például, ha azt mondjuk: “Nézd, ez egy híres személy” akkor hirtelen úgy fog tűnni, hogy ezek a karakterek túlmutatnak azon, mint amennyire a szerepük miatt szükség lehet rá. Amíg jó színészeink vannak, addig nem számít, hogy mennyire ismerik őket, sőt még előny is, mert így méginkább életet vihetnek a játékba. Nem tudom elképzelni azt, hogy elhagyjuk ezt a szokást, a játék fő részeit illetően.

Következő fejezet: VIII. rész - Érdemes kockáztatni